Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

’ a * *'»» "TOLNA MEGYEI világ proletárjai, egyesüljetek * NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 391. szám ARA: 60 FILLÉR Péntek, 1965. december 10. f Túl nagy-e a demokrácia 3. o. Jövő heti tv-műsor Z o. ícia Adócsaló lepleztek iló kisiparost le Szekszárdon I 8 ‘ _ZJ Vége! ért a Legfelső Tanács vitája a népgazdaság fejlesztési tervéről és a költségvetésről Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának ülés­szakán befejezték a vitát az 1966. évi népgazdaságfejlesztési terv és költségvetés tervezete felett. A vi­tához 55 képviselő szólt hozzá. A tervvel kapcsolatos vita Nyi- kolaj Bajbakov miniszterelnök­helyettes zárószavaival ért véget. Kijelentette, hogy a beruházások növelésére, a termelés fejleszté­sét szolgáló további tartalékok felkutatására, és az áruforgalom kiszélesítésére tett javaslatokat fi­gyelmesen fogják tanulmányozni; A törvénynek megfelelően, az ipari termelésnek 1965-höz viszo­nyítva 6,7 százalékkal kell emel­kednie. Ezen belül a termelőesz­közök termelése 6,9 százalékkal és a fogyasztási cikkeké 6 száza­lékkal emelkedik. A nemzeti jövedelem az elő­irányzat szerint 6,4 százalékkal emelkedik, amit fogyasztási célok­ra és felhalmozásra használnak majd fel. Az egy lakosra jutó reál- jövedelem 6,5 százalékkal növek­szik. 11,4 százalékkal több lakást építenek 1966-ban, mint az előző évben. Vaszilij Garbuzov pénzügymi­niszter záróbeszédével befejező­dött a vita a Szovjetunió 1966. évi költségvetése fölött. A Legfelső Tanács jóváhagyta a szovjet kormány által előterjesz­tett 1966. évi költségvetést. A költségvetés bevételi része 105 535 158 000 rubel, kiadási része 105 393 761 000 rubel, vagyis 141 millió 397 ezer rubellel haladják meg a bevételek a kiadásokat. A védelmi célokat szolgáló elő­irányzatok összege 13 430 000 000 rubel. Podgornij a Legfelső Tanács Elnökségének új elnöke A TASZSZ gyorshírben jelen­tette, hogy Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának csütörtöki ülésén felszólalva, kér­te, hogy mentsék fel a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöki tisztségétől, A Legfelső Tanács teljesítette Mikojan kérését. A TASZSZ újabb gyorshírben jelentette, hogy Nyikolaj Podgor- nijt jelölték a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnö­kévé. A Legfelső Tanács megvá­lasztotta Podgomijtj Változások a szovjet kormány összetételében Moszkva (TASZSZ.) A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa csütörtö­kön hozott törvényeinek megfele­lően változásokra kerül sor a Szovjetunió minisztertanácsának összetételében. Ezentúl a Szovjet­unió népi ellenőrzési bizottságá­nak elnöke, a szakmai és műszaki oktatási állami bizottság elnöke és mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke is a kormány tagja. Ugyanakkor a rá­dió és televízió bizottságának a filmművészeti állami bizottság­nak, a sajtóügyek állami bizottsá­gának és a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke nem tagja ezentúl a Szov­jetunió minisztertanácsának. Megszüntették azokat a minisz­teri tisztségeket is, amelyeket olyan vezetők részére létesítettek, akik irányítása alá nem tartoz­nak minisztériumok. A Szovjetunióban a párt és ál­lami ellenőrző bizottságot átala­kították állami népi ellenőrzési bizottsággá. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának csütörtökön el­fogadott törvénye rámutat, hogy e rendelkezés célja: széles kör­ben bevonni a dolgozókat az el­lenőrzésbe, növelni szerepüket az ellenőrző szervek tevékenységé­ben. A Szovjetunió népi ellenőrzési bizottságának elnökévé Pavel Kovanovot nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége felmentette Alekszandr Selepint, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnökhe­lyettesének tisztsége alól, mert az SZKP Központi Bizottságának El­nöksége szükségesnek tartja, hogy Alekszandr Selepin egész tevé­kenységét a párt Központi Bizott­ságában végzett munkának szen­telje. Alekszandr Bulgakov a szakmai és műszaki oktatási állami bi­zottság elnöke, tagja lett a szov­jet kormánynak. A szovjet kormány tagja lett Alekszandr Jezsevszkij is, a me­zőgazdaság gépesítésével foglalko­zó főhatóság elnöke. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa Georgij Kaznyint a Szovjet­unió Legfelső Bíróságának tag­jává választotta. Kaznyin az utób­bi három évben az SZKP Köz­ponti Bizottságában tevékenyke­dett. Gromiko külügyminiszter beszéde Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön délután a Legfelső Tanács két házának együttes ülésén egyórás, külpoli­tikai tárgyú beszédet mondott, amely tartalmában és jelentőségé­ben túlnőtt azoknak az interpellá­cióknak a megválaszolásán, ame­lyeknek előterjesztésére a szovjet alkotmány 71. cikke hatalmazza fel a képviselőket. Az első interpelláció az ENSZ- közgyűlés mostani ülésszakára és az ott előterjesztett szovjet javas­latok fogadtatására vonatkozott. A szovjet külügyminiszter válaszá­ban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet éleződése, amely az Egye­sült Államok vietnami agresszió­jának következménye, rányomta bélyegét a 20. ülésszak egész mun­kájára. Hozzáfűzte, hogy Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak túlnyomó többsége el­ítéli az Egyesült Államok indokí­nai magatartását. Ismeretes, hogy a Szovjetunió az ENSZ-közgyűlés mostani ülés­szakán két fontos határozati javas­latot nyújtott be az atomfegyve­rek elterjedésének megakadályo­zásáról, illetve a más államok bel- ügyeibe való be nem avatkozásról. A szovjet külügyminiszter rá­mutatott, hogy a két javaslat nyomban az érdeklődés előterébe került. Az első határozati javasla­tot az Egyesült Államok is meg­szavazta, „de sajnos magatartása merőben eltérő” — jegyezte meg Gromiko. A másik javaslattal kapcsolat­ban Gromiko kijelentette: a Szov­jetunió e javaslat előterjesztésével nem a saját közvetlen érdekeiről gondoskodik; a Szovjetunió helyt tud állni magáért. A világon azonban sok állam van, amelyeknek kellő nemzetközi biztosítékot kell nyújtani a külső beavat­kozás ellen. A szovjet külügyminiszter az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágok jövő januárban esedékes havannai szolidaritási értekezletét, amely az első a maga gémében, az antiimperialista és'antikolonialista erők széles képviseleten alapuló fontos fórumának nevezte, ahol a Szovjetunió, mint a találko­zó részvevője, mindent meg­tesz, hogy erősítse a békeharc és a nemzeti felszabadításért folyó harc frontját. Andrej Gromiko beszédének második felében a nyugatnémet kormányprogramra vonatkozó in­terpellációra válaszolt és itt lénye­gében négy kérdést érintett: a né­met békeszerződés kérdését, az eu­rópai határok kérdését, a nyugat­német atomfegyverkezési törekvé­seket és Nyugat-Berlin kérdését. — Nyugat-Németországnak még kifizetetlen adóssága van a népek­kel, mindenekelőtt a Szovjetunió népével szemben — mondotta a német békeszerződésre utalva, majd hozzáfűzte, „ha azok politi­kai rövidlátása, akik a politikát Nyugat-Németországban meghatá­rozzák, szükségessé teszi, népünk benyújtja a számlát”. Á szovjet külügyminiszter a to­vábbiakban rámutatott: az NSZK igyekszik megtorpedózni az atom­fegyverek elterjedésének megaka­dályozásáról szóló szerződést, s „vannak körök, amelyek lépésről lépésre engednek az NSZK köve­teléseinek”. — Az Egyesült Államoknak vi­lágos választ kell adnia — hang­súlyozta —, mert a Bundeswehr atomfegyverekhez juttatása és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása nem egyeztethe­tő össze egymással. Az NSZK kormányának nyugat­berlini provokációira kitérve Gro­miko kijelentette: — Minden olyan kísérlet, amely ennek a városnak az NSZK-ba történő beolvasztására irányul, megfelelő visszavágásban fog ré­szesülni. Andrej Gromiko végül azt mondta, a szovjet nép jól tudja, hogy Nyugat-Németországban nem kizárólag hét.próbás militaristák és revansra vágyó elemek élnek. A szovjet külügyminiszter be­szédét a Legfelső Tanács képvise­lői, valamint az ülésteremben nagy számban megjelent diploma­ták és külföldi tudósítók élénk ér­deklődéssel hallgatták. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és tu­domásul vette az egészségügyi miniszternek a szocialista orszá­gok egészségügyi miniszterei ber­lini értekezletéről és a nehézipa­ri miniszternek kubai útjáról szóló beszámolóját. A kormány megvitatta és el­fogadta a közlekedés- és posta­ügyi miniszternek és a Fővárosi Tanács VB elnökének jelentését a budapesti földalatti gyorsvasút munkálatai menetéről. Ezután a kormány megtárgyalta és elfo­gadta a Fővárosi Tanács VB el­nökének ismertetőjét a budapes­ti lakosság számának alakulásá­ról. Ötmilliárd forint és -feldolgozd Az Országos Tervhivatalnak a szőlőtermesztés és -feldolgozás, a bortárolás és -forgalmazás fejlesz­téséről benyújtott előterjesztése a bevezető részben utal arra, hogy a második ötéves terv időszakában 82 ezer kh szőlőt telepítettek. A következő öt évben ezek termőre fordulnak és jelentősen növelik a szőlő- és bortermelést. Emellett a meglevő szőlőterületek termése is tovább növekszik a fokozatos re­konstrukció, a jobb agrotechnika és a tápanyag utánpótlásának nö­velése révén. Jelentős minőségi változással is számolni lehet, mi­után a fiatal, nagyüzemileg mű­velhető és nagy termőképességű szőlők aránya növekszik. E tények és a lehetőségek szám­bavétele alapján a harmadik öt­éves terv időszakában nem szük­séges a szőlő termőterületét lénye­gesen növelni. Tovább kell foly­tatni a kiöregedett szőlők kivágá­sát és helyükre új szőlők telepí­tését. A második ötéves terv folya­mán végrehajtott telepítések ter­mőre fordulása és a rekonstrukci­ók eredményeként a termő szőlők területe 1970-ben mintegy 50 ezer kh-dal nagyobb lesz a jelenleginél. Az előterjesztés a szőlőültetvé­nyek gazdaságos üzemelése, az előirányzott szőlő- és bortermés feldolgozása és tárolása céljából a következő ötéves tervben mint­egy 5 milliárd forint összegű be­ruházás biztosítását javasolja. Az Országos Tervhivatal elnö­ke ismertette, milyen irányelvek alapján javasolják a harmadik ötéves terv időszakában fejlesz­teni a szőlőtermesztést és -feldol­gozást, a bor tárolását és forgal­mazását. A kormány az előter­jesztést elfogadta. A Minisztertanács tanácsszer­vek osztályának vezetője a fővá­rosi, megyei és megyei jogú vá­rosi tanácsok vb-elnökeinek no­vember 26-i értekezletéről tájé­koztatta a kormányt. A Minisztertanács megtárgyal­ta a saját, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1966. első félévi munkatervét. a szőlőtermesztés s fejlesztésére Ebből az összegből jelentős részt kell összpontosítani a megelőző öt esztendőben telepített és termőre forduló szőlők járulékos beruhá­zásaira. Biztosítani kell a szőlőül­tetvények felneveléséhez és üze­meléséhez közvetlenül szükséges eszközöket és berendezéseket (nö­vényvédelmi berendezések, csoma­golószínek stb.), valamint a szőlő feldolgozásához és tárolásához szükséges kapacitásokat. A fejlesz­tésre előirányzott összegek egy ré­széből a már meglevő kapacitáso­kat gazdaságos üzemnagyságúra kell kiépíteni. Az előterjesztés hangsúlyozza: a beruházások leggazdaságosabb megvalósítása érdekében biztosíta­ni kell az illetékes szervek jó együttműködését. A Minisztertanács az előterjesz­tésben javasolt beruházási össze­get és irányelveket jóváhagyta és utasította az érdekelt minisztériu­mokat és szerveket, hogy a fejlesz­téshez szükséges műszaki terve­ket, valamint a megvalósításhoz szükséges építőkapacitást és anya­gokat. csomagolóeszközöket, gépe­ket a szükséges ütemben biztosít­sák. Az említétt intézkedések mellett a kormány továbbra is szükséges­nek tartja és támogatja a háztáji gazdaságok és a szakszövetkeze­tek termelési, feldolgozási és táro­lási tevékenységét. Folytatni kell a fővárosi munkahelyek számának korlátozását Az 1960-ban tartott népszámlá­láskor Budapest lakossága 1 864 600 volt, azóta 1 935 400-ra növekedett. Az emelkedés egye­düli forrása a „bevándorlási több­let”, hiszen a természetes szapo­rodás mutatószáma a fővárosban az említett időszakban negatív előjelű volt. 1960-ban kerek szám­ban 42 ezren telepedtek le a fő­városban. A kormány néhány évvel ezelőtt intézkedett, hogy ez az egészségtelennek minősíthető növekedés ne folytatódjék. Ennek eredményeként a Budapestre irá­nyuló vándorlás évről évre csök­ken, 1964-ben mintegy 18 ezer volt. A születések alacsony száma lés egyidejűleg az átlagos élettar­tam emelkedése azzal járt, hogy a gyermekek részaránya egyre kisebb, ezzel szemben a munka­képes korúaké, különösen pedig az idősebbeké egyre nagyobb. Budapest környékén a népes­ség növekedésének üteme meg­haladja a fővárosét. A budapesti munkaképes fér­fiak foglalkoztatási aránya né­hány tized híján 100 százalék, a nőké is több mint 90 százalék. Ez lényegileg a teljes foglalkoz­tatottságot jelenti. 1960-tól 1965- ig 140 ezerről mintegy 170 ezerre nőtt a vidékről bejárók — az (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom