Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
I 1965. október 9. TOLNA MEGYEI NEPttJSAG Megjegyzés Hordó abroncs* és ssárhötösőhusai- ügyben Őszi idénycikk, mind a hordóabroncs, mind pedig a szárkötözőhuzal. Keresik. A vásárlók gyakran megfordulnak a szekszárdi vasboltban is és érdeklődnek. Klézli János boltvezetőnek, valamint munkatársainak legtöbbször azt kell mondani, hogy sajnos kérem, nincs. A hordóabroncs és a szárkötözőhuzal tehát hiánycikk, főleg húsz milliméter szélességtől 45 milliméter szélességig. Klézli János elmondja, hogy megközelítően sem képesek kielégíteni a keresletet. Még mondani is felesleges, hogy a hordóabroncshiánynak éppen Szekszárdon, ezen a történelmi és hagyományos bortermelő vidéken nem lenne szabad előfordulnia. Mayer Károly, a Vas-műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szállításvezető telepvezető-helyettese a következőket mondotta: „Hordóabroncsból negyedévenként 2000 kilogramm jár a megyének. Ezt most is megkapjuk és megfelelő arányban a boltok között szétosztjuk. Ez a mennyiség azonban — évek tapasztalatai alapján mondom —, tényleg kevés. Többre viszont nem lehel számítani”. Figyelembe véve Szekszárd és környéke sajátságos helyzetét, indokolt a kérdés: nem lehet ezen az állapoton változtatni? — ir — Az őszi és tavaszi hónapokban az iskola kertjében töltik a mező- gazdasági politechnikai órákat a bátaszéki 2. sz. általános iskola VII. b. osztályának tanulói. Most a múlt tanévi munkájuk termését takarítják be, paradicsom:* Írét közben találkoztunk velük. Foto: Túri Mária állósághoz természetszerűleg nagyobb felelősség is járul. Sokat vár a Központi Bizottság az anyagi érdekeltség új rendszerétől. Ha a vállalat növeli nyereségét és javítja rentabilitását, a központilag megállapított bértételeken felül prémiumokat és évi jutalmat fizethet dolgozóinak — a teljesítmények és az egy helyen töltött szolgálati idő alapján. Az üzemeknek tehát saját forrásuk lesz dolgozóik jövedelmének növelésére. A vállalatoknak szociális — kulturális — és lakásépítési alapot is kell létesíteniük. Nemcsak dolgozóik kérésé* -* javíthat- jdk, hanem életkörülményeiket is minden területen. Az iparigazgatás 1957-ben történt átszervezése, amikor a területi népgazdasági tanácsok vették át az iparirányítást, és az ipari minisztériumokat megszüntették — néhány pozitív vonástól eltekintve —, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A műszaki szempontból azonos tevékenységet folytató üzemek irányítása nem volt egységes, nem maradt egyetlen szerv, amely az iparági ágazatok fejlesztési kérdéseit komplex módon vizsgálja és 1 ’ía meg. Ezért az iparigazgatás szervezetének lényeges javítása vált szükségessé. Ágazati elv alapján kis létszámú ipari minisztériumokat létesítenek, amelyeknek a tudományos kutatást is alárendelik. Az irányítás tökéletesítése gazdasági módszereikkel lényegesen megváltoztatja a vállalatok és a felettes szervek kapcsolatának jellegét. Mint Koszigin közölte: ,.Le kell számolni azokkal a szokványos elképzelésekkel, hogy az irányító gazdasági szervek és a vállalatok közötti kapcsolatokban az előbbieknek csak jogaik vannak, az utóbbiaknak pedig csak kötelezettségeik. Az igazgatás gazdasági módszereinek, fejlesztése, az önelszámotósnak az iparban történő széles körű bevezetése megköveteli, hogy kölcsönös jogokat és kötelezettségeket szabjanak meg és növeljék mind a vállalatok, mind pedig az irányító szervek felelősségét.-’ A szovjet gazdasági irányításnak állandó fejlesztése, az új módszerek keresése a tudomány új eredményei alapján — igen hatásos előmozdítása a kommunizmus gyorsabb építésének a Szovjetunióin. A reformot éppen ezért világszerte nagy érdeklődéssel fogadták. Pozsgai József Győri István különös lakásügye Az esetet, amiről suttog a város, nekem is suttogva mondták el, hozzátéve, hogy meg kellene nézni a dolgokat, mert ez az ügy sérti az emberek igazságérzetét, főként pedig a szocialista erkölcs szabályait. Utánanéztem. A suttogás csöppet sem alaptalan, nem pletyka. Előzmények is vannak bőven és újabbkori epizódok, de ezeket hagyjuk, szorítkozzunk a lényegre. Egyébként természetesen csak a vaskos tényeket írjuk meg, amiket dokumentumok bizonyítanak, jegyzőkönyvek és egyebek. Vitának tehát helye nincs. Ezt szükségesnek tartom előrebocsátani, mert többen figyelmeztettek, hogy aki belekezd az ügy kibogozásába, nagy fába vágja a fejszéjét, bátorság kell hozzá és ha megírja, esetleg egy kicsit megégeti magát. Helytelen felfogás. Mitől kellene félnünk, amikor az igazság, az emberség, a szocialista erkölcs mellett hadakozunk? Kötelességünk megírni Győri István lakásügyét Nem tartották be a szerződést Győri István tengelici lakos teljesen szabályszerű módon, OTP-n keresztül kapott egy házat Szekszárdon, 1960-ban, a tengelici házáért cserébe. Közérdekű cseréről volt szó: a tengelici iskolának vették meg a tanácsi szervek a Győri-féle házat. A két ház műszaki értékelése bizonyára minden kétséget kizáróan történt, helyesen és pontosan, hiszen később a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szakértője, majd pedig a megyei bíróság részére készített becslés is helyénvalónak találta. Nem szabad tehát kétkedni amiatt, hogy a tengelici ház 50 éves volt 1960-ban, és vályogfalú, a szekszárdi ház viszont hatalmas villa. Az akkori szabályok szerint mérték fel a tengelici ház melléképületeinek értékét, az istállót, a tyúkólat, a górét és a pincét, a lakóépülettel együtt, összesen 170 ezer forintra becsülték a rezidenciát üresen, lakatlanul. Győri István ugyanis ígértet ,tett>. h°Sy lakatlanul adja at, kiköltözik. A Szekszárd legszebb részén, a Lehel utca 5. szám alatt lévő villában viszont laktak, így itt a 240 ezer forint értéknek felét állapították meg. A különbözetről, 50 ezer forintról Győri lemondott az állam javára. Most kezdődik, ami nyilvánvalóan nincs rendjén, amiből okulni kell. Győriék nem költöztek ki az eladott tengelici házból, majdnem egy évig lakták még, az ügylet lebonyolítása után, ellentétben a csereszerződés negyedik pontjával, s megszegve azt. Igaz ugyan, hogy engedélyt kaptak a volt házukban való tartózkodásra a községi tanácstól és a tengelici iskola akkori igazgatójától, de ez semmit sem változtat azon, hogy a szerződést megsértették. Lakottan a tengelici épületet sem lehetett volna 170 ezerre értékelni. Idézünk egy levélből, amit az OTP vezérigazgató-helyettese írt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egyik osztályvezetőjének 1960. december 27-i dátummal. „A vizsgálat során megállapítottuk, hogy Győri István a szerződésben kikötött, annak a feltételnek, hogy szeptember 9-én költözik ki a ^költözhető áron’ eladott házból, nem tett eleget... az ingatlan 2 szoba, konyha, kamra és előszobából álló részét a szerződéssel ellentétben lakja. A takarékpénztár az állítólagos gondnoki megállapodást nem fogadja el... intézkedtem arra vonatkozólag, hogy a kiköltözésre — jogkövetkezmények terhe mellett — Győri Istvánt a Tolna megyei fiókunk hívja fel”, I Persze nem lett jogkövetkezmény, mert esetenként nálunk túl nagy a humánum. Továbbra is ott laktak Győriék, a következő év júliusáig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Győricsalád nem is nagyon tudott volna hova költözni, hiszen a cserébe kapott szekszárdi ház lakott volt és a cserével kapcsolatban mellékesen ígért állami lakást, illetve a Lehel utca 5-be való be- költözhetőséget — nagyon helyesen — nem kapta meg. (Ekkor már folyamatban volt a népi ellenőrzési vizsgálat). Jogos nyereség: 28 000 De így is sokat nyert Győri a csereszerződéssel. Tudniillik a tengelici házat 25 000 forintért vette 1954-ben és mint mondja, 50 ezret költött a javítására, plusz ő fizette ki a megváltási árat, plusz bizonyos kezelési költséget, ez összesen 92 000 forint. Ennyit számol össze. A Lehel utcai villát, lakottan, el tudta adni 120 ezerért, amennyire értékelte az OTP. Tehát nyert 28 000 forintot. így kell számolni, nem.pedig úgy, hogy ő mondott le a cserében 50 000 forintról, az állam javára. Megkapta a 120 ezret, s azzal tudta volna rendezni lakásproblémáját. Nem rendezte. Kapott állami lakást, ahova még nem költözött be nyolc hónap óta, hanem ott lakik több mint négy éve (!) egy idős asszony házában, ahova szívességből fogadták be őket néhány hétre, és ahol állandó a veszekedés, többször bíróságra is kellett menni. (Győriné szerint a háztulajdonos asszony gonosz természetű). Hogy egész világos legyen minden, kezdjük megint ott, hogy a házcsere szerződésének megkötése után egy évig még bent laktak Győriék a volt házukban. Onnan költöztek át a szomszédba, özvegy Baka Lajos- néhoz. Megkérték, fogadja be őket rövid időre, amíg rendeződik a lakásproblémájuk. Bakáné hozzájárult ehhez, befogadta őket szívességből, nem is albérlőként, nem kért semmit. A két- három hétből hónapok lettek és még mindig csak ígéret: Ez ment évekig, érthető, hogy elmérgesedett a helyzet, annál is inkább, mert Győri igénybe vett néhány ólat, kertnek használta az udvar egy részét és birtokháborítást is elkövetett. (Ezt a tengelici községi tanács rendezte Bakáné javára, a 128/1964. számú határozatában). Bírósági eljárással kellett megszüntetni a kerthasz- nálatót. Könnyű testi sértés ügyében 1964. szeptember 2-án volt bírósági tárgyalás. Az eljárást „a vádlott (Győri) komoly és alapos ígérete alapján” szüntették meg. Az említett birtokháborítás és könnyű testi sértés tárgyalása az után történt, hogy Győri István eladta, el tudta adni a szekszárdi villát 120 ezer forintért, a hivatalosan megállapított árért: 1963. július 24-én kelt adás-vételi szerződéssel adta el Frey József erdészeti előadónak, készpénzért. Ha addig nem is, de akkor könnyen elhagyhatta volna (két év után) Bakáné házát. De nem hagyta el, nem vett házat, sem lakást, azóta is ott él özvegy Baka Lajosnénál. Sőt! Még azóta is, hogy állami lakást kapott Szekszárdon. Mert kapott. „összeegyeztethetetlen az állami érdekekkel“ Nyolc hónappal ezelőtt állami lakást utaltak ki részére a Wo- sinszky Mór utcai új bérházak egyikében. Nem firtatjuk kinek, vagy minek köszönheti csak megemlítjük, hogy jelenlegi munkahelyén, a MESZÖV-nél vannak olyan dolgozók, akik súlyos százasokat kénytelenek fizetni albérleti díjként, mert családostól laknak albérletben és nincs 120 ezer forintjuk (Győri István havi 30 forintot fizet Bakánénak, de azt Bakáné nem veszi fel.) Ráadásul az egyik MESZÖV-dolgozó földes szobában albérlő, vidéken, kis gyerekkel. A lakáskiutalás tényéhez egy idézet az OTP helyettes vezér- igazgatójának leveléből, amit a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz írt: „Szíves tájékoztatására megjegyzem, hogy a tengelici ingatlan kiürítése nem jelentheti azt, hogy Győri István az állami lakásgazdálkodás körébe vont lakásokból kiutalásban részesüljön, mert az ilyen eset összeegyeztethetetlen volna az állami érdekekkel. Amennyiben Győri István jóhiszeműen kötötte meg a csereszerződést, úgy a volt tengelici ingatlanának kiürítése után saját magának kell gondoskodnia lakáskérdésének megoldásáról.” ítélet után sem költözik Megnéztem a házat, ahol Győri lakást kapott. A házfelügyelő azt mondja, soha nem laktak ott Győriék, csak bevittek néhány bútordarabot, és a férfi időnként kiszellőztet. A tengelici tanács szerint Győriné 1965. július 24-én jelentkezett ki Tengelícről, ide a Wosinszky Mór utcába. Persze nem lakik itt. A ház.felügyelőre egyébként haragszik Győri István, mert ő mindig megkérdezi tőle, mikor költöznek már. Győri István bejött a szerkesztőségbe. Két és fél óráig beszélgettünk. Elmondta az életrajzát, hivatkozott „rendkívül hagy szorgalmára” és munkásmozgalmi múltjára. Mondtam neki, tudjuk, hogy kiváló kereskedelmi szakember. Ezt bizonyítja két kitün- tése is. Arra a kérdésre, miért nem költöztek szekszárdi lakásukba, édesanyja súlyos betegségét említi, aki járni sem tud. Elmondása szerint ő főz a szüleinek hajnalban vagy éjszaka. A szülők egyébként külön kis házban élnek Tengelicen. Győri István „sokszor azon izgul, nehogy rájuk szakadjon a ház, mert szinte életveszélyes”. A beteg öregasszony egy helyen a tetőt látja. Mindenképpen előnyös lenne, ha együtt lak--'-iák a szülőkkel, hiszen könnyebben gondoznák a beteget. Azonban Győri Istvátn addig nem akar elköltözni Szek- szárdra, amíg édesanyja él. A napokban bírósági ítélettel kötelezték a Bakánktól való elköltözésre, mégis azt mondja, nem jön. Megfellebbezi az ítéletet. Tulajdonképpen miért adtak neki lakást? GEMENCZ1 JÓZSEF Szerencsés kimenetelű baleset a 6-os úton Csak a véletlenen múlt. hogy tegnap délután a 6-os úton, a hidaspetrei megálló közelében nem halálos baleset történt. Mar- cis Demeter budapesti lakos személygépkocsijával Pécsről Budapestre akart menni. Az autóbusz- megálló közelében minden jelzés nélkül elébe hajtott lovas kocsijával Réti Ferenc kakasdi lakos. Marcis, hogy az összeütközést elkerülje, fékezett és az árokban kötött ki. Óriási szerencséjére, ő és utasa csak könnyebben sérült meg. A baleset ügyében a rendőrség az eljárást megindította.
