Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1985. december S. Kevés szekszárdit tudunk mondották az Állami Pincegazdaságnál Mit várhat az ország lakossága karácsonyra és újévre? exportálni (Budapesti tudósítónktól) A belkereskedelem, okulva a tavalyi tapasztalatokon, az idén még jobban felkészült a mind­inkább növekvő karácsonyi és új­évi áruforgalomra. Előrelátha­tóan hiány semmiféle élelmiszer­ből nem várható. Miután tavaly az év vége felé hiány támadt a szaloncukor vonalán, az idén 10 vagonnal több kerül az üzletekbe A tavalyi 350 vagon helyett 360 a készlet. A csokoládés szalon­cukor mennyiségét is emelték 66- ról 83 vagonra. Olasz narancsból körülbelül 2700 tonna jön be. A görög füge napok alatt elfogyott, de pótlá­sáról gondoskodás történt. Kará­csonyra elegendőt ígérnek belőle. Száz tonna kubai grape—fruit-ot is várnak hamarosan. A fenyőfa-árusítást országosan' megkezdték. Kilencszázharminc- ezer hazai és 370 ezer osztrák és NDK-fenyő behozatala látszik biztosítottnak. A Télapó-figurákból is 70 ezer kilogramm várható és legalább 5 ezer doboz drágább és díszesebb karácsonyi« csokoládéfüggelék. Ezeken kívül rengeteg csokoládé és édesség áll máris a fogyasztó­közönség rendelkezésére. Vidék szempontjából nem lehet kihagyni a disznóvágásokat sem. A belkereskedelem elegendő borsot és majoránnát is tarta­lékolt, valamint 17 millió mé­ter belet. így fennakadás nem lesz. Likőr vonalán felkerestük a Magyar Likőripari Vállalat ve­zérigazgatóját, Kelemen Györ­gyöt, aki elmondotta, hogy az idén minden igényt ki tudnak elégíteni. A közönség igénye első­sorban a kisméretű pálinkák és tikőrök felé orientálódott. Nagy- mennyiségű kis palack likőrt és erős italokat hoztak forgalomba. Közöttük legnagyobb fogyasztási igény kis üvegekbe töltött italok iránt mutatkozik. Fél decitől két deciig a legkelendőbbek a Hu­bertus, konyak, gin, a Lánchíd- és a Budafok-brandik és a köz­tied veit sherry-brandi. Húsz szá­zalékkal több italt hoznak forga­lomba, mint a harmadik negyed­ben. Bor vonalon Farkas Gábort, a Magyar Állami Pincegazdaság felvásárlási és gazdálkodási osz­tályvezetőjét kerestük meg. Far­kas főosztályvezető elmondotta, hogy karácsonyi különlegesség­ként kihoztak egy új típusú fi­nom borfajtát, a Cinzano típusú Pannónia Arany és a Pannónia Rubin nevű italt, amelyet első­sorban az Országos Csemege Vál­lalat bolthálózatában és az Álla­mi Étterem és Büfévállalat háló­zataiban árusítanak. Ebből a bőrtípusból 40 ezer palackot hoz­nak forgalomba. Ugyancsak mint újfajta árut, 8 ezer palack Hun­gária delikates pezsgőt is hoz­tak az üzletekbe, ugyanolyan árért, mint a Törleyt. Üjításként kihoztak 15 ezer 5 és 2 literes demizson bort, amik könnyű asztali és üde borokat tartalmaz. A demizsonok betétje 44 és 30 fo­rint. Viszont a borok kitűnőek. Százhúsz KÖZÉRT-üzlet árusítja a demizsonos borokat. Az idei rossz termés az idén még nem érezteti hatását — mon­dotta a főosztályvezető, és így a karácsonyi és újévi fogyasztásnál még mindenki megtalálja a neki legjobban megfelelő borfajtáját. Más a helyzet jövőre. A gyenge és kevés termés leg­feljebb tavaszra érzékelhető, amikor az óborok jórésze ki­fogy. Vonatkoztatható ez me­gyénk legkiválóbb borára, a szekszárdi vörösre, amely egyi­ke a legkelendőbb export­árunknak. A szekszárdit bizony külföldön nagyon keresik és sajnos elegen­dő mennyiséget nem is tudunk belőle szállítani. A „ném postahivatal“ Budapest új színfolttal gazda­godott. Korszerű, új postahivatal nyílt a Múzeum körúton. Az új postai létesítmény nemcsak tet­szetős külsejével, hanem célsze­rű felszerelésével is megnyerte a közönség és a postai dolgozók tetszését. A pénzfeladás gyorsítására például minden felvevőablaknál összegezőgépek vannak, amelyen pillanatok alatt tételesen kiszá­molható a feladásra kerülő számlák összege. Külön érdekessége az új lé­tesítménynek az úgynevezett „némahivatal” — az előcsarnok­ban elhelyezett automata kiszol­gálósor, amely éjjel-nappal a közönség rendelkezésére áll. Itt nyilvános telefonállomás, érme-, bélyeg- és levelezőlap-automata működik. Teljesen új a helység­ben elhelyezett táviratfelvevő automata. Ha az ügyfél felemeli a kagylót, azonnal a távirda je­lentkezik, s máris rögzítik a fel­adásra szánt szöveget. Helyi táv­irat esetén ötszavanként 1 fo­rintot, vidékre ennek kétszere­sét, tehát 2 forintot kell fizetni. A díjat telefonérmével kell fi­zetni. Ha a kísérleti hivatal beváltja a hozzá fűzött reményeket, más­hol is bevezeti a posta. Foglal­koznak azzal a gondolattal is, hogy a „néma postahivatalok­nál” megteremtik az interurbán telefonbeszélgetések lehetőségeit ÍS; A Tolna megyei Állatfor- galmi Vállalat paksi kiren­deltségéhez 1 hajtórakodót vesz fel. Jelentkezni lehet a válla­lat központjában, a személy­zeti előadónál, vagy Pakson, a kirendeltségen. Fizetés a bérszabályzat szerint. (37) Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújságotl »»^-..-^»»^»-rryTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTrTTTTTTTTTTTTTTmTTTTTTT Rab Ferenc: Jiídáópén<z Számológépek segítik a postai dolgozók munkáját Az új hivatal korszerű, impozáns előcsarnoka Világító postaláda (MTI foto — Lajos György felvételei.) »▼WVVTWWTVTTl'VTWVVTVVfVTFVfVTTVTfTTTVVVVVTTTTTrTTTTTtTTTTTTTT'rWTTTT — 37 — Reggel korán ébredtem. Anélkül, hogy kértem volna, reggelit hozott a szobámba egy pincérnő. Tejes kávét, süte­ményt. gyümölcsöt. A kávé tetején sárga ka­rikák úszkáltak. — Mi ez? — kérdeztem németül a nőt. Csodálkozva nézett rám, de nagyon udva­riasan — tört németséggel — válaszolt: — Zsír, kedves uram! — Hülye! — szaladt ki a számon, mindegy, úgy sem értette. Amikor távozott, a kávét ki­öntöttem a fürdőszobában és csak a gyümöl­csöt fogyasztottam el a süteménnyel. Nem sokkal később telefonon felszólt a por­tás, hogy egy úr keres, vár lent a hallban. Lesétáltam a lépcsőn. A hall, mondhatnám teljesen zsúfolt volt. Amerikai üzletemberek, angol turisták, algé­riai kereskedők, vidéki francia sportolók bábeli összevisszaságától volt zajos a terem, amelyet egyébként a fal mentén, mennyezetig érő déli növények díszítettek. Egy alacsony, őszülő — kifogástalan eleganciával öltözködő — férfi lé­pett hozzám. — Gréti? Kissé meglepődtem aztán bólintottam. — Jules Lenoir — nyújtotta kezét. — Rodyn — válaszoltam. — Tudom... Finoman mosolygott. Megpróbálom összeszedni gondolataimatj il­letve az utóbbi három és fél hét eseményeit, — 38 — mielőtt — alig fél óra múlva indulok vissza Ausztriába. Miként Gréti pontosan tájékoztatott, való­ban találkoztam Párizsba érkezésem után egy nappal — egy férfivel, Jules Lenoir a neve, ahogy később megtudtam, a Deuxieme Bureau őrnagya. Kocsiba ültetett és egy Párizs köze­lében lévő kis téli kirándulóhelyre kocsiztunk, amelynek vendéglőjében ebédre hívott meg az őrnagy. Az úton nem sok szót váltottunk. Csak ebéd után — amikor a vendéglős egy palack provinciái bort nyitott — tért rá a tárgyra. Közölte velem, hogy Marseille-be uta­zom, ahol három hétig tanulmányoznom kell a kelet-európai államok kereskedelmi és gaz­dasági életét, s utána — egyelőre Bécsbe kell visszautaznom. „Kelet-európai államok gazdasági és keres­kedelmi élete..Ma már mosolygok ezen. Lenoir őrnagy finoman fejezte ki magát. Mert Marseille-ben egy jól megszervezett, pre­cíz — szinte katonai fegyelemre felépített — kémiskolában találtam magam. Mi volt a „tanulmányút” lényege? A fizikai kiképzést légionista tisztek tartot­ták. Rohamkéssel való védekezést és szúrást. — különböző kis kaliberű lőfegyverek haszná­latát, judot, amelyet cselgáncs néven ismerünk Az elméleti „tanulmány’, már annál érdeke­sebb volt. A Deuxieme Bureau embereinek ér­deklődési köre valóban kiterjed a teljes társa­dalmi életre. Városépítési tervek — új vasút­— 39 — vonalak helyének meghatározása —, katonai objektumok helye és kapacitása —, nagyobb teherpályaudvarok sínpárszáma, katonai teher­kocsik és személykocsik rendszáma, politikai perek kimenetele, általuk kiváltott hangulat, minden fellelhető párttagsági könyv száma, párttagsági könyvek szerzése, katonakönyvek megszerzése, — amennyiben nem sikerül —, akkor azokról fényképfelvételek készítése, mi­niatűr fényképezőgépek használata, gyorsan ölő mérgek elrejtése, használata, stb. A futár- szolgálat megszervezése, a futárok kiválasz­tása, üzenetek továbbítása, a határon való oda-vissza átkelés végrehajtása, stb. Most, hogy az Arlberg-express egyik fülké­jében — kényelmesen a párnázott ülésnek hátradőlve — ismét átgondolom az utóbbi he­tek fejleményeit, valami megfoghatatlan féle­lemérzet lett úrrá rajtam. Indulok hát be­vetésre. Gréti lakásán kell jelentkeznem, ma­gánál Grétinél... s a további utasításokat tőle kapom meg. De sejtem, hogy akcióba lépek. És ettől félek. Tudom, hogy vissza kell men­nem Magyarországra. Abba az országba, amely­hez immár semmi közöm. Idegenként, ellen­ségként kell rálépnem hazám földjére. Benső érzelmi indulatok nagyon ritkán fogtak el. El­fásultam azóta, hogy Magyarországot elhagytam. Most mégis szinte idegesítően hat rám az az egy szó — amely ugyan nem tudóin, mi­képpen jutott eszembe, de még a vonatkerekek ritmusa is kidobolja agyamban: „Júdáspénz... Júdáspénz! Júdáspénz...! Júdáspénz!”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom