Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

1965. december 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A középfokú oktatásról Mint ismeretes, a parlament legutóbbi ülésszakán napirendre kerültek az iskolareform végre­hajtásának tapasztalatai, s a vi­tában megkülönböztetett figyel­met fordítottak a középiskolákra. Az is köztudott már, hogy itt néhány vonatkozásban változta­tásokra lesz szükség. Ám éppen ez okoz gondot a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, s a nekik tanácsot adó szülőknek, pedagó­gusoknak. Mindenekelőtt az fog­lalkoztatja őket, lesznek-e módo­sítások már az új tanévben s mi lesz a sorsuk azoknak, akik most végzik a bírált és változtatások­ra ítélt iskolatípusokat. Kezdjük a gimnáziumokkal Ez az iskolatípus a jövőben is megmarad, mégpedig elsősorban azok számára, akik 14 éves kor­ban az egyéni elképzelések, vagy a lehetőségek hiányában még nem tudnak pályát választani, s azoknak, akik már az általános iskola elvégzése után elhatároz­ták, hogy később egyetemen, vagy főiskolán fognak tovább tanulni. A gimnáziumokban lényegében kétféle változtatásra, módosítás­ra lehet számítani. Az egyik a tanulók számának csökkenése. Ami a gimnáziumi férőhelyek számának csökkené­sét illeti: ennek üteme attól függ, milyen gyorsan fejlődnek a szak- középiskolák. Mert a jövőben sem lesz kevesebb középiskolai férő­hely, csupán a középiskolai típu­sok közti arányok változnak. Tehát, ha kevesebb lesz a gim­náziumi osztály, több lesz a szakközépiskolai. S hogy ez mikor kezd realizálódni? Csupán az 1967 —68-as tanévtől, s az ősszel lé-, nyegében ugyanannyi fiatal gim­náziumi felvételére kerülhet sor, mint amennyire az idén. A gimnáziumokban szükséges­sé vált második változtatás az 5-|-l-et érinti. Mint ismeretes az 5-j-l-es gyakorlati foglalkozások szakmai előkészítő jellegét töröl­ték, s ezzel együtt megszüntet­ték a szakmai minősítő vizsgád kát is. Ám mindez nem vonat­kozik azokra, akik jelenleg ilyen előképző jellegű 5+1-es oktatás­ban tanulnak. Engedélyezni fog­ják a minősítő vizsga letételét mindazoknak, akik még ilyen oktatásban vesznek részt, ha egy- egy iskolában 10—15 diák jelent­kezik rá. Nem lesznek tehát „be­csapva” azok, akiknek annak idején megígérték, hogy az 5+1 segítségével rövidebb idő alatt jutnak szakmunkás-bizonyítvány­hoz. Egyébként a gimnáziumok gya­korlati oktatása a jövőben is megmarad — elsősorban a heti 2 órás foglalkozások formájában, sőt, ahol lehetőség van rá, az 5+1 keretében is — de szakmai előképzés helyett pedagógiai fel­Szekszárdi Városgazdálkodá­si Vállalat gépkocsirakodókat és segédmunkásokat vesz fel. Jelentkezés: Szek- szárd, Rákóczi u. 7. (159) Gyakorlattal rendelkező építőipari technikust vagy magasépítőiparban jár­tas építésvezetőt felvesz a < Hőgyészi Vegyesipari Ktsz. (156) < adattal. Mert azzal továbbra is törődni kell, hogy a fiatalok meg­szeressék a fizikai munkát. Lényegesebb változásokra a szakközépiskolai és a techni­kumi oktatásban lehet számíta­ni. Eddig a szakközépiskolák szakmunkásokat, a technikumok pedig középfokú technikusokat képeztek, s mindkét típus érett­ségit is nyújtott. Kiderült azon­ban, hogy a szakmunkások kö­zépfokú képzésére való törekvés elsietett volt, s ezért most ki­mondták, hogy a szakmunkás- képzés bázisa továbbra is a szak­munkástanuló iskola lesz. Ami pedig a középfokú technikumo­kat illeti: ezek megszűnnek, a technikusképzés pedig — a szak­minisztériumok irányításával — az üzemekre épül, mert így job­ban figyelembe lehet venni a termelés igényeit, a munka­helyek adottságait. A jövőben tehát üzemi gyakorlattal és érett­ségivel lehet technikus oklevelet szerezni. Mi lesz a jelenlegi szakközép- iskolák és középfokú techniku­mok helyett? Szakközépiskolák lesznek, de más jellegűek, mint a maiak. Az új iskolában nem szakmunkásokat fognak ké­pezni, de nem is technikusokat, hanem középfokú szakmai kép­zettséggel rendelkező szakembe­reket. És hogy mit jelent mind­ez, arra a következőket lehet el­mondani: eddig , a szakközépisko­lák : mit+égy 36fl szakmábáh, a technikumok pedig 70 szakirány­ban képeztek; az új típusú szak- középiskolákban 35—40 féle szak bevezetése látszik reálisnak. A jövő szakközépiskolái tehát a je­lenlegi technikumoknál is átfo­góbb ismereteket fognak nyújta­ni. Ez természetes is, hiszen a pontos miínkakör majd az üze­mekben dől el, mégpedig kellő gyakorlat után. Az új iskolatípus elvégzői a többi között minőség­ellenőrök, technológusok, részlet­tervezők, programozók normá­sok, műszaki rajzolók, vagy ép­penséggel szakmunkások lesz­nek, elsősorban a gyakorlat, nem pedig a bizonyítvány alapján. Pontosabban: az iskolában szer­zett bizonyítvány lehetőséget ad arra, hogy az adott szakirányon belül, bármely középfokú szak­mai végzettséget igénylő munka­kört betölthessenek a fiatalok, de nem dönti el eleve, hogy az egyiknek szakmunkás, a másik­nak pedig technikusi beosztást kell biztosítani. A munkahelyek elosztása az. üzemek igényeitől és a fiatalok rátermettségétől, ké­pességétől függ majd. S itt is felmerül a kérdés: mi történik azokkal, akik a mai szak­középiskolákba, illetve techniku­mokba járnak, s egyáltalán milyen hatással lesznek ezek a módosítá­sok az idei középiskolai felvételek­re? Válaszként elmondhatjuk: egy­részt a most tanulóknál nem lesz Apróhirdetések Azonnali belépésre felveszünk METÁSZ-képesítéssel és legalább ? éves gyakorlattal rendelkező személyi kontírozó könyvelőnek. Fizetés 16/1964 F. M. számú rendelet szerint. Jelent­kezés személyesen, vagy Írásban a tsz elnökénél. Uj Élet Tsz, Tengelic- Szőlőhegy. (145) Palatetős két szoba, konyhás ház, 800 öl kerttel, 38 000-ért eladó. Juhász Józsefné, Dunakömlőd, Béke u. 75. ________ (152) G épírásban jártas nyugdíjast admi­nisztratív munkakörbe felvesz január 1-el a Szekszárdi Foldművesszövetke- zet, Jókai u. 2. Jelentkezés: a főköny­velőnél. (163) változás, másrészt, az új szakkö­zépiskola kialakítására csak az 1966—67-es tanévtől kerül sor, s akkor is főként azokban a szak­ágazatokban — például az egész­ségügyi szakközépiskolákban —, amelyekben a módosítások nem lesznek számottevőek. Az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi jellegű, újtípusú szakközépiskolák létrehozása csak 1967-ben kezdő­dik meg. Végül szólni kell arról, hogy az új tanévben — miként a művelő­désügyi miniszter az országgyűlé­sen elmondott beszámolója is hangsúlyozta: — a középiskolai fé­rőhelyek száma nem növekedik, holott áz idén többen végeznek az általános iskolákban, mint tavaly. Ez kétségkívül okoz majd bizo­nyos feszültséget, különösen ha fi­gyelembe vesszük az utóbbi évek közhangulatát, amely szerint szin­te „illetlenség” volt nem tanulni tovább középiskolában. Csakhogy éppen ezen a helytelen közhangu­laton kell változtatni, hiszen a népgazdaság igényei azt diktálják, hogy minél több fiatalt irányítsa­nak szakmunkástanulónak. Szakmunkásiskola -f éretiségi S itt kell megemlítenünk, jiogy a jövőben szélesebb kapu nyílik a szakmunkásiskolákból jövő to­vábbtanulók előtt is; a szakmun­kástanuló-iskolákat mindjobban középiskoláknak — be nem feje­zett középiskoláknak — lehet te­kinteni, mert lehetőség lesz rá, hogy az itt végzettek 2—3 év alatt, munka mellett, érettségi bizonyít­ványt szerezhessenek. Nem a to­vábbtanulás előtti út elzárása te­hát a cél, amikor nem növelik a középiskolai férőhelyek számát, hanem a szakmunkás-utánpótlás biztosítása, a népgazdaság igénye­lnek a kielégítése. Ezt szolgálja az a tef% i§, hogy a jövőben úgy, kell fejleszteni a szaktpai ismereteket nyújtó középiskolák hálózatát, hogy túlsúlyba kerüljenek a gim­náziumokkal szemben. Ez azonban nem a következő tanév terve, ha­nem a későbbieké, rúégoedig meg­felelő átmenetek biztosításával. Tóth I,ászló AZ OLASZ elégedetten hunyo­rít, amint a képeslapot forgatja. Szeretné elolvasni a szöveget, de nem érti. A többi jelenlévő sem ismeri azt a nyelvet, de amikor egy-egy jó alakú, s főként hiányos öltözúkű nő jelenik meg, nem is kell hozzá szöveg, nyelvtudás... Mindenkinek felcsillan a szeme, s valószínű, mindenki egyre gon­dol... Egymásra nevetnek, megve­regetik egymás vállát, mutogat­nak. Az olasz néhány szót beszél magyarul, a jelenlévők közt is akad valaki, aki öt-hat szót ikmer az ő nyelvéből, így aztán összes­ségben jól megértik egymást, gör­dülékeny a társalgás. A képeslap, meg az asztalon lé­vő borosüvegek, poharak már csak a befejezés. Az olasz néha már az órájára pislant, indulni készül. A piciny kis helyiségben vágni lehetne a füstöt. Hiába, a kis ha­lásztanya nem ennyi emberre ké­szült. Amikor építették, talán senki sem gondolt arra, hogy ott még ilyen reprezentatív fogadást is rendeznek, s főként ilyen me­leg, meghitt hangulatban. Dehát sok mindenre jó egy ilyen kis kalyiba. Talán, ha fényes fogadó­teremben, virággal díszített aszta­loknál ülnek össze, közel sem lesz ilyen meghitt, felszabadult a han­gulat. Kint az épület előtt még füstö­lög a tűzhely. Alul még izzik a parázs, s a füst áttöri a hamuréte- get, hogy aztán belevegyüljön a hosszú völgy kedtengerébe. Az imént még itt ragyogott a hal az öblös bográcsban. Itthon v Mentél a sáros úton. Hátadon a borjúbőr, válladon pus­ka, derékszíjadon tömött tölténytáska, harminc halállal. Lyukas bakancsodon minden lépésnél ki- és beszortyant a latyak. Előtted emberek, hátad mögött emberek, melletted emberek. A főhadnagy úr elöl lovagolt. Az első kilométereknél még beszélgettetek. Aztán min­dig nehezebb lett a lábad, és testeddel is előredőltél, mert minden ezer méter után nehezebb lett a hátadon a teher. Öt kilométer, tíz kilométer.... és te csak mentél. Isme­retlen tájakon, kis falukon át. Lövészárkok, bunkerek, ki­lőtt páncélosok, égremeredő gerendák. Fejed felett meztelen ágak, melyeken cinikus muzsikát pendített a decemberi szél. — Pihenő! Ledőltél egy fenyőfa alá. Lábad kinyújtottad. Felnéztél a piszkosszínű égre. Vajon mi van otthon? — Ötlött tel benned az ezerszer elkérdezett mondat. Van-e kenyér, van-e élet, van-e karácsonyfa? A puska lecsúszott a válladröl. Megrágtad a tusát, hogy belesajdult a lábad. Ordítani szerettél volna, és leszórni mindent magadról. A sáros köpenyt, a lyukas bakancsot, az átnedvesedett inget. Oldalkocsis motorkerékpár farait eléd bőgve. Egy né­met ugrott le róla: — Felkelni! Indulás! Vissza! Egy kilométer..., öt kilométer, sár, zsibbadás. Elöl em­berek, melletted, hátad mögött. Az izzadság már szinte folyik rólad. Már nem is emeled a lábad, már nem érzed a terhet. Csak egy gondolat lüktet benned: haza! haza! haza! Haza kell érned. Mindegy, hogy hogyan. Csak haza. Az asszony várja, a gyerekek várják! Az új év talán más­képpen indul. Akkor talán vége lesz. Nem kell már ölni, mocsokban henteregni, vérezni, fázni, visszavonulni. Haza! De hogyan? — Beszállás! Sípol a mozdony, szuszog. Végre leülhet. Maga alá húzza a lábát. Kezét leereszti. — Vársz valakit? Felkapja a fejét! Kit várna? Ő? Itt? — Vársz valakit, Jóska? Vagy utazol? Feleszmélsz. Ott ülsz a peronon a trafik előtt a pádon. Cipőd csillan a fényben. Lábadnál nylonháló, felvágottal, palackokkal tele. — Nem, nem utazom, csak lejöttem... Es arcodon mosoly ömlik szét, mint langyos tej a sima asztalon. Nem, nem utazol, itthon vagy! Sétálsz vissza az úton. Hátadra fény simul, agyadban világosság éled. Cipőd koppan minden lépésnél. Előtted em­berek, melletted emberek, utánad emberek! Nagy bőrön­dökkel, szatyrokkal, kosarakkal. Itthon vagy! Kisfónay Zoltán a halásztanyán Most üres már a bogrács is, csak a halom halszálka mutatja, hogy halászlé is került az asztal­ra. A vendéget marasztalják, ő sza­badkozik: — Találkozunk még. Mi még máskor is szállítunk... Csak szól­janak, ha lesz... El is búcsúzik. Beül az autójá­ba, és irány Budapest. Elégedetten ül a volánnál. Ter­mészetesen nem azért, mert pom­pás volt a halászlé, ízlett a jó bor, s csinos nők fotográfiáit látta, a vendéglátás csak befejezés volt, s bármennyire is jólesett, pusztán ezért nem utazott volna Kocsolá- ra. Ez csak megszínezte egy ki­csit azt, ami miatt ide utazott: az üzletkötést. Hízott marhákat vásárolt cége megbízásából. Ezért járja Európa országait, Magyar- országon is már nagyon sok üz­letet kötött, nem is először jár itt. Kocsolán viszont először járt életében. Amikor bevezették az istállóba, higgadt nyugalommal, szakérte­lemmel mustrálta végig az álla­tokat. Tetszettek neki, de akkor nem ujjongott úgy, mint később a halászlé megízlelésekor, meg a képeslap forgatásakor. Üzletkötés­kor nem szokásos az ilyen. Végül meg is kötötték az üzletet. AZ AUTÓ már eltűnt a kanyar­ban, Keller Ádám elnök így szól a brigádvezetőhöz, Piringer Jó­zsefhez: — Ez igen! Többet nem szóltak, de mind­ketten egyre gondoltak: jó üzle­tet kötöttek. Kiváló minőségű­ként vette át az olasz a hízott marhákat, s az érte járó pénz is természetesen több, mintha egyéb módon értékesítették volna. Meg­érte persze a vendéglátás is, mert az ilyen vevőt visszavárják a ko- csolai termelőszövetkezet gazdái. — Megvette volna még azt is* amit utoljára mutattunk neki — mondja a brigádvezető. — Örömmel... Csakhát az jó lesz jövőre is. A holnapra is kell gondolni — így az elnök. Hanczkó Antal, a halászmester ugyancsak elégedetten dörzsöli a kezét. ízlett a hal mindenkinek. De természetesen nála sem ez a legtöbb, amivel dicsekedni tud. A szövetkezet halászata az ország legjobbjai közé tartozik, s termé­szetesen szép jövedelmet hoz a közösségnek. Ráadásul nemcsak halat adnak a völgyben nyújtózó halastavak, hanem vizet is az ön­tözéshez. Az asztalról pillanatok alatt el­tüntetik az ebéd maradványait* aztán mindenki indul a dolgára. Kővári Gyula főagronómus kocsi­ra ül és indul a határba, megnéz­ni az asszonyokat. Vagy százan dolgoznak ott a kellemetlen idő­járás ellenére is. A halászmester a hálókat rendezi, a brigádvezető az istállók felé tart, s az elnök is megy a dolga után. AZ ÜZLETKÖTÉS megtörtént, az ebédnek vége, s folytatódik to­vább a munka. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom