Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
1965. november 21. TOLVA MEGYEI NGPŰJSAÖ Óriás berendelések szovjet megrendelésre A Csepeli Egyedi Gépgyár a Szovjetunió csőgyárainak rekonstrukciós programjához speciális óriás berendezéseket gyárt. Magyar tervek alapján készítették el a 11 millió forint értékű körkemencét, kiszolgáló berendezéseivel együtt. Az óriás forgókemence átmérője 24 méter. A berendezést a gyár udvarán most összeszerelik, majd alkatrészeire bontva szállítják a Szovjetunióba. Befejezéshez közeledik a 45 méter hosszú lángvágó berendezés szerelése is. A gépsor segítségével darabolják majd megfelelő méretre a csöveket. A lángvágó gépegységhez tartozó görgősorokat is a gyárban készítik. Ezt a berendezést _ a jövő hónapban „postára” adják a szovjet megrendelők címére. A gyár udvarán felépítik az óriás forgókemencét. (MTl-foto — Bara István felvétele.) Választmányi ülés a KPVDSZ-nél A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozóik Szak- szervezetének Tolna megyei választmánya november 19-én Szek- szárdon ülést tartott. A választmányi ülésen részt vett Pollák Andor, a megyei pártbizottság munkatársa, Bíró Sándor, a szak- szervezet központi vezetőségének tagja és Vida László, az SZMT tagja is. Rács Tibor, a szakszervezet megyei bizottságának megbízott titkára beszámolt a megyebizottság munkájáról, a szakszervezet XXIX. kongresszusa és a választmány határozatainak végrehajtásáról. A beszámoló megállapította, hogy a szakma dolgozói jó munkát végeztek az elmúlt időszakban, segítették a gazdasági íOTofct a tervek teli esi tése érdekében. Javasolta, hogy a választmány fejezze ki köszönetét a dolgozóknak az elfekvő készletek feltárásában és értékesítésében végzett jó munkájukért. Megállapította a beszámoló, hogy az eredmények mellett nem kielégítő a szakszervezeti bizottságok tevékenysége a szervezési munkában, ugyanakkor el kell marasztalni a gazdasági vezetést is a dolgozók érdekeit védő rendeletek be nem tartása miatt. Különösen a szabadságolási ütemterveket és a túlórarendeleteket nem tartják be. _ A beszámolót vita követte, melyben tizenkét választmányi tag szólalt fel. Felszólalt a szak- szervezet központi vezetősége képviseletében megjelent Bíró Sándor is. Felvásárlás és szerződéskötés Huszonhatmillió forint többletbevétel búzából — Baromfiból 30 vagon visszaesés — Az év végi hízóátadás zavartalannak ígérkezik — Félretett pénze van-e? — ötezer forint. Ebből szeretnénk nagylcabátot vásárolni, és kell a nászú thoz is. Csak kapnánk beutalót! — A takarékoskodást nem. sínylette meg a ruházkodása? — Nem, mert a szép ruhákat is szeretem. — Mennyi a keresete? — Ezerháromszázötven forint. Albérletben — Havi százötven a lakbérünk koponyánként, — mert a húgommal lakom együtt, nemrég végezte el a közgazdaságit. Mióta felemelték a fizetésem, azóta 1400-at kapok. Ezerszázzal kezdtem — mondja Illés Erzsébet, egy karcsú, fekete kontyos lány. — Vacsorára, reggelire mennyi fogy egy hónapban? — Két-háromszáz forint, ebédet pedig itt eszem az üzemben, napi három ötvenért. A beosztást még otthon szoktam meg, négyen voltunk testvérek, megtanultuk, hogy minden fillérnek helye van. — Haza nem kell adnia semmit? — Most már nem. Eddig én fizettem a húgomért a kollégiumi dijat, és segítettem a ruházkodásában, A húgom végzett, most már csak az öcsém van Budapesten. ácstanuló. Hozzá utazom látogatóba hamarosan. Hangja meleg, szeme sötét, bársonyos, Nem mondja ki, de hangsúlyából érződik, az öccsét sem keresi fel üres kézzel. — Holnap fizetés lesz, ha most kéme valaki száz forintot, tudna-e adni neki? — Szívesen kölcsönöznék, ha megbízható ember. Van kétezer forintom a takarékban, azon kívül ezret gyűjtöttem télikabátra. Ahhoz jön még a holnapi fizetésem. és utazhatok vásárolni. — Kért mór kölcsön maga is? — Még senkire sem voltam rászorul vaj • Nem tudom, különös szerencsém volt-e, vagy jól választottam ki találomra a három nevet a bérfizetési listáról, de a három lány közül egy sem akadt, aki könnyelműen bánna a pénzzel, és a fizetés előtti nap külö- j nősen problematikus volna számára. Egy biztos: Mindhármukat segítették a szülők is abban, hogy megtanuljanak gazdálkodni, és ügyesen osszák be a keresetüket. Moldovai* Ibolya A közös gazdaságokban egész évben fontos szem előtt tartani, hogy miből lesz a forint és hogy év végén lesz-e mit osztani. A megtermelt termények és termékek mennyisége határozza meg végül is, hogy zárszámadáskor mennyi pénz jut az elvégzett munka arányában, a szövetkezeti gazdáiknak. Sok minden attól függ, milyen volt a termelés színvonala, és mennyiben teljesítették a tsz-ek a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, végső soron mit tudtak adni, eladni a népgazdaságnak. Közeleg az évzárás és erre való tekintettel Lux Sándor elvtárstól, a megyei tanács vb felvásárlási osztályvezetőjétől kértünk nyilatkozatot. A felvásárlási osztály vezetője elmondotta, hogy 1965-ben a megye tsz-ei jó termést értek el kenyérgabonából, s ennek következményeként, nagyobb mennyiségeket értékesítettek terven felük A vártnál 1100 vagonnal több kenyérgabonát adtak el, és így 26 millió 400 ezer forint többletbevételre tettek szert. Ezzel kapcsolatban Lux Sándor elvtárs elmondotta, hogy folyik és kielégítően halad kenyérgabonára a jövő évi értékesítési szerződések megkötése is. A népgazdasági igények szem előtt tartásával eddig a terv 96 százalékára megkötötték a tsz-ek a jövő évi szerződést. A kenyérgabona tehát plusz bevételhez juttatta a tsz-éket, ám a zöldségfélék termesztése az idén nem a megkívánt mértékben sikerült. Sem a mennyiség, sem a minőség nem nevezhető kielégítőnek. Itt feltétlenül sok mindent megmagyaráz az idei, rendkívülinek nevezhető időjárás. Sajnos, a mennyiségeket illetően megyei szinten mintegy 15—20 százalékos lemaradással kell számolnunk és ez forintkieséssel jár. A jövő évre szóló burgonya és zöldségtermeltetési szerződések kötése viszont a vártnál jobb ütemben halad. Ennek az ellenkezője figyelhető meg cukorrépa „vonalon”. A szerződésikötés üteme nem kielégítő. Lux Sándor elvtárs elmondotta, hogy ez főleg a bonyhádi járásra vonatkozik és azokra a helyekre, ahol az idén a cukorgyár, valamint a tsz között a kapcsolatok, ha nem is megromlottak, de meglazultak. Megfelelő intézkedések történnek arra vo- vatkozóan, hogy a termelőszövetkezetek és a cukorgyár között mindenütt meg lehessen teremteni a közös összhangot. Év végén elég gyakori a torlódás. Ez főleg a hízó sertések átadására, átvételére vonatkozik. Tavaly különösképpen nehéz volt a helyzet, mivel a közismert állategészségügyi okok nemcsak megnehezítették, hanem meg is gátolták helyenként a felvásárlást és több termelőszövetkezetben az átadás elhúzódott az idei évre. Lux Sándor elmondotta, hogy a megye tsz-ei hízó sertésből a tervet összességében túlteljesítik, S ami igen lényeges, az átvétel körül nem várható semmiféle zavar, vagy fennakadás. A zökkenőmentes eladást a termelőszövetkezetek azzal könnyíthetnék meg, ba november végén és december elején végeznék el a még hátralévő szállítások, átadások zömét. Meglepő, hogy 1965-ben tavalyhoz képest a megye termelő- szövetkezeteiben árubaromfiból 30 vagonos visszaesés mutatkozik. . Tavaly, több tsz a növénytermesztésben mutatkozó kiesések nagy részét árubaromfival pótolta. Miután erre az idén nem volt szükség, ezt a sok pénzt jelentő termelési ágat bizonyos fokig elhanyagolták. A népgazdaságnak arra a 30 vagonnyi árubaromfira az idén is szüksége lett volna, amit a közös gazdaságok nem termeltek meg. És a szövetkezeti tagoknak arra a hatmillió forintra is feltehetően szükségük lett volna, amit ezért a baromfimennyiségért nekik a vállalat fizetett volna. Az idei állategészségügyi helyzet miatt a tejtermelési tervek teljesítésében néhány százalékos lemaradással számolnak a megyei tanács vb felvásárlási osztályán. Megfigyelhető, hogy az utóbbi időben általában javult a húsellátás. Ezzel kapcsolatban Lux Sándor elmondotta, hogy ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a mezőgazdasági üzemek ütemesebben teljesítik élő állatból a szerződéses kötelezettségeiket. Ha jövőre is így marad a helyzet, akkor a húsellátásban még további javulás várható. Magyar—szovjet baráti est Nagyszokolyban A magyar—szovjet barátság lelkes ünneplésére gyűltek össze pénteken este Nagyszokoly dolgozói a moziban. Az úttörőszavalatok után Hunyadi Károly országgyűlési képviselő tartott előadást a két nép barátságáról és a szovjet nép történelmi hivatásáról, a szovjet emberek jelleméről. Az előadást tanulságos és nagy érdeklődéssel fogadott filmvetítés követte. A baráti estet a nagyszokolyi tömegszervezetek az MSZBT-kongresszusra készülve, a nagyszokolyi téli művelődési program keretében szervezték. Nyugtalan ember L assan kerülnek elő az emlékek. A feledés homályából kellett előásni. — Hol is kezdjem? — töpreng Balogh Gyula elvtárs, a gyulaji tanácselnök. — A háború alatt sokat katonáskodtam. Voltam nehéz helyzetben, amikor arra gondoltam, itt a vég. 1944 júniusától könnyebb beosztásba kerültem, a sok frontszolgálat után. Debrecenben, a 107-es vasútépítő században teljesítettem szolgálatot. A bombázások utáni helyreállítás volt a század feladata. Ahogy közeledett a front, századunk úgy húzódott nyugatabbra. Egyik napról a másikra, meglepetésszerűen, parancsot kaptunk: irány Németország! A parancs úgy szólt, hogy Csehszlovákián keresztül megyünk Németországba, ahol ugyancsak a bombázások által megrongált vasút helyreállítása lesz a dolgunk. Amikor a legénység között elterjedt a hír, magunk között néhányan arról beszéltünk, mi bizony nem megyünk, hanem az első adódó alkalommal meglépünk. Hogy, hogy nem, a századparancsnok fülébe jutott, mit tervezünk. Századparancsnokunk a civil életben vasúti mérnök volt, becsületére válik, hogy maga sem akart Németországba menni. Meghallotta szándékunkat, s megbeszélésre hívta össze a legénységet, bár kölcsönösen féltünk egymástól, ö félt a legénységtől, hogy esetleg áruló akad közöttünk, mi féltünk tőle, hogy kelepcébe csal bennünket. Mégis elmentünk a megbeszélésre, aminek a vége az volt, hogy döntöttünk: Nem megyünk Németországba, Csehszlovákiában maradunk, megkockáztatjuk és kapcsolatot keresünk a szlovák partizánokkal. A századból három katona, köztük egy Kassa környéki, szlovákul beszélő fiatalember vállalkozott, hogy elmennek a hegyekbe, s megkeresik a partizánokat. Sose felejtem el, milyen izgalmat álltunk ki. Míg vissza nem tértek, tele voltunk félelemmel, aggodalommal. Veszélyes volt a vállalkozás, de szerencsére, visszajöttek, méghozzá negyedmagukkal, egy csehszlovák partizán kíséretében, Ezután már gyorsan peregtek az események. Este a sötétség leple alatt kivagoníroztunk, s a szlovák partizán útmutatásával az erdőbe húzódtunk. Mindent amink csak volt; felszerelésünk, élelmünk, elvittük magunkkal. Először egy Kalistya nevű falu környékén, később Balázsi nevű hegyi falu környékén táboroztunk. Magunk nemigen kezdeményeztünk, de volt úgy, hogy a szlovák partizánokkal közösen német járőröket semmisítettünk meg. Nem csoda, hogy a csehszlovák partizánmozgalom olyan erős volt. A terep is a lakosság is segítette a partizánokat. Bevettük magunkat a fenyvesek közé, a rengetegbe, s a nagy hóban az ellenség közelünkbe se férkőzhetett. Sokat szenvedtünk a hidegtől, de az volt előttünk, akármi történik velünk, jobb lesz, mint a németek kezébe kerülni. Balogh Gyula, aki 1945. áprilisában ért haza falujába, Gyulajra, tagja a magyar partizánszövetségnek. Visszaemlékezései hézagosak. Az események főbb vonásairól beszél, mégis sokat mondanak az elmúlt húsz évben végzett mozgalmi munkáról. 1945-ben párttag lett, s ettől kezdve részt vesz a közéletben. Párttitkára, majd tanácselnöke községének. Úgy vélekedik a falu róla, népszerű, rendes és csendes ember. Tsz-szervezés, tanácsválasztás, tsz-megszilár- dítás egy-egy állomása a húsz év óta mozgalmi munkában helytálló tanácselnök életének. Beszél a falu fejlődéséről is. Tizenöt kilométer hosz- szúságú járdáról, kövesútról, villanyhálózat bővítéséről, iskola korszerűsítéséről, állatorvos- és pedagóguslakás-építésről. Millió forintokra rúgna az összeg, ha összeadnák. Mégis alig látszik meg. Mostanában egy új beruházás megvalósítása van napirenden: a művelődési ház építése, amelyhez a lakosság 100 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt. Szép vállalkozás, de a tanácselnök még mindig elégedetlenkedik, s erről így beszél: — Hiába, mi kommunisták mindig elégedetlenek vagyunk. Hajt bennünket a nyugtalanság, mint húsz évvel ezelőtt. POZSONYI 1CNÁCNÉ
