Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-16 / 270. szám
4 fÖtflÄ MTEGTFI NÉPÚJSÁG 1965. november lö. Az új szállóban A Dal mamii Állami Gazdaság IV. kerületében 56 holdas táblát szánt Csonka Ágoston. A táblán tavasszal kukoricát vetnek Korszerű gyermeknevelés Már harmadik éve; hogy Szekszár- Előadásának címe: „Az ismeretelsajá- don megrendezik a Nevelők akadé- títás pedagógiája”. Decemberben „Támláját a TIT Hunyadi utcai klubjá- nulás az iskolás korban” címmel Tunk- ban. A korábbi két év tapasztalatai li1 Eász-ló, • •egyetemi tanársegéd tart alapján állították össze ennek a har- előadást. Január és február hónapban madik évfolyamnak tematikáját. Az dr. Vigyázó György né, egyetemi ta- érdekes, a nevelés, a pedagógia gya- nársegéd beszél a hallgatóság előtt a korlati kérdéseivel foglalkozó előadás- gyermek gondolkodásának fejlődésésorozat nagy segítséget nyújt a peda- ről a rendszeres oktatás folyamán, gógusok mindennapi munkájához. majd a tanuló személyiségének meg- November 19-én, pénteken délután ismeréséről. Márciusban kerül sor a három órai kezdettel kerül sor a kö- Nevelők akadémiájának utolsó elöadá- ,, , Sára, amelyet dr. Jáki László „A szabad vetkező előadásra, amelyet dr. Buchler ;nő pszichológiája és pedagógiája’* Róbert, főiskolai docens tart meg. címmel tart meg. I Sárközi Gyula c/l sziiif/apíui táMZ&Lttfr Süppedő szőnyegek teszik a lépést nesztelenné, a folyosókon csipkefüggönyök, üde futónövények. Rend, tisztaság, otthonos meleg. A hallban Van Gogh-csendélet fogad, a szobák kellemes, pasztellszínűre festettek és Csontváry, Renoir, Degas reprodukciói díszítik őket. Modem bútorok, az éjjeliszekrényen NDK-ból idekerült halványsárga kis lámpák. Fésülködőasztal, amelynek a tükrös részét ha lekattintjuk, íróasztallá alakul. Perzsaszőnyegek, beépített szekrények, a nagyobb szobákban mosdófülkék, a legszebb szobához fürdőszoba, teljes komforttal. Elmúlt egy hónapja, hogy végre megnyílt a türelmetlenül várt Garay-szálló. Azóta több, mint ezer vendég megfordult benne. Befogadóképessége: 44 férőhely, huszonhárom s2ohában. Sághy László, az egész vendéglátóipari egység igazgatója ezt mondja: — A kétszerese is kevés lenne. Már hét végén is, pedig az a gyengébb időszakunk, alig van három-négy szobánk üresen. Kik voltak az első vendégek ? A legelső: Budapestről Antal László, az OT'P-központ dolgozója. A továbbiakban a segédmunkástól az igazgatóig, mindenféle foglalkozású embert megtalálunk; Az érdekesebbek közül: megfordult a szállóban pécsi grafikus, Budapestről, a Lakóterv-től fi- guráns, de volt tolmács, bűvész, színésznő és sok riporter. Az MTI fotóriporterei közül ittjárt: Fehérvári Ferenc és Bajkor József. A tv munkatársai: Neumann László, Novákovics András, és a MAFILM filmoperatőre: Borbély János is töltöttek itt néhány napot, átutazóként. A Magyar Rádiótól Bakos Katalin riporter és Regős Sándor, a Népszabadságtól Gulyás Pál újságíró járt a szállóban. Íróink közül Radó György, Szakonyi Károly, Molnár Gábor pihentek a szép szobákban. Külföldi vendégek milyen országokból jártak itt? — Csehszlovákiából, Lengyel- országból, Svájcból, németek az NDK-ból és az NSZK-ból, Egyiptomból, két ghanai, az egyik közülük Accrából jött. Voltak bolgár újságíróvendégeink, francia mezőgazdászunk, német orvosvendégünk, aki Tevelen született, és egy milánói olasz, aki viszont Budapesten. Itt járt Iliász is, aki görög születésű, de most Budapesten vízvezeték-szerelő. Lapozzunk a vendégkönyvben: Dicsérő bejegyzések, még arab nyelven is. Egy nyolcvan tagú társaság köszöneté a vacsora gyors és figyelmes felszolgálásáért. Dicsérő levél az SZMT-től is. Az élőszóban elhangzott véleményeket is meghallhatnánk, csak be kellene nyitnunk az egyik szobába, ahonnan beszélgetés és tánczene hangjai szűrődnek ki. A 11 -es szoba lakói Három fiatalember. Az ágyakat színes gyapjútakaróval borították, ettől mindjárt otthonosabbá formálódott a szoba képe. A kis asztalon könyvek szétszórtan, matematikafüzetek. Lehalkítják a rádiót, arcukon várakozás. A legfiatalabbnak köztük szőke a haja, és egyedül ő nem kezdett el szakállt növeszteni. — Volt időnk a növesztéséhez, már ötödik hete vagyunk itt. Otthonról még borotvál tan indultunk. — Földmérők vagyunk az ÉM. Mélyépítési Vállalatnál, a központunk Budapesten van, a Váci utcában. — Jó itt, minden kényeümück megvan, de azért már várjuk a jövő hét végét, amikor hazautazhatunk. — Máshol is voltak szállodában? — Ó, sokfelé. Kecskeméten is, az Aranyhomokban. Az kifejezetten luxusszálló, de itt sokkal barátságosabb, itt sokkal figyelmesebb kiszolgálásban van részünk. Nézzük például a rádiót. Még nem volt a szobánkban, amikor idejöttünk. De amikor megemlítettük Kis néninek, a szoba- asszonynak, azonnal hozta nekünk a saját szobájából valót, mondván, hogy ő keveset hallgatja. Tudomásunk szerint később lesz minden szobában, a helye meg is van. A 9-es szobában Egyetlen vendég van: Tokodi Klára, az OPX munkatársa. Ma Faddon volt, kémiaórát hallgatott a szakfelügyelővel közösen. Kinyitja a szekrényt, az ajtó belsején tűpárna. — Ezt nem én hoztam, minden szobában van, aki otthonfelejtené a varrókészletét, annak a kisegítésére. Ruha- és cipőkefe is van mindenhol. Mi nincs? Nekem a legjobban a rádió hiányzik. Beérném egy falra szerelt készülékkel is, amelyen legalább a híreket meghallgathatnám. De nem panaszkodni akarok, inkább dicsérni, elmondani, milyen kellemesen csalódtam. — A szállodában? — A személyzetben. A vonaton idefelé — nem tudom már ki volt, pedig most szeretném tudni a címét, hogy írhassak neki; azt mondták: Szép az új szálló, csak a kiszolgálással lesz baj. Nem tudom, ki terjeszt ilyen híreket, mert ennél kedvesebb, szolgálatkészebb személyzettel még sehol sem találkoztam. — Mi hiányzik? — Talán még egy törülköző. Én ugyan minden utamon hozok magammal törülközőt is, de itt csak egyet készítenek ki, más szállodákkal ellentétben. Hangsúlyozom, nem magamért szólok, az utánam következőkért. Az előttem itt levőkre panaszkodhatnék: Már tönkretették a szekrény zárját, letörték róla a műanyagkeretet. Vagy ilyen gyenge alkotás lett volna? Vigyázni is kellene! A 9-es szoba vendége adta az ötletet, hogy megkérdezzem a szálloda vezetőjétől: — Hogyan kímélik a vendégek az új szállót? — Legtöbben vigyáznak, de sajnos akad kivétel is. A Duna művészegyüttes és a Spartacus sportolói kicsit gondatlanabbak voltak. Kiégették cigarettával a szép háziszőttes térítők egyikét, a sportolók úgy firkáltak a frissen festett falakra, mintha kirándulóhelyen lennének. Senkit sem szeretnénk megbántani, de nagyon szomorú, hogy eltűnt a haliból egy művészi kerámia hamutál, nyolcvan forint értékű. A nagy többség azonban tapintatos, nem nehéz ugyanolyan figyelmesnek lenni hozzájuk. Már vannak törzsvendégeink is. — Például? — Kucsera István, a Papírért- tol, Polaneczky János, a Vegyianyag Nagykertől. Általában utazók, kereskedelmi szakemberek, ellenőrök. De volt üdülővendégünk is, aki nem kapott beutalót, hát itt pihent egy hétig. — Esküvőt rendeztek már? — Igen. a sióagárdi állatorvos volt itt a feleségével, és hetven vendéggel. Annyira tetszett nekik a szálló, hogy négy napot itt is töltöttek, nászútként. Lassan elbúcsúzunk, a hallban már gyülekeznek a tv-nézők, látjuk, amint a szobaasszony csendesen végigkopogtatja a szobákat, ahonnan zaj szűrődik ki: — Tessék jönni, megkezdődött az adás! Moldován Ibolya — 190 — Bevallom, sokat vívódtam önmagámmal. És most, hogy Ö már nincs többé az élők sorában, hősi halált halt miattam, az Ön személye még inkább foglalkoztat. De minket egy szakadék választ el egymástól. Én már a túlsó parton vagyok... Erőt vett rajtam a honvágy. Szingapúrba többé vissza nem térhetek, ott a halál vár rám. De itt sem lehetek örökké, egy barlangba zárva, s ezért nemsokára útnak indulok Indonézia felé, hogy mielőbb hazajussak... Isten Önnel, kedves Imre! Cselekedjen úgy, ahogy a szíve diktálja! Üdvözli Sári, aki önt soha el nem felejti”. Sári ártatlan! — futott át az agyán, amint végzett az olvasással. Pillanatok alatt szokott határozni, nem szereti a tétovázást. Most is, ahogy mondani szokás: a tettek mezejére lépett. A levet az íróasztalra tette és a nyugodtan cigarettázó malájhoz fordult: — Maga nyilván ismeri a miss rejtekhelyét, fiatalember? — Miért kérdi, uram? — nézett rá csodálkozva a maláj. — Oda tudna vezetni engem? — Attól függ, mi célból... — Miss Shary után akarok menni! — Miss Shary és én ma reggel együtt indultunk el. Ö a folyóhoz, én ide a levéllel. Tehát ő már nincs a rejtekhelyen, s oda többé vissza nem tér! — 191 — — Nem számít! Vezessen oda! Nem bánja meg. Mennyit kér? — Ne sértsen meg, uram! Ha ön miss Shary jóbarátja, s nem kíván ide többé visszatérni, akkor ingyen odavezetem! — Köszönöm... Akkor hát most ugyanolyan rejtélyes módon tűnjön el a házból, mint ahogy ide bejutott és várjon meg engem... Hol is? — Sárga eltűnődött. — Milyen irányba kell indulnunk? I — Északnak, uram... — Akkor várjon meg a kikötői Ópiumbár előtt. Tudja melyik az? Afféle éjszakai lebuj. Az nem olyan feltűnő. — Ismerem, uram. Szingapúri vagyok. — Legyen ott egy óra múlva. Most fél tíz, tehát fél 11-kor az Öpiumbár előtt! De biztosan ottlegyen ám! — Uram, számíthat rám! — S a maláj kiosont a folyosóra. Sárga várt egy keveset, aztán a falba épített széfhez ment, s feltárcsázta a jelszót. Megnyílt a páncélajtó. Kivett egy nagyrakás papírt, rajzot, s bevitte a fürdőszobába. Az egészet bedobta a kádba és meggyújtotta. Amikor az utolsó papírszelet is elhamvadt, felhívta a portát és az őrparancsnokot kérte. — Halló, itt Sárga mérnök! — mondta a kagylóba. — Okvetlenül vissza kell mennem a laDoratóriumba. Most vettem észre, hogy az egyik rajzomat ottfelejtettem. Pedig nagy szükségem lenne rá... Nfem, magam megyek. Egy — 192 — óra múlva itt leszek. Tessék? Kísérőt? Nem, nem szükséges. Kiugróm a kocsimmal és .. .igen, igen. Csak azért szóltam, hogy ne nyugtalankodjék, ha egy órág távol leszek. Felkapta esőköpenyét és lesietett a hallba. A portán azonban megállt, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. A telefonhoz ment és feltárcsázta. Észrevette ugyanis az őrparancsnok hadnagyot, aki akkor lépett ki abból a földszinti szobából, amelyet az ő személyes őrzésére kirendelt katonák körletévé alakítottak át. Az X—10-es katonai tábor laboratóriumát kérte. — Itt Sárga mérnök! Egy félóra múlva maguknál leszek. Ugyanis ottfelejtettem valamit, ami a ma esti számításaimhoz szükséges. Tessék? Mit hozzak magammal? Igen, nálam van... A hadnagy elhaladt mellette és tisztelgett. Alig egy fél óra múlva Sárga Imre már az Ópiumbár előtt fékezett. A maláj, most már egyszerű matrózöltözékben, a járda szélén guggolt. Menetközben nyitotta ki a kocsi ajtaját és beugrott. Sárga lenyomta a gázpedált és a Cadillac előreszökkent, majd egyre növelve sebességét, kis idő múlva rákanyarodott a Kuala Lumpurba vezető útra. • Tizenegy óra körül Harold F. Crawford hadnagy, az őrparancsnok ideges kezdett lenni. Sűrűn pillantgatott az órájára és nyugtalanul leste a bejáratot. Hol késik mr. Sárga?
