Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-29 / 255. szám
Tötm MEfíYFl NßPtJSAG 1965. október 29. 1 küzdelmet a baj ellen, és évekkel meg lehet hosszabbítani a beteg életét. kezni. Hogyan? Rákkal is lekéi élni Egy német tudós új gyógymódja A tudománynak még nem si- lehet ismételni. Ez pedig azt je- került tisztáznia a rák okát. lenti, hogy százszázalékos ered- Egyelőre tehát nincs igazi gyógy- ményt ugyan nem lehet elérni, szer erre a szörnyű betegségre, de sikeresen fel lehet venni a A tudományos és kutatóintézetekben lázas munka folyik, s a tudósok mindent elkövetnek a baj kórokozójának felkutatására. Persze addig is segíteni kell a betegeken, vagy legalábbis meg kell kísérelni, meghosszabbítani életüket. Az orvosok újabb és újabb gyógymódokkal kísérletez- , nek azonban nagyon sok mtara es ellenvetésre adott okot. A heidel- A drezdai rákkutató intézet bergi egyetemen nemrégiben elő- igazgatója Ardenne tanár, már adást tartott, s igen nagy érdek- régóta végez ilyen irányú kuta- lődést, de egyúttal ellenkezést is tásokat. Tudományos munkássá- váltott ki. Hans Lettré tanár, a gáért a szovjet kormánytól is ma- heidelbergi egyetem rákkutató gas kitüntetést kapott. Ardenne intézetének igazgatója azt mond- tanár azt vallja, hogy: ,,Rákkal is ía> bogy Ardenne módszerének lehet élni”, vagyis, hogy a rá- riagyon sok gyenge oldala van. A kos betegek életét meg lehet beteg testének hőmérsékletét hosszabbítani, ha teljesen kígyó- u9yan fel lehet fokozni 44 fokra, gyítani nem is lehet őket. A rák fejét azonban meg kell ettől óvni. ellen tehát, úgy véli, lehet véde- ®z egyúttal azt jelenti, hogy a ■ ~ fejben keletkező rákos daganatokat ezzel a módszerrel nem lehet kezelni. Az eljárás ezenkívül azért is veszélyes, mert a magas hőmérséklet rendkívül megviseli a szívet. Ha a test hőmérséklete A rákos sejtek és daganatok ke- 45,2 fokra emelkedik, a beteg zelésében az okozza a legnagyobb eszméletét veszti, érverése és nehézséget, hogy a gyógyszer vérnyomása teljesen elgyengül. A nemcsak a beteg sejteket támad- beteget fél óráig tartják a meleg ja meg, hanem az egészségeseket kádban, aztán húsz órát alszik, s is■ utána semmire sem emlékszik. A szakemberek azzal már ré- Lettré tanár végső következ- gen tisztában vannak, hogy az tetéseemberi test hőmérsékletének ' , emelése nagyobb hatással van a uj gyógymódhoz nem szabeteg sejtekre, mint az egészsége- bad nagy reményeket fűzni. Ez- sekre. Ardenne tanár erre az zei nem akarom azt mondani, egyszerű tényre építette fel mód- h bizonyos esetekben nem al- szeret. A betegeket meleg kadba . .. , helyezi, s testük, hőmérsékletét k^lmo-zhato, s adott körülmények 44 fokra emeli. Ezen a test- között nem lehet vele eredmé- hőmérsékleten a beteg sejtek nveket elérni. Különösen a fia- rendkívül érzékennyé válnak. Ha tal ráfcos ák esetében lehetrá ebben az állapotban gyógyszert . — . juttatunk a szervezetbe, a beteg na9V szükség. Ezek a szerencset- sejtek 99 százalékban megsemmi- len teremtések mindenáron sze- sülnek. retnék megérni, hogy gyermekük Igen, de mi lesz a fennmaradó felnevelkedjen. Ha Ardenne mód- egy százalékkal? Vajon ebből nem szerével el tudjuk érni, hogy éle- fejlődik ismét rák? tűket tíz-tizenöt évvel meghoszElméletileg igen. A kezelést szabbítjuk, máris nagy sikert ér- azonban bizonyos idő után meg tünk el". j MESE A BORRAVALÓRÓL Egyszer volt, hol nem volt, a megvesztegethetetlenség fokán túl még azon is túl volt egy ország. Ennek az országnak volt egy igen tiszteletre méltó polgára. Ez a polgár arról volt nevezetes, hogy mindenben követte a szokásokat. Ha bement valahová levette a kalapját, az íróasztal előtt mélyen meghajolt, borravalót adott mindenkinek. Történt egyszer, hogy vendéglőben étkezett. Amikor befejezte az étkezést annak rendje és módja szerint odaintette a fizető- pincért. A fizetőpincér számolt, ő pedig fizetett. A főpincér átszámolta a pénzt. Nem akart hinni a szemének. A pénz több volt. Még egyszer átszámolta és a felesleget visszaadta. — Borravalót nem fogadunk el! — mondta miközben mélyen meghajolt. A vendég arca hosszúra nyúlt, mint a lopótök. — De uram ...! A főpincér ismét meghajolt, orra majd a padlót érte. — Mondja, miért aláznak meg bennünket a vendégek? — kérdezte a főpincér. — Miért nem adnak borravalót a szatócsnak, a rőfösnek, a hentesnek, a cse- megésnek? Miért csak nekünk? — Mert így alakult ki! Ezt már csak magának mondta, mert a főpincér eltűnt a felesleges pénzt pedig otthagyta az asztal sarkán. A vendég nagyon szomorú lett. De nem nyugodott bele a kudarcba. Este ismét megjelent a vendéglőben. Vacsorázott és fizetett. Gyorsan felkelt az asztaltól. Magára kapta a felöltőjét, már éppen indulni akart, amikor megállította a főpincér hangja. — Uram! A főpincér lihegett a futástól. Jobb kezében ezüst tálcát egyensúlyozott. A tálcán pénz volt. Unokák számlálatlanul VTTT^*««V*’ Sárközi Gyula cA szingapúri táneosmí Bosznia egyik legidősebb lakosának, a 107 éves Daut Ezicnek annyi unokája, dédunokája és ükunokája van, hogy nem tudja őiket számon tartani. Huszonnyolc fia és lánya közül már csak tizennégyen élnek, de távolabbi leszármazottá inak számát még nem sikerült összegeznie. A rendkívül «idős ember több mint egy évszá- ízados kora ellenére csupán egy- 3 szer járt orvosnál, néhány évvel «ezelőtt, amikor újból kinőttek a 3 fogai. — Uram, ön elszámolta magát. Itt a visszajáró pénz! A vendég nagyot nyelt és elment. Útközben találkozott a manóval. Elmondta neki, hogy mi bántja. A manó egy vesszőt adott neki. Azt mondta: „Ha ezzel háromszor suhintasz és azt mondod: Abrakadabra, ólium pólium szveketesz tórium a lámpában nincs petrólium, minden kívánságod teljesülni fog”. Nagyon megörült ennek a vesz- szőnek. Elhatározta, hogy a vessző hatalmát először saját magán próbálja ki. Hazament. Odaállt a tükör elé, suhintott a vesszővel és elmondta a varázsigét: „Abrakadabra, ólium pólium szveketesz tórium a lámpában nincs petrólium” és úgy ahogy kívánta egy gyönyörű nő állt a tükör előtt. Fekete haja a vállára omlott, a szeme pedig úgy csillogott, minthá Bagarollal fényesítették volna. Ismét suhintott, ismét elmondta a varázsigét. A nő eltűnt és ismét ő állt a tükör előtt. Még hétszer próbálta ki a vesz- sző varázserejét. Mind a hétszer sikerrel. Hol űrhajós volt, hol főosztályvezető, hol igazgató, hol főpincér. Amikor főpincér volt direkt kipróbálta elfogadja-e a borravalót. Elfogadta. És nem volt lelkiismeretfurdalésa, pedig a távozó vendégre még a felöltőt sem segítette fel. Csