Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
I T 4 fööra MÉGYFT NEPÜJSÄQ 1965. október 1. Ezermester mu Markusovszky Lajos Kora reggeltől “ „Sg bán szorgoskodik. Nem az állatokkal foglalkozik, mivel ebben az istállóban nincs se ló, se szarvasmarha. Műhelynek rendezte be. Éppen egy varrógépből átalakított csiszolóval simítja a különös fadarabot: — Gyertyatartó lesz belőle — mondja. A fák fanyar, jellegzetes szaga terjeng a levegőben. Az istálló közepén faragott gyalupad. A falak mentén lécek, deszkák, félig kész bútordarabok. Az egyik sarokban két szarvasagancs hever. A világosság felé tartja a készülő gyertyatartót, megforgatja, majd leteszi. Feláll, lassú léptek- kal a gyalupadhoz megy. Felül a tetejére, majd nagyot sóhajt: — Hiába, valamiből meg kell élni, míg nem tudok elhelyezkedni! Gáspár István az év elején költözött át feleségével Romániából. Azóta még nem sikerült munkát szereznie, pedig már mindent megmozgatott Majos község vezetőinek segítségével. Felesége már egy hete dolgozik a Bonyhádi Zománcgyárban, ő azonban csaik próbálkozik. Érdekes ember. Alacsony, zömök termete, kimért beszéde tisztviselő emberre emlékeztet, pedig nem az. Igazi szakmáját kibogozni nagyon nehéz, ötvenkét éves. de ha duplája lenne, ahhoz képest is sok lenne az az élmény, amit átélt. Maga elé mered. Sokáig gondolkodik, majd felkapja fejét, nevetve mondja: — Úgy igaz, ahogy a nótában. Nem tudom, az életemet hol rontottam el. — Leugrik a gyalu- padról, kényelmesen nekitámaszkodik. Az emlékek mély barázdákat szántanak homlokán. Szülei papot akartak belőle nevelni. Beíratták a kézdivásár- helyi Római Katolikus Főgimnáziumba. A fiatal fiú, akit már kis korában minden „földi dolog” érdekelt, sehogy sem tudott belenyugodni az előtte álló egyházi regulába. Hatodikos volt, amikor megszökött. Elment dolgozni falujától távol, egy vasútállomásra. Szülei rövidesen megtalálták, visszavitték. Pista ismét elszökött, most már Jasi- ba, ahol egy öreg ügyvédnél kapott szállást. Napközben dolgozott, este pedig tanult. Magánúton tette le az érettségi vizsgáját. Az ügyvéd látta, hogy jó keze van a fiúnak, beprotezsálta a Nemzeti Színházhoz díszlettervezőnek. Innen vonult be tényleges katonai szolgálatra. lOlí.hfiii már Magyarorszá1700 1ÍCI1 gon volt Kaposváron egy magáncég bútorüzemében dolgozott pár évig, mint fényező, majd Budapestre került az Alabástrom üzembe. Itt nagyon megbecsülték, mert már akkor komolyan foglalkozott szobrok faragásával. Szabad idejében állandóan véső és kalapács volt a kezében, szaporán farigcsálta szobrait. — Egyszer valami nagy fejes megkérdezte, tudok-e valakit, aki családja címerét kifaragná — meséli. — Nem szóltam egy szót sem, elmentem haza. Két nap alatt kifaragtam és elvittem a lakására. Éppen urak voltak nála vendégségben. Annyira megcsodálták, hogy a házigazda 120 pengőt volt kénytelen adni érte. Nemcsak a fafaragáshoz ért Gáspár István, hanem nagybátyja mellett megtanulta az asztalosmesterség minden csin- ját-binját. Majosi házában minden bútordarab az ő kezemun- kája. Vastag diófából készült kombinált szekrény, vitrin, reka- mié és konyhabútor. Manapság már nem is készítenek ehhez hasonlót. — Nálunk a rokonságban mindenki ért a művészethez. Lőrincz Vitus festőművész is a családunkba tartozik, unokaöcsém. Én is szeretek festegetni. ízléses plakátokat tesz az asztalra. Romén feliratok, alattuk ügyes rajzok. A betűk típusai is megragadják az ember figyelmét. Gáspár István művészi rajzkészségéről tanúskodnak. Egymás után rakosgatja az asztalra a színes plakátokat. Megmutatja néhány megmaradt faragását. Különösen a botjára támaszkodó gulyást tartja egyik legsikerültebb alkotásának. Ezt a szekszárdi múzeumban is kiállították. Bevették a megyei népművészek körébe és most már a hetenkénti összejöveteleken ő is átadhatja tapasztalatait, módszereit a többieknek. Amikor elrakja a plakátokat, a faragásokat, felsóhajt: — Annyi mindenhez értek, mégsem tudok elhelyezkedni. Pedig mennyire szeretnék már dolgozni! Olvasta az újságban, hogy az országban kevés a faszobrász. A faragott bútorokat nagy előszeretettel vásárolják külföldön. Irt Budapestre, hogy amennyiben megfelelne faszobrásznak, érte'1. ^ mr! v> +■ milrrti* mAŰ►?kérdezem, milyen választ kapott: — 1815—1893 — 1965. október 1-én, születésének 150. évfordulóján, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésen emlékezik meg Markusovszky Lajosról, a reformkor nagy orvosáról. E napon a Budapesti Orvosi' Egyetem központi épületével szemközti téren leleplezik a szobrát és róla nevezik el a teret. A fasizmus utolsó napjain Vas- egerszegen a nyilasok felgyújtották azt a házat, amelyben Markusovszky Lajos lakott egykoron. Markusovszky teljes irattára és értékes könyvtára odaveszett. A nagy orvost 1893-ban temették e! a vasegerszegi temetőben. Markusovszky kiváló eredménynyel végezte iskoláit. Járt külföldön. Idehaza Balassa János se bészprofesszor első munkatársaként kezdte pályáját. 1848-ban Petőfi mellé álltak mind a ketten és honvédorvosként tevékenykedtek. A szabadságharc bukása után üldözték őket, de az eszméiktől mégsem tántorodtak el. Minthogy a kormányzat nem nélkülözhette kiemelkedő tudásukat, Balassa visszakapta a katedráját, Markusovszkynak pedig orvos-oktatási szervező feladatok végzésére adtak megbízatást. Sokrétű munkája közben 1857-ben indította meg az Orvosi Hetilapot, amelyet 32 éven át szerkesztett. E lap hasábjain jelentek meg Semmelweis nagyjelentőségű cikkei is a gyermekágyi láz leküzdéséről. Markusovszky Lajos érdeme a Magyar Orvosok Könyvkiadó Társulatának megalapítása is, mely több mint száz évvel ezelőtt kezdett a legjelentősebb külföldi orvostudományi munkák magyar.. nyelvű megjelentetéséhez és módot nyújtott arra is, MARKUSOVSZKY LAJOS társait, s ott készítette el Fodor Józseffel a magyar közegészség- ügyi törvény javaslatát, melynek elfogadása a maga idejében jelentős szociálpolitikai esemény volt. Harcos materialista kiállását sem vették jó néven a hivatalos körök. Amiatt is méltatlankodtak, hogy a Magyar Tudományos Akadémián Markusovszky javaslatára Arany János Darwint tiszteleti tagnak terjesztette elő. Ez abban az időben történt, amikor többek között még a Francia Tudományos Akadémia is elvetette a nagy angol tudós tanítását. Markusovszky nyíltan vallott világnézetét a hivatalos körök nem tudták megbocsátani, s már életében is, ahol csak lehetett, gáncsolták munkáját. Halála után sem volt ajánlatos munkásságát dicsérni, s a Horthy-fasizmus idején pedig hallgatni kellett a nagy magyar orvosról. HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! Sárközi Gyula : c/t szingapúri túneamú — Romániában ha nemleges volt a válasz, akkor is tíz napon belül értesítést küldtek. Nincs nagy kedve r™faraa gáshoz sem, pedig sokszor késő estig nem tette volna le vésőjét. Rokonoknak dolgozgat, bútorokat javít, hogy megkeresse a mindennapra valót. Nem tudja mihez kezdjen. Az országban még ismeretlen, járatlan a kérvények megírásában is. Segítségre, megértésre vágyik, nem pedig elutasításra. Fertői Miklós »▼TT**»rrT*»»’rTTVTTr'rVV*TTTTTT'rTT hogy eredeti magyar tanulmányok nyomtatásban megjelenhessenek. Szervező munkája eredményezte azt, hogy öt esztendő alatt az orvosi kar 13 fakultásának száma 23-ra emelkedett és 1881-ben Közép-Európa legmodernebb egyetemi klinikai hálózata épült fel Budapesten. A nagy lelkesedéssel és lelkiismeretességgel végzett szervező munka felemésztette egészségét és olykor hazatért egy kis felfrissü- j lésre vasegerszegi magányába. Ott • látta vendégül barátait, munkaS bár porrá égett egykori hagyatéka és sírja elsüppedt a vasegerszegi temetőben, az utódok mégsem feledkeztek meg róla. Az I Orvosi Hetilap szerkesztősége és 1 Vas megye haladó szellemű orvosai felkarolták emlékét. Méltó síremléket állítottak a vasegerszegi temetőben. Róla nevezték el a Vas megyei kórházat és Budapesten felavatják szobrát. A tér, ahol szobra emlékeztet majd rá, a magyar reformkor harcos orvosára, ezentúl az ő nevét viseli. Dr. Veres Pál »▼»▼tttvttttttttttttttvttvttvvvttt — 73 — — Micsoda?? — ugrott fel a karosszékéből Li úr és kezében ütésre emelkedett a korbács. — Nem kellek neked?? — Ne, ne!! — kiáltotta Sári és hátraugrott. De már későn. A korbács lecsapott és karján felhasította a bőrt. — Segítség!!! Ám a kövér Li úr testét és korát meghazudtoló fürgeséggel rárontott és tenyerével betapasztotta a száját. E pillanatban kicsapódott a párnázott ajtó és villámló szemekkel megjelent a küszöbön Bábu, a maláj szolga, aki most egyáltalán nem látszott alázatosnak, sőt, inkább nagyon is fenyegetőnek. Li úr nyomban észrevette az új ellenséget és ráordított: — Vissza, kutya, mert agyonverlek! De Bábu már ugrott és ütött egyszerre. Li úr fájdalmasan felordított és belezuhant a karosszékbe. Bábu rávetette magát és ököllel verte a fejét. Sári dermedten állt a szoba közepén és nem tudta, mit csináljon. Kinek segítsen? A malájnak? Li úr, ha feleszmél, agyonveri. Li úrnak? Soha! Jobb híján nem jutott más eszébe, mint az, hogy eltűnjön innen amilyen gyorsan csak tud. Megfordult és kiszaladt a szobából. Li úr és Bábu már a földön hemperegtek. — Megállj, ezt megkeserülöd, te rühes kutya! — 74 — — nyivákolta Li úr, amikor Bábu hirtelen felugrott róla és eltűnt a folyosón. — Fogjátok meg! — ordította magából leikéivé a feltápászkodó Li úr a berohanó személyzetre. — Ott fut a folyosón, Bábu, a maláj szolga! Élve, vagy halva, de idehozzátok! No, mi lesz, mit tátjátok a szátokat?! — Előkapta a korbácsot és végigvágott' a döbbenten ámuldozó pincéreken. Valahol lövés dörrent. Aztán még egy és még egy.; Li úr kék foltos, vérző arccal járt fel s alá a tíz főnyi testőrsége előtt és közben rikácsolt, mint egy pávián: — Büdös dögök! Lusta ingyenélők! Tőletek aieár meg is ölhettek volna! Ha nekem holnap reggelig elő nem kerítitek Bábut, el vagytok bocsátva! Megértettétek? A szemem elé ne kerüljetek! — Bocsánat, főnök... — kezdte egy tagbaszakadt szingaléz, — de azt hiszem, Bábunak bottal üthetjük a nyomát. Régen gyanakodtam ná. hogy összejátszik a partizánokkal.. . — Kuss! — rivallt rá Li úr. — Adok én nektek partizánokat! Élve, vagy halva holnap itt legyen az a koszos Bábu, mert különben mehettek ti is a partizánokhoz! De halva! Tűnjetek el! Mint a megvert kutyák somfordáltak ki a testőrök az irodából. Li úr pedig a tükör elé — 75 — állt, kissé rendbehozta zilált külsejét, beköl- nizte magát, rágyújtott egy szivarra és elindult a harmadik emeletre, az 56-os szoba felé. Sári az ágyon feküdt tánckosztümjében, ahogy feljött. És sírt. Az ajtó nyílását nem is hallotta. Li úr megállt fölötte és hosszasan nézte. Aztán rávetette magát a sikoltva felugrani akaró Sárira. Minden védekezése, kapálódzása hiábavaló volt... * Végre letelt a Li úr által kiszabott hét. Sári nem kellett többé a főnöknek. Ráúnt, ahogy mondta, és Sári ennek szerfölött örült. Megmentőjéről, Báburól azóta sem hallott. A maláj fiú nyomtalanul eltűnt. Li úr toporzékolt dühében és korbácsával sorra büntette a testőreit. De az mit sem használt: Bábut mintha a föld nyelte volna el. A Billy féle tengerésztiszti társaság többé nem mutatkozott a Vasmacskában. Körülbelül két hót múlva, amikor is egy angol kadétot vitt fed a szobájába, hogy „kivallassa”, megtudta a pélyhedző bajuszú Harrytól, hogy Billyéket letartóztatta az Intelligence Service és hazaszállíttatta Angliába. Ettől kezdve éberen figyelte a helyiséget. Kereste a bajuszos tisztet, aki azon a bizonyos éjjelen félrehívta a kapitányt. Csakis az lehetett az elhárító, aki feladta a négy angol tisztet De nem látta.
