Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-04 / 286. szám
1965. december 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Xí A lakosság forintjaiból Nagyobb önállóságot A Tolna megyei Népújságban november 19-én megjelent, „A lakosság forintjaiból” című írásban a községi tanácsok községfejlesztési alapjával kapcsolatban több kérdés merült fel. így többek között a KÖFA-alap képzése, felhasználásának módszerei, a megvalósítható feladatok fontossági sorrendjének helyes meghatározása. Mint ahogy ismeretes, a községi tanácsok községfejlesztési tevékenységét az Elnöki Tanács és a kormány vonatkozó rendeletéi határozzák meg. Hozzászólásomban először arra szeretnék utalni, hogy a KÖFA alapjául szolgáló források meghatározásánál nagyon fontosnak tartom, hogy a helyi tanácsok vezetői és tagjai kellően ismerjék a község reális teherbíró képességét és a lakosság közelebbi, s nagyobb távlatokban jelentkező igényeit. A kellő ismeretek birtokában a célnak megfelelően lehet elkészíteni az éves és a távlati KÖFA-terveket. Az ismeretek összegyűjtésére fel lehet használni a családlátogatásokat, tanácstagi beszámolókat, fogadóórákat. Mórágyon például az 1963. évi tanácsválasztást megelőző jelölőgyűléseken elhangzott javaslatokat nyilvántartásba vette a tanács és az ott elhangzottak alapján, annak figyelembevételével készülnek el jelenleg is a KÖFA- tervek. Annál is inkább szükséges az adatok és javaslatok összegyűjtése, mivel azok birtokában jobban meg lehet értetni a lakossággal, hogy a kívánt létesítmény (Hozzászó lás) megvalósításához milyen mértékű anyagi hozzájárulásra van szükség. Másrészt az ilyen módszerrel készített terveket a lakosság szívesebben tekinti a magáénak, és jobban segíti annak gyakorlati végrehajtását. Milyen legyen a sorrend A kitűzött feladatok végrehajtása sorrendjének meghatározása sok gondot okoz a tanácsoknál. Minden tanácstag és érdekeit arra törekszik, hogy lehetőleg először abban az utcában épüljön járda, út, vagy híd, ahol ő lakik. Sok gondot okoznak a megalapozatlan, túlzott igények, az hogy egyesek mindent egyszerre szeretnének megépíteni, megoldani. S nem is beszélve arról, hogy amikor a közösség által óhajtott feladathoz hozzákezdünk, sokan igyekeznek kibújni az anyagi támogatás alól. Reális KÖFA-tervet csak akkor lehet készíteni, a fontossági sorrendet csak úgy lehet megállapítani, ha őszintén és minél szélesebb körben megbeszélik a tanács dolgozói a község lakosságával, részletesen ismertetik a feladatot, megértetik, hogy végrehajtása anyagi támogatást igényel, s azonnal megmondják ennek az anyagi támogatásnak a mértékét is. Azt, hogy a feladatok közül melyiket kell kiemelt módon kezelni, úgy gondolom, községenként is és módszereiben is más. Legfontosabb feladatnak azt tartom, amelynek a reális 1. SZELLŐZTETÉS Ritka eset, hogy az újságírót külön üd- vözlik egy hivatalos összejövetelen, tanácskozáson, ahol az újságíró egyszerűen azért vesz részt, mert írnia kell a tanácskozásról, tudósítania. Egészen természetes, hogy nem üdvözlik külön, sőt jobb is, mert vannak, akik nemigen mernek nyilatkozni a sajtó képviselője előtt, nem szólnak hozzá. Mások viszont túlságosan bő lére eresztik mondókájukat, abban a reményben, hogy „kimerítő” hozzászólásukat majd közli a sajtó. A múltkor bekövetkezett az a ritka eset, hogy külön üdvözöltek, mégpedig név szerint és hozzátette az értekezlet elnöke: az újságíró azért jött el hozzánk, hogy szellőztessen bennünket. Arra gondoltam, csakugyan szellőztetni kellene a társaságot, mert kegyetlenül füstölt már az értekezlet elején. 2. FURFANG Egy falusi embernek, aki nem tsz-tag, elveszett négy süldője. Keresi mindenfelé szomszédoknál, árokban és hidak alatt, réten, meg kertek alján, de bizony nincsenek a süldők. Híre ment a faluban, hogy a Kasnya Demeternek (nevezzük így) elvesztek a süldői. Dél felé már mindenki tudta. Egyik-másik öregasz- szony cigányokról pusmogott, mert jártak erre a napokban kósza cigányok, megint az lehet a dologban, hogy loptak. Este, amikor hazahajtott a legelőről a tsz ügyeletes sertéspásztora — mert hát mindennap más őrködött a sertésgondozók közül nyáridőben — arra gondolt Kasnya Demeter, talán meg kéne nézni a szövetkezeti falkában, hátha odakeveredtek az ő süldői. El is ment az irodához, s megmondta, mire gondolt. Semmi akadálya, hogy megnézzék — így az elnök. Egyszerű számolással kiderül, hiszen pontos nyilvántartást vezetnek a közös jószágról. Na, milyenek azok a kósza malackák? Hó, nem malackák azok, hanem szép nagy süldők! Na jó, hát szóval milyenek voltak? Feketék mind a négyen és szép nagyok, olyan anyányiak. Sok itt a fekete disznó, nem lesz könnyű kiválasztani közülük, de nem lehetetlen, mindenki megismeri a maga jószágát. így igaz! — helyeselt Kasnya. Kimentek a majorba valami hatan körülnézni. Az állat- gondozó segítségével megszámolták a süldőket. Néggyel több. Na lám! Hát idecsapódtak a közöshöz az egyéni gazda süldői. — Maradhatnának is, éppen ideje, hogy belépjen a tsz- be Kasnya Demeter — jegyezte meg valaki kicsit komolyan, kicsit heherészve. — Egyelőre nincs szándékomban — felelt a derék magánparaszt. Meg különben is ezek háztáji disznók lennének, ha belépnék. Az már igaz; furfangos ember ez a Demeter, tisztában van a dolgokkal. Nagy válogatás kezdődött. Hamar kiderült, hogy elsősorban Kasnya válogathat, hiszen ő ismeri a disznóit. Rövid, de határozott szemlélődéssel kijelölt négy szép süldőt. — Ez az igazi gazda — hangzott megint egy félhangos megjegyzés — Ennyi között is megtalálja a magáét. Hazaszállították Kas- nyáékhoz a négy szép nagy süldőt. Mikor eltávoztak az emberek jót röhögött a derék Kasnya, hogy ő mégis csak okosabb mint ezek a szövetkezetiek. Senki sem jött rá, hogy tulajdonképpen a kisebb süldők falkája szaporodott a tsz-ben négygyei és nem a nagy süldők falkája. Szaporodott pedig azért, mivel Kasnya Demeter reggel kiengedte az udvarra aztán meg az utcára is négy kis süldőjét, véletlenül éppen akkor, midőn a szövetkezeti jószágokat terelgette a ház előtt az ügyeletes pásztor. G. J. anyagi és erkölcsi alapja biztosítható. Nem tartom célszerűnek azt, ha a KÖFA-alapot felapróz zák és ezzel a békesség kedvéért több felé juttatnak. De felmerül ezzel egy másik probléma is. A kis községekben általában szűkre méretezett a KÖFA-alap is. Ugyanakkor egyre inkább jelentkeznek a kommuná- lis, kulturális, egészségügyi, szociális jellegű igények. Az ilyen községekbe a feladatok egyszerre jelentkeznek, s a megvalósításukat sem lehet sokáig halogatni. Az ilyen helyzetek aztán valósággal kikényszerítik a KÖFA- alap felaprózását. A KÖFA-fel adatok meghatározásánál és megvalósításánál nagyobb önállóságot kellene biztosítani a helyi tanácsoknak. Ha egy község például fogászati rendelőt kíván építeni, mert lehetősége van rá ebbeli szándékában ne fékezné senki. Nehogy félreértés essék. Nem vagyok az ellen, hogy a tanácsok a KÖFA-alapjuk terhére közös létesítményeket hozzanak létre. Ezzel egyet lehet érteni. Az ilyen létesítmények minden hozzájáruló község hasznára lehetnek. De véleményem szerint azt is meg kellene vizsgálni, hogy a hozzájárulások fokozásával milyen előnyös, vagy hátrányos helyzetbe kerülnek a kisebb községek, ha a helyi fejlesztés a háttérbe szorul. Nagyobb önállóságot kellene biztosítani a helyi tanácsoknak a községfejlesztési munka területén is. Nem elég elhatározni, hogy mit, milyen feladatokat akarnak megoldani, hanem azt végre is kell hajtani. Ennek pedig, bizonyos kötöttségek miatt nem egyszer akadályai vannak. Csak példának említem: olyan felszerelést nem lehet vásárolni a művelődési ház részére, mint a tv- készülék, vagy magnetofon, de nincs mód arra sem, hogy a sportoló fiatalok részére a tanács felszerelést vásároljon. A tanácsot nem szolgálják ki, mivel az sérti a lakosság vásárlási alapját. Felvetődik a kérdés, hogy a művelődési házban felállított tv- készülék, vagy magnetofon nem a lakosság érdekeit szolgálja? Úgy gondolom, egy sor kötöttséget fel kellene oldani ahhoz, hogy a községfejlesztési munka még nagyobb fejlődést érjen el. A helyi erőforrások kihasználásáról A vitaindító cikkben felveti s cikk írója, hogy a helyi erőfor rásokat nem használják ki sol helyütt megfelelően. A helyi erőforrások: az anyag hozzájárulás mellett az elfekví anyagok felkutatása és a társa dalmi munka. Nagyon egyet le hét érteni a cikk írójával, ami kor a társadalmi munkáról úgj nyilatkozik, hogy az kihasználatlan kincs. Mórágyon az előző években 10-1! ezer forint társadalmi munká terveztünk. Az 1965-ös tervek el készítésénél ezt 30 ezer forintn emelte a tanács. Akkor túlfeszí- tettnek tűnt ez az összeg. S most az év végén látható, hogy a ten nem volt reális, megalapozott mert a község lakossága ötvenezer forintnyi társadalmi munká' teljesített. S még egy valami: nagyon gyakori a társadalmi munkák számbavételénél a hanyagság, hogy bizonyos dolgokat elmulasztanak elszámolni. Nem égj esetben a lakosság jóval több társadalmi munkát végez, mini amennyiről a tanácsnak egyáltalán tudomása van. Ezen szerintem úgy lehetne változtatni, ha valamennyi tanácstag a saját választókerületében önállóan veszi számba a végzett társadalmi munkát. Topák András, a mórágyi tanács vb-elnöke Konzervgyárban Szorgos munka folyik a téli hónapokban a Paksi Konzervgyárban. A most érkező, de főleg a már régebben ideszállított gyümölcsöket dolgozzák fel. Varga Istvánná és brigádja az almabefőtt gúlázását végzi Almaborból is nagy mennyiséget készítenek. A hatalmas hidraulikus présekből sűrű patakokban folyik a bor alapanyaga, az almaié A gyár laboratóriumában Báli Erzsébet laboráns minőségi vizsga* latot végez. Foto; Bakó Jea4, j
