Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

4 TOLNA MEGYE? VEPÜJSAG 1965. november 17. _____ o ....—m*~ L ift a Mont Blanc-on ÖREGEK ÉS FIATALOK A turisztika hívei és a műszaki körök egyaránt nagy érdeklődés­sel figyeltek fel arra a hírre, hogy a Mont Blanc egyik festői csúcsára, a 384'1 méteres, „Aiguil- 1« du Midi”-re a jövő években már belső szikla-lift fogja felszál­lítani a hófedte panorámában gyönyörködni vágyókat. Az „Aiguille du Midi” festői csúcsa jelenleg kötélvasút segít­ségével közelíthető meg. Ennek az 5 cm-es kábelen függő vasút­nak teljesítménye nemzetközi vi­szonylatban is rekordszámba ve­hető. A kötélvasút Chamomix-ból indul és az 1050 méteren fekvő „Plan d’ Aiguille” átszálló állo­másig viszi a turistát, ez az út első szakasza. Innét egy másik járat viszi fel az utasokat a 3843 méteres magasságba. A közel 3 kilométeres utat a kötélvasút vi­szonylag rövid idő alatt (16 perc) teszi meg. A végállomáson az utasok kiszállnak és egy 14 mé­teres kis alagúton keresztül ki­jutnak egy teraszra, ahonnét déli irányban gyönyörű kilátás nyílik. Ez a terasz azonban a csúcs alatt helyezkedik el, tehát jelenleg kö- télvasúttal a csúcsra feljutni még nem lehet. A franciák a belső liftjárat se­gítségével egészen a hegycsúcsig fogják felszállítani a turistákat, ahol az elkövetkezendő években egy vendéglő teraszáról gyönyör­ködhetnek majd a panorámában. mikor Majoson megboly­dult a légkör, s a párt- szervezet kiadósán meg­bírálta a községi KISZ-titkárt, többen azt mondták: azért történt minden, mert az idősebbek félté­kenyek, nem állhatják, hogy a falu fiataljai valami mást akar­nak, mint ők. A véleménynek akadt patrónusa, s olyan is ke­rült, aki arra hivatkozott, hogy mindaddig semmi nem lesz Ma­joson, amíg az öregek nem iga­zodnak jobban a fiatalok elképze­léseihez. Kevéssel a pártszerve­zetben lefolyt vita után több hely­belivel beszélgettünk. Volt közöt­tük. aki már a középnemzedék­hez tartozik, de olyan is, aki tu­lajdonképpen még csak ezután ismerkedik majd az élettel. Azo­kat a bizonyos elképzeléseket azonban, amelyekhez az idősek­nek igazodni kellene, nem tud­tuk formába önteni, de még meg­fogalmazni sem. Mindössze ennyi­ben merült ki: Hagyják, hogy az ifjabb generáció kedve szerint cselekedhessen, ne gátolják sem­miben. Mielőtt még továbbmennénk mondjuk meg: sokat kívántak a majosiak és a reálisnál többet akarnak mindazok, akik az élei küszöbén álló ifjabb generációt megpróbálják kiemelni a való­ságból, s úgy kezelni, mint azt a réteget, amelyik meghatározza és a jövőben meghatározhatja a mindennapok kérdéseinek eldön­tését. Érzésünk szerint innen származik annak a vitának a gyö­kere, amelyikben főként ugyan­csak ifjabb szerzők előjogokat, a másokétól lényegesen különböző „belépőket” követelnek a fiatalság számára. Néhány napja együtt utaztam egy fiatalemberrel. Az idén vé­gezte el a műszaki egyetemet, s pillanatnyilag a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozik, ha jól emlékszem, az üzem műszaki­fejlesztési osztályán. Rövid be­szélgetésünk alatt barátunkról az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a helyére keruit, s rendel­kezik azzal az energiamennyi­séggel, ami későbbi tervei meg­valósításához, saját sorsa, jövője megalapozásához szükséges. De a bőréből ő sem tud kibújni, s kép­jelen szabadulni huszonnégy évé- ; nek néha furcsán ható nyűgeitől. ; Miután kellő alapossággal el- 3 magyarázta, milyenek az elképze- j lései a holnapról, egy rövid le- ; gyintés kíséretében így fejezte be. ; „Hiába csinálok azonban én akár- 3 milyen tervet, ha ők mindent át-* húznak”. A 3 Amint később kiderült, az a bi- Jzonyos „ők” az osztályon dolgozó A festői „Aiguille du Midi” csúcs jelenleg még kötél- vasúttal közelíthető meg Sárközi Gyula c/l szingapúri tátteanna idősebb, vagy éppen öreg mérnö­köket takarja, akik sok éves gya­korlattal, rutinnal tartják kezük­ben saját munkaterületüket é' szakmai jártasságuk seregnyi élet- tapasztalattal párosul. Hogy óva­tosabbak esetleg, mint az ifjú mérnök? Ez, természetes. De én mégis azt mondanám inkább, hogy helyesebb így fogalmazni: körültekintőbbek. Tudják, milye­nek a lehetőségek, s megpróbál­nak a körülményekhez igazodni Nem építenek légvárakat, s nem állítják azt — mint ahogy fiatal barátunk teszi —, hogy mondjuk az anyagmozgatás gépesítése olyan feladat, amit máról holnapra meg lehet oldani, egy-két szépnek lát­szó tervvel. Azt persze ők sem tagadják, hogy a termelés folya­matossága miatt fontos gondot enyhíteni kell, de előbb megte­remtik hozzá a feltételeket. f ordern es itt még egy kicsit elidőzni. A feltételek ugyanis szőkébb, vagy tá- gabb körben, egyformán megha­tározóak. így is mondhatnánk: Szabályozzák a terveket, azok végrehajtását, s egyáltalán mind­azt, amit a köztudat cselekvés­nek ismer el. Néha úgy tűnik, mintha éppen erről felejtkezné­nek meg azok, akik a nemzedéki problémát feszegetik, konzerva­tivizmussal, megnyugvással, sőt néha tunyasággal vádolják az idősebbeiket. Aztán akkor is véte­nek egy kissé, amikor túlbecsü­lik a fiatalok fogékonyságát, s olyan színben próbálják őket feltüntetni, mint akik majd egye­dül megoldják társadalmunk ősz- szes problémáját. Annyit ismer­jünk el, hogy néha joggal türel­metlenek, s jólesik hallani, ha gyorsabb haladást akarnak, er­ről beszélnek, önmagától azon­ban semmi sem megy. S amikor sürgetnek valamit, arra is jó gondolni, hogy azt az alapot; A Szekszárdi Építőipari Szö­vetkezet, nyugdíjazás miatt megüresedett főkönyvelői munkakörbe mérlegképes keres, azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. Felvételre keres a szövetke­zet egy bádogos szakmunkást is. Jelentkezés Szekszárd. Rákóczi u. 15. Telefon 23—57. (in) amelyről most ők vitatkozhatnak, az idős, sok küzdelemben kipró­bált nemzedék hozta létre, gyak­ran keserves fáradság árán. enjünk tovább az előbb: vonalon. Az sem válik kárára senkinek, ha néha a fogékonyság, a türelmetlenség, vagy éppen a fiatalos lobogás mögé néz. Ekkor ugyanis más képet talál, mint amilyet eset­leg a vitázók festenek. Csak egyetlen példa: A magyar me­zőgazdaságba mindjobban beha­tolnak a gépek, egyre szélesebb körben alkalmazzák a technika, a tudomány produktumait. Az al­kalmazók között jócskán talál­ható fiatal, de a többséget mégis az idősebbek adják. Sok olyan parasztembert ismerek Tolna me­gyében, aki a termelőszövetkeze­tek megalakulása óta szakmát változtatott, jelenleg gépekkel dolgozik. Nem szépítünk akkor, ha azt mondjuk: Ezeken a de« rés fejjel tanuló embereken na­gyon sok múlott és múlik, gyak­ran sokkal több, mint a technika meghódítására hivatott fiatalo­kon, mert az előbbiek azok, akik nem válogatnak, nem keresik a munka könnyebbik végét, hanem csinálják sorban, becsülettel te­szik a maguk dolgát. S ez a ki­tartó szorgalom bizony nem egy­szer hiányzik azokból, akik vi­tatkoznak nemzedékük, a fiata­lok helyzetéről, anyagi megbecsü­lésükről és egyebekről. A vita* amint a tapasztalatok mutatják, keveset old meg, csupán néhány részkérdésre ad választ. Kissé gyakorlatiasan szólva: a tulaj­donképpeni döntést az hozza meg, ki mit tesz az asztalra. Vagyis: ki hogyan és mennyit dolgozik. A megbecsülést, a megértést, de a segítséget is en­nek megfelelően adagolja a tár­sadalom, s itt mindegy, hogy öregről, vagy fiatalról van szó. Szolnoki István Biritópusztai Állami Gazda­ság több éves gyakorlattal rendelkező gép jármű villamosság-szerelőt keres felvételre. Fizetés kol­lektív szerint. Lakást bizto­sítunk. Jelentkezés a mun­kaügyi vezetőnél. (103) WWVVWTTWVVVVTVTVTVWT'rVVTVTWTV .’TVVTf T»VVVTTTTTTTTTVV'I IIItMl f ff TWVTTTTTVVWVWVVVTVVVVVVTVVWWWV — 193 — Azt mondta, hogy fél tizenegyre itthon lesz. Már tizenegy óra elmúlt. Csak nem történt valami? ... Le-fel járkált a hall hatalmas puha szőnyegén. Kis idő múlva azonban megunta a céltalan sé­tát. Eement a körletbe és egyik emberét felküld­te az első emeletre, nézze meg, nincs-e otthon már mr. Sárga? Hátha már megjött, csak ő nem vette észre? De a katona azzal tért vissza, hogy a mérnök ajtaját zárva találta és kopogtatására senki sem felelt. Crawford megkérdezte a portást, de az sem látta mr. Sárgát visszajönni, kulcsa itt van a portán. Az emeleti pincérek sem tudtak vissza­érkezéséről. A hadnagy, hogy megnyugtassa lelkiismeretét felhívta a katonai tábor laboratóriumát. — Crawford hadnagy, a mr. Sárga személye körüli őrszolgálat parancsnoka beszél! Kérem mr. Sárgát... Tessék? Hogy még nem érkezett oda? Igen, igen. Innen telefonált fél tízkor ma­guknak. Éppen a hallban tartózkodtam s hal­lottam... Köszönöm! — Jim és Joe! Utánam! — szólt be az őrszo­bába, az ágyakon ruhástól szunyókáló két kato­nának. Aztán hármasával szedte a lépcsőfokokat. A két katona alig tudta követni. Bedugta a kulcsot a zárba és valósággal be­rontott a Sárga féle lakosztályba. Hátha lépre — 194 — csalták a kémek! — gondolta. — Abban az eset­ben talán valami áruló nyomot is hagytak ma­guk után! Nyomban feltűnt neki az íróasztalon lévő fel­bontott levél. Felkapta és olvasni kezdte. Köz­ben a sapkáját hol a tarkójára lökte, hol ismét a szemét*» húzta. — Ejha! — szaladt ki a száján önkéntelenül A mellette ácsorgó két katona csodálkozva les­te parancsnoka egyre komoruló ábrázatát. Valami baj történt hadnagy úr? — kérdezte Jim, a hórihorgas fiú. — De még mennyire! Megszökött! — Kicsoda? — nézett rá értetlenül Jim. — Mr. Sárga! A fene vinné el! — káromko­dott Crawford hadnagy. Aztán a telefonhoz ug­rott és a titkosszolgálat vezetőjét tárcsázta. — Ezredes úr? Itt Crawford hadnagy. Jelen­tem, hogy mr. Sárga minden valószínűség sze­rint megszökött... Tessék? Igen. Bolond? Ki? Mr Sárga?... Ja... Bocsánat, sír colonell, de Sárga úr másfél órával ezelőtt azzal távozott el a szál­lóból, hogy a katonai tábor laboratóriumába megy, mert valami rajzot vagy mi a csudát ott felejtett. Azt mondta, egy óra múlva itt lesz. Amint az egy óra letelt, nyugtalankodni kezd­tem. Felhívtam a laboratóriumot, de ott közöl­ték, hogy oda bíz meg sem érkezett! Erre fel­mentem a lakásába és egy levelet találtam az asztalán. Az a bizonyos Shary Veres írta, a Vas­macska hírhedt táncosnője, akit ezredes úrék a múltkor elfogtak gyilkosság alapos gyanúja miatt — 195 — de a partizánok megszöktettek... Tessék? Igen... A lány a levélben magához hívja mr. Sárgát és ő minden valószínűség szerint el is ment utána.,. Értettem! Letette a kagylót, a levelet a zsebébe süllyesz­tette és a két katonával a nyomában lesietett a földszintre az őrszobába és riadóztatta katonáit. Tizenkét marcona külsejű, díjbirkózó alakú, kekiegyenruhás fiatalember sorakozott alig öt perc múlva teljes menetöltözetben a hallban. ...Scott ezredes négytagú vezérkarával érkezett. Crawford lejelentkezett, majd átnyújtotta Sári levelét az ezredesnek. Scottnak egy arcizma sem rezdült olvasás köz­ben. Szigorúan összehúzott szemöldökkel futotta végig a sorokat. Mire a levél végére ért, agyában már kibontakozott az akció terve. — Most megtárgyaljuk a haditervet — nézett az órájára és elindult az őrszoba felé. Crawford és a négytagú vezérkar a nyomában. A szoba asztalára kiterítette a Szingapúr és környéke térképét, a tisztek pedig köréje sereg­lettek. — A partizánok rejtekhelyének ebben a hegy­ségben kell lennie — mutatott ceruzájával egy sötétbarna foltra. — A terepjárós, motorkerék­páros század azonnal indul a hegyekbe, parancs­noka MacCormick kapitány! — nézett a mellette álló vézna kis emberre, aki inkább hasonlított egy nadrággombügynökre, mint a különleges század parancsnokára. — Értettem ezredes úr!

Next

/
Oldalképek
Tartalom