Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

ISŐ5. december 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Kommunista nők tanácskozása a dombóvári járásban A Dombóvárott megtartott kommunista nők aktívaértekezle- tén fontos dolgokkal foglalkoz­tak. A beszámoló, amelyet Kurucz Géza, a pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője ismertetett, átfogó képet adott a nők köré­ben végzett politikai munkáról. A dombóvári járási pártbizott­ság munkájában hagyományosan kialakult módszer, hogy évente összehívja a járás kommunista asszonyait. A régi harcosok mellett akik annak idején részt vettek a termelőszövetkezeti mozgalom szószólóiként az agitációban, né­hány új arcot láttunk. Fiatal párttagokat, akik az elmúlt évek­ben részt vettek a társadalmi munkában, s akik e munkavég­zés közben eljutottak a pártig. Nőtt a párttag nők aránya a dombóvári járásban, de még mindig van tennivaló. A tanács­kozás összehívásának több célja volt: ráirányítani a kommunista, nők figyelmét a politikai kérdé­sekre, a közvetlen és a távo­labbi tennivalókra, s arra, hogy növekedjék a nők köz­életi, társadalmi szerepe, s növekedjék a női párttagok száma. A tanácskozáson foglalkoztak a háború és béke kérdésével. Elítélték az Amerikai Egyesült Államok szennyes vietnami há­borúját. A magyar nők számára nem lehet mindegy, hogy Viet­namban véres harcok dúlnak, s e véres harcoknak férfiak, nők és gyermekek esnek áldozatul. Visszapillantottak a nők felsza­badulás előtti helyzetére, de leg­inkább a mával és a holnappal foglalkoztak. Ki mérsékeltebben, ki szenvedélyesebben beszélt a napi gondokról, a kicsinek lát­szó, de mégis nagy horderejű dolgokról. A kommunista nők dombóvári járási tanácskozásán bizonysá­gát adták a nők, hogy élni tud­nak az egyenjogúság adta jo­gokkal. Az üzemekben, akár a cementüzemet nézzük, vagy a tsz-eket, akár a vasútnál dolgo­zó asszonyok munkáját, azt lát­tuk, hogy a nehézségek közepette is meg­állják helyüket, s erről csak az elismerés hangján lehet szólni. Azt is elmondották, hogy né­hol már a férfiak részéről bi­zonyos aggodalmat tapasztalnak, s nem egyszer úgy vélekednek, hogy a nő nem képes a férfi­akkal egyenlő értékű munkát végezni. A szülésre, a gyerme­kek betegségére utalnak, s ezzel próbálják igazolni állításukat, amelyet úgy juttatnak kifejezés­re, hogy a nő nem stabil munka­erő. Akik így vélekednek, leegy­szerűsítik a gyermek nevelését vállaló, otthont védő anya sze­repét, s lebecsülik a dolgozó nőt, ahelyett, hogy segítenék problé­máinak megoldását. A dombóvári nők foglalkoz­tatása, bár van javulás, még mindig nem megoldott. A dom­bóvári üzemek: Cementipari Vállalat, a Magtermeltető, s nem utolsó sorban a MÁV, szép számban foglalkoztat nő dolgozó­kat. A fejlődés előtt álló kesztyű­gyár, s az épülő kórház szin­tén hozzájárul a nők foglal­koztatásához. Az ipar fejlődése kedvezően befolyásolja a kisfizetésű csalá­dok helyzetét, de nem oldja meg a középkorú nők foglalkoztatá­sát. A járási pártbizottság ezért szorgalmazza a háziipari bedol­gozórendszer bővítését. A be­dolgozó nő, amellet, hogy csa­ládjáról gondoskodik, havi pár száz forintos keresetével gyara­pítja a család jövedelmét. Munkaalkalom, családi életen belül jelentkező konfliktusok, tanulás, világnézeti problémák, gyermek- és ifjúságnevelés, pá­lyaválasztás, megannyi problé­mával foglalkoztak a dombóvári járás kommunista asszonyainak tanácskozásán. Közös dolgukat beszélték meg. Mérlegre tették, az elmúlt évben megtartott ta­nácskozás óta mennyit léptek előre és mit kell tenniök azért, hogy a nők között javuljon á pártpolitikai munka. Csaknem 5000 holdat megszántottak a héten A paksi járás szövetkezeteiben már csak száz hold szántatlan — Öt százalékra csökkent a betakarítatlan kukoricatermés Szombati jelentésében arról ad hírt a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya, hogy az elmúlt egy hét alatt tudtak dolgozni a föl­deken Tolna megyében. Az előző jelentéshez képest felére csök­kent a még kint lévő kukorica mennyisége, tehát mindössze öt százalék betakarítatlsn. A szán­tás is haladt a héten, összesen 4783 holdat szántottak meg a szö­vetkezetek. A kukoricatörésben első a szekszárdi járás 98,9 száza­lékkal, lyen a szekszárdi járás áll 84,S százalékkal, utolsó pedig a ta­mási járás 39,3 százalékkal. A szántásban változatlanul a paksi járás vezet, messze ma­ga mögött hagyta a többi já­rást. A megyei tanács mező- gazdasági osztályának jelen­tése szerint 99,5 százalékát el­végezték a paksi járás szö­vetkezetei az őszi szántásnak. Ezek szerint már csak száz hold- nyi terület maradt szántatlan a hét végére, Sorrendben második a szekszárdi járás, ahol a szövet­kezetek 80,8 százalékot szántottak meg, harmadik Szekszárd város 65,2 százalékkal, negyedik a dom­bóvári járás 64,9 százalékkal, ötö­dik a bonyhádi járás 55,5 száza­lékkal, ' hatodik a tamási járás 44,6 százalékkal. Sajnos az időjá­rás nem annyira kedvezett ezen a héten sem, hogy a lánctalpasok kivételével más gépek is megbir­kózhattak volna a felázott talaj­jal. Az enyhe éjszakai fagy nap­közben felengedett, és a gumi­kerekű traktorok nem boldogul­tak. Trafósserelők Túri M. felvétele Író-olvasó találkozó Harcon író—olvasó találkozót rendez­tek szombaton a délutáni és az esti órákban Harcon. A délutáni órákban házról ház­ra könyvvásárt tartottak igen szép eredménnyel. A késő dél­utáni órákban a művelődési ház­ban megrendezett találkozón részt ivett Jobbágy Károly, József Atti- la-díjas és Kerekes András költő. A találkozó irodalmi műsor ke­retében zajlott le, a műsorban fellépett a közgazdasági techni­kum. művészegyüttese, valamint a tolnai fmsz mözsi Bartók Bé­la vegyeskórusa. A gyenge tsz-ek háza táján Változás második a paksi járás 98,3 száza­lékkal, harmadik a bonyhádi já­rás 95,6, negyedik a dombóvári járás 91,5, ötödik a tamási járás 90,3 százalékkal. A kukorica be- hordása nem követi közvetlenül a törést. A hét végéig a letört mennyiségnek 90,8 százalékát ta­karították be a határból a szö­vetkezetek. Ennek oka kizárólag az, hogy a mélyen felázott uta­kon rendkívül nehéz, sőt, koráb­ban lehetetlen volt a szállítás. Viszont a kukoricaszár vágá­sát sok helyen halogatják, így mindössze 60,3 százaléka ke­rüli le a földről a kukorica­szárnak. Ezen a héten lehetett volna dol­gozni, mert nem esett az eső és nagy hideg sem volt. Helytelen, hogy elhanyagolják a kukorica­szár letakarítását, hiszen később, ha megjön a nagy hideg, vagy a hó, már egyáltalán nem mennek ki az emberek a határba és a ta­vaszra marad. Egyrészt a tavaszi szántást akadályozza, hátráltatja majd, másrészt bizonyos kárte­vőknek menedékül szolgál a lá­bon álló kukorica szár. Egyedül Szeikszárd város szőve'k—t~ib~" jó a helyzet ebben a tekintetben: több mint 90 százalékát letaka­rt tották a szárnak. Második he­Kakasdon pénteken cukrot osztottak; a termelőszövetkezet­ben termelt cukorrépa utáni já­randóságot. Volt olyan tag, aki másfél mázsát vitt haza, de ál­talánosan, az egy tagra jutó mennyiség is meghaladta az egy mázsát. Még karácsony előtt ki­fizetik a fűszerpaprikáért járó összeget. A cukor és a paprika­pénz azonban csak egy kis része a kakasdi tsz-tagok keresetének. Nagyon megnyugtató dolog ezt így kijelenteni, mert ez a tény annyit jelent, hogy az idén vala­mi megváltozott Kakasdon. Amióta csak termelőszövetke­zetek léteznek, azóta áll fenn az igazság a munkakedv és a jöve­delem kölcsönhatásáról. És Ra­kasd most kitűnő példa ennek a a tételnek az igazságára. Az elő­ző években állandóan visszatérő téma volt, hogy az itteni szövet­kezet tagsága nem dolgozik úgy, ahogyan azt el lehetne várni, ál­landó volt az elégedetlenség az alacsony jövedelém miatt. De mi­vel hiányzott a szorgalom a mun­kában, alig volt, miből osztani. — Az idén valami elkezdődött, — mondja Baumann Károly, a szövetkezet elnöke, — valami el­kezdődött, ami bíztató arra, hogy elkerüljünk arról a holtpontról, amelyen éveken keresztül ver­gődtünk. Ebben sok minden köz­rejátszott. Részben az, hogy sze­rencsés évet hagyunk magunk mögött, hiszen egy-két kisebb dolgot kivéve, mindenből túltel- jesítettük a tervünket. Gaboná­ból például huszonhat vagonnal többet értékesítettünk a terve­zettnél. Burgonyából öt vagon, napraforgóból egy vagon, cukor­répából 22 vagon többlettermé­sünk volt. Kukoricából — csö­vesben számolva — mintegy 25 vagonnal termett több a terve­zettnél. Ez különösen sokat jelen­tett számunkra, mert a takar­mánymérleggel így egyenesbe jö­vünk. Eddig mindig kölcsönre kényszerültünk. így is teljesítet­tük hízósertés- és hizómarha-ter- vünket. ami azért is nagy szó, mert hétszáz hízót adtunk az ál­lamnak. Kevés szövetkezet ad ennyit. — Azt is hozzá kell tenni — folytatja Tihanyi István főköny­velő, — hogy az idén minden hó­napban kifizettük a tíz forint munkaegység-előleget, amire ez­előtt nem volt példa. Az előző években 5—6 forint volt az elő­leg, de voltak hónapok, amikor ezt sem tudtuk kifizetni. Pedig a száj- és körömfájás is munka­egységenként egy forintot vitt el. — Es, mire Kakasdon még nem volt példa sajnos, az idén a föld- járadékot is megkapta a tagság, öt kiló búzát aranykoronánként. Ez ismét jó hatással lesz a tag­ságra. — A munkaegységet azért tud­tuk rendszeresen fizetni — mondja az elnök —, mert az a munkán alapult. És azon, hogy a tervtárgyaláson elfogadott ha­tározatoknak megfelelően, a ve­zetőség tartani tudta az ígérete­ket. Nem ígértünk sokat, de azt következetesen véghez is vittük. És más volt az emberek munka­kedve is. Bevált a családi műve­lés, mindenki jól megművelte a vállalt, és neki kimért területet. — Az is sokat számított, hogy a talajelökészítés is jobb volt, mint azelőtt — teszi hozzá Ko­vács Ferenc főagronómus. — A traktorosok, fogatosok munkája ellen nem lehet mondani semmi kifogást. Pedig volt munkájuk, hiszen novemberben például csak gépekkel százhetven vagon ter­ményt szállítottunk el. A trak­torosok például rendszeresen se­gítettek a rakodásban. A kocsi­sok is havonta 50—60 munkaegy­séget teljesítettek. Az idén tehát nem volt kifo­gás a kakasdi tsz-tagság munka­kedvére. De hogyan tükröződik ez majd a zárszámadásban? — A zárszámadási előkészüle­tek folynak, a leltározó bizottsá­gok karácsonyra befejezik mun­kájukat, az állatállomány szám­bavételét kivéve — mondja a fő­könyvelő. — Úgy számítunk, hogy február tizediké körül tartjuk meg a zárszámadó közgyűlést. — Mit várnak, milyen része­sedésre számíthat a tagság? — Pontos adatokat még nem mondhatunk, de a tervezett 28 forintnál több lesz. Ebbe termé­szetesen nem számít bele a ré­szes művelésből jutó termények értéke. — Tavaly mennyi volt? — Tizenkét forint... és a ré­szes termények. — Az idén végre sikerült előbb­re jutnunk — mondja az elnök — és ez a jövőre nézve is bíz­tató. . Reméljük, végleg eltűnik mindaz a sok rossz, ami eddig volt) Nekünk, vezetőknek tovább­ra is az a dolgunk, hogy szót értsünk a tagsággal. És bizonyí­tanunk kell nap, mint nap, hogy nem ígérgetünk felelőtlenül. Ha­zugsággal nem lehet gazdálkodni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom