Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1935. december 19. i D A pusztai gyerekek érdekében A Tolna megyei csapatok kiesése miatt tovább nőttek az utazási költségek az Ml 111-ban A labdarúgás gépezete nem állt le. Legalábbis a szövetségben nem, mert a Magyar Távirati Iroda ar­ról adott hírt, hogy az MLSZ el­készítette az NB III. új csoport- beosztását. Az új beosztásból kiderül, hogy a Tolna megyei csapatok kiesése folytán, amelyek általában az uta­zási metszőpontban helyezkedtek el, olyan csapatok kerültek a dél­nyugati NB III-ba, amelyek to­vább növelik az utazási költsége­ket is és az utazási nehézségeket is. Az új csoportbeosztás szerint ebbe a csoportba kerültek azok a csapatok, amelyek a Zalaegerszeg, Mohács, Dunaújváros alkotta há­romszög területére esnek. Már eddig is elég sok problé­mát okozott az NB III. délnyugati csoportjában a nagykanizsai csa­patok felkeresése, most még Zala­egerszegre is el kell utazni. Sár­bogárd ugyan kiesett az NB Ili­ből, de helyette a Dunaújvárosi Építők került be és így észak felé is tovább nőtt a háromszög nagy­sága. Azt hisszük, hogy a mostani csoportbeosztás ismeretessé válása után NB III-as csapataink is he­lyeslik a szövetségnek azt a dönté­sét, hogy 1967-ben a bajnokságot 6 csoport helyett 9 csoportban kell megrendezni és így lényegesen ol­csóbbak lesznek az utazási költ­ségek. A délnyugati NB III-ban a régi csapatok: Nagykanizsai VTE, Nagykanizsai Dózsa, Bajai MTE, Nagykanizsai Bányász, Siófoki Olajbányász, Pécsi Ércbányász, Mohácsi TE, Lovászi Bányász, Pé­csi EAC, Szekszárdi Dózsa. Az új csapatok: Pécsi BTC. Za­laegerszegi Építők, Pécsi Helyi­ipar, Dunaújvárosi Építők, Lábodi MEDOSZ, Máza-Szászvári Bá­nyász. Ezek szerint a Keszthelyi Haladás együttesét vitték el a cso­portból és helyébe jött a Zalaeger­szegi Építők. A Pécsi BTC az NB II-ből esett ki, míg a Dunaújvárosi Építők, a Pécsi Helyiipar, a Lábo­di MEDOSZ és a MázarSzászvári Bányász, mint megyebajnokságot nyert csapat jutott fel. Ha a csapatoknak a megyénkén­ti eloszlását vizsgáljuk, akkor ki­derül, hogy a Zala megyei csapa­tok az utóbbi években nagyon megszaporodtak. Baranya és Zala megyéből ugyanis 5—5 csapat vett részt a bajnokságban és mindössze 2—2 csapat képviseli Somogyot és Tolnát és 1—1 csapattal van kép­viselve a délnyugati NB III-ban Fejér és Bács megye is. Ebben az összetételű bajnokságban nagyon nehéz küzdelem vár megyénk csa­pataira: a Szekszárdi Dózsára és a Máza-Szászvári Bányászra. Sok induló a bonyhádi újonc- és serdülő-tornászbainoksáqokon Bonyhádon rendezte meg a Tol­na megyei Torna Szövetség Tolna megyei 1965 évi újonc- és serdülő­tornászbajnokságát. Mivel jóné- hány tornász éppen csak hogy túl­jutott a serdülő koron, ifjúsági versenyt is rendeztek. így aztán a három korosztályban népes mező­nyök álltak rajthoz, amely nem kis feladatot rótt a bonyhádi ver­senybíróságra. A versenybíróság azonban — ami Boros Dezső test­nevelő érdeme — feladata magas­latán állott és gördülékeny rende­zésben bonyolította le az 53 ver­senyző küzdelmét. A bajnoki versenyen csak Bony- hád és Szekszárd versenyzői áll­tak rajthoz, de így is színvonalas verseny alakult ki a résztvevők között. Az' ifjúsági versenyen és serdü.lőbájnokságban a Dési test­vérpár szerepelt a legjobban, mindketten megnyerték az össze­tett versenyt. Rajtuk kívül a fiú újoncbajnokságban a szekszárdi Béla, á fiú serdülőbajnokságban a szekszárdi Fülöp, a leány ifjú­sági versenyben a bonyhádi