Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

1965. december 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Évzárás APARHANTO Néhány évvel ezelőtt az apar- hanti Búzavirág Tsz-t jó ideig a megye legjobb gazdaságai között emlegették. A bíztató és sokat ígérő fejlődést azonban hanyat­lás követte: a termésátlagok mé­lyen a járási átlag alatt marad­tak, az állattenyésztési terveket nem, vagy csak részben sikerült teljesíteni és a tagok közösből származó jövedelme megcsappant. A jó hírű tsz fénye, rangja megko­pott és tavaly már úgy látszott, hosszú idő kell majd ahhoz, hogy Aparhant újból az legyen, ami volt. 1965-ben viszont ennek a tsz- nek a tagjai és vezetői megmu­tatták, bebizonyították, hogy vi­szonylag rövid idő is elegendő a régi hírnév visszaszerzéséhez. A zárszámadás előkészületei folynak, a leltározást jórészt be­fejezték és a könyvelés adatai már hitelt érdemlően mutatják, hogy az aparhanti Búzavirág Tsz ismét a legjobbak közé sorakozik. Hétfőn Kerekes Ferenc elnököt felkereste a takarékszövetkezet vezetője, megállapodást akart kötni az elnökkel, hogy a kiosz­tásra kerülő két és félmillió fo­rintot a takarékszövetkezeten ke­resztül bonyolítsák le. Még pon­tosabban, hogy a felesleges pénz­összegeket a szövetkezeti tagok helyeznék el a takarékszövetkezet­ben. A közös gazdaság elnöke úgy vélekedett, hogy ebben a kérdés­ben ki-ki saját maga döntsön. A szövetkezeti gazdák joga ugyanis elhatározni, hogy a nekik járó forintokkal mit tesznek, mit kez­denek. A dolognak az a lényege, hogy van mit és van miből osztani. Az idei esztendő kimondottan jól si­került. Ebben sok része van az egységes, átgondolt vezetésnek és nem utolsó sorban a tsz-tagok szorgalmának. A közös gazdaság választott ve­zetői egész évben átgondoltan és a közösség érdekeit szem előtt tartva munkálkodtak. Fábián Mihály fogatos, Csobot Jó­zsef majorgazda, Heidecker János fogatos, Purubsáki Gyula szőlő­munkás, Jakab Gyula fogatos, vezetőségi tagként is kiválóan megállta a helyét. A tizenhat főt számláló vezetőségből egyébként senkit sem lehet azzal vádolni, hogy a döntések az intézkedések során nem a közösség érdekeit, hanem a sajátjáét nézte. A termelőszövetkezeti tagok munkájára, közérzetére jó hatást gyakorolt az egységes, cselekvő- képes vezetés. „Olyan esztendő, mint az idei, még nem volt.” — állapítja meg Kerekes Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke. Jogos és helytálló ez a kijelentés. A rö­vid ideig tartó megtorpanás után ugyanis a Búzavirág Tsz-ben 1965. a fellendülés és a jelentős gazda­sági megerősödés esztendeje. Né­hány jellemző és sokat mondó adat: a tejtermelés tavaly tehe­nenként 2400 liter volt. Az idén, január 1-ig tehenenként elérik a 3100 litert. A növénytermesztés teremtette meg a kiváló tejter­melés alapját. Olyan zöld futó­szalagot állítottak be, amely év­közben valósággal öntötte a tö­megtakarmányt. F&uszt István és Kulcsár Gyula állattenyésztési brigádvezetők irányításával az állattenyésztés dolgozói kivétel nélkül helyt­álltak, jól dolgoztak. Jellemző erre a tejtermelés mel­lett még az is, hogy a mestersé­ges borjúnevelőben ebben az esz­tendőben elhullás egyáltalán nem volt. Palkó József, Heidecker Andrásné, Sebestyén Teréz szak­munkások a mesterséges borjúne­velőben elért eredményekre joggal lehetnek büszkék. Az elmúlt év­ben 800 hízó sertést tervezett a tsz eladásra. E tervből csupán 590-et teljesítettek. 1965-ben ismét 800-at terveztek és december 21-ig, 100 százalékra teljesítették a hízó­értékesítési tervet. Felfutás figyelhető meg a nö­vénytermesztés területén is. Bú­zából, árpából, cukorrépából, ku­koricából a tavalyinál jobbak a termésátlagok és az idei tervek­hez képest jelentős a túlteljesí­tés. A főkönyvelő a megfelelő adatok birtokában már azt is el­mondja. hogy az egy dolgozó tag­ra jutó átlagjövedelem 18—19 ezer forint között lesz. Tavaly 13 500 forint volt, 1963-ban 14 000 forint, 1962-ben 15 500 forint. Ha mind­ehhez hozzávesszük, hogy a közös gazdaság esedékes hiteltartozásait maradéktalanul és pontosan ki­egyenlítette, Rachler Kálmán ker­tészmérnök irányításával a 35 holdas kertészet a tervezett 310 000 forint helyett 510 ezer forint be­vételt hozott, ha látjuk, hogy a jövő év máris bíztatóan van meg­alapozva, akkor túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy az aparhanti Búzavirág Tsz 1965-ben ismét fel­küzdötte magát a megye legjobb termelőszövetkezetei közé. Sz. P. A vita még tart a csatornaügyben Szakértői bizottság dönt — A feltárási munkákat tavasszal kezdik Az ügy azzal kezdődött, hogy beszakadt a csatorna. Szekszár- don már mindenki ismeri a lé­nyeget, de most már nemcsak itt, és a megyében, han*.m lassan az egész országban. A város alatt húzódó, sok-sok millió forintba kerülő szennyvíz-levezető fő­csatorna röviddel elkészülte után meghibásodott. Az egyik véle­mény szerint megsüllyedt, a má­sik szerint beomlott. Ki tudja, mi hibája akadt még a szakemberek szerint. Egy azonban biztos: nem mű­ködik. A szekszárdiak szempont­jából pedig ez a lényeg. Persze minden jó érzésű embert, alti egy kicsit is törődik a népgazda­ság pénzével, bosszant. Jónéhány millió forintot beleöltünk építé­sébe, alig * használtuk, mégis tönkrement. Ki a felelős? Mikor javítják meg? Ez a kérdés fog­lalkoztatja az embereket. Igyekeztünk kikutatni mindkét kérdés okát és a követ­kezőket sikerült megtudni: Építés előtt a talajt szakemberek vizs­gálták meg. Megállapítottá k, hogy a csatorna olyan talajban halad majd, amely futóhomok. A tervezést az É. M. Mélyépítési Tervezőiroda végezte, ök már az ország különböző helyein hasonló talajú területekre terveztek eh­hez hasonló, mélyvezetésű szenny­víz-levezető főcsatornákat, melyek a mai napig is normálisan mű­ködnek. A tervezés elkészülte után a ki­vitelezést az akkor még Komlói Építőipari Vállalat végezte, ők is állítólag, betartva a tervező utasításait, annak rendje és mód­ja szerint végezték el a munká­latokat. Ennek ellenére röviddel a használatba vétel után, a csa­torna működés közben csődöt mondott. Ezzel mindkét vállalat, a tervező és a kivitelező is fel­tette a kérdést: ki a felelős? Megkezdődött a vita A tervező a kivitelezőt, a kivite­lező a tervezőt hibáztatta. Hete­kig, hónapokig, talán évekig hú­zódott volna a vita, ha a döntő- bizottság nem szól közbe. A döntőbizottság elé került az ügy. Itt olyan határozat született, hogy a tervezőt kötelezték arra, adjon javaslatot a csatorna hely-, reállításának módjára. A kivite­lező végezze el a feltárási mun­kákat. A költségeket az a válla­lat köteles megtéríteni, melyről a feltárási munkák során kiderül, hogy hibát vétett. A vitás kérdésben ez az út látszik a legmegfelelőbbnek, mi­vel feltárás nélkül a felelős meg­állapítása lehetetlen. A felszín­ről nem állapítható meg, hogy beomlott-e a csatorna, vagy a De- tört talajvíz okozta a meghibáso­dást. A futóhomokban bizonyos szakaszon esések is bekövetkez­hettek, ezenkívül még számos el­képzelés történt. Teljes képet csak a feltárás után kaphatnak. A vita még mindig tart a két fél között, de a döntőbizottság határozata ezt is megoldja majd. Á feltárási munkáknál egy szakértői bizottság működik közre. Az ő feladatuk lesz a költ­ségviselő vállalatot felderíteni. A döntőbizottsági határozat a közelmúltban annyiban válto­zott, hogy a feltárási munkákat nem a kivitelező, hanem a Ba­ranya megyei Mélyépítési Vátla- lat végzi. A felvonulás a terü­letre már megtörtént, csupán az időjárás akadályozza a munkál. A feltárást előreláthatólag csak tavasszal kezdhetik el. A szakértői vélemény után is­mét megtervezik majd a csatorna helyreállítását, amely elég nagy munkát igényel. A külső jelek szerint repülővezetékek beállítá­sára az átemelő szivattyúk mű­ködtetésére is szükség lesz. Csak így tudják Diztosítani ezen idő­közben a város szennyvíz-elveze­tésének zavartalanságát. FERTŐI MIKLÓS Sok a panasz a lemezek minőségére Elérkezett az év végi számvetések ideje. Az üzemekben az utolsó munkadarabok elkészítése van már hátra, másutt már a jövő évi programot készítik elő. A számvetés ideje alkalmas arra, hogy a dolgok egésze mellett a részletet is bonckés alá vegyük, hogy szóljunk a termelés egyes ritkán napfényre kerülő oldalairól is. Sajnos a nyersanyagellátás nem minden oldala ragyog a napfényben. Sötét fellegek nem egyszer jelennek meg az üzemek felett. S ez természetes kapkodást von maga után. Ami azután a termék minőségére is nagy kihatással van. Tolna megyében néhány üzemben ilyen fekete mumus a lemez. Bonyhádon a Zománcművekben, Szekszárdon a Gép- javítónálj Dombóvárott a Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál, Bonyhádon a Vasipari Ktsz-ben szinte hetente visszatérő jelenség: baj van a lemezellátással. E négy üzemben a termelés egyik fő nyersanyaga a le­mez. A baj szinte minden alkalommal a lemezek minőségé­vel van. Ha kér a gyártó nyolctizedes lemezt, a számlán nyolctizedesként jön. A valóság egészen más. A lemezek nem egyformán nyolctizedesek. Nem ritka, amikor egy táb­lának csak hetven-nyolcvan százaléka nyolctizedes, s csak ott éri el a kívánt mértéket, ahova éppen a mérószerszámot a hengerműben a lemezre tették. Az ilyen lemez munka közben deformálódik. A Bonyhádi Vasipari Ktsz-ben például az anyag egye­netlensége miatt oly sok kézi munkát keli a hűtőgépek vá­zának készítésekor elvégezni, hogy ez megdrágítja a terme­lést. Nem jobb a helyzet a zománcművekben sem. Itt ugyan a lemezt már „félkész” állapotban kapják, korongokba le­szabva, de ezek is váltakozó minőségűek. Hol keményebb, hol vastagabb a lemez. Hasonló a helyzet a dombóvári üzemben is. A Gépjaví­tóban ugyancsak kihat a munka minőségére és mennyiségé­re is a lemezek minősége. Emiatt azután a vezetők és a munkások sokat bosszankodnak. Felesleges munkától men­tesülnének, ha a lemezek minősége állandó és a rendelés szerinti volna. Nem kellene szervezési problémákkal foglal­kozni gyártás közben, illetve gyártás közben gyártáselőké­szítő munkával időt pocsékolni. Tehát a munka tervszerűvé válhat. Megtakaríthatnánk az év végi hajrákat, amely je­len pillanatban is mindegyik — lemezféleséggel dolgozó — üzemben tapasztalható. Természetesen, nem elég tudomásul venni, hogy a le­mezek minősége rossz. Tenni is kellene valamit. Az adott helyzetből kiindulva elsősorban is reklamálni a Ferroglobus- nál. ^ kedvező esetben így bizonyos összegű „bánatpénz” jut íi . lezt feldolgozó vállalatnak. De ez nem elég. „Bánat- pénzrea* nem lehet edényt, csövet, gépalkatrészt készíteni. Lemez kell, jó minőségben. Tehát el kell menni a henger­művekbe, és ott intézkedni. Meg kell szigorítani az átvételt, esetleg a mostani módszeren változtatni. De a Tolna megyei üzemek — sajnos majd mindegyiknek van még egy közép­szerve is — csak közvetítők útján tudnának eredményesen tárgyalni, kedvező döntéseket, tehát jó lemezt kapni. Ez azonban hosszadalmas. Le kell rövidíteni az utat. A Tolna megyei üzemek nagy feladatok előtt állnak 1966-ban. A népgazdasági tervvel kapcsolatos teendőkből bőven jut megyénk üzemeire is. Hogy nagy feladatainkat maradék nélkül teljesíteni tudjuk, szükséges, hogy számos tényezőt állandóan figyelemmel kísérjék közép és felső szin­ten egyaránt. A harmadik ötéves terv első évében panasz­kodással nem lehet sikereket elérni, mint ahogy eddig sem a panaszkodás vitte előbbre az ipar szekerét. — P- 3- — Tovább épül a dombóvári szálloda Az ősz folyamán különböző problémák merültek fel a dombó­vári szállodaépítéssel kapcsolat­ban. Időközben bizonyos munka­Apadnak a vizek A megenyhült időjárás hatására apadás következett be a Tolna megyei áradásokban is. A Sión megszüntette az elsőfokú árvízvé­delmi készültséget, de a Nádor- csatornán a harmad-, a Kapóson pedig a másodfokú készültséget még tartja a Délkelet-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnöksége. A Kapos már erősen apad. Dom­bóvárnál 134 centi.méternyit mér­tek már csak kedden reggel, s Pincehelynél — ahol a Sió víz- eresztése miatt négyméteres is volt — egy méternyit csökkent a víz­állás. A Nádor, vagy más nevén: Sárvíz-csatornán Kölesdnél és Pálfánál pátrialemezekkel is vé­dekeztek a napokban; a megduz­zadt csatorna mellett, Simontornya és Szekszárd közt ezer hold. közte 830 hold szántóföld és 170 hold rét, legelő; a Kapos mentén 1900 hold rét, 490 hold szántó és 150 holdnyi tőzegbánya került víz alá. Most már azonban a belvizek is apadnak. Bétánál visszahúzódik a víz a Dunába. A Sárközben a lan- kóci szivattyútelep naponta ötven­ezer köbméternyi vizet emel át a Duna árterébe a decsi határból. latok kezdődtek a szomszédos épü­letnél is, miközben kiderült, hogy a mélyben ismeretlen üreg, való­színűleg régi pince, vagy alagút húzódik, amely miatt bizonytalan­ná válhat az új épület stabilitása. Amint Kálmán Gyula, a MÉSZÖV tervosztályának vezetője közölte, megfelelő vizsgálatokat folytattak az építkezésnél; megvizsgálták az altalajt, s a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy nincs veszélyben az épület, tovább foly­tathatók a munkálatok. A munká- I latokat azóta folytatják. Párthelyiséget avattak Felsőnyéken Felsőnyéken a községi tanács közel kétmillió forintot költött a művelődési otthon építésére, ame­lyet, december elején adtak át ren­deltetésének. A művelődési otthon­ban kapott helyet a pártszervezet is, miután a járási pártbizottság 120 000 forinttal járult a művelő­dési otthon építésének költségei­hez. A párthelyiség átadását családi ünnepséggel egybekötve rendezték meg Felsőnyéken december 20-án este, 6 órai kezdettel. Az ünnep­ségen Hornyák László, a járási pártbizottság propaganda- és mű­velődésügyi osztályának vezetője tartott beszédet, majd a művelő­dési otthon kultúrcsoportja adott műsort. A párttagok nevében Kiss Imre, a felsőnyéki községi pártszervezet titkára és Juhász Jánosné, a ter­melőszövetkezet párttitkára mon­dott köszönetét a járási pártbizott­ság részéről nyújtott segítségért. Mint mondták a felsőnyék! párt­tagok, úgy dolgoznak, hogy a párt­helyiség megfeleljen feladatának, s tartalmas politikai munka köz­pontja legyen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom