Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

r 1 Ä \ mAG PROtETARJAI, EGYE$Üin5TBI t TOLNA MEGYEI^ m / J m NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI, évfolyam, 1. szám ÁRA: 80 FILLÉR Szombat, 1966. január ls Minden kedves olvasónknak boldog évet kíván Kádár János elvtárs újévi nyilatkozata külpolitikánkról, a második ötéves terv eredményeiről, idei feladatainkról Az újév alkalmából a Népsza- V adság szerkesztősége és a Ma­yar Távirati Iroda néhány kül- es belpolitikai vonatkozású kér­dést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárához. Alább közöljük a kérdé­seket és Kádár János válaszait KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika bel- ügyeibe való beavatkozás, a reak­ciós, jobboldali erők támadása In­donéziában, a nyugat-német mili­taristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzet­közi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ra­gadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szó­éit izmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De aki­nek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező sze­repét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer vál­ságban van: szorongatja a szocia­lista világrendszer országainak nö­vekvő ereje, nyomást gyakorol­nak rá a gyarmati örökség min­den formája ellen küzdő népek ' i saját dolgozóinál! osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapi­talista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s kü­lönösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó táma­dásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek ön­állóságát, az országok szuvereni­tását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél-Vietnamban, bombatámadá­sok sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s újabban katonai támadással fe­nyegetik Laosz és Kambodzsa te­rületét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek; bátorítják a népellenes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer maradvá­nyait Afrikában is; Latin-Ameri- kában terrort alkalmaznak a ha­ladó mozgalmak éllen. Európá­ban pedig azoknak a nyugatné­met militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta végle­gesített határok revíziójára tör­nek. De az is tény — s ezt az ame­rikai imperialisták is jól tudják — hogy e „furkósbot”-politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elé­gedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb. _ a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellen­állással találkoznak, győzelem számukra nem látható s mind­jobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. így értem azt, hogy az imperia­listák nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív csele­kedeteik sokkal inkább a szoron­gatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelen­legi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesí­téséért minden körülmények kö­zött a mostani nemzetközi hely­zetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz bé­kére van szükség, * kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadá­lyozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének vi­lágméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzet­szerűen elkerülhetetlen, a Szov­jetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult né­pek s a kapitalista országok ha­ladó mozgalmai, ha egyesítik ere­jüket, képesek meggátolni az im­perializmust egy új világháború kirobban tásábam A békés egymás mellett élés el­vének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfé­kezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidári­sak vagyunk az amerikai ag- resszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtáma­dott néppel, s tőlünk telhető­én támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai tár­gyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsola­tok bővítésére törekszünk a kapi­talista világgal is, ideértve a hoz­zánk közelebb eső európai orszá­gokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreérté­sek is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanul­niuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocia­lista országot, más szocialista or­szágokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperia­listákra, s ebben nemcsak a kom­munistáknak van feladatuk, ha­nem minden embernek, aki bár­milyen okból ellene van a hábo­rúnak, a föld bármely részén éljen KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyitnak ebben a helyzetben a Ma­gyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetősé­geket? VÁLASZ: A Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehe­tőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy ne­künk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért si­kereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya nö­vekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordít­juk. A múlt. évben bővítettük kap­csolatainkat és együttműködésün­ket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, a távol­keleti szocialista országokkal, el­sősorban a Vietnami Demokrati­kus Köztársasággal. Bővültek kap csolataink az európai kapita­lista országokkal, közöttük jelen­tősebb politikai lépéseket reali­záltunk Ausztriával, Franciaor­szággal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, Latin-Ameri- kával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szerveze­tekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képvi­selő külügyminiszterünk ismert fellépésével széles körű elisme­rést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töl­tötte be az I. számú politikai bi­zottság elnöki tisztét Az 1966-os esztendőben is szán­dékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben to­vább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköztársaság külpoliti­kai tevékenységét. Hazánk kép­viselőire a nemzetközi politiká­ban az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is mű­ködjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, gzoros együttműködésben a Szov­jetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szo­cialista országgal, a haladás min­den erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szo­cialista országok együttműködésé­nek eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek ha­tását a jelenlegi nemzetközi hely­zetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttmű­ködésében is új problémák merül­tek fel. Mivel e kérdések rendkí­vül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965- ben részt vettem a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testületé­nek varsói ülésén, jártam a Szov­jetunióban, Jugoszláviában. Mon­góliában, s több., itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok V Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább foly­tatódott, az összes szocialista or­szág és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megterem­teni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősö­dött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom, a haladó erők kapcso­lata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erősödtek az egy­ségbontó szakadárok pedig mind­inkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a KöL csönös Gazdasági Segítség Taná­csának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szov­jetunióval és a szocialista orszá­gok többségével zavartalan, inter­nacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista or­szágokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéré­seink korábbról ismertek. A szocialista országok egységé­nek, együttműködésének nemzet­közi politikai jelentősége felbe­csülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbéké- nek legfőbb védelmezője a nem­zetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az impe­rialisták ezt mindenkor kihasznál­hatják, mint ahogy ma ki is hasz­nálják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, ame­lyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség külön­böző fokán állnak; amikor a kom­munista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tö­megpártként dolgozik a kapita­lizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyet­len üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdé­sek megítélésében különböző vé­lemények alakulnak ki, és nézet- eltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista —leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk ■ninden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frá­zisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és min­den vitát az internacionaliz­mus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperia­lizmussal, az osztályellenség- gel szembeni akcióegység ér­dekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocia­lista országok mindegyike bizto­sította szolidaritásáról harcoló vi­etnami testvéreinket, és ténylege­sen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehängoltab- ban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget le­küzdött, belső harcaiból mindi •, megerősödve került ki, s hogy nuodw kiaoíViyíd is így les*. KÉRDÉS: Mindent egybevetve^ hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkésállamok kormá­nyainak fel kell hagyniuk a nem­zetközi jognak és a népek akara­tának semmibevételével, a kihí­vó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit há­rom-négy évvel ezelőtt egyszer megértek, amikor, ahogy ők ma­guk nevezték, meg kellett kez- deniök hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocia­lizmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig kö­vetett elveink, céljaink, a békepo­litika mellett, s annak szellemé­ben összefogva cselekszenek, dol­goznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Vé­leménye szerint általában mi ha­tározta meg és mi jellemezte 3 múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb termé­szeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiönté­sének megakadályozása, és jelen­tős anyagi eszközöket vett igény­be a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmoz­dultak, a helytállás, az áldo­zatkészség sok lelkesítő pél­dáját láttuk. A nemzeti egy­ség mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jel­lemző, hogy a szocializmus esz­méi mind mélyebben hatják át a a népiét, hogy a nemzet és a szo­cializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű mun­kásosztályunk jár, amely történel­mi hivatását, vezető szerepét mél­tóképpen betölti. Csak elismerés­sel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztén! berek­ről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotó­munkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a paraszt­sággal. Hasznosan teljesíti felada­tát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység min­den területén előrehaladunk. En­nek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erő­södtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965. a második öt­éves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1966-ban főbb népgazda­sági feladataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második öt­éves terv teljesítéséről; ezért csak előzetes adatok alapján szól­hatok e kérdésekről.- (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom