Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
TW5. október 1 TOLNA TVTFGYET VflPŰJSAG 5 A gabonaprobléma végleges megoldásáért Az őszi munkákról nyilatkozik Cserép Imre, a dombóvári járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője Országszerte folyik a jövő évi jó kenyérgabonatermés megalapozása. Felhasználják a földeken dolgozók azokat a tapasztalatokat, amelyeket eddig és különösen a múlt év ősze óta szerezhettünk a gabonatermelésben. Ismét bebizonyosodott, hogy a legfontosabb követelmény, a nagy termés alapvető feltétele az idejében való vetés Azoknak a tábláknak a termése, amelyeket tavaly novemberben vetettek be, nem egy helyen holdanként 5—6 mázsával is kevesebb lett annál, mint az októberi, kedvező időben bevetett földek adtak. Nélkülözhetetlen természetesen a többi alapvető agrotechnikai szabály megtartása is, de előre látható, hogy a legnagyobb figyelmet erre kell fordítani. Nem ábránd, hanem elérhető cél tehát, hogy ne csak tartóssá tegyük, hanem fokozzuk is az idei termésátlagot kenyérgabonából. A gabonaprobléma végleges megoldásához tudniillik erre van szükség, nem elegendő egy- egy esztendő sikere. Elekről a kérdésekről beszélgettünk Cserép Imre elvtárssal. — Mekkora területen vetnek kenyérgabonát az ősz folyamán a járás termelőszövetkezetei? — Az idén bevezettük a járás területén is az önálló tervezést, ami azt jelenti, hogy az eddigi kötöttségek helyett ez évben már teljesen önállóan terveztek a termelőszövetkezetek, önállóan tervezték meg az őszi kenyérgabona-vetésterületet is. Az most más kérdés, hogy ennek mi lesz a haszna a szövetkezet gazdasági eredményeire nézve, ezúttal azonban nagyon figyelemre méltó, hogy a tervezésnél a népgazdasági érdekek sem szorulnak háttérbe. A népgazdaság egyik alapvető érdeke az, hogy biztosított legyen a megfelelő mennyiségű kenyérgabona, s ez csak úgy érhető el, ha mindenütt jelentős területen termesztenek kenyérgabonát és emellett törekszenek az átlagtermés fokozására is. Nos, a dombóvári járás termelőszövetkezetei az önálló tervezés következtében is nagyjából akkora területen vetnek kenyérgabonát, mint a korábbi években, amikor még előírtuk a kötelező vetés- területet. Ez több mint 9000 hold. — Milyen szervezeti intézkedésekkel szorgalmazzák a járásban az őszi vetést? — Azzal kezdeném, hogy a nyáron, amikor láttuk, hogy a vegetáció kitolódik, mi is átdolgoztuk a vetéstervet a rendkívüli körülményeknek megfelelően. Ugyanis többnyire kapás, mindenekelőtt kukorica után szándékoztunk őszi kenyérgabonát vetni, mert így lett volna a legmegfelelőbb. Mivel később érik a kukorica a szokottnál, nem lehet megvárni annak a betakarítását, mert akkor nem kerülhetne kellő időben a földbe a mag. A tervet átdolgoztuk, s inkább vállaljuk, hogy egyes helyeken kalászos után ismét kalászost vetünk, mert ez még mindig jobb, mintha késő ősszel vetnénk. A mi járásunk tapasztalata az, hogy a kellő magágy elkészítése néha még az előveteménynél is fontosabb: megfelelő ideig pihentetni kell az előkészített talajt vetés előtt, s csak úgy célszerű beletenni a magot. Ezt a szempontot most a tervek átdolgozásánál figyelembe tudtuk venni, ám, ha megvárjuk a kukoricaszedés végét, s még utána akarnánk pihentetni a megmunkált talajt, abból nem lenne jó őszi vetés. Természetesen a kalászos kalászos utáni vetése is jelent problémákat, az ilyen területeken például nagyobb a talaj fertőzöttsége, ezért szükség szerint az ilyen talajokon megfelelő fertőtlenítést végzünk. — Nemcsak a tervezésnél, hanem most, a végrehajtásnál is nagyobb a szövetkezeti gazdaságok önállósága, semmiképpen sem vesszük ki az elnökök, agro- nómusok kezéből az irányító, szervező szerepet. De ugyanakkor igyekszünk minél szélesebb körű segítséget nyújtani, felhívjuk figyelmüket a hiányosságokra, amelyeket náluk tapasztalunk, tanácsokat adunk. A sablon módszerek helyett minden tsz-nek úgy igyekszünk segítséget nyújtani, ahogyan az számára a speciális körülményeit figyelembe véve a legmegfelelőbb. Egyik-másik jól szervezett tsz úgyszólván teljes önállósággal is pontosan végrehajtja a feladatokat. így például, amiatt nem kell különösebben aggódnunk, hogy a dombóvári, döbröközi, szakcsi, gyulaji meg egy-két másik tsz elveti-e időben az őszi kalászosokat, mert tudjuk, hogy a vezetők mindent megtesznek ennek érdekében. Néhány szövetkezetben azonban nagyobb szükség van a segítségre, mert ha elmulasztanánk, félő, hogy lemaradnának, nem tudnák teljesíteni a vetéstervet. — Előfordult-e olyan eset, hogy szövetkezeti elnököt, ag- ronómust úgy kellett meggyőzni az őszi vetés időbeni elvégzésének szükségességéről? — Nem, ilyenre már nincs szükség, mint ahogyan a korábbi években néha még előfordult. A vezetők nagyon jól tudják, éppen saját gyakorlati tapasztalataik alapján, hogy mit jelent terméseredményekben az időbeni vetés. Az időt nem ilyen agitá- cióval kellett és kell töltenünk, hanem helyette volt idő a körülmények, speciális feladatok beható elemzésére. Amikor a tszAutomata pásztor gép a Tamási Tejüzemben Befejezéshez közeledik a Tamási Tejüzemben az új, Skoda gyártmányú óránkint ötezer literes kapacitású automata lemezpasztőr felszerelése. Már csak az automata berendezés bekötése és beszabályozása van hátra ennek elvégzése után — a közeli napokban — üzembe helyezik a gépet. Ez az első automata pasztőrgép a Tolna megyei Tejipari Vállalatnál, beszerzése félmillió forintba került, a felszerelés költségei is megközelítik ezt az összeget. Az üzemben jelentős minőségiavulást! musok életben maradnak, várnap a géptől. Ugyanis a régi pasztőrgépeken a kezelőnek állandóan figyelnie kellett a hőfokot és ennek megfelelően szabályozni a gőzt. Az új gép önműködően szabályoz és állandóan az előre beállított értéken tartja a hőfokot. Ez által a pasztőrözés tökéletesebb lesz, nem fordulhat elő, Jhogy túl- melegedés miatt értékes vitaminok mennének tönkre, vagy pedig — ellenkező esetben — a tejben lévő, káros hatású mikroorganizvezetőkkel ilyenről tárgyaltunk, akkor inkább a „hogyan” került előtérbe, vagyis, hogy egyikmásik területen mit lehet és kell tenni az időbeni vetés érdekében. Az idén például a tsz-vezetők maguk jöttek olyan gyakorlati tanácsokkal, hogy a vetés előtti talajérettséget feltétlenül biztosítani kell, s a tervezésnek egyrészt ebből kell kiindulnia. — Hol tartanak jelenleg az őszi vetésnél? — A talaj munkálatokkal valamivel rosszabbul állunk, mint tavaly ilyenkor. Mintegy 4000 holddal kevesebb a talajmunka, mint tavaly ilyenkor volt. Ennek az egyik oka a gabona-betakarítás számításon felüli elhúzódása és a vegetáció késése. A vetésnél azonban lényegesen jobb az eredményünk, mint a múlt év megfelelő időszakában volt, s ez azt mutatja, hogy a reális lehetőségek megvannak a vetésterv időbeni teljesítéséhez. A tsz-ekben most minden erővel végzik a talajmunkálatokat, hogy azzal párhuzamosan a vetőgépek is dolgozhassanak. Természetesen mindehhez jön rendkívüli feladatként az őszi betakarítás is, így minden jel arra mutat, hogy most még a gabona-betakarításnál is nagyobb feladatot kell megoldanunk. — A két műszakot, mint a gyors talajelőkészítés egyik előfeltételét, hogyan sikerült elterjeszteni a tsz-ekben? — A tsz-ekben a két műszakhoz korábban is megvoltak a megfelelő anyagi ösztönzők. Mégis van bizonyos vonakodás tőle, és nehezebben megy a szervezése, mint mondjuk a gépállomásokon. Ennek az a magyarázata, hogy a tsz-traktorosok, ha felülnek egy gépre, azt úgy tekintik, mint amivel ők állandóan szeretnének dolgozni, s mint amiért ők is a felelősek teljes egészében. Ebből következik, hogy nem szívesen adják át a gépet másnak. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy jól képzett, hozzáértő traktoros nincs is elegendő. Ennek ellenére minden lehető módon szorgalmazzuk a kettős műszakot, de a tapasztalatok egyben arra is intenek bennünket, hogy a téli időszakban megfelelő intézkedéseket kell majd tenni a két műszak lehetőségeinek megteremtése érdekében — fejezte be nyilatkozatát Cserép Imre elvtárs. B. F. A paksi pincészetben Felkészülten várják a szüretet a Mecsekvidéki daság paksi pincészetében. |§| Állami PincegazA gépek nagyjavítását, átfestését még a múlt hónapban befejezték. A most kezdődő Idényben még az ideiglenes feldolgozó üzemben működnek a gépek. 8 ■% de épül már a kétmilliós beruházással készülő új huszonötezer mázsás kapacitású új feldolgozó üzem is. Miért büszke az üzemére ? „A mi gyárunkban”, az „üzemünkben” — halljuk néha csupa nagybetűvel emlegetni dolgozóktól a munkahelyüket. Mi adja egy mai munkásnak a büszkeség érzetét, mit tart dicsérni valónak a munkahelyén? Babos Mihályné, a Tolnai Selyemgyárban dolgozik. Régi üzem, valaha mégsem jelentett rangot a dolgozói közé tartozni. A mi üzemünkben, ha jött a nyár eleje, a peteérés időszaka, mehettünk kényszerszabadságra. Kukoricát kapáltam, arattam a legnagyobb forróságban. Élni kellett, a gyerekeket nevelni. Három van, és ami tőlem telt, megadtam nekik. Büszkeség a gyárra? No, az távol állt tőlünk! Nem akartunk elkerülni innen, mert kellett a pénz. Mivel dicsekedhettünk volna, a fatalpú bakancsunkkal? Kettő is volt, egy hétköznapi, meg egy ünneplő. Az ünneplőt szépen kisuvic- koltük, csak úgy fénylett. Ősz hajszálai most szelíd fényben ragyognak, kedvesen elmosolyodik. — Nem mesélem el otthon, úgyse hinnék el. hogy így volt. háttá a gyárunk bejáratát? Ugye szép? Akárki eljöhet megnézni. Mindig áll előtte egy-két autó, sok a látogatónk. Mi vagyunk az ország egyetlen ilyen üzeme, hernyóselyem- fonók. Olyan kollektívánk van, mint kevés gyárban. Néha a fiatalok elkívánkoznak Budapestre, nagyobb helyre. Aztán megkóstolják az albérletet, a nagyobb üzem légkörét, és visszavágynak közénk. Kevesebben vagyunk, jobban törődhetünk egymással. Nem hagyjuk segítség nélkül, aki rászorul. Különben a mi gyárunk híres arról, hogy milyen összetartás van a vezetésben, és milyen megértéssel kezeli a dolgozók problémáit. Ha valakinek elintéznivalója van, akármelyik funkcionáriushoz fordul, tudja, nem kell sokat várnia. Meós vagyok, és elfogulatlanság nélkül állíthatom, nem kell szégyenkeznünk a termékeink miatt. Ha valami nem sikerült, magam vagyok a legszigorúbb, de mindennél többet mond a versenyben a második helyezésünk. Babos Mihályné huszonegy éve dolgozik a selyemgyárban, kisebb megszakítással. Szinte minden kövét ismeri az üzemnek, szeme láttára épültek a mosdók, öltözőhelyiségek, amelyek ma természetes tartozékai minden üzemnek. A. társadalmi munkából mindig kivette a részét, most is kétféle funkciója van még az üzemi tanácstagságán kívül. Nem nézte tétlenül a változásokat, ha büszke üzemére, a saját munkáját is becsüli benne. Soha nem titkolta, de ma büszkeséggel mondja ki, ha kérdik: Selyemgyári vagyok! M. I,
