Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

feS5. november i«. ssssrs tsreetra neptjjrxg 5 Névtelen levél nyomában VOLT EGY IDŐSZAK, amikor az emberek egyre-másra küldöz- gettek névtelen leveleket, külön­böző hivatalos szervekhez. Rossz szomszédaikat, kellemetlen isme­rőseiket, nem egy esetben még rokonaikat is igyekeztek befeke­títeni. Elküldték a levelet és a névtelenség homályába húzódva várták a fejleményeket. Tudták: a levélben megírt vádak hami­sak, de örömük telt abban, ha az érintettek kellemetlen helyzetbe kerültek. Ez az idő lejárt, hivatalos szer­vek nem foglalkoznak már név­telen levelekkel. Ha valakinek panasza akad, gerinces, emberi módon írja alá a nevét és vál­lalja a felelősséget. Társadal­munkban nem lehet felelőtlenül rágalmazni másokat. A múlt héten szerkesztőségünk­be mégis névtelen levél érkezett Sióagárdról. A levélíró azzal vá­dolja özvegy Balázs Istvánnét, aki a 81 éves özvegy Tóth György- nével eltartási szerződést kötött, hogy nem tesz eleget a megálla­podásnak. Az idős asszonyt reg» géltől estig magára hagyja, kia­bál vele, jóformán még enni sem ad neki. A napokban Sióagárdon jár-r tam. Az ódon kis szoba sarká­ban ágyon feküdt az öreg néni, állig betakarózva. A hideg liba- bőrt csalt a takaró alól kilógó meztelen karján. Az ágy mel­lett, ócska széken nylonzacskó­ban megszáradt kenyérdarab, né­hány szelet hurka. A szoba kö­zepén álló asztalon borosüveg és egy félig telt pohár. Kérdezgetem a nénit, de min­denre zavarosan válaszol. Azt azonban többször elismétli: — Jobb volna már meghalni! Szinte észrevétlenül toppan a szobába özvegy Balázs Istvánné Pirospozsgás, élénk tekintetű asz- szony. Kérges kezeit tördelve, részvéttel néz gondozottjára, bo- csánatkérően tekint felém: — Szegényke már nagyon oda van. Alig eszik. — Ránéz a szá­raz kenyérdarabra, majd zavar­tan folytatja, — Reggel mikor el mentem, bekészítettem az enni­valót, de úgy látom, ma sem evett. A tehetetlen öregasszonynak annyi ereje sincs, hogy felüljön az ágyban. A múlt héten egyik este meg akart fordulni, de le esett. Balázsné a fiával és a me­nyével a szomszéd házban lakik, így Tóth néni reggelig a hideg földön aludt. NÉGY HÓNAP ÓTA nem tud felkelni. Egyszer megkísérelte, de elesett a szobában, össze-vissza zúzta magát a bútorokban. Az öregasszonyra csupán reggel, meg este nyitják rá az ajtót. Hajnal­ban behozza Balázsné a szegényes kosz bot, ami legtöbbször estéiig, amíg haza nem jön a földekről ott marad a széken. Vacsorát hoz­nak ugyan neki, de azzal keveset törődik a Balázs család, hogyan tudja elfogyasztani, — Az eltartási szerződést még negyvenháromban kötöttük Tóth nénivel — meséli már kinn az udvaron Balázsné. — Nehéz a dolgunk vele, hogy így leromlott Higgye el, nem könnyű az ágyne­műt tisztogatni utána! 1943-ban özvegy Tóth György- nének még 19 hold földje, több mint ezer négyszögöl szőlője, s egy háza volt. A szerződésiben lefektették, hogy az eltartás fejé­ben a föld, 800 négyszögöl szőlő és a fele ház jár Balázséknak. Nem volt sokáig semmi baj, de később Tóth néni belépett a ter­melőszövetkezetbe, magával vitte a földet. A szőlő, a fél ház, meg más egyéb megmaradt. özvegy Tóthné nem egyedül la­kik a házában. Néhány éve ki­adta Ben ke Lászlóéfcnak az épü­let utcára eső részét, A látoga­tás alkalmával csak az asszony volt otthon. Mikor háziasszonya sorsáról érdeklődtem, nagyon tartózkodó volt. „Mosta kezeit” az ügyben: — Megérti, ón semmit sem mondhatok. Nekem is van csa­ládom és szomszédok vagyunk Balázsékkal. Sokat tudok, de jobb, ha nem szólok. Minden­esetre ezt a bánásmódot, amit Tóth néni kap. halálos ellensé­geimnek sem kívánom. Az ügyben csak úgy kaphat az ember tiszta képet, ha mások is segítenek. Az idős néni rossz körülmények között él. Nemcsak a vagyona általi elkötelezettség, hanem a jóérzés is megköveteli, hogy hátralevő éveiben olyan bá­násmódban részesítsék, amely emberibb életkörülményeket biz­tosít számára. — Nagyon sajnáljuk a nénit — mondja Benkénó búcsúzáskor, — a közelmúltban beszéltünk is ve­le, hogy majd vállaljuk a gon­dozását a fél házért, de Balá- zsék erősebbnek bizonyultak. Tóth néni is elhallgatott az ügy­Kétségtelen, hogy 1943 óta Ba- lázsék sokat tettek Tóthné eltar­tásáért, de az utóbbi hónapokban, mikor éppen szüksége volna az ápolásra, a napi rendszeres ét­kezésre, melegre, magára hagy­ják. Többet kellene törődniük az ágyban fekvő súlyos beteggel. Ezt vállalták és az ellenértékét most is élvezik, öfc használják a szőlőt, gazdálkodnak öregségi, valamint földjáradékával. A névtelen levél írója azonnal észrevette, hogy az eltartásba né­mi „hiba csúszott”. Akkor pedig miért nem írta alá a nevét? A látogatás után több helyre elmen­tem, talán majd nyomára buk­kanok a levél szerzőjének. Nem sikerült. Azért nem, mert érdek­ből írták a levelet is. Özvegy Tóth Györgyné eltartását vállal­ták Balázsék, de amikor meg­kötötték a szerződést, az „eltar­tott” még életerős, dolgozni tu­dó, mozgékony asszony volt. Most azonban ágynak esett, s másnak is fáj a foga az örökségre. AZOKAT AZ EMBEREKET, akik másokat befeketítenek, csak azért, hogy vagyonhoz jussanak, társadalmunk elítéli. Elitéli min­den józanul gondolkodó ember, így a sióagárdiak is. Aki pedig megkönnyíthetné özvegy Tóth Györgyné hátralevő életét, eny­híteni tudna szenvedésein és csu* pin azért nem mondja ed az igaz­ságot, mert megromlik a jószom- szédség, legalább annyira hibás, minit a névtelen levél írója. „Meghívjuk önt és kedves csa­ládját november 7-én, délután 4 órakor kezdődő összejövetelünkre, amelyet az új KlOSZ-székház klubhelyiségében rendezünk meg”. Megérkezett a meghívó az ünne­pélyes esemény előtt néhány nap­pal valamennyi kisiparos lakására, s akinek meghívó nem jutott sze­mélyesen invitálták. — Jöjjön csak nyugodtan, La­vonalazza az Uj Magyar Lexi­kon: „kötelezettség, amelynek alapján valaki vagy valamely testület valamiről számot adni tartozik”. A stílusában száraz, de jogászi pontosságú megfogal­mazás a felelősségnek éppen azt az elemét hangsúlyozza, amelyet a közvélemény is a legfontosabb­nak ítél: felelősséggel tartozni, tehát számot adni. Innen már csak egy lépés a felelősségre vo­násig, amely a számadás során feltárt hibákért, a felelősséghez kapcsolódó kötelezettségek meg­szegéséért jár. Jogi és köznapi nézőpontból vizsgálva a felelősség fogalmát, itt már lezárulhat a kör; aki felelős — az kötelezett valamire, s ha nem teljesíti, mulasztása arányában felelősségre vonják, elmarasztalják. A gazdasági fe­lelősség értelmezése ennél azon­ban sokkal tágabb, jóllehet, ma­gában foglalja az iménti jogi kör­vonalazást is. A gazdasági élet a köznapinál sokkal szélesebbre tágítja a fe­lelősség határvonalát, mert itt a teljesítés objektív feltételeit is gondosan figyelembe kell venni, E feltételek vállalatonként, mun­jós bácsi, ha fárasztónak találja az utat, kocsival hozzuk be! — így bíztatták az idősebbeket a fiatal kisiparosok. Vasárnap a kora délutáni órák­ban begördültek az első autók, utasaik közt hetven-nyolcvan éves, lassú járású, reszketős kezű, de kipirult emberekkel. Nem ragasz­kodtak a meghívón jelzett négy órához, sokan már három órára, fél négyre betipegtek, hiszen nem minden nap van az életükben ilyen jelentős esemény, mint a mai — mondogatták. A papiroson csak ennyi állt: Az összejövetel célja az idős kis­iparosok régi kapcsolatainak fel­újítása. Volt töprengés a készülő­dés közben! Műsor is lesz? Beszéd is? Hogy is zajlik le majd ez a délután? Köszöntő beszédet Simon Fe- rencné mondott, a helyi csoport vezetőségi tagja, de ami ezután következett, abban nyoma sem volt a formaságoknak. Hetvennyolc, nyolcvan, sőt nyolcvankét éves dolgozók. Kit is említsünk közülük? A nyolcvan- éves nénit, aki hatvanöt éves lá­nyával jelent meg? Vagy Lakos Lajos bácsit, a hajdani kékfestőt, aki végre nyugalomba vonult? Különbséget nem érdemes köztük tenni, valamennyien egyformán szorgalmas életet éltek, s talán Zámbó János bácsi a példa, aki nyolcvankét évesen aktívan részt vesz az irányításban, hogy mun­kájának köszönheti szellemi fris­seségét. Ez a nap az övék volt, és még sok ilyen kövesse a vasárnapit Köszönet az előkészítésben, a megrendezésben sikeresen fára­dozó fiatalabb kisiparosoknak, asszonyaiknak, kivétel nélkül. Ta­lán egy mondat fejezi ki legjob­ban a résztvevők elégedettségét: „Ha lehet, szeretnénk itt szil­veszterezni is” — kérték búcsú­zóul. M. I. kételyenként különbözőek, de lé­nyegük egyetlen szóval kifejez­hető: hatáskör. Miért említettük a feltételekről szólva az „objektív” szót? Sokan a gazdasági életben tanúsítandó felelősséget teljes egészében tuda­ti tényezőkre, a gazdasági szak­emberek ilyen vagy olyan tulaj­donságaira szűkítik le, s az ered­ményeket, hibákat kizárólag a felelősségérzetre, illetve a felelőt­lenségre vezetik vissza. Termé­szetes, hogy ezeknek is rendkívül nagy szerepük van, hiszen gyak­ran szinte hajszálra azonos kö­rülmények közepette, az egyik vállalat vagy műhely jól, a másik rosszul dolgozik; A célravezető, tudományos elemzésnek azonban magába kell foglalnia a felelős­ség személyektől független gaz­dálkodási feltételeit, magyarán: a hatáskörök tartalmi, lényegi törvényszerűségeit is; Mit jelent nálunk a szocialista népgazdaságban a gazdálkodási felelősség, mire irányul, mii a célja? Tömören ez: hatékony^ eredményes gazdálkodás a társa­dalmi tulajdonnal — a közösség, a társadalom javára! Ez a cél és ez a társadalmi érdek áru- és pénzviszonyokon keresztül, a gaz­dálkodók és a -gazdálkodó egy­ségek közvetlen, személyes érde­keltségének „áramkörein” át ér­vényesül, tehát a társadalmi ér­dek nem valósul meg automa­tikusan. Éppen ezért nem ele­gendő a „felelősség-mulasztás- büntetés” jogi vonalvezetését al­kalmazni, hiszen így csak'jő” rendeletekre — és „jó” büntetési formákra — lenne szükség céh eléréséhez. Valójában a gazdál­kodás nem képzelhető el bizo­nyos manőverezés, kockázatvál­lalás, a különböző változatok kö­zötti választás, tehát olyan hatás­körök nélkül, amelyek erre tág teret engednek. Ezt pedig nem lehet mindenütt érvényes sablon- szabályokkal megteremteni. Az önálló, valóban felelős ha­táskörök kialakítása — amihez szorosan kapcsolódik a csupán legfontosabbakra korlátozott, ezért hatékonyabb felső irányí­tás —, mint ismeretes, már meg­kezdődött. Ide sorolható az ipar átszervezése, a nagyvállalatok kialakítása, amely nemcsak a termelőeszközök koncentrálását célozta, hanem a jogok, hatás­körök decentralizálását is azok­hoz, akik a feladatokat végrehajt­ják, s akik felelősek is ezért. Az átszervezést megalapozó kormány­rendelet három típusú vállalati szervezetet alakított ki: a mi­niszter vagy a tanács irányítá­sával működő iparvállalat, a mi­niszter irányításával működő nagyvállalat és a tröszt irányítá­sával működő nagyvállalat. A ha­táskörök ily módon közelebb ke- riilten az érdemi gazdálkodáshoz és ez jelentős előrelépés. Az első lépéseket továbbiak is követik. A gazdaságirányítási rendszer átalakítását célzó mun­ka keretében külön bizottság ta­nulmányozza azt a problémát: miként illeszthetők jobban a vál­lalatok a népgazdaság egészében, milyen legyen kapcsolatuk az ál­lami szervekkel és egymással — s ez a program lényegében a felelősség, illetve a hatáskörök tudományos elemzését foglalja magában. Természetesen nem várható minden „felülről”. A valóban fe­lelős — mert gazdálkodási lehe­tőségeket nyújtó — hatáskörök kialakítására a vállalatok kapuin belül is sok még a kihasználatlan lehetőség. Tábori András Megérkeztek Szekszárdra az Aszfaltútépítő Vállalat dolgozói és azonnal hozzákezdtek a gépegy­ségek összeszereléséhez. Helyszínen van a kőzúzalék, homok és a bitumeneshordók százai is ott sorakoznak feldolgozásra várva. E héten megtörténik a próbakeverés, azután hozzálátnak a 68-as út már elkészült részének aszfaltozásához. Foto: Bakó Jenő Fertői Miklós Idős kisiparosok találkozója Szekszárdon GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSES Hatáskör és felelősség áqi életben A felelősség fogalmát így kör-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom