Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

I6ü5. október 14. TÖLSfÄ WEG VEI NRPŰJSAG 3 Zöld utat a vetőgépeknek Megfelelő előrelátással, a megyei mezőgazdasági opera­tív bizottság október 9-i ülésén úgy döntött, hogy az érin­tett vállalatok segítségével, a mezőgazdasági üzemekben október 16-án szombaton és október 17-én vasárnap legyen betakarítási és szállítási „kampány”. Ennek az lenne a lé­nyege, hogy a jó időt kihasználva, az erőket tömörítve, meg­gyorsuljon a földeken lévő termés betakarítása, biztonságba helyezése. A megyei vezetés arra szólította fel elsősorban az AKÖV-öt, de a többi gépkocsival rendelkező vállalatot is, hogy szombatra és vasárnapra a szállítójárműveket a le­hetőségekhez képest, bocsássák a termelőszövetkezetek ren­delkezésére. Ettől az érintett vállalatok egyáltalán nem vo­nakodtak eddig sem. Előállott viszont az a furcsa helyzet, hogy a tsz-ek jó része nem kívánja igénybe venni vasárnaponként a teher­gépkocsikat. Október 10-én például Tolna megyében mind­össze egyetlen tsz kért az AKÖV-től szállítójárművet. Ér­telemszerűen következik ebből, hogy a szombati, valamint a vasárnapi akció sikere jórészt az előkészítő, a szervező munkán múlik, magyarul azon, hogy a megye közös gazda­ságai eljuttatják-e idejében igényüket, kérik-e a szükséges segítséget. Kérjék! Annál is inkább, mert az a bizonyos kör kezd bezárulni. Hovatovább számos tsz máris ott tart, hogy éppen a betakarítás kedvezőtlen üteme lassítja, sőt, eseten­ként teljes egészében gátolja a kenyérgabona folyamatos ve­tését. A szombati és a vasárnapi akció sikeres lebonyolítása jórészt tehát a tsz vezetőin és gazdáin múlik. Igaz ugyan, hogy nem könnyű heteken keresztül megállás, pihenés nél­kül dolgozni, Az is igaz viszont, hogy a munkák befejezté­vel a földeken dolgozó emberek számára jut majd idő a mostani, munkával eltöltött vasárnapok fáradalmait ki­pihenni. Másrészt, nem szabad elfeledkezni arról a sokat hangoztatott igazságról, hogy könnyebb szép, napos időben végezni a betakarítást, a vetést, nehezebb, fárasztóbb eső­ben, sárban. Szóval, ezt a munkát egyszer mindenképpen meg kell csinálni. Inkább előbb, mint később. Néhány ter­melőszövetkezetben a vetési tervet már teljesítették. Nyu- godtabban alhatnak, mert az első és legfontosabb feltételt, a nagyobb termés eléréséhez, megteremtették. S ahol a vetést befejezték, ott az elmúlt két hónapban sem a traktorosok, sem a növénytermesztők nem nézték a vasárnapot. Kellő előrelátás nyilvánul meg tehát abban az intézke­désben, amelynek a végrehajtását ezekben a napokban ké­szítik elő. Szombatig még mindenütt van idő arra, hogy a betakarítási kampány sikeres legyen. A megyei verseny nagy lendítője az őszi mezőgazdasági munkáknak. Az idő­járás még mindig kedvez. Ha a szántást végző erőgépek,- majd ezt követően a vetőgépek szabad, zöld utat kapnak, akkor Tolna megye mezőgazdasági üzemei optimális időben végezhetnek az esztendő legfontosabb munkájával. [ Harminckét község gazdái Eredményesen dolgoznak a tolnai ktsz javító szolgálatának munkásai Tolna megyében a kisipari szö­vetkezetek végzik a lakosság javí­tás-szolgáltatási munkáinak jelen­tős részét. A szövetkezetek közül is a legnagyobb és legjobban fel­szerelt javító-szolgáltató üzem a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz- betn működik. A kis üzem veze­tőjével, Bodó Gyulával beszélget­tünk a szakma aktuális kérdései­ről. — Mekkora területen tevé­kenykedik a szövetkezet Javító szolgálata? — Harminckét község tartozik hozzánk Tolna megyéből, de egyes szakmák munkásai Bács és Fe­jér megyébe is utaznak. Három járásban dolgozunk. Ma már el­jutottunk a megfelelő műszere­zettséghez, a kiváló szakemberek tucatja áll rendelkezésünkre. És munkánkat a lakosság megelége­désére tudjuk végezni. — Mennyi a javítási idő? — Egyes szakmáknál változó, de az átlagos három napot betart­juk. Sőt, utazó, szerelőink a hely­színen megjavítják a hibás készü­lékeket, vagy intézkednek beszál- líttatásáról, a bejelentés után alig egy-két órával. — Tudomásunk szerint a szö­vetkezet is, csakúgy mint szer­te Tolna megyében, szállítóesz­köz-hiánnyal küzd? — A szövetkezeti javítóipar ke­rékkötője, a járműhiány. Ameny- nyiben megfelelő járműparkunk lenne, úgy a javításokat még gyor­sabban tudnánk elvégezni. Hama­rabb eljutnánk a javító bázistól távol eső községekbe is. — Korábban sok panasz ér- i kezett a lakos-ágtól, hogy az I adott területen két szerv, gyak­ran három is tevékenykedik, még sincs megoldva a lakosság javítás-szolgáltatási igényeinek j kielégítése. — Sajnos, ma is tapasztalható ez. Például Szedresbe a mi hűtő­gépszerelőnk is eljár, meg más javító vállalaté is, mert mi csak a külföldi gépeket javítjuk, a GELKA és a Vasipari meg a ha­zai gyártmányokat. Ugyanakkor a 32 község összes hazai gyártmá­nyú közületi hűtőgépeit mi javít­juk. A tv-javításoknál is hasonló a helyzet. Itt Tolnán például, ahol jól felszerelt műhellyel rendelke­zünk, kitűnő szakemberekkel, — a GELKA is fenntart egy üzletet. Rendezni kellene már a garanciá­lis, és azon túli javítások, szolgál­tatások kérdését, mert így csak a lakosság érzi kárát ennek a ket­tősségnek, sőt hármasságnak. — A szövetkezet rendelkezik olyan erővel, hogy területén az összes javítást elvégezze? — Pillanatnyilag talán nem. A lakossági szolgáltatás, javítás te­kintetében nincs probléma, a kö­zületinél inkább beszélhetünk er­ről. Egyébként egy-két éven be­lül már annyi szakemberünk lesz, hogy minden munkát el tudunk végezni. A harmincöt szakmun­kás mellett ugyanis a javító-szol­gáltató szakmában negyven fiatalt — többségében érettségizetteket — képezünk ki. — Hogyan oldják meg a mun­kások további képzését, köztu­domású, hogy az ipar elég gyakran jelentkezik új termék­kel a piacon? — Elsősorban személyes kap­csolataink révén. Ugyanis a fővá­rosi szövetkezetekkel jó a kap­csolatunk, s ha valami újdonság­ról, érdekes gépről tudomást szer­zünk, nem sajnáljuk a költsé­get, hogy azt iparosaink megis­merjék. Nem ritka, amikor a prospektushoz, a szerkezetek könyvéhez csak néhány napra ju­tunk hozzá, ekkor lefényképeztet- jük és úgy használjuk. Tovább­képzéseket rendszeresen tartunk és gondoskodunk arról is, hogy a külföldi és a hazai szakirodalom munkásaink rendelkezésére álljon. Persze lehetne javítani, tökélete­sebbé tenni a szakmai tovább­képzést, az által is például, hogy külföldi gyárakba menjenek mun­kásaink tanulni, de ez még a jövő feladata. — A javító szakmában rend­szerint anyaghiány miatt sok kellemetlensége van a javító munkásnak, vezetőnek, de a készülék tulajdonosának is? — Nem dicsekvésképpen mon­dom, de anyagbeszerzésünk, anyagutánpótlásunk jó. Különö­sebb probléma e tekintetben soha nem volt. Ha csak azt a tolnai rádiótulaj dánost nem vesszük annak, aki eltörte Orionton rá­diójának nyomtatott áramkörös lapját Négyszer megrendeltük, az alkatrészt, de sehol sem kap­ható. Igaz viszont, hogy ez a tu­lajdonos legalább annyi levelet, küldött különböző szervekhez, mint összes többi felünk együtt­véve. — Hogyan alakul a szővetke- zet javító részlegének termelése, eredményessége? Köztudott ugyanis, hogy sok szövetkezeti vezető fél fejleszteni javító- szolgáltató hálózatát, mert az ráfizetéses. — Csak akkor ráfizetéses, ha a feltételeket — anyagi, technikai és szakmunkás tekintetében — nem teremtjük meg. Minket nem tart el a szövetkezet árutermelő részlege. lején is több mint há­rommilliós tervünk van, egy mil­lióval több, mint a múlt évben. Tehát ebből is látható, hogy a javító-szolgáltató szakmában elő­re is lehet lépni, ha a helyzetek gondos felmé' ' •> várható fej­lemények mérlegelése nem marad el. Úgy érezzük, hasznos tevé­kenységet végzünk Tolna megye 32 községében. A következőkben is azt szeretnénk kérni a lakos­ságtól, forduljanak bizalommal hozzánk úgy, mint eddig. Mi gon­dos, lelkiismeretes munkát fogunk ezután is végezni. Pálkovács Jenő a munkákkal. Annak idején sok rongyos ruhájú emberrel talál­koztunk, sok, rendezetlen portát láttunk. Ilyenekkel most már alig találkozunk. Sok minden lehetne még jobb most is, hiszen úgy látjuk, változatlanul kevés a kézierő. Mégis, más már ez a szövetkezet, mint volt. Mi, a ma­gunk részéről igyekszünk segíte­ni, amiben lehet. (Látogatásuk eredménye ezút­tal az volt, hogy felajánlottak egy esztergapadot, és hogy majd a téli pártoktatáshoz is adnak se­gítséget. Ennek részleteit majd egy későbbi látogatás során be­szélik meg.) — Volt már hasonló év a tsz- ben? — Amióta itt vagyok elnök, 1959 óta egy, 1962. De csak ha­sonló volt. Előtte mérleghiányos volt a tsz — mondja Pintér elv­társ. — Mire számítanak jovore t — Az a célunk, hogy jövőre megszilárdítsuk ezt a helyzetet, úgy, hogy a rákövetkező évben harminc forint fölé emeljük a munkaegység értékét. A halastó­hoz fűzünk reményeket, amelyet most bővítünk száz holdrá. Mel­lékesen mégjegyzem, hogy a ha­táridő november 1, de a kivite­lező a székesfehérvári vízügy és a földgép vállalat nem nagyon igyekszik a munkákkal. Egy ta­got elküldünk halászati tanfo­lyamra. A halastó aránylag kevés munkaráfordítással jó jövedelmet hozhat. Úgy számítjuk a belőle származó bevétel mintegy tíz fo­rinttal emeli a munkaegység ér­tékét. Tarczal János mezőgazdász a határba invitál; az ott látottak bizonyítják majd az elmondotta­kat. Szépen zöldell a százötven hold árpa. Az először elvetett táblá­ban a búza is már tiz-tizenkét centire nyújtózott ki a földből, a tagság szorgalmának, igyekezeté­nek kétségbevonhatatlan jelei­ként. Nemsokára szedni lehet a kukoricát. A sorok köze teljesen gyomtalan. A vegyszer megtette hatását. — A kényszerűség vitt rá ben­nünket a vegyszerezésre — mond­ja a mezőgazdász — mert nem boldogultunk volna a kevés mun­kaerővel. S az eredmény; olyan termés lesz, amilyen még nem volt a szövetkezetben. Útközben benéztünk egy is­tállóba. Tizennyolc fiatal bikát hizlalnak itt. Lesz belőlük jóné- hány, amely az exportkövetel­ményeknek is megfelel. — Milyen bevételre számítanak belőlük? — Úgy százötvenezer forintra. — Közelebb lesz az a kétszáz­hoz — állapítja meg magabizto­san a jószággondozó, Bódi Gyu­la. — Mit gondol, mennyit fel­szednek még magukra az átvé­telig ... A kistormási Dózsa Tsz még ma is a gyenge szövetkezetek kö­zé tartozik. De mégsem olyat! gyenge, ha az őszi vetésekből már csak néhány hold van hát­ra, ha úgy áll az őszi szántások­kal, hogy traktorokat tud köl­csönadni más tsz-eknek, ha a jó­szággondozók egyéni terve maga­sabb, mint a vezetőségé, ha már megnézik, hogy kit fogadnak vissza azok közül a tagok közül, akik másutt kerestek munkát és jövedelmet... Bl. Szövetkezeti gépcsoportvezetök tanácskozása Dunaújvárosban A már hagyományossá vált mástól is, szünetben és estén- lenére, hogy az idei tavasz ó dunaújvárosi szakmai tanácsko- ként: elmondják a náluk leg- gépészmérnököt is alkalmaz zásokat ezen a héten a gépese- jobban bevált módszereket. portvezetők továbbképzésével szövetkezet. Puszpán István tájékoztatásá Az előadók között szerepel a folytatják. Tolna megye közös Földművelésügyi Minisztérium- szerint egyseges módszert sze- gazdaságaíból 73 gépcsoportveze- 551 két mérnök, továbbá előadást retnének kialakítani a műszaki tő ment el Dunaújvárosba, egy tart Zsigovits Ferenc, a Gépál- kérdések megoldásában. Ebből a hétre, hogy megbeszélje az idő- lomások Megyei Igazgatóságának célból látogatta meg tegnap a szerű szakmai kérdéseket, a gép- vezetője, Wéner Zoltán, az igaz- tanácskozást több megyei vezető javítástól a munkaszervezésig. gatóság főmérnöke, Puszpán Ist- szakember. Zsigovits Ferenc egá- A megyei tanács mezőgazda- ván. Bajnok Sándor, a bátai No- szen^ új jgepjavíbisi J 1 sági osztályának rendezésében vember 7 Tsz főmérnöke és min- " * ~ történik az idén is a dunaújvá- den járási tanács gépészeti elő- rosi tanácskozás, amit végül majd adója. Egyes témákat, például a az elnökök találkozása zár be. balesetelhárítást, a közlekedés- A gépcsoportvezetők továbbkép- rendészeti előadást és a tűzren- zése az előadások, és a konzul- dészeüt filmvetítés követi, tációszerű viták feltétlenül szük­ségesek, hiszen a megye legtöbb szövetkezetében megtörtént a gé­pesítés. A közös gazdaságoknak ezen­túl önállóan kell gondoskod­ni a gépek üzemeltetéséről, karbantartásáról, különböző javításokról, és a munka megszervezése ugyancsak az ő gondjuk. Szombaton, a tanácskozó utolsó napján záróértékelés fog tartani Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. módszerről beszélt, aminek lényege az. hogy a gépjavító állomáshoz be­vitt traktor helyett rögtön kapna a szövetkezet másik, kijavított gépet, nem kellene várni, tehát a munkát nem hátráltatná egy-egy gép el­romlása, hibája. Nyolcvan személyre számítot­tak a tanfolyam megszervezői és helytelennek tartják, hogy né- A látogatás alkalmával beszél- hány szövetkezetből nem mentele gettünk néhány szövetkezet kép- a gépcsoportvezetők. Ez persze viselőjével. Szűcs János, a sár- nem egyértelmű kérdés, való­szentlőrinci Táncsics Tsz mű­színűleg a nagy munkákban helyvezetője azt mondja, az első szükség van otthon a gépészek, Puszpán István, a megyei tanács két napon nem sok újat hallott, gepcsoportvezetok közvetlen irá­mezőgazdasági osztályának gépé- de bizonyos dolgokról alaposab- nyitására, szerelomunknjara. Vi­szeti előadója elmondotta, hogy bán meggyőződött és a szemé- sf°nt a kocsolai Vörös Csillag igen nagy az érdeklődés a gép- lyes véleménycserék mindenkéo- sem küldte el képvi­csoportvezetők között a legkü- pen- hasznosak. Szűcs János régi lönbözőbb kérdések inánt. Az idő. selőjét és az i regszemcséi Uj a napi hét órai előadás és kon­zultáció kevésnek bizonyul min­den probléma megvitatására. Sokat tanulnak az emberek egy- tartja az összejövetelt, annak el­szerelő.'ötvenhárom éves. Kajtár É1et Tsz sem. pedig szeptember Kálmán, a nómetkéri Haladás 8-án is távol tartotta a gépcso­Tsz műhelyvezetője és anyagbe- portvezetőt, a bátai tapasztalat­szerzője ugyancsak hasznosnak cseréről, (g j )

Next

/
Oldalképek
Tartalom