Vas­tag tarolta le az első helyek legna­gyobb részét. ' Külön színfoltja volt a bajnok­ságnak az újoncbajnokság megren­dezése, amely Tolna megyében el-, ső ízben került kiírásra. A 10—12 éves versenyzők számára ez volt az utolsó erőpróba az országos bajnokság előtt, amit a következő vasárnap rendeznek meg Budapes­ten. Hiányolták a szakemberek a dombóvári és különösen a tolnai tornászok távolmaradását. Velük, minden bizonnyal sokkal érdeke­sebben alakultak volna a küzdel­mek. Az újonc versenyzők indulása és szép eredményei azt mutatják, hogy mór Szekszárdon és Bony­hádon is hozzáfogtak az utánpót­lás egész fiatal korban való neve­léséhez és ez a közeljövőben ked­vezően fogja majd éreztetni ha­tását a megyei tornasport fejlődé­sében is. RÉSZLETES EREDMÉNYEK: Fiú újoncbajnokság: összetett bajnokság: 1. Béla (Sz. Vörös Meteor) 53,2 pont, 2. Vaszkó (Szekszárdi Vörös Meteor) 51,5, 3. Deutsch (Szekszárdi Vörös Meteor) 50,6, 4. Taksonyi (Szekszárdi Vö­rös Meteor) 50,3, 5. Sólyomvári (Szekszárdi Vörös Meteor) 50,2, 6. Balogh (Szekszárdi Vörös Meteor) 49,9. Szerenkénti bajnokságban min­den yersenyszámban az ugrás ki­vételével Béla Pál (Szekszárdi Vö­rös Meteor) lett az első. Az ugrást Taksonyi István (Szekszárdi Vörös Meteor) nyerte. Fiú serdülőbajnokság: összetett bajnokság: 1. Fülöp (Szekszárdi Közgazdasági Techni­kum) 52,7 pont, 2. Szabó (Szekszár­di Vörös Meteor) 50,8, 3. Horváth (Szekszárdi Vörös Meteor) 50,6. A szerenkénti bajnokságban va­lamennyi szeren Fülöp Béla sze­rezte meg az első helyet. Fiú ifjúsági verseny: Összetett verseny: 1. Dési (Szek­szárdi Vörös Meteor) 54,7 pont, 2. Szíjártó (Bonyhádi Gimnázium) 52,5 pont, 3. Gáspár (Szekszárdi Közgazdasági Technikum) 50,2. A szerenkénti versenyben valameny- nyi szeren Dési Dénes (Szekszárdi Vörös Meteor) bizonyult a leg­jobbnak. Leány serdülőbajnokság: összetett bajnokság: 1. Dési (Szekszárdi Gimnázium) 36 pont, 2, Kizi (Bonyhádi Gimnázium) 35,3, 3, Rákos (Szekszárdi Gimnázium) 34,9, 4. Borgula (Szekszárdi Gim­názium) 34,8, 5. Solti (Bonyhádi Gimnázium) 34,5, 6. Miszlai (Szek­szárdi Gimnázium) 34,3. A szeren­kénti versenyben a felemás kor­lát kivételével Dési (Szekszárdi Gimnázium) győzött minden sze­ren. A korláton Rákos Anna (Szek­szárdi Gimnázium) bizonyult a legjobbnak. Leány ifjúsági verseny: Összetett verseny: 1. Vastag (Bonyhádi Gimnázium) 36,8 pont, 2. Gáspár (Bonyhádi Közgazdasági Technikum) 35,8, 3. Balogh (Bony­hádi Gimnázium) 32,3. A szeren­kénti versenyben valamennyi sze­ren Vastag Sarolta (Bonyhádi Gimnázium) győzött. ft Szekszárdi Gépjavító érte el a legjobb eredményt az alkalomszerű sportoltatásban Egy éve, hogy az MTS Tolna megyei Elnöksége határozatot hozott a községek, üzemek kö­zötti pontszerző verseny __ meg­rendezésére. Ennek elsődleges célja az volt, hogy minél több dolgozót vonjanak be a sporto­lásba, minél • nagyobb számban ismerkedjenek meg a nemes ve télkedéssel, kialakuljon az üze­mek, hivatalok, községek közötti vetélkedés. A versenykiírást a sportkörök nagy tetszéssel fogadták és az egyéves versenysorozatban sport­köreinknek 45 százaléka vett részt. A megyei TS — a járási TS-ek jelentése alapján — a kö­zelmúlt hetekben készítette el az értékelést, melynek alapján megtörtént a végleges sorrend megállapítása. Mivel az esélyek nem ázom. sak, egy szakszervezeti sportkör­nek mások a lehetőségei, mint egy községi sportkörnek, ezért az értékelés két csoportra osz­totta a sportköröket: szakszer­vezetire és községire. Az elért eredmények alapján járásonként, illetve Szekszárd városban a kö­vetkező egyesületek kapták a sportfelszerelést jó munkájuk el­ismeréséül. Dombóvári járás: Szakszerve­zeti sportkörök: 1. Dalmand, 2. Dombóvári Spartacus, 3. Dombó­vári Vasút. Községi sportkörök: 1. Kocsola, 2. Kurd, 3. Nak. Bonyhádi járás: Szakszerve­zeti sportkörök: 1. Bonyhádi Va­sas, 2. Bonyhádi Cipő, 3. Máza- Szászvár. Községi sportkörök: 1. Závod, 2. Kakasd, 3. Mőcsény. Szekszárdi járás: Szakszerve­zeti sportkörök,: 1. Bátaszéki VSE, 2. Tolnai Vörös Lobogó, 3. Vár­dombi MEDOSZ. Községi sport­körök: 1. Alsónána, 2. Sióagárd, 3. Szedres. Tamási járás: Az elért ered­mények alapján mindössze csati Belecska munkáját lehetett ér­tékelni, így egyedül a Belecskai Tsz Sportkör kapott felszerelést. Szekszárd város: Itt csak szak- szervezeti sportkörök működnek, melyek között a következő sor­rend alakult ki: 1. Szekszárdi Gépjavító (megyei szinten a leg­jobb eredményt érték el), 2. Szekszárdi Vasipari Vállalat, 3. Műszergyár. Paksi járás: Mindössze két sportkör nevezett a versenybe, azonban a megtartott versenyek­ről a jegyzőkönyvet nem juttat­ták el a járási TS-hez, így mun­kájúk nem volt értékelhető. ,,26-OS LÉTSZÁMÉ alsótagoza­tú tanulócsoport jár délután is­kolába Dombóváron. Napközi ott­honi ellátásuk nem biztosított. Késő este járnak haza. Nagy szük­ség lenne néhány tanterem épí­tésére, hogy a túlzsúfoltságot meg­szüntessük.” Egy beszélgetés al­kalmával hangzott el a panasz a dombóvári járási tanács egyik irodájában. Bérdi József, a ta­nács titkára vetette fel a problé­mát. A tanácsi vezetők nem képesek megoldani a nehézségeket, nem tudnak semmit tenni annak ér­dekében, hogy javítsanak az ál­datlan állapoton. Helyi erővel mindent megpróbáltak már. Szük­ségtantermeket jelöltek ki, de még így sem elégséges a meglévő tanterem. A középiskolák is fog­laltak délutánonként. Ide járnak az esti egyetem és a párhuzamos osztályok esti és levelező hallga­tói. A zsúfoltság miatt nem bizto­sított az általános iskolákban az úttörő és a délutáni napközi ott­honi foglalkozás. Néhány hónap­pal ezelőtt döntés született egy nyolctantermes iparitanuló-iskola építéséről, amelynek tervezési munkálatai már folynak és az építkezést a jövő évben elkez­dik. A komoly beruházással épülő iskola 1967-re készül el. Abban reménykednek, hogy ezzel négy tanterem, amelyben jelenleg az ipari tanulók tanulnak, felszaba­dul. Az előjelek szerint még legalább másfél évig minden ma­rad a régiben. A tanács vezetői és a pedagó­gusok mindent elkövetnek, hogy enyhítsenek a helyzeten. Újabb és újabb ötleteket, javaslatokat va­lósítanak meg, de a nehézségeket véglegesen megoldani csak tan­terem építésével lehetséges. A kevés általános iskolai tan­terem problémájával még nem. zárult le az oktatásban előforduló nehézségeik sora. Dombóvár kör­nyékén öt pusztán mintegy 140— 150 iskolaköteles tanuló él. Mind­egyikük a településhez legköze­lebb eső iskolába jár, amelyek egytanerős iskolák. Egy osztály­ban tanulnak az elsőtől kezdve a nyolcadikig a gyerekek. A járási tanács úgy határozott az iskolai év megkezdése előtt, hogy a két legközelebb eső pusz­táról, Mászlonyból és Szilfásról a felső tagozatra járó tanulók, Dombóvárra járjanak. A döntés helyesnek bizonyult, de csak egyik részről. A gyerekek felkészültsége, tudása sokkal jobban gyarapszik, mint az egytanerős pusztai isko­lában-. Ugyanakkor nagy megter­helést jelent a gyerekek számá­ra a naponkénti utazgatás. Reggel 6 órakor indul a keskenyvágányú vasút Szilfás és Mászlony-pusztá- ról. Hóban, sárban, fagyban kell várakozniuk a tanulóknak és nem egy esetben előfordul, hogy egy-egy órát késik a vonat. Este későn, 6—7 órakor érnek haza, tanulni már nem nagyon van kedvük. 70—80 FELSÖOSZTÄLYOS TA. NULÓ^lakik a pusztákon. Felve­tődött egy olyan javaslat is, hogy. Dombóváron létesíteni kellene egy hétközi, bentlakásos kollégiumot. Igen ám, de hol? Erre a célra a legmegfelelőbb volna a középis­kolai fiú diákotthon. Megvalósí­tani a javaslatot azonban csak aikkor lehet, ha egy új kollégiu­mot építenek helyébe. És itt egy kicsit fontolóra kell venni a jó ötletet. Mintegy 80 pusztai gyerek tanulásáról, jövőjé­ről van szó. Egy új középiskolai kollégium építéséről, már régóta beszélnek a felsőbb szervek js. Megvalósítására azonban meg nem történt intézkedés. Ha egy­szer szóba került és : szükséges az ópírkezés. akkor nriihél előbb hoz­zá kell kezdeni, mivél most már a pusztai gyerekek érdeke is ezt kívánja! (Fertői) Forgácsolás ultrahanggal A szerszámkészítők manapság sokszor szinte leküzdhetetlen ne­hézségek elé kerülnek. Mert nemcsak olyan nagykeménységű fémek pontos megmunkálását kell megoldaniuk, amelyeknél a szokásos módszerek csődöt mon­danak, hanem olyan kemény és rideg anyagokét is, mint pél­dául kvarc, szilícium, természetes és mesterséges ipari drágakövek. A korszerű technológia fontos kérdése ma az ilyen anyagok nagypontosságú megmunkálása. A nagykeménységű fémeknél alkalmazzák a robbantásos ala­kítást, ami azonban csupán bizo­nyos mérethatárokon felül alkal­mazható, és nem vihető át az említett egyéb, nem fémes anya­gokra. Érthető tehát, hogy szün­telen kísérletek folynak az új forgácsolási eljárások kidolgo­zására. Ezek közé tartozik pl. az un. szikraforgácsolás is, de ez csak az anyagok egy szűkebb körében használható fel, — a jó elektromos vezetőképességgel rendelkezőknél elsősorban —, azonkívül még utólagos megmun­kálást is igényel. Újabban az utlrahang-forgácsolással kísérle­teznek. Ez az említett különle­gesen kemény és rideg anyagok finom és mérettartó megmunká­lása szempontjából kedvezőnek mutatkozik. Ilyen megmunkálás során nem az ultrahang — a hallható han­gok határán túli hangrezgés —, dolgozik. Az elnevezés onnan ered, hogy a szerszám maga ultrahang rezgéseket végez. A szerszám rendkívül szapora ütem­ben ütögeti a megmunkálandó felületre szórt csiszolóport. Ezek behatolnak az anyagba és pará­nyi kis darabkákat hasítanak ki belőle. Mivel a műveletben igen sok részecske vesz részt, e mód­szer segítségével a kemény, ri­deg anyagok is csiszolhatok, vág­hatok, lyukaszthatok, marhatók stb. A szerszám rezgési üteme, rezgésszáma természetesen igen nagy, másodpercenként kb 25— 30 ezer, a csiszolópor is állan­dóan morzsolódik úgy, hogy azt gyakran cserélni kell. A csiszo­lópor koptatja a szerszámot is. Mivel a kemény anyagból ké­szült szerszám jobban kopik, ezért viszonylag lágy, rugalmas anya­got, ezüstacélt, vagy rugóacélt használnak erre a célra. Ezt az új forgácsolási módszert csak ott indokolt alkalmazni, ahol a szokásos eljárásokkal a műveletek nem végezhetők el, vagy csak igen nagy nehézségek árán. Ilyen pl. nagypontosságú kicsiny környílások fúrása ke­mény, rideg anyagokba stb. de különösen akkor jelentős, ha a forgácsolásnak a megmunkált fe­lület finom szerkezetét nem sza­bad megváltoztatnia. D. HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom