Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
1085. november 19. TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG t 3 Megjegyzés Viszik az arankát A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat vezetői gyakran hangoztatják, hogy a lucerna arankával való fertőzését esetenként maguk a termelőszövetkezetek idézik elő. Elgondolkodtató és furcsa az ilyen helyzet, mert hiszen egyetlen mezőgazdasági szakembernek sem kell különösképpen bizonygatni, hogy milyen mérhetetlen sok kárt okoz lucernásainkban az aranka-fertőzöttség. Másra nem, elsősorban és kizárólag a józan észre kell apellálni. Ezen túlmenően legalább egy megjegyzés erejéig célszerű utalni 'arra is, hogy elsősorban a tsz-ek jól felfogott érdeke az úgynevezett arankatörvényt maradéktalanul betartani. E körül sajnos bajok vannak. Ebben az évben nem a legjobban sikerült a magfogás. Ennek ellenére mintegy 18 vagon lucernamag felvásárlására számít a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Tolna, Baranya és Somogy megye területéből. Sajnos azonban ebből a meglévő mennyiségből eddig még mindössze négy vagonnyit adtak át a tsz-ek. Hol a többi? A közös gazdaságok egymás között forgalmazzák, anyagi szempontok figyelembevételével, ugyanis ez a maszek kereskedés — ezt sem lehet elhallgatni —, jövedelmezőbb. így többet kapnak a lucemamag mázsájáért Viszont itt éppen arról van szó, hogy tovább kellene látni. Az egymás közötti forgalmazás ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy mezőgazdasági üzemeink valósággal exportálják egyik gazdaságból a másikba az arankát. Nem rendelkeznek ugyanis azokkal a berendezésekkel, amelyekkel a fertőzöttséget a törvényben előírt módon meg lehetne szüntetni. Végeredményben a szerződésben vállalt kötelezettségre is apellálhatnánk, ám mindenekelőtt mégis a józan észre kell hivatkozni. Ne a pillanatnyi haszon legyen szem előtt, hanem az a mérhetetlen nagy kár, amit a maszek ügyletekkel egymásnak okoznak a tsz-ek. — ír — 18 ezer naposcsibe érkezett Londonból a Ferihegyi repülőtérre. A „világot járt” csibék a kiváló tojáshozamú new-silverlink (újezüst) fajtából valók és a Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat nagyvenyimi telepére kerülnek. Példás rendben sorakoznak a repülőgép kabinjában az angliai naposcsibék dobozai. — Sajnos, a bölcsődének csak az alapozási terve van itt, a többit nem tudom megmutatni. — A munkákat ettől persze meg tudják kezdeni — gondolom. — Éppen meg tudjuk, csak a többéves, tapasztalat óvatosságra int bennünket. Már nemegyszer megesett, hogy nem egyezett az alapozási terv, meg a felsőbb részek terve, s korrigálni kellett. Ha időben, még építkezés előtt észrevesszük, nincs baj, de utána már nehéz változtatni. A bölcsőde negyven az óvoda 75 személyes lesz. Mindegyik milliós költséggel* épül, s éppen időszerű ezeknek a megépítése is. A városnak ezen a részén már most is nagyon sok család lakik, s főként fiatalok, így aztán aránylag igen sok a gyermek, a közelben pedig eddig egyáltalában nem volt gyermekintézet. Ezért sürgős az iskola is, és nagyon üdvös volt a bölcsődére és az óvodára is gondolni. De nézzük ezeknél is a határidőket. Frei László előkeres valami kimutatást: eszerint az óvodának még ebben az évben el kellett volna készülnie. Még csak éppen hogy kitűzték a helyét. A bölcsődének sem ilyen „ömlesztett” állapotban kellene már lennie. — Évközben szó volt arról, hogy ezeket is kellene építeni, de a vezetőség azt mondta, hogy inkább a meglévőket fejezzük be, ezért odairányították a munkaerőt. A már elkészült háztömb mellett épül a korszerű mentőállomás. Ezen láthatóan nagy erővel dolgoznak: a kőművesmunka nagy része már itt is kész most a szerelőké, burkolókő a szó. A bérházsor folytatásaként újabb négy bérház alapozását kezdték meg. Folynak az előkészületek az ABC-áruház építéséhez. Az egész már olyan stádiumban van, hogy most már ‘nagyobb reményekkel lehetnek iránta a kertvárosiak. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert már évek óta szó volt róla, folytak az előkészületek, de a kezdés mindig későbbi időpontra tolódott el. Állítólag már ki is tűzték az épületet, s erre lehet alapozni a nagyobb reményeket. A Tarcsay Vilmos utca végénél épül a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat emeletes székháza. Mint ismeretes, a vállalat meg alakulásától még egy év sem telt Á lakosság forintjaiból Nagyvonalúság, vagy megfontoltság ? — Aki ad az kérhet! — Milyen módszerekkel ? Ügy rövidítik, hogy KÖFA. Teljes nevén pedig község- fejlesztési alapnak hívják. Pontos megfogalmazása annak a tartalomnak amit takar, hiszen a KÖFÁ-ra befizetett ösz- szeg a község fejlődését, épülését, alakulását, szépítéséi szolgálja. A lakosság befizetett forintjait hatvan százalékkal toldja meg az állam — és így alakul ki a teljes összeg. A község fejlődése, épülése, az egész község lakosságának ügye. Az elköltött pénz javait az egész község élvezi. Mindenki végigsétálhat a megépített járdán, ellátogathat a kultúrotthonba, használhatja a beszerelt vízvezetékből ömlő vizet. A l^özségfejlesztési alap elköltése tehát közügy. A község, a falu apraját, nagyját érinti, s így kell, hogy érdekelje. Hová lesz a pénz, mire költik? S felhasználása valóban a legszükségesebb dolgokra történik-e? Milyen sorrendben végezzék el a községfejlesztési feladatokat? A tanácsok vezetői, a tanácstagok milyen módszerekkel érhetik el azt, hogy valóban a falu egész lakosságát érdekeljék ezek a kérdések? A községfejlesztés közügy. Súlyának, tartalmának céljainak megfelelő mértékben kell foglalkozni vele. S éppen azért, mert ilyen fontos dolog,- nem ártana egy kis tapasztalatcsere, vitatkozás ez ügyben. S lehetne tovább sorolni a mérlegelésre szolgáló példák sokaságát. S felmerül még az is, hogy érdemes-e felaprózni a rendelkezésre álló összeget. Érdemes-e egy kis utat, egy kis villanyhálózatol építeni? Vagy talán célravezetőbb egy-egy probléma egyszeri megoldása? Hát ezen is lehet vitatkozni. S mit mutat a tapasztalat, hogyan helyesebb? Kihasználatlan kincs: a társadalmi munka A községfejlesztés másik fő támasztéka a társadalmi munka. A szekszárdi járásban útépítésnél 542 ezer, vízműépítésnél 792 ezer. iskolák szépítésére, tisztán tartására 126 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek ebben az évben, például. Summás összegek. Ennyivel több pénz jut máshová. Kié a haszon ? Ebben az esztendőben a szekszárdi járás húsz községe közül Alsónánán 100, Kistormáson 150, Bátaszéken 250, Tolnán pedig a maximumot, azaz 300 forintot fizettek be a községfejlesztési alapra. A többi 16 községben 200 forinttal járultak hozzá a lakóhelyük épüléséhez. Mindenütt a község lakosságának anyagi körülményeitől függően igyekeznek megállapítani ezt a hozzájárulást. A fent ismertetett számok alapján a szekszárdi járásban 52 forint 80 fillér jut egy lakosra. S itt merül fel az első kérdés: kinek az érdeke diktálja a magasabb KÖFA-alapot? S egyszerű a felelet: a falué, a községé. Ha például Bátaszéken ötven forinttal emelnék az egy lakosra jutó hozzájárulást, az 62 ezer forint többletet jelentene. Ha ehhez az összeghez hozzáadjuk a vele járó állami dotációt, a valamivel több mint. 37 ezer forintot, — kiderül, hogy közel 100 ezer forinttal többet fordíthatna a község fejlesztésére évente a tanács. S hasonló példa akad bőven: Fáoánkertnek az ötvenforintos emelés a hatvan százalékos állami dotációval 32 ezer, Tengelicnek, egy 100 forintos emelés ugyanilyen alapon közel 130 ezer forinttal több pénzt jelentene. Nagyon jó példa erre a tolnaiak jelszava: „adunk, hogy kérhessünk.” Aki többet ad, többet kérhet. S hogy megéri-e? Bátaszéken kultúrkombinátra, Fácánkerten vasúti váróteremre, Ten- gelicen bölcsődére gyűjtögetik a pénzt. Ki élvezné ezeknek a hasznát? A tanács, aki összeszedi meg kiutalja a pénzt, vagy az állam, aki megtoldja a hatvan százalékkal az összeget? A válasz nem kétséges: a község népe. Melyik legyen az első* A sorrenden, igen, a dolgok kivitelezésének sorrendjén lehet vitatkozni. Mire, mikor kerüljön sor? Mely tervet, mely időben a legcélszerűbb megvalósítani? Nem könnyű feladat valóban a sorrendet meghatározni. Hiszen any- nyi kívánság, nézet, vélemény, igény ütközik ilyenkor. De mégis kell egy mércének lenni arra, hogy a meghatározásnál a legkisebb legyen a tévedés. S ez a mérce talán éppen a közösség döntése. Vagy ha nem. hát micsoda? Nem lehet nagyvonalúan eldönteni, megfontolásra szorul, hogy érdernes-e az őcsényieknek egy új iskola építésére takarékoskodni, akár évekig is? Aki kezébe veszi a születési statisztikát, azonnal látja, hogy nem olyan égető a kérdés. A jelenlegi iskola modernizálásához nem kellene akkora összeg. S. az apróságokat számba véve, nincs valami égető szükség a nagyobbításra sem. Fácánkerten a Hazafias Népfront járt elöl a szervező munkában, amikor bekapcsolták a Júlia-telepet is a telefonhálózatba. Huszonegyezer forintot fizettek ki és 18 ezret dolgoztak ott társadalmi munkában. Medinán nem dicsekednek az így megtakarított forintokkal. Kevés az az összeg. Miért? A vezető emberek határozatlansága rányomja bélyegét az egész munkára. Kicsit több törődés és élénkebben halad a munka, szívesebben segítenek az emberek. De nemcsak Medinára vonatkozik ez. Megérzik a tanácsok vezetői, meg maga a kőszeg is, ahol már a dolgoknak ügyvitele is akadozik. Általános tapasztalat, hogy az emberek többsége segít szívesen. Segít, ha értelmét látja munkájának, ha érzá, hogy érdemes. S ezt bebizonyítani az embereknek, megértetni és megmutatni ezt az értelmet — ahhoz jó módszerek és igaz meggyőződés kell, Igaz meggyőződés arról, hogy az ügy, amelynek igaza mellett kardoskodik valaki, valóban igaz legyen. De melyek ezek a módszerek? Hogyan csinálják ezt Tolnán? Hogyan csinálták Faddon a tűzoltószertár építésénél s most miért nem támaszkodnak az ott szerzett tapasztalatokra? Amikor a községi tanácsok beküldik KÖFA-terveiket a járási tanácsokhoz, akkor derül ki, hogy hány helyen mennyire nincsenek tisztában a társadalmi munkában rejlő lehetőségekkel. el, s a vállalat részére csak ideiglenes és semmiképpen sem megfelelő helyiségeket tudtak biztosítani. Ezért aztán nagyon indokolt volt, hogy kapjon egy irodaházat. A munkálatok meglehetősen gyors ütemben folynak, évközben kezdték el az építkezést, de a munkálatok már a befejezéshez közelednek. Már festik az ajtókat, a kőművesek is az utolsó simításokat végzik. A székház mellett elkészült egy másik, de ehhez kapcsolódó beruházás a 200 fős munkásszállás, vagy talán pontosabb lenne így jelezni, hogy munkásszá'loda. De a parkettázás még nem kész. Már benne lakik Köves János gondnok és Dénes István munkásellátási csoportvezetőnek is itt az irodája. Jobb megoldás hiányában laknak már itt munkások is. Közben vitatkoznak, hogy milyen parkettel burkolják majd a lakószobákat. Dénes István szerint ugyanis valakinek eszébe jutott, hogy hasznosítani lehetne a raktáron elfekvő, sokféle parkettát, ez ellen viszont tiltakoznak, mondván, hogy az épület, ha már ennyi pénzt beleöltek, kellemes, tiszta, barátságos otthon legyen. Megalapozott volt-e vajon, ahogyan a bogyiszlóiak hozzáláttak a mozi megépítéséhez? S csak a példa kedvéért érdemes volna elgondolkodni a báta- széki kultúrkombinát megéDÍ lésén is. Nem arról van szó. hogy nem kell. Kell. De vajon nem akad ennél fontosabb dolog is? Arra például gondoltak már, hogy a kiöregedő, saját lakással rendelkező orvosok helyett új orvosokat hová helyez el a község? A közeli években legalább három orvoslakásra volna szüksége Bátaszéknek. Most következik a mérlegelés: vajon melyik a fontosabb? Mert az biztos, hogy mind a kettő kell. Kell a művelődési ház, kell orvosi lakás, de szükség van villamosításra, s a bátaszékiek bizonyára még hosszan sorolhatnák, hogy még mi mindenre. De melyik legyen az első? Régi tétel: nem az a jó tervezés, amit túl lehet teljesíteni, de az. eleve rossz, amelyet kétszáz százalékra hajtanak végre. Az alá- tervezés sok mindenről tanúskodik: nem mérték fel a reális lehetőségeket. Vagy ami mind ennél rosszabb, nem ismeri a község vezetője a lakosság igényeit, tenniakarását, teherbírását, s egyáltalán az ügy érdekében tanúsított magatartását. És a módszerek. A módszerek — hogy hogyan beszédünk az emberekkel, hogyan értetjük meg a feladatokat, miként segítünk a munkák végrehajtásában — azok, amelyekről érdemes sok szót ejteni. Erről azonban inkább azok tudnak beszélni, akiknek tapasztalataik vannak ebben a munkában. Méry Éva A szerkesztőség a fenti cikket vitaindítónak szánta. A benne lévő kérdésekre, problémákra kérjük az érdekeltek — a tanácsok községfejlesztési alappal foglalkozó dolgozóinak, a tanácstagoknak, társadalmi szervek dolgozóinak és a községek, falvak lakosságának — hozzászólását. Boda
