Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
Dorotby Parker: Fekete fehé A szaké hajú nő, akinek rózsaszín bársony pipacsok díszelegtek — Valóban, a műkontya körül, furcsa, kissé oldalazó, és szökellő járással vá— Igen. — szólt a háziasszony, tam volna, hogy ilyen sötétbőrű Majdnem úgy néz ki, mint egy .. — Ez a Walter Williams pedig, szerintem csodálatos színészez aztán igazi művész. Nem érdé- np- S°nőolja Mr. Williams? 5S£*.EELS*St"* - »• ■«- h-;. '«■ ■tännemszabaZuLsf0 ~ hogy ha valaki művész, akkor sen- avarom tovább biztosan mások WMMt kinek sem kellene előítélettel vi- •?. szeretnének beszelni az estely ~ ~ leP0d0tt éltetnie iránta. Nem is értem, néÉn is azt hiszem. De nem meg a háziasszony. — Szeretnélek megkérni egy nagyon nagy szívességre. Megtennéd? — S mi lenne az? — kérdezte a háziasszony. — Ismertess meg Walter Willi- ams-szal. Hidd el, egyszerűen bomely emberek hogy lehetnek ^ hhams, ott leszek a koncertjén olyan szűklátókörűek. Walter Wil- tapsolni fogok és minden. De ha liams-szal találkozni megtisztelte- veßkepp nem tudnék eljutni vala- tés. Az Űr őt is éppen olyannak rcmyen ok miatt, akkor is megteremtette. mint minket, nem mondom minden ismerősömnek, igaz? hogy ok menjenek el. ' , , „ , ,, — Köszönöm szépen, — felelte ______________________________ — Természetesen, — felelte a a néger f ondulok azért az emberért. S ami- háziasszony. — Pontosan. A háziasszony ekkor karon fogta kor énekel! Amikor azokat a spi- — A magam részéről nagyon a hölgyet és átvezette a másik rituálékat énekli! Mondtam is a örülnék, ha egy ilyen ember, mint szobába. férjemnek: „Burton, szerencséd, például Walter Williams, eljönne — Drágám — szólt a vendég_ h ogy Walter Williams színesbőrű, hozzánk, hogy énekeljen nekünk, becsületszavamra, majdnem össze- különben méltán féltékeny lehet- Persze, nem hívhatom meg Burton estem ott a helyszínen. Észrevet- nél.” Nagyon boldog lennék, mu- miatt. Menjünk oda hozzá! De ted. mennyire melléfogtam? Kis tassbeneki! várj csak. mit csináljak, amikor híján kimondtam, hogy Katherine — Természetesen — szólt a hó- bemutattál? Kezet rázzak vele? Burke tisztára úgy fest. mint egy ziasszony. — Azt hittem, már is- , — Tégy. ahogy gondolod. néger. De még időben megálltam, mered. Az estélyt egyébként az ő — Azt hiszem jobb lesz kezet Gondolod, hogy észrevette? tiszteletére rendeztük. fogni. A világért sem szeretném, — Azt hiszem nem — csillapíDe hiszen ez nagyszerű ha azt hinné, hogy előítéleteim tóttá a háziasszony, mondta a vendég. Igazan nem vannak Persze, kezet kell fogni, — Hála istennek! — sóhajtott látom be, mi rossz van abban, mjnt bárki mással. Igen, igen... fel — hiszen semmiképp sem akar- h?!W az °aszelar J szinea- ezt fogom csinálni! tam volna zavarba ejteni. Hiszen boruekkel. Nekem semmifele mel- Odaléptek a magas, fiatal né- olyan kedves. Jómodorú és min- lckgondolatom nincs róluk, Egy gerbeZj aki a könyvespolc mellett den. Tudod, hogy van ez a színe- szikranyi sem. Burton — o persze ^nt egy sarokban A háziasszony sekkel? Az ember a kisujját nyújt- mas. Dehat tudod, o Virginiából őket egymásnak, a né- ja nekik és mindjárt a karját jött s ezek a deliek egeszen masok. ger meghajolt. akarják. De ez nem is próbálkoEljött veled • — Hogy van? — kérdezte. zott ilyesmivel. Gondolom sokkal — ?h’, ?enI' , szalmaozv^y A rózsaszín bársonypipaccsal józanabb. Nem úgy véled? vagyok. Ah, Burton.... Bele log ékesített nő teljes hosszában ki- — De igen — szólt a háziasz- halni. ha elmeselem neki, hogy ta- nyújtotta a karját, hogy az egész szony. lálkoztam Walter Williams-szal. világ lássa, amíg csak a néger meg — Tetszett nekem. Nincsenek nem ragadta. ___ előítéleteim, azért, mert ő színesÁ llandóan veszekszünk a négerkérdésen. Olyanokat mondok ne- ohThogy van ön, Mr. Wüliki. hogy ..ne légy mór ostoba!”. — ..u’ .tpp olY természetesen beams? — kérdezte az asszony. Fordította: Zilahi Judit. Dp mev kell haevni hogy Burton ' J-----. szelgettem vele, ahogy bárki masD e meg ken nagym. V, Épp mondom a barátnőmnek, mi- „„i lettem volna rvnk énnen alie még mindig sokkal szelesebb lato- . borzasztóan élveztem az Y*n?' USaR eppfn kört, mint a déliek általában. Tu- éneklé^t Múltkor is”t™ltem ÍH.dÍ£n egy mosolyt, mert szereti ia a színes- eneKleset- muitKor is OU voiiam közben Burton-ra gondoltam. Kilajdonkeppen szereti is a szmes a hangversenyen es megvan a yír,™.; vaevok miiven kénét foe bőrueket. Mindig ezt mondja: ne- h „• a fonográfon és minden V£mcsi vagyok, "1lDerl képét tog Iri nem is kellene fehér szolga a nadsJa a tonograion es minaen. vágm, ha megtudja, hogy azt ki nem iS sei ene lener wuisa o Nagyon tagoltan beszélt, óvatos mondtam a nép-emek- Mister' házban. Tudod, volt mellette egy igyekezettel mozgatta az ajkát, mon 3X11 a gégémé • ister. néger dajka, azt egyszerűen imád- mintha süketnémához szólna. ja. Képzeld, ahányszor hazajön, __, . . , „ . k imegy hozzá a konyhába. Nincs örülök neki felelte a nekiilönösebb kifogása a színesbőrű- Ser. ek ellen csak éppen azt mondja: — Megőrülök, ahogy a „Matróznem lenne hajlandó egy asztalhoz fiú”-dalt énekli. Nem megy ki a ülni velük, egymillió dollárért fejemből. Egész nap azt dúdolom, sem Én még ilyenkor azt válaszé- A férjem majd szétrobban, elfe- lom, hogy beteggé teszed az em- ketül a dühtől, olyan fekete lesz, bért a fecsegéseddel, Burton. Bor- mint... És mondja, honnan szedi zasztó vagyok hozzá, ugye? azokat a remek dalokat? Honnan — Nem. — nyugtatta meg a há- a csodából szerzi őket? ziasszony. — Egyáltalán nem. — Van annak annyi módja ... — De hát én másmilyen vagyok. — Biztos vagyok benne, hogy Bennem a legkisebb előítélet sin- ön js nagyon szereti őket. Mulatósén a színesek iránt. Olyanok, ságos lehet. Azok az aranyos öreg mint a gyerekék: ugyanolyan spirituálék... Oh, hogy imádom könnyelműek, és folyton énekel- őket! És mostanában mit csinál? nek, nevetnek, meg minden. Hát Még mindig énekel? A közeljövőnem a legvidámabb teremtmények ben miért nem rendez hangver- a földön? Komolyan mondom, ne- Senyt? kém is nevetnem kell, ha csak rá- _ É e hónap tizenhatodikán juk nézek. lépek fel Dorothy Parker 1893-ban született — Igen? Akkor én is ott leszek. New Jersey-ben. Tanulmányait New Ott leszek, ha csak egy mód van Yorkban végezte. 1916-tól a vanity rá. Számíthat rám. De nezze csak, Fair című folyóirat, később a New ki az a fiatal nő ott fehér ruhá- Yorker színikritikusa lett. 1927-ben bán? Már láttam valahol. visszavonult az újságírástól, hogy — Katherine Burke — felelt a kizárólag irodalmi tevékenységének háziasszony. szentelje életét. Novellákat, verse- — Szentséges isten! Ez lenne két, rövid karcolatokat írt, elsősor- Katherine Bürke! A színpadon bán az amerikai társadalom fonák- egészen másként hat. Azt hittem ságairói. sokkal csinosabb. Nem is gondolKÁLDT JÁNOS: A hátizsák Ezzel indultam egykor, ősszel, fityegett-lengett hátamon, s most, mint emléket, versbc-írva. a nagyvilágnak átadom. Ezzel eresztett el anyácskám, öt-hat laskát is tett bele, hogy legyen az úttalan úton kis fiának eledele. Ez volt a mindenem, a sorsom, ahogy a végtelennek én nekivágtam, sok anyaesókkal indított, vékonyka legény. Dehogy tudtam, hogy hova megyek, csak el a messzeségbe, el, hogy legyőzzem a Sárkányt, mely hét szájából vad lángot lehel. Régen volt ez. Szétfolyt már az a halk, poros szeptembereid, mikor elnyelte az utat s a fiút is egy nagy legelő. Húsz éve elszállt már az a lomb, melyet e vers most felidéz, s mely úgy intett akkor utánam, akárcsak az anyai kéz. A laska is elfogyott mind, nincs, csak íze-emléke, ha él, s emlék már, ami volt, ami hullt: út, híd, hold, sok-sok faluszél. Belül zúg a nyíres s a mákszár, ami elmaradt akkor, ott, minden, minden, ami lassacskán időben-tájban elfogyott. Már tudom, más is volt a zsákban, nemcsak a laska, az a pár, de láthatatlanul az a Szép, mely él, él, s tova sose száll, s ott volt kötelességként: a kisemberek szeretete! S ezt is, ezt is az anyai kéz, a hétszer-szent tette bele. S míg elfogyott a laska, sok út, nem, nem ez a láthatatlan ajándék, ez nőtt, több lett, súlyos, tartalomban és alakban. S míg megy, megy most is még a fiú. a hátán ott e hátizsák. De ez lesz most már a végtelen, s nem, hova indult, — a világ! PÁLOS ROZITA: Tündöklő Fél A hó ma este rózsaszín, narancs sugárban hermelin, kabát a házon, kerteken, csupán a hangunk meztelen. A téli erdők dallama, szobánkba tűzfény angyala gyanánt közénk lopakodik s belénk álmodja álmait. Szavunk, szívünk a rózsaszín, tört pillanat atomjain dobogja: jó és jobb nekünk, kik voltunk, többé nem leszünk. Bertha Bulcsu: Várakozók Evek óta látom őket a tér sár- miről lemaradok, valami nagyon hiszem, valami csodát. Egyszer kán, egykedvűen nézelődnek... lényeges eseményt mulasztok el, megjelent közöttünk egy vézna, Sokan talán azt gondolják, hogy valahol történik valami, és én fekete kislány, és felcipelt ben- unatkoznak, és fantáziátlan em- nem vagyok ott. Pontosabban, az nünket az egyik összebombázott berek, azért töltik minden sza- évtized legjelentősebb eseménye ház második emeletére. Az eme- bad idejüket ácsorgással, de nem játszódik valahol, amíg én a fű- létből valójában csak a sínek ma- így van. Be kell vallanom, hogy ben nyújtózkodom. Rohantam a radtak, s mi ezeken egyensúlyoz- valamikor bennem is feltámadt menedékházig, ott taxiba ugrót- tunk az összeégett falak között, az alaptalan gyanú, s arra gon- tam és néhány perc múlva már Hát ott fönt, ég és föld között, a doltam, hogy az unalom vastag és a városban voltam. megtekeredett síneken lebegve, tompa vattaházából menekültek T , .-7„,nmma] kutattam közölt velünk valamit a kis feezek a fiatolok a tér sarkára, s ho^ ÄE az elmÄ kete lány; a varos vibráló forgalmában, ne- órába miről maradtam le? Be- — hamarosan történik va- zelodesben fényivasban keresnek rohant’m a kóvéházba> de Sem- ‘ami furcsaság... szórakozást és felüdülést. Egyszer mi ugyanazok a panoptikum- Ettől kezdve a bombatölcsér aztan észrevettem, hogy nem így fejek hajoltak az újságok, poha- széléről mi állandóan szemmel van- rak és apró cetlik fölé, amelyek tartottuk a romos házat. A fekeMegyek pihenni, mondtam né- tegnap, tegnapelőtt és öt éve... te kislány pedig mindennap meghány évvel ezelőtt magamnak és Kimentem az utcára, és figyel- jelent közöttünk, és kiosztotta a nagy akarással, eltökéltséggel tem az emberek arcát. Kicsit gú- karácsonyfa-díszeket, ízetlen cso- felvonultam a hegyekbe. Hanyatt nyos volt az arcuk, úgy tűnt, kóládét, amiket a romok között feküdtem a fűben, és arra gon- hogy rejtegetnek előlem valamit... összeszedett. Vártunk. De semmi doltam, hogy ez lenne az igazi Éreztem, hogy történt valami, de sem történt. Azaz, hogy mégis... élet, feküdni ilyen haragos zöld titkolják. Akkor én is megálltam emberek jöttek, lebontották a há- tisztásokon, s vonuló felhőket né- a tér sarkán a többiek között és zat, és elkezdték újjáépíteni. A zegetni... Nagy és mérhetetlen várakoztam. cselekvés eloszlatta a babonákat... nyugalom áradt rám mindenből, Semmi ___ Néhány hét múlva már a patak s a természet örök színeiben, kék- Csak a képzeietemben bukkant Partjá,n kóboroltunk, és a mederben, zöldben, barnaban igyekez- fel egy tenfszpálya képe, és Ili ^ zuhant tankokat bámultuk... tem feloldódni. A teljes rneg- tünékeny fi§£ui*ájci 1945-ben 6§y Alltsm 3 tér sarkan, es sbbsii nyugvás küszöbéről azonban visz- összebombáZott bérház pincéjé- reménykedtem, hogy hirtelen le- szarántott valami. Tíz perc, tálán ^en & bérház udvarán fékez egy autó és titkolózó arccal negyed óra telhetett el, amikor bárom-négy teniszpálya is volt. karcsúan és feketén kiszáll belőle az agyamban es a szivem táján egyik pályára szép szabályos Ili* IVlegall előttünk, es kiosztja felbukkant a nyugtalanság. Ve- tölcsért vágott egy eltévedt an- a karácsonyfa-díszeket, melyeket gigszaladt a hátgerincemen, és bomba Akkoriban mi egész magával hozott a messzeségből, arra késztetett, hogy felüljek kö- nap a bomba tölcsér szélén ültünk. Az autók mind továbbsuhan- rülnézzek, megszámoljam a ko- a békákat bámultuk, hogyan nak: • • • • zeli fákat, statisztikát készítsek Sprintelnek a gödör aljában ősz- Másnap írtam az unokahúgom- a~ ^hőkről... Visszafekudtem a szeszaiacjt sekély vízben. Órákig nak. fűbe. de a nyugtalanságom nem (j^ünk mozdulatlanul, de minden Két hét múlva megérkezett a oszlott el, inkább néhány perc közeli zajra, robajra, felkaptuk válasz: Ili férjhez ment egy esz- alatt idegesse transzformalodott... a fejünket. Vártunk valamit. Hogy tergályoshoz. Két gyereke van. Nem birtam tovább a fűben fe- mit, azt magam sem tudom, de Néha látom, amikor sétáltatja küdni. Úgy éreztem, hogy vala- nagyon kitartóan vártunk. Azt őket a patakparton...
