Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-13 / 241. szám
T Í065. Oktober 13. TOLNA MEGYEI M?PŰ.TSAö Munkásörök Az ellenforradalom leverése után, 1957. április 4-én találkoztunk először a felvonuló munkás- őregységekkel. Ezt a dátumot, akár bemutatkozásnak is tekinthetjük, hiszen sok ember akkor látott legelőször munkásőröket. E fegyveres testület személyi állományának összetétele, életkora szokatlanul új volt. Azóta már mindenki számára természetes, hogy a húszéves fiatalember mellett ott láthatjuk a hetvenéves veteránt, a férfiak mellett a nőket. A munkásőr-egyenruha mintegy szimbolizálja a viselők harcos proletár mivoltát és a hős tizen- kilencesekre emlékeztet, ök tulajdonképpen nem mások, mint felfegyverzett munkások, akik minden percben készen állnak arra, hogy hazánk belső rendjét védjék, biztosítsák. Nincs abban semmi költői túlzás tehát, hogy a munkásőr egyik kezében a szerszámot, másik kezében a fegyvert tartja. Kubában, a Német Demokratikus Köztársaságban és más népi demokráciában szintén léteznek munkásőregységek. Hogy kicsodák ezek az emberek, arról bárki meggyőződhet. Nincs másra szükség, csupán arra, hogy betekintést nyerjen az ember, az érdeklődő egy járás munkásőreinek az életébe. A szekszárdi járás területén ugyanúgy, mint az országban mindenütt, a munkásőrök a községekben szétszórtan élnek, s ki-ki a maga békés civil foglalkozását űzi. Állampolgárnak ugyanolyan, mint más, előjogokat nem élvez, de nem is igényel. Együtt él az adott munkáskollektívában társaival, legtöbbször családos ember, vállain a hétköznapok örömeivel, gondjaival. A fő foglalkozás mindegyikőjük számára a munka, a kenyérkereset. Általában a termelésben kivétel nélkül helyt állnak. Ifjú Mátrai Gyuszi a Szekszárdi Állami Gazdaság első komplex brigádjának a vezetője. Jó kedélyű, kimondottan rokonszenves, a termelésben messze élenjáró fiatalember. Vecsei József, Handl János, Tamás Nándor e komplex brigád tagja. Számukra a munkásőrszolgálat olyan plusz, amit kizárólag az erős egyéniségek képesek adni. E komplex brigád tagjai ugyanis személyenként 200 hold földön az esztendő minden Keszthely és a mezőgazdasági mérnökképzés Csökken a jelentkezés Tolna megyéből —1 Mi lesz a végzős fiatalokkal? Az egyik harcgyakorlat előtt a járási munkásőrparancsnok kiadja a harcparancsot. munkáját maguk végzik, ám, amikor szólítja őket a parancs, legyen éjjel, vagy nappal, nyomban indulnak szolgálatba. A munkásőrök is dolgozó emberek, nem csoda hát, hogy a dolgozókkal való együvé tartozás, s a rokonszenv számtalan módon megnyilvánul. Gyakran fordul elő, hogy amíg a munkásőr szolgálatot teljesít, kiképzésen vesz részt, addig otthon társai helyette is teljesítik a tervet és elvégzik a rá váró munkát. Legutóbb, a nagy dunai árvíz idején Dudái Mihályt, a bátaszéki Búzakalász Tsz traktorosát szintén szólította az önként vállalt kötelesség. Dudái Mihály a tsz-ben egy szocialista brigádban dolgozik. Társai azzal búcsúztak tőle: Amíg szolgálatban lesz, helyette is teljesítik a tervet. Teljesítették. A civil foglalkozás egyébként itt a járás területén is a lehető legnagyobb változatosságot mutat. Kiss József munkásőr, az ellátó raj parancsnoka például gondnok. Varjas József Bátaszéken, Bölcsföldi Ferenc Alsónyéken tsz- ben dolgozik. Mármarosi László MÁV-fűtőházban. Miglinczi Mihály a szekszárdi bőrdíszműben. Van közöttük munkaügyi előadó, tsz-főagronómus, hivatalvezető, felvásárló, ám a többség tsz-tag, vagy üzemi dolgozó. Mintegy kuriózum, hogy a szekszárdi járás munkásőrei között még „maszek” iparos is van. Schuszter Mihály járási parancsnok szerint ő egyike a legkiválóbbaknak. Maga a munkásőrélet olyan, hogy mindig készen kell állni a parancs végrehajtására. Nem ritkán éjjel, vagy kora hajnalban kell kiugrani az ágyból. „Ez vele jár” — általában ennyivel intézik el a munkásőrök a szolgálat, a kiképzés nehézségeit. A fegyel mezettség, a kötelességtudat szép példáinak sokaságát említhetnénk meg. Czári Tamás rakodómunkásként dolgozik és beosztásánál fogva a megyében hol itt, hol ott van a munkahelye. Legutóbb egyik riadó alkalmával a tamási járás távoli községéből került elő. Húsz kilométert gyalog tett meg, de pontosan megjelent szolgálati helyén. Gyuricza István is azok közé tartozik, akik a fegyelmezettség példaképei. A munkásőröket szoros elvbarátság köti össze. Rang nincs, kizárólag beosztás van. Egyébként nemcsak párttag, párton kívüli munkásőrök is vannak. A párttagság ugyanis egyáltalán nem követelmény. S hát az életkor? Nagyon változó. Az előképzés Horváth Katalin, vagy Váczi János alig húszéves. Kocsis István, Király Kálmán meg már túl van a hatvanon. Borbély József, a járás legöregebb munkásőre pedig hetvenesztendős. Az évek itt nem számítanak, itt más számít. SZEKULITY PÉTER IMSumsutwl Ök tulajdonképpen nem mások, mint felfegyverzett munkások, «kik minden percben készen állnak arra, hogy hazánk belső rendjét védjék, biztosítsák. A hagyományos és a modern építkezés váltakozik a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola épülefitomplexumtában. A homlokzat késői barokk, az udvaron pedig lábakon álló modem épületrész, amely alatt fedett gépkocsi-parkírozó hely van. S ha ehhez hozzávesszük a főiskola hipermodern, hétemeletes szállóját, éttermét, elmondhatjuk, hogy régi alapokon egy teljes új tanintézet nőtt ki néhány év alatt. Az oktatást tizenhét tanszék végzi és általános agrármérnöki diplomát kapnak a hallgatók. Tanulóikat dél-dunántúli megyékből — elsősorban Tolnából, Baranyából, Somogyból, Zalából és Veszprémből — toborozzák. Négy évfolyamon tanulnak a hallgatók, majd két év kötelező gyakorlat után „szabadulnak” és lesznek teljes értékű agrármérnökök. Mindezt Ambrus Ferenc, a tanulmányi osztály vezetője mondotta él, aki alapos ismerője nemcsak a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola életének, hanem a hozzá tartozó megyéknek, igényeiknek, szükségleteiknek egyaránt. S ez volt mostani beszédtémánk. — Az elmúlt tanévben 424 hallgató tanult a nappali tagozaton és 367 a levelezőn, öten kaptak gyémánt és hatan arany oklevelet a tanulmányi eredményeik alapján. Tizenketten Népköztársasági Ösztöndíjjal tanulnak. A tapasztalatok szerint néhány megyéből csökken a jelentkezés a főiskolára. Erről adatokat is mondott: — Tavaly Tolna megyéből tizennyolcán, az idén már csak tizenhármán jelentkeztek. Hasonló a helyzet Baranyában is, ahol ugyancsak öt fővel csökkent a jelentkezők száma. Ugyanakkor Somogy megyéből megélénkült az érdeklődés a fiatalok körében az agrármérnöki diploma iránt. Keressük az okokat A fiatalok mindent megkapnak ahhoz, hogy megfelelően tanulhassanak a négy év alatt. Korszerű szálló, étterem, elsőosztályú elhelyezés, kiszolgálás, mindösz- sze kétszáz forintért havonta. Sokan ösztöndíjjal jönnek. Általában a tanulók 40—50 százaléka kap valamilyen ösztöndíjat. Aztán négy év után — megszokva az intézeti kényelmet — kikerülnek falura. Némely helyen még villany sincs, lakást is egy szoba, máskor raktárhelyiség helyettesít. Gondok és nehézségek, amikkel a tanulás ideje alatt nem találkozott a fiatal. Most már diplomás embernek számít és akkor kerül szembe a Valódi, a nemcsak szépet, kényelmet nyújtó élettel. Kezdődik az elkeseredés, vagy ami még rosszabb: mindent megmozgat, hogy városi munkahelyre kerüljön, még ha nem is marad a „szakmában”. — Csökkentsük hát az intézetekben nyújtott kényelmet, szolgáltatásokat? — Nem, ezt nem szabad, ez nem is lehet cél.:. — Emeljük a falusi lehetőségeket a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságoknál, hogy az intézeti nívót elérjék? — Ez már cél, de nem valósulhat meg rövid időn belül és a fiataloknak, amikor kikerülnek a gyakorlatokra, az életben szembe kell nézniök a jelenlegi helyzettel. Valahol a kettő között kell keresni a járható utat. Az intézetekben túlszaladtunk a fiataloknak nyújtott kényelemmel, a falvakban, gazdaságokban pedig elmaradtunk egy általános színvonaltól is. Az összehangolás jelentené a megoldást. De nemcsak ilyen gondok vannak Baj az is, hogy a fiatalok nem szívesen kötik le magukat tsz- ösztöndíjjal. A főiskola elvégzése után több éven át kötelesek a szerződő munkahelyen dolgozni. És ha nem „vág be”? Ha számára megfelelőbb munkahelyet talál? Kezdődik a pereskedés, fizetés. Ezért az utóbbi években csökken az ösztöndíjasok száma. Azonban ez is csak eddig tart majd, amíg rendelkezünk elegendő agrármérnökkel, mert ha megszűnik a „kereslet” irántuk, akkor majd igyekeznek ösztöndíjjal biztosítani maguknak a munkahelyet. Átmeneti időszak, átmeneti problémák, de az intézetben is a Földművelésügyi Minisztériumban is foglalkoznak vele, keresik a megoldást, ha átmenetit is. Mindenesetre sok és jól képzett agrármérnökre lesz szüksége a következő években a mezőgazdaságnak. Ezért nem mindegy, hogy egy-egy megyéből mennyi fiatalt küldenek, a keszthelyi főiskolára, hányán szerzik meg a diplomát. S az sem mindegy, hogy a főiskoláról kikerülő fiatalokat hogyan fogadják a gazdaságok. Ez már nem oktatási, ez már szervezési kérdés, a fiatal szakemberekről való gondoskodás nagyon is sokoldalú problémája. Éjjel-nappal munkában a dalmandi „hibridgyár66 Kilencven vagon német hibrid kukorica-vetőmag feldolgozását fejezték be kedden a Dalmandi Állami Gazdaság modem hibridüzemében. Ilyen kukoricát nyugatnémet megrendelésre, csaknem 700 holdon termesztettek az állami gazdaságban. A néhány évvel ezelőtt épült hibridgyárban” október végéig eleget akarnak tenni az exportkötelezettségeknek, amelyek az üzem termelésének a felét, képezik az idén. Ebben az évadban mintegy 800 vagon — zömében magyar — kukorica hibridvetőmagot készítenek elő fémzárolva bel- és külföldre; s 24 óra alatt — éjjelnappali munkával — eeer mázsa vetőmagot csomagolnak gondosan a zsákokba. A dalmandi üzembe a Tolna és Somogy megyei termelőszövetkezetek, állami gazdaságok 4400 hóidon termesztett hibrid kukoricáját szállítják be. Az idén a termés- technika fejlődésével nőtt a terméshozam, ezért ugyanarról a területről a tavalyinál száz vagonnal több hibrid kukoricát kell feldolgozni. örvendetesen sokat segített az eltelt két hét jó időjárása is. Dusnitz Andornak, a dalmandi hibridüzem vezetőjének véleménye szerint körzetükben a kukoricák bepótolták az érési elmaradást, sőt a termés most már kifejezetten jó, nagyobb a múlt évinél.
