Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
4 föETOÍ WEGYEI NEPŰJSÁG 1965. november 2. Áima-forrás VALAMIKOR Anna-fürdő volt sengve a napfényért. Mögöttük az a neve. A völgyben ott találhatók erdővel borított domboldalak tűn- *ia is az egykori fürdő maradvá- nek elő. Méla csend. Jobbra kis nyai. A fürdő elpusztult, s a fór- vadászházikó, mellette pedig a rás megmaradt, Anna-forrás név- vadász és. az erdész lakása. Az re keresztelték át. A térképen épületek előtti kis tisztás éppen ugyan még Anna-fürdő szerepel, az őszi napsugarakban fürdőzik. de hivatalos papírokra már min- Élvezi a természet késő őszi aján- denütt úgy írják, hogy Anna- dékát a vadászeb is: szundikál a forrás. napsütötte pázsiton. Persze, az Ugye milyen ismeretlen a név, idegen érkezését észreveszi, s akár a régit, akár a módosult azonnal jelzi gazdájának, Józsa újat vesszük? Még a megyét száz- Lajos kerületvezető vadásznak, szór keresztül-kasul átutazó is JÓ2sa Lajos ép a kétcsövűt meglepetéssel hallja. Hogyan készíll ^ az útra. A fegyver elTolna megyeben ilyen is létezik? maradhatatlan, ha az erdőbe in- Bizony létezik igaz, a megye dul Sos€ql lehat tudnii hogy me_ egyik l&Seldugottafcb deli csúcs- jyik pillanatban bukkan elő egy keben. de létezik. Meg akkor is, korcs> beteg vad> ameiyet az ál- ha legtöbben nem tudtunk róla. ]omany minőségi javítása érdeké- Raadasul olyan hely ez, hogy aki- ben pusikavégre kell kapni. Az nek egy csöpp ei zeke van a tér- egyiovas> könnyű kiskocsi már ott meszeti szépségek iránt. csak várakozik az ajtó előtt, indulásra banhatja, hogy itt meg nem járt. készen A Mecsek megszelídült nyulváMeglátogatjuk a sózó helyenyai terpeszkednek errefelé. Nyu- k t f variád gatra a Kapós-völgy kígyózik szűr- a acwsz' ke homályba burkoltan. Kurd- Pár perc múlva már a tekervé- ról a szerpentinút felmászik a nyes erdei utakon zötyög a kis hegyre, hogy összekösse Lengyelt, kocsi: az egyik méteren jobbra meg a bonyhádi járás számos kis- dűl, aztán balra, majd meredek községét a nagyvilággal. Amint a lejtő következik, a ló alig tudja „makadám” felér a hegytetőre, visszatartani bekötött kerékkel is, már-már kezd elmaradozni az er- de közvetlenül utána pedig mindé, s egy keskeny földes utacska den erejére szükség van, hogy visszalopakodik a fák közé. A felrántsa a meredek hegynek. A „makadámon” végigutazok észre változatosság kedvéért néha valóséin veszik, ügyet sem vetnek rá, ságos dzsungelén tör át a ló a pedig ez vezet az Anna-forráshoz. kocsival együtt, vagy akkora ká- A forrás serényen buzog, a bántja ki, • amely még a hegy gyomrából előtörő kristály- tengelyt is elnyelte, tiszta víz megiramodik a völgy- Hiába, az erdei út, az erdei ütnek, s kilométereken keresztül csörgedezik az erdő sűrűjébe, ma- AZ ERDŐ köröskörül felöltötte gához csalogatva a hűsítőre szom- már ezerszínű őszi köntösét, .jazó szarvast és fürödni vágyó Arányló sárga, cSokoládébama, vaddisznót. zöld — emberi szemmel felfoghaA forrás környékén faóriások tattal sok árnyalatban. Minden törnek a magasba, egymássál ver- fá, mintha a divatversenyre készülne, pedig az elmúlás tagadhatatlan jele ez. Téli álomra készül *46TO(^SÍ» levetni nyári gúnyáját, hogy a jövő tavasszal ismét felébredjen. Mint télen a hópelyhek, hullnak alá a levelek milliárdjai. A nyáron áthatolhatatlan lombozat kezd szakadozni, a sok négyzetkilométernyi takarón már mindenütt átsüt a nap, s az avaron ezernyi napsütötte szigetecske képződik. Tolna megyei MéZ'őgaKdasá'4-«- gi Gépjavító Vállalat kettő vizsgázott fűtőt keres felvételre. Jelentkezés a vállalat telepén, Szekszárd Kesely űsi út. (236) »VTTV»-***»»'»rTTTTTTTVTTTTTTT»TTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVT Sárközi Gyula cA izitig.afitíf'i fá tt fű s/tő Csillog, villog az avar, káprázatos színtáncot játszik a végeláthatatlan erdőség. Aki egyszer idetéved, az szerét ejti. hogy máskor is eljusson ide. Fővárosi emberekről mesélnek, akik az országnak még sok nevezetes helyét nem látták, de a véletlen egyszer idecsalogatta őket, s azóta mindig vissza-visz- sza térnek, nem sajnálva időt, pénzt, fáradtságot. A karcsú bükkök mellett két szarvasbika tűnik fel. De csak egy pillanatra, mert amint megpillantják a kocsit, eltűnnek. A vad ilyenkor még félénk. A természetben talál bőven táplálékot, búvóhelyet is, így nem szereti az ember közelségét. Ám télen, amikor a kegyetlen természet hólepedővel eltakarja előle még a gyér falatokat is, s a vad az ember adományára van utalva, megszelídül a félénk őzike éppúgy, mint a büszke gímszarvas, vagy a vaddisznó. — Jó az idei makkhullás — állapítja meg elégedetten a vadász. Nem is alaptalanul. Az avar most makkhullás idején valóságos terü.lj-terülj asztalkám, telistele van ezzel a nagyon finom vadeledellel. S ez jó jel a tél előtt. Mert a fagyos ■ napokon, amikor az éhes vad a havat túrja, néha előbukkan majd egy- egjj csemegét jelentő makkocska is a most lehullott milliárdokból. — Hőha — szólítja a vadász a lovat. A jámbor állat megáll. — Megérkeztünk az első só- zóhoz. A VADÁSZ kiemeli a kocsiderékból a sóval megrakott vödröt és egy odvas tövű fához lép. A vad úgy ismeri ezt a fát, mint a városlakó- ember a sarki csemegeboltot: pontosan rátalál a beláthatatlan rengetegben. Szőrváltás idején — ősszel és tavasz- szal — több sóra van szüksége a vadnak, mint amennyit a természetes takarmányon keresztül megkap. Ezt a vadász nagyon jól tudja, ezért megfelelő helyekre rendszeresen sót rak, hogy az .állat azt nyalogathassa. Rá is jár a vad. Az erdő lakói ennél a fánál is megjelennek rendszeresen, bizonyság rá. hogy az előző adagot elnyalogatták, s közvetlenül a fa mellett levő dagonyában rendszeresen fürdenek. Most is ott láthatók a friss nyomok. Boda Ferenc Az élőszónál sebesebben Sigla, Tiro és Radnai Béla Nincs a szaporán pergő nyelvű piaci veszekedés, sem olyan gyorsan hadaró ember, akinek — ha kedve tartja — egy jó vitagyorsíró minden szavát fel ne jegyezhetné. Az országos gyorsíróversenyek győztesei, általában az Országgyűlési Gyorsíróiroda tagjai, sokkal nagyobb sebességgel, vagyis percenként nagyobb szótagszámmal írnak, mint ahogy az élőbeszéd elhangzik, így aztán a legizgatottabb viták pontos rögzítésére is képesek. A gyorsírás rohanó ritmusú életünknek nélkülözhetetlen része lett. Lassan nincsen hivatal, ahol ne lenne szükség jólképzett gyors- és gépírónőkre. A gyorsírástudomány több, mint kétezer éves. A fejlett állami életű rómaiak már az időszámításunk előtt használták. Őse az úgynevezett sigla írás volt, ami a sűrűbben ismétlődő szavak kezdő- és végbetűiből kombinált rövidítésekből állt. A szenátus vitáinak jegyzetelése ekkor még több ember összmunkája volt. Cato beszédeit például úgy örökítették meg, hogy a terem különböző részeiben helyeztek el rabszolgákat, akik minden szót elkaphattak. Ez azonban még csak viszonylag fejletlen rövidítésrendszer volt. Az első jól használható gyorsírást Marcus Tullius Tiro, Cicero rabszolgája, majd szabadosa teremtette meg. Tankönyvének egyes lapjai fennmaradtak. Quintilianus retorikai előadásai például hallgatóinak gyorsírásos jegyzetei alapján maradtak fenn. Iu. 103-ban Diocletianus császár már rendeletben szabályozta a gyorsírásoktatás tandíját. A népvándorlás viharai során a gyorsírás feledésbe merült és nem volt rá szükség a keresztény középkorban sem. Az angol kereskedelmi élet elevenítette fel újra. 1602-ben Angliában már több mint kétszáz különféle, több-kevésbé sikeres gyorsírási rendszer szerint jegyzeteltek a bankárok írnokai és a parlament jegyzői. Azonban se ezek, se a XVI11. században élt oxfordi egyetemi tanár, Samuel Taylor, rendszere nem tudott elszakadni a szövegírástól, .vagyis megalkotóik a rendes helyesírású szövegeket igyekeztek rövidítésekkel megkurtítani. Ilyen elvek alapján dolgoztak Thevenot és követői is, a nagy francia forradalom idején. Az, hogy a gyorsírás az élőbeszéd hangzását kövesse, as angol Pitmann Izsák ötlete volt 1837-ben. Az első modern gyorsírás megteremtője, a német Franz Gabelsberger ugyancsak a XIX. században élt. Rendszerét a müncheni akadémia js elfogadta és azt rövidesen átültették magyar, cseh, lengyel, ruthén, orosz, horvát, szerb, szlovák, román, latin, francia, angol, dán, svéd és görög nyelvre is. Egy gyorsírási -rendszer lefordítása“ természetesen nem azonos a szokványos szövegfordítással. Az egyes nyelvek törvényeinek alapos ismerete szükséges hozzá, így tulajdonképpen nem any- nyira fordításról, mint átdolgozásról van szó. Ezt magyar nyelven Markovits Iván végezte el és a Gabelsberger—Mar- kovits rendszer lett a magyar gyorsírástudomány alapja. Magyar gyorsírók már jóval ezt megelőzőleg is működtek. A Szatmáron élt Gáti István a XVIII. században egyéni gyorsírást hozott létre, ez azonban nem terjedt el. A gyorsírás legnagyobb hazai propagálója Kossuth Lajos volt, aki kézírásos Országgyűlési Tudósításainál rendszeresen támaszkodott gyorsírói jegyzetekre. Leghíresebb múltszázadbeli gyorsírónk Hajnik Károly volt. A fejleszthetetlennek bizonyult Taylor—Danzer elvek szerint írt le, olyan tökély- lyel, hogy azt Gabelsberger is elismerte. A törvényhozás 1865-ben hozta létre az Országgyűlési Gyorsíróiskolát. Egyik vezetőjének, Radnai Bélának, tankönyve máig is a hazai gyorsírásoktatás vezérfonala. O. 1, — 154 — .. .Li úr álla csaknem leesett a csodálkozástól, amikor megpillantotta maga előtt személyesen a nagy Scott ezredest. — Isten hozta minálunk, ezredes úr! — sietett eléje kacsázó lábain, testsúlyát meghazudtoló fürgeséggel, és az egyik fotelhez tessékelte hívatlan vendégét. Majd kiszólt az ajtón, hogy ne zavarja senki (ezzel valójában figyelmeztette a banda tagjait) és visszaült íróasztala mögé. — Minek köszönhetem szerencsémet, ezredes úr? Scott ezredes leült, Jim, a tisztiszolga pedig az ajtó elé ült. Nyakában a géppisztoly, ujja a fegyver ravaszán. — Mondja, Li úr — kezdte az ezredes és rágyújtott egy szivarra. — Maga tudja, hol van Shary Veres, a maga magyar hastáncosnője és kémnője?, — Nem tudom, ezredes úr — felelte a megszeppent Li és ujjúval idegesen dobolni kezdett az asztalon, közben félénk pillantásokat vetett Jimre és a géppisztolyára. — De ne haragudjon, ezredes úr, ha kikorrigálom szavait: csak táncosnő és nem kémnő... — Hagyjuk a mesét, Li! — ■ förmedt rá Scott ezredes. — Mi. jól tudjuk, hogy Shary Veres kémkedett magának és maga csak azért ülhet még itt szabadon az íróasztala mellett és tarthatja nyitva a bárját, mert Shary Veres, a koronatanú nincs már a kezünkben... _ Hogy hogy?? — csodálkozott Li úr, eze gyszer őszintén. — Hát önöknél volt? Látja, én még ezt sem tudtam. Műsora után visszament — 155 — a szobájába, azóta sem láttam. Nappal ugyanis pihen. Ilyen tájt nem is szoktunk találkozni egymással. Hogy is tudhattam volna, hogy... Csak a tegnap éjjeli monstre-razzia tűnt fel nekem. .. — Szóval maga nem tud semmit Sharyról? — Nem én, ezredes úr, esküszöm... — ''Elég, elég. ne komédiázzon itt nekem! Inkább arra feleljen, tud-e arról, hogy Shary itt a Vasmacskában találkozott a partizánokkal? — Nem, nem tudok, ezredes úr! Itt a partizánokkal? No hisz, meg is korbácsoltam volna érte, ha ilyesmit észreveszek! — Semmi gyanúsat nem észlelt körülötte? — Semmit... Várjon csak! De nem.... nem hiszem, hogy az összefüggésben lenne Shary eltűnésével. .. — Mondja csak ki bátran, miről van szó? — csapott le rá az ezredes. — Semmiség, ezredes úr! Nem is érdemes róla beszélni. .. Egy kis vitám támadt a múltkoriban Sbaryval. Ha jól emlékszem, meg is ütöttem és volt itt egy maláj szolga... — Csak volt? Hát már nincs itt? — Nincs, ezredes úr. Ugyanis a lány védelmére kelt és leütött engem, aztán eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Azóta sem láttam. .. — Hogy hívták a szolgát? — Bábunak... — Bábu, Bábu... Bábu? Megvan! — kiáltott fel Scott ezredes. — Egy Bábu nevű férfi hívott fel ma reggel telefonon és közölte velem, hogy megtalálták Hardy. .. — Itt azonban elharapta a mondatot, mint aki rájött, hogy máris többet — 156 — fecsegett el ennek a nemzetközi gazembernek, mint amennyit szabad lett volna. — Hardy hadnagy úr... — kérdezte volna Li, de Scott ezredes a szavába vágott: — Fogja be a száját! A többi nem magára tartozik! Felállt Elnyomta szivarját és mégegyszer Li- hez fordult: — Még találkozunk, Li úr! — mondta erősen kihangsúlyozva a nevét. — Good by! Li hátradőlt a székében és úgy nézett a becsapódó ajtóra, mint aki fejbekólintás után kezd magához térni és mindenen csodálkozik, amit maga körül lát. — Kutya legyek ha értem az egészet! * A dzsungel mélyén, bent a felhőkbe borult hegyek között, egy tágas sziklabarlang rejtőzött. Kijáratát még a legélesebb szem sem vehette észre: egy hatalmas fa vastag törzsének odvábán nyílott. Kötéllétrán lehetett leereszkedni a föld alatt kiszélesedő barlangszájba. v Odalent valóságos labirintus kezdődött. Sziklafolyosók futottak különböző irányba. Bábu és Song az esőtől magához tért Sárival most a középső folyosón indultak el. Százlépésenként egy- egy, a sziklafalra akasztott fáklya világított. Csípős füstszag terjengett a levegőben. Sári újból émelyegni kezdett. Bábu rögtön észrevette és bátorítóan szólt: — Nincs már messze! Tartsál ki egy keveset. .. — Te nagyon jó vagy, Bábu — felelte Sári és belekarolt a fiúba.
