Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. október 6, Rablóit kincsek nyomában A krakkói egyetem egykori joghallgatója ötmillió dollár értékű arany és ékszer nyomára vezette a lengyel hatóságokat Vasi le (Románia) és Frantisek (Csehszlovákia) mellett 3 magyar művész az ünnepi hangversenyévad nyitó hangversenyén 1943 telén a plaszowi koncentrációs tábor elkínzott foglyai hatalmas, koporsó alakú ládákat cipeltek a vasútállomás felé. A teher súlyos volt, a foglyok leleroskadtak alatta. Csattogott a korbács, vadul üvöltöttek az őrök. Az egyik fogoly összeesett. Hátáról lezuhant a láda és darabokra tört. Aranypénzek, ékszerek tömege zúdult a jeges földre. Az őr őrjöngve támadt az eszméletlen fogolyra. Csizmájával megrúgta, majd belelőtt. A sorban következő fogoly, Isaac Kalina, a krakkói egyetem joghallgatója, kénytelen volt átlépni a holttesten, s vinni tovább terhét. Most már tudta, hogy a Lengyelországban összerabolt kincseket viszi. Berakták a ládákat a páncélvonatba és visszatértek a táborba, hogy folytassák a rakodást; Kalina este előkaparta a szalma alól a régóta rejtegetett, darabka papirost, és ráírta a mozdony számát, amely 84 arannyal, ékszerrel teli ládával megrakott vonatot vitte ismeretlen helyre. A papirost a barakk deszkafalának rései közé rejtette. 1944 nyarán hatalmas gödröt kellett ásniuk a foglyoknak. Kalina is köztük volt. Munka közben partizáncsapat tört elő az erdőből. Heves tűzharc keletkezett. A zűrzavarban Kalinának sikerült megszöknie. A partizánokhoz csatlakozott, így érte meg a felszabadulást. Egyike volt annak a néhány életben maradt fogolynak, akik látták a kincsek elszállítását. Életfeladatául tűzte ki, hogy kinyomozza a rablott értékek hollétét. A mozdony számára nem emlékezett mór, de remélte, hogy megtalálja a barakkot, ahol feljegyzését elrejtette. Plaszowba utazott és felkereste az épületet, amelyben fogságát töltötte. Minden rést gondosan átkutatott, és megtalálta az elsárgult papirost, rajta az elmosódott számokat. Megvolt a szám, de vajon mi történt a mozdonynyal? Néhány hónap múlva meg. tudta, hogy a katowicei vasúti javítóműhely mellett számos elrozsdásodott mozdonyroncs áll. És a szerencse ismét melléje szegődött. Egy páncélmozdonyon felismerte a keresett számot. A mozdony roncsa azonban nem felelhetett a kérdésre, hová vitte a rablott kincseket? Tíz év múlva, 1955-ben sikerült megszereznie két német mozdonyvezető nevét és címét, akik akkoriban ezen a vonalon teljesítettek szolgálatot. Az öreg mozdonyvezetőknek fogalmuk sem volt arról, mit szállítottak el Plaszowból. Csak arra emlékeztek, hogy azon a napon nem volt szabad elhagyniuk a mozdonyt, viszont meg tudták mondani, hogy Szilézia volt a vonat végcélja. Nyílt pályán álltak meg, és látták, hogy a ládákat egy magányos épület felé szállították. Kalina már tudta a legfontosabbat. Érintkezésbe lépett a lengyel hatóságokkal, és segítségüket kérte. Az épület romjait meg is találták, és 1961-ben megkezdték a beton pince kiásását. Amikor a munkások behatoltak, azt hitték, kriptára buk- bantak, mert koporsó alakú ládák állottak egvmás mellett. A munkavezető kíváncsi ember volt. Jót húzott a vodkásflaskó- ból és behasította az egyik koporsó fedelét. Jobban megdöbbent, mintha csontvázat talált volna benne: ékszerek, aranyak, drágakövek, kelyhek töltötték meg szinültig a ládát. így került meg mind a 84 láda, melynek szállításánál jelen volt Kalina. Az ötmillió dollár értékű kincset a lengyel kormány vette át. Kalinának felajánlották, hogy .lutalmat kap, de nem fogadta el. A 84 láda kinyomozásával azonban még nem érte be a Tel Avivban élő Kalina. Húszezer könyvritkaság és kézirat rejtekhelyét derítette fel, a múzeumok és magángyűjtemények egykori féltett kincseit. Véleménye szerint az úgynevezett Rommel- kincs, amelyet a nácik Líbiából és Tunéziából hurcoltak el az afrikai hadjárat során, szintén fellelhető. Ezt a zsákmányt a németek hajón szállították a korzikai Golo folyó torkolatához és ott a ládák elrejtése után a hajó teljes legénységét kivégezte a Gestapo. A kincs értéke hozzávetőlegesen 25 millió dollár, és az iszapba temetett ládák felszínre hozása 1 millió dollárba kerülne. 9 millió dollár értékű a My- tilene-kincs, amelyet a nácik Görögországból, Lesbos szigetéről szállítottak el. A rakományt Németországba akarták vinni, de útközben a hajón időzített bomba robbant, és a hajó elsüly- lyedt. Roncsai valahol Görögország és Törökország között a tenger mélyén nyugszanak. A sárpilisi háziasszonyok régi problémája, nem tudják kenyerüket hol megsütni. A községben a házikenyér bérsütése jelenleg kemence hiányában nem biztosítható. A szekszárdi járási tanács is megvizsgálta, mit lehet- ne tenni az ügy megoldása ér- <dekében, de sajnos intézkedni 4 nem tudott. 3 A községben van ugyan egy < kemence, amellyel megoldható 3 lenne a kenyérsütés, de a tulaj- 3 donos nem hajlandó bérbeadni. 3 A Sütőipari Vállalat a falu ke- ^nyérellátását biztosítja, azonban 3 a bérsütési igényeket éppen a 3 kemence hiányában nem tudja 3kielégíteni. Házikenyérsütés célA 8. budapesti Nemzetközi Zenei Verseny díjnyertes művészeinek pénteki hangversenyével nyit az 1965—66. évi szekszárdi jubileumi hangversenyidény. Miután befejeződtek a budapesti nemzetközi verseny eseményei, tisztázódott az is, hogy kik szerepelnek a nyitó hangversenyen, amelyre a művészek a 6-i pécsi hangversenyről jönnek Szek- szárdra. A szereplők sorában két első és két második helyezettet találunk. MATINEIUS VASILE a budapesti áriaverseny I. helyezettje. 1934-ben született. Zenei középiskoláit Jasyban végezte el, majd Petre Dtofanescu-Goanga tanítványaként sajátította el az énekművészet rejtelmeit. Jelenleg a galátai operatársulat magánénekese. A televízió nézői láthatták és hallhatták, hogy kiemelkedő tudású művészről van szó, aki nem érdemtelenül került az első helyre. KOVÁCS LÓRÁND személyében magyar győztese volt a nemzetközi fuvolaversenynek. 1941- ben született Győrben. 13 éves korában kezdte el fuvolatanulmányait a Zeneművészeti Szakiskolában Jeney Zoltánnál. 1958- ban vették fel a Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben kitüntetéssel szerezte a művész-oklejára viszont nem tud kemencét építeni a vállalat, mert erre hitelkerete nincs, és gazdaságilag sem tudná megindokolni egy előreláthatólag ráfizetéses üzem felállításának szükségességét. A megoldásra két lehetőség van. Az egyik, ha a községben működő tsz, a fácánkerti Aranykalász Tsz-hez hasonlóan, új kemencét építtet és azt üzemelteti a tagok érdekében. A másik lehetőség pedig, ha találnak Sárpilisen egy olyan magánszemélyt, aki hajlandó kemencét építeni, ez esetben részére az iparjogosítványt a járási ipari szakigazgatási szerv kiadja. velet. Már főiskolás korában bekerült az Operaház zenekarába. Ez év januárjától az Állami Hangversenyzenekar tagja. HERMANN FRANTISEK, a fagottverseny második helyezettje 1942-ben Nachodban született. 1962- ben fejezte be tanulmányait a prágai konzervatóriumban, majd az AUS Szimfonikus Zenekar tagja lett. Két év múlva szerződést kapott a Prágai Kamara- zenekarhoz, amellyel hangver- senykörúton vett részt Kanadában és az Egyesült Államokban. Tagja a Collegium Musicumnak és gyakran szerepel a prágai rádióban is. Jelenleg is folytatja tanulmányait Karéi Pivonka professzor irányításával. DITTRICH TIBOR 1940-ben Debrecenben született. A debreceni zeneművészeti szakiskolában kezdte meg zenei tanulmányait, de közben a gépipari technikumot is sikerrel végezte el. 1958-ban felvették a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Balassa György volt a mestere. Oklevelét 1963- ban kapta meg. 1962 óta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának a tagja. Á nemzetközi versenyen a második díjat nyerte el az erős nemzetközi klarinétverseny mezőnyében. A díjnyertes művészek zongorakíséretét Varasdi Emmi zongoraművésznő látja el. A hangverseny műsorát eddig az Országos Filharmónia nem közölte. A hangverseny jegyeit a zeneiskola gondnoka árusítja naponta 17,30 óráig. Ugyanitt lehet rendezni a Zenebaráti Kör tagdíjának I. részletét is. A jubileumi hangversenyévad eseményei iránt megyeszerte nagy érdeklődés van. A bérletesek között a szekszárdiakon kívül jócskán akad bátaszéki, bonyhádi, tolnai, alsónyéki, alsónánai, őcsényi sőt tamási zenebarát is. A VADGESZTENYÉT ez évben ismét átveszi a MÉH Vállalat valamennyi telepe. (18) 'VWWVWWVWWTYVWVWTVTTTTTTTV ?TTVTTTTTTTTTTTfTTTTTTyTTTTVfTT' Sárközi Gyula : cA szingapúri táne&mo Miért nem lehet Sárpilisen házikenyeret sütni ? ▼TTYr*«®»i>-'»»YVYTTTYVWTTVTVVVYVVTYVTYYTTYTT7TTTTTTTTTVTTTTVTTVTyV»TVTVTTyTVTVVTTYTTVTTTTTTTrTYVVTTTTT — 85 — Ha valami folytán akciónk kudarcba fullad, ezt neked köszönhetjük! — Ki gondolta, hogy éppen az újonc Sharyra hárul majd ez a kényes feladat — motyogta Li úr zavartan. — ígérem, Főnök, ezentúl hű leszek ígéretemhez. — Ajánlom is — vetette oda Kuomoro fenyegetően. — De hisz az a lány még kezdő — szólt közbe az egyik alvezér, aki hosszú szárú pipából eregette a füstöt. — Li barátom feladata, hogy Shary minél előbb és minél gyorsabban elsajátítsa a szakmát. Li barátom, légy kissé ügyesebb és finomabb — mondta Kuomoro. — Minden azon a lányon múlik! Ha a sárga sugarat nem egy magyar, hanem egy francia találja fel, akkor most nem Shary lenne a főattrakció ebben az akcióban, hanem Yvette, a kis francia szöcske; A maláj, aki eddig szótlanul terpeszkedett a foteljében és egy csillogó nyelű tőr hegyével szórakozottan piszkálta körmét, most Kuomoróra pillantott: — No és ha teszem fel sikerül az akciónk, megszereztük a sugár titkát és továbbadtuk üzletfelünknek, mi lesz tovább? Mi a biztosíték arra, hogy nem kapnak el? — kérdezte és felhúzta jobb szemöldökét. — Van még valakinek kérdése? — nézett körül Kuomoro társain. — És hogy osztjuk el az egymilliót? — kér— 86 — dezte Li és kiköpte az elaludt szivarvéget. — Előbb Li barátom kérdésére válaszolok — felelte a Főnök. — Százezret széjjelosztunk az akcióban részt vevő ügynökeink között. Ebből kap húszezret Shary. A megmaradt kilencszáz- ezret egymást közt osztjuk szét. Mindegyikünkre százezer jut. De ... — Kuomoro elhallgatott és hatásos szünetet tartott. — De? — kérdezték többen is egyszerre. — De mindegyikőtök lead nekem tízezret, kivéve Li barátomat, aki mint főalvezér csak ötöt ad le. Azt hiszem, hogy én, mint a társaság esze és szellemi irányítója megérdemlem ezt a kis prémiumot, elvégre én tudtam meg a halálsugár titkát! — Természetesen! — válaszolták a többiek. — De beszélj bővebben erről a halálsugárról, Nagyfőnök — szólalt meg a maláj. — Tulajdonképpen nem sokat tudok róla, Dzsodzso barátom. Legfeljebb annyit, hogy valami láthatatlan rádiósugár és mindent elpusztít, amit ér. — Akkor hát jó volna még most kidolgozni az akció részleteit — szólalt meg Li úr. — Helyes. — Kuomoro lábait lógázva az asztalról, beszélni kezdett. A köréje gyűlt alvezérek feszült figyelemmel hallgatták nagyfőnöküket. Egyesek, mint például Thao Fen, olykor még jegyzeteket is készítettek. Csak Dzsodzso, a maláj viselkedett úgy, mintha nem érdekelné az egész, mert — 87 — egész idő alatt, míg a nagyfőnök beszélt, tőrével a körmét piszkálgatta. Odakint már sötét volt, amikor a vezérkar befejezte délután két óra óta tartó ülését. Kuomoro órájára pillantott. — Barátaim, sajnos, nekem most el kell mennem — ugrott le az asztalról. — Hivatalos vagyok egy fogadásra a tiszti kaszinóban.;. — Várj csak, Nagyfőnök — állította meg Li úr félúton. — Még nem osztottad szét a feladatokat! —■ Holnap este nyolckor mindnyájan megkapjátok borítékban! Abban te is, Ddodzso barátom, megkapod a választ a kérdésedre. Good by! — És Kuomoro kilépett az ajtón. Ám Dzsodzso a folyosón megállította: — Nem mehetsz így el, Nagyfőnök — dör- mögte. — Legalább egy mondattal válaszolj! Kuomoro mit tehetett mást, visszafordult: — Csak egy percre — mondta és az óráját nézte. — Röviden: illegalitásba vonulunk. Li barátom kivételével. Ö jól fekszik az angoloknál, rá nem gyanakszanak. Vezeti tovább a Vasmacskát, mintha mi sem történt volna. Li barátomról fel sem tételezik, hogy benne lénne a halálsugár ellopásában... — De Nagyfőnök;.. — kezdte Li úr zavartan, mint aki elértette a célzást. — Semmi de. De én most igazán távozom! Good by! — és elviharzott.
