Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

1965. október 31. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG é 9 Három lány — év után- Egy évvel ezelőtt panaszos le­vél érkezett szerkesztőségünkbe, Dunaíöldvárról. Három lány, akik a tsz-közi társulás baromfi­nevelő telepén dolgoztak, írta a levelet. Azt sérelmezték, hogy hároméves baromfinevelő szak­munkás tan folyamot végeztek, mégis ugyanolyan bérezésben ré­szesülnek, mint azok, akik csak háromhetes képzésben vettek részt Akikor mindegyikükkel beszél­gettem. Mindhárman .becsapott­nak, félrevezetettelek érezték ma­gukat, hiábavalónak azt a három esztendőt, amit az iskolán töl­töttek. Munkabér-besorolásuk kétségte­lenül nem volt magas, és való­ban ugyanannyi, mint azoké, akik a háromhetes tanfolyamot elvégezték. Érthető volt a pana­szuk, hiszen a három év alatt, míg ők tanultak, a tanfolyamot végzettek már dolgoztak, keres­tek. II lányok úgy vélték, egyetlen megoldás az, ha edmen- . nek valahová, az iparba dolgoz­ni, ahol szakképesítés nélkül is többet kereshetnek:., Egy év telhetett el azóta. A társulás baromfinevelőjénél két asszonyt találok. — Puha Ilonát keresem. — Nem dolgozik már itt. Férj- hezment, most Pesten él. — Mit tudnak róla, dolgozik valahol? — Nem> Puha Ilona férjének képesítése mezőgazdasági -technikus, a fia­talasszony, egyike a három, lány­nak, akik hároméves szakmun­kásiskolát végeztek. Most Pesten laknak, a férj a MÁV-nál dolgo­zik. Azt mondják, próbált elhe­lyezkedni a mezőgazdaságban, itt Dunaföldváron is keresett helyet, de nem alkalmazták sehol. Puha Ilona sorsa tehát „megoldódott”. Amikor először beszélgettünk, már szó volt a házasságról. Ak­kor azt mondta, mindketten sze­retnének mezőgazdaságban dol­gozni, és csak ha más megoldás nem lesz, mennek Pestre. — Lakos Ilona? — ő sincs már itt; A kender­gyárban dolgozik. Megvan havon­ta az 1200—1300 forintja. — Maguk mennyit keresnek? — Én háromhetes szakmun­kásképző tanfolyamot végeztem, négy ötvep az órabérem. Ezer- ezeregyszáz forintnál többet nem tudunk megkeresni — mondja az egyik asszonyka, — Aztán az sem tetszett a lá­nyoknak, hogy télen, amikor ke­vesebb a baromfi; őket küldték el a szőlőbe dolgozni, a többiek meg ittmaradtak. Pedig azok nem is végeztek iskolát. — Révész Irén? — érdeklődöm a harmadik kislány után. — Még itt dolgozik nálunk. Most éppen szabadságon van. Megérkezik a telepvezető, ő is belekapcsolódik a beszélgetésbe. — Egyik lány munkájára sem volt panasz, rendesen elvégezték. Most már csak az írónké dol­gozik itt. Én szóltam a főköny­velő elvtársnak, hogy neki több járna, mint a többieknek, de nem csináltak semmit. — Mi is úgy tartjuk, hogy megérdemelné a magasabb bért — mondja az asszonyka, aki maga is a „háromhetesekhez” tartozik. .Révész Irénnel -sajnos nem tudtam beszélni. A többiekkel való beszélgetésből azonban úgy1 szí­vesen maradt itt, bár ezt egyikük sem mondta ki határozottan. A telepvezetőnek az volt a vé­leménye, jól érzik magukat, szeretnek a baromfinevelőben a lányok, legfeljebb az ilyen — vélt, vagy jogos — sérelmek miatt megy el egyik-másik. A tsz-ek társulásának irodájában a főkönyvelőt kere­sem, Nincs benn, helyette az egyik íróasztalnál ülő fiatalasz- szony kérdezi, milyen ügyben keresem. — A baromi i telepi lányok ügyében. — A baromfitelepen dolgozók bérét igazgatótanácsi határozat szabályozza. A szakmunkásoknak négy ötvenes órabér jár, és tur­nusonként esetleges prémium. Hamarosan választ kapok arra is, miért kellett télen a lányok­nak a szőlőben dolgozni. — Egy-egy turnust mindig az a személy viszi tovább, aki már kiskorától nevelte. Igazságtalan lenne, ha a tél beálltakor, ami­kor a többiek leadják a maguk turnusát, elvegyük tőlük, -és másnak adjuk. Hiszen mindenki a leadott állatok után kaphat prémiumot. De úgy tudom, az igazgatótanács tavaly óta emelte az órabért. Lehet, hegy a lá­nyok maguk között még most is elégedetlenkednek, de nálunk egyik sem tett panaszt. Pedig, azt hiszem, az lenne a termé­szetes, ha először hozzánk jön­nének; * Egy év telhetett el, három szakmunkáslányból kettő azóta elment. A miértre nem nehéz vá­laszt adni. Olyan okok, sérelmek miatt mentek el, amelyeknek or­voslása nem lett volna megoldha­tatlan feladat. Jó lenne már rendét terem­teni ebben a dologban, már csali azért is, mert a pröbiéftwr" nem­csak három embert érint.­Kónya József Lajos király levele Paksról és Tolnáról _____ Bánk bán tanúskodik — Az Országos Levéltár kincsei között — A halálra készülő húszéves fiatalember aláírása jól olvas­ható, kiirt férfiínás. 1526. augusz. , tus 5-én paksi táborából utasí­totta az ország megyéit, hogy az ellenség elé készülő hadakat mindenhol a szokásos vámok megfizetése nélkül engedjék to­vább. Ludovicus, II. Lajos király három héttel később már halott volt. Másik megyénkbeli levele Tolna városában kelt. Ebben Thurzó Elek királyi kincstartót mentette fel a hadbavo<nulás kö­telezettsége alól, hogy „si casus ita ferret”, ha úgy hozná a sors, menekíts© Mária királynét és ud­vartartását az ország északi me­gyéibe. Úgy. hozta a sors. de ennek a parancsnak nemcsak a királyné és kincstartója, hanem az ország levéltárának életére is hatása volt, maga a levél pedig egyike az Országos Levéltár vas­kazettában őrzött számos kincsé­nek. A királynét öt hajóval me­nekítették felfelé a Dunán, ezek elsüllyedtek ugyan, de Mária mégis sok iratot megmenthetett, későbbi lakhelyén — Spanyolor­szágban — csak a közelmúltban került elő négyszáz körüli ma­gyar vonatkozású darab. KINCSEK Dr. Komjáthy Miklós, az Or­szágos Levéltár munkatársának vezetésével felmérhetetlen érté­kű kincsek között járunk. Egy óriási páncélszekrény őrzi az ősz. szes magyar törvények egyedüli hiteles példányait. Az első 1267- ből származik, IV. Béla korából, a legfrissebben Dobi István alá­írása. Egy másik páncélszekrény arany pecsét-gyűjteményt rejt. A legrégibb oklevél Kálmán király egyik alapítólevele 1109-ből. Itt van III. Béla oklevele, mellyol 1181-ben elrendelte az írásbelisé­get az állam igazgatásában. Egy hatalmas cipópecsétes* oklevélen tanúként ott szerepel Bánk bán aláírása. Egy másikban Dobó István és az Egri csillagokból ismert valamennyi hős tiszttársa jelenti, hogy visszaverték a török ostromát. Az Országos Levéltár őrzi a szigeti Zrínyi Miklós vég­rendeletét,' Martinovics iratait, Petőfi Csatadalának kéziratát, egy megyénkre vonatkozó érde­kességet, Ozorai Pipó levelét Hunyadi János és a mohácsi csata halottast elteméttető Kani­zsai Dorottya címeres levelét, Luther Márton jabbkezónek Me- lanchton Fülöpnek Nádasdi Tá­rnái? nádorhoz írt sorait, hogy csak néhányat errüífjjunk a leg­érdekesebbekből, VIHAROS MÚLT Bármilyen gazdag is á gyűj­temény— csak Mohács előttről százhatezer oklevele-van — tört részé annak, ámi elpusztul t. A történelem tanúbizonysága sze­rint már IV. Béla levéltárat őriz­tetett a mai Tárnok utcában. Ez a levéltár 1526-ban; amikor mint említettük legnagyobb ré­sze a Duna fenekére került; már több százezer darabot számlált. Ami a törököktől elfoglalt Buda várában megmaradt, az az 1686. évi ostromkor lett a lángok mar­taléka. Nem sokkal az ostrom előtt a budai basa a cinkotai parasztok egy határigazolási ké­relmére még „meghányatá Má­tyás kerál levéltárát”, de ebből a XVIII. századra nem maradt semmi. A levéltárat Batthyány Lajos nádor szerveztette újjá 1756-ban. Két évszázaddal később, az ellenforradalom idején, érte a legnagyobb újkori csapás. Foszforgránátok tüzében több irat pusztult el, mint a máso­dik világháború alatt összesen. Ha ma az okiratokat élükre ál­lítanák, harmincnyolc kilométer hosszan lehetne végigrakni velük valamelyik országutat, (összeha­sonlításul: a világ leggazdagabb Levéltárának, a párizsinak anya­ga, hasonló mértékegységgel két­százötven kilométernyi sort ad­na.) ÖT OSZTÁLY ÉS a JÖVÖ Az Országos Levéltár mai for­májában 1874 óta létezik és 1923-ban. költözött a Bécsi-kapu melletti palotájába, öt osztálya van. A feudális osztály az 1526— 1867 közötti iratokat tartalmazza. A polgári osztályban levők a ki­egyezéstől a felszabadulásig el­telt időből szármáznak. A nagy családok és gyűjtemények osz­tályában vannak a mohácsi vész előtti oklevelek. A gazdasági osz­tály a Horthy-korszak gazdasági életének dokumentumait tartal­mazza, míg végül a mikrofilm- felvételeket és a végtelen gon­dosságot igénylő konzerválást a technikai osztály végzi. A külön­álló népi demokratikus osztály­ból idővel új levéltár szervező­dik majd, a felszabadulás utáni évek dokumentumainak egybe­gyűjtésével és a mostani lesz a Régi Levéltár. Ordas Iván Az idegrendszer védelme Egy magát „tönkrement" idegze­tű nő leveléből egy mondatot idé­zek; .,Van-e a mai ideges világban egyáltalán az idegek védelmére va­lami?" Bölcs rendelkezés a heti egynapos pihenő. Legyen az a nap a szórako­zás (sport, szabadban tartózkodás stb.) de nem a hétköznap munkanapja. Ezen a napon ne végezze senki meg­szokott munkáját, hanem egészen másirányú foglalkozást folytasson. Szórakoztató könyveket olvasson . . . stb. Az az időveszteség, amit ez az egy nap kikapcsolása jelent, az em­ber rendes munkájából, bőven meg­térül a nagyobb munkakedwel és nagyobb teljesítménnyel a többi na­pokon. Ezenkívül az évben szükség van hosszabb (több hetes) pihenőre. Ajánlatos a nagyobb szabadságot ket­tő részre osztani (nyári és téli). Ta­nácsos a szabadság első hetében műi­den szellemi munkát kikapcsolni, azután természetesen nem megeről­tető szellemi munkát lehet végezni. Szépirodalom és egyéb olvasás . .. stb. Ezeket a ' üiosszabb szünidőket azonban még helyesebb, ha a fiatal­ság sportokkal, szórakozásokkal töl­ti el. Gyakran halljuk egyesektől, hogy mintegy a „munka rajongói” soha szabadságra nem mennek! Ez teljesen helytelen dolog és sz egész­séggel a legnagyobb visszaélés. Az ilyen szabadságnélküli munka, minő­ségi értéke is feltétlenül kevesebb! A szellemi 1 munkások gyakran talál­nak munkájukhoz nagyszerű Impul­zust, új gondolatokat, éppen a sza­badságidő alatt. Hasznos ideák az e)fásult, , egyforma napi munkában ritkán támadnak. Kipihent Idegrend­szerrel sókkal nagyobb, értékesebb teljesltményrfe lehetünk képesek, mint kifáradt idegrendszerrel. Érdekes megfigyelés,' ‘ hogy különösen a ma­gaslati helyeken tartózkodás ad gyak­ran ilyen impulzusokat, eszméket a hivatási munka tekintetében. Az Idegrendszert azonban nemcsak meg­felelően pihentetni, hanem a munka Idején Is' kímélni kell. Igey nem sza­bad kicsinyes dolgokon bosszankod­ni, rágódni. Bölcsen érteni kell ki­kapcsolni fi mindenkit kellemetlen­ségekre gondolást és tépelődést. Igaz. hogy ez sokszor nagy lelkierőt kíván. .Gondoljunk Pavlov már szállóigévé vált mondására. „Mosolyogjál min­dig!” Aki mosolyogva derűsen fogja fel az életet, annak munkakedve is teljesítménye Is Jőval nagyobb, mint a zord pesszimistáknak. Környezeté­re is az ilyen ember kellemesen hat. örülnek, ha látják, jókedve másokra is átsugárzlk. Igyekezzék az ember a történteket, még ha azok vele tör­téntek is meg, bizonyos távlatból, mintegy úgy mérni és szemlélni, ahogy, egy mozgóképet lát leperegni, amely túlságosan nagy lelki felindu­lást akkor sem okoz, ha a legmeg- rendítőbb darabot nézte végig. Gon­doljunk arra, hogy mindig vannak nálunk sokkal szerencsétlenebb hely­zetben lévők és sorsukat mégis meg­adással tűrik. Még a legborzasztóbb helyzetből is meghozza az „Idő" a menekvést. A járványos májgyulladás Egy asszony olvasónk azt írja, hogy atyja nagyon régen sárgaság­ba esett. Azt tartották, hogy gyo­morrontás. Az volt a betegség oka, hogy hideg paprikásra nem bort, hdném vizet ivott!, Hat hétig fe­küdt, s igen lefogyott. Most fia be­teg, sárgasága van. Ugyanolyan, mint az apja volt, s az orvosok szerint fertőző májgyulladása van. Hogy áll eb a kérdés? A járványos májgyulladás (hepa­titis epidemica) fertőző jellegét és ragályos voltát csak az utóbbi év­tizedekben fedezte fel az orvostudo­mány. Nem is olyan régen ezt a be­tegséget, amelynek legszembetűnőbb tünetei a sárgaság, az epevezeték el­záródásának irtották, amelyet bősé­ges zsírog .étkezés, gyeim orron tás okoz. Az esetek kisebbik részében az epe­vezeték elzáródása (epekő, daganat, máj zsugorodás, stb.) is okozhat sár­gaságot, de ez nem fertőző és nem járványos májgyulladás. A sárga­sággal járó nagy többsége fertőzéses eredetű. Az ilyen betegséget nevez­zük járványos májgyulladásnak. A betegség előidézője a legparányibb kórokozók, az úgynevezett vírusok csoportjába (A és B) tartozik. A fer­tőzés forrása beteg ember széklete, torokváladéka és vére. Terjedési mó­dok: A beteg ürülékével, váladékai­val fertőződik az ágynemű, fehér­nemű, különféle használati tárgy. Szennyeződhetik a beteg, vagy az ápoló keze. A piszkos kéz és a le­gyek közvetítésével a fertőző anyag élelmiszereinkre kerülhet és újabb megbetegedést okozhat. A lappangá- si idő különböző 15—35 nap között, leginkább 25 nap. Fontosabb tünetek: fejfájás, hasi fájdalmak, émelygés, hányás, hasmenés. Láz ritkán jelent­kezik. Legjellemzőbb tünet a sárga­ság, amely a betegség 5—10 napján kezdődik, s napokig, sőt betekig el­tarthat. Előfordul sárgaság nélküli enyhe, de májzsugorodással járó sú­lyos, halálos kimenetelű eset löt A sárgaság nélküli betegek a kör­nyezet szempontjából veszélyesebbek,- mert a sárgasággal járó esetek rend­szerint kórházba kerülnek, s így el­különítve nem veszélyeztetik környe­zetüket. A fertőzőképesség tartama legalább kettő hét. A betegség álta­lában jóindulatú. A gyógyulás három­négy héten belül következik be. Az elhúzódó esetek ritkák. Haláleset alig fordul elő. A betegség kedvező lefo­lyása érdekében, mivel az a kezdeti tünetek szakában is erősen fertőz, a beteget mielőbb szállítsuk kórházba, ahol a szükséges teljes ágynyugalom, a megfelelő étrend és a szakszerű gyógykezelés a legtökéletesebben biz­tosítható. Megelőzés. Minden étkezés előtt és W. C.-használat után kezet kell mosni. A. nyersen fogyasztható étejLeket erős sugárral alaposan mos­suk meg! Közös beretva használata tilos! (Vérfertőzés!) A beteg környeze­tét gamma gloulin védőoltásban kell részesíteni, amely e betegség terje­dését megakadályozza. Az oltásokat a hatóság díjtalanul bocsátja rendel­kezésére a veszélyeztetetteknek. Cérnagiliszta Kaptuk az alábbi levelet: „Tisz­telt Négyszemközt az orvossal! Fel­kérem legyen szives rovatában ir- nj a cémagilisftáról. Vidéki roko­naim kisgyermeke jött el hozzánk a családba, hosszabb tartózkodás­ra. Azóta gyermekeim gilisztásak! Azt mondják cérnagilisztával fertő- zöttek. Azt is hallottam, hogy fa­lun majdnem minden gyermek gi­lisztáé. A választ nagyon várom, hálás köszönettel: Egy többgyerme­kes anya, állandó olvasójuk". A cémagiliszta-betegség (oxyuriasis vermicularis) okozója egy hengerala- kú, fehér színű, cámavékonyságú, 3—4 mm. hosszú, gyorsmozgású féreg (enterobius vermicularis). A fertőzés forrása: A cémagilisztá- val fertőzött személy. Ez a személy széklete, és azzal beszennyezett, éte­lek és használati tárgyak útján fer­tőzi környezetét. Terjedési módok: A szennyezett ételek megevése. Ujjaknak, tárgyak­nak szájbavétele, körömrágás stb. A nőstény giliszta éjszaka a végbélből kimászik, és petéit a végbél redőtbe ráncaiba rakja. Ilyenkor erős végbél viszketést okoz. A beteg álmában megvakarja a viszkető végbéltáját. Vakarózás közben a gilisztapeték, a beteg körme alá kerülnek, s a száj­ba vitt mosatlan kézzel újból a szer­vezetbe jutnak. így a beteg önmagát újból fertőzi. Védekezés: kiváló féregűző gyógy­szerek állanak rendelkezésre. Az or­vosnak csak a giliszta fajtáját kelt. megállapítani. A gyógykezelést ki kell egészíteni az újrafertőzést meg­akadályozó eljárásokkal (körmök rö­vidre vágása, evés előtti alapos kéz­mosás, csukott nadrágban való alvás, stb.) A fertőzött személy ágyneműjét hálóruháját és felső ruhájának meg­felelő részét forró vasalóval naponta át kell vasalni. A fehérneműt gyak­ran kell cserélni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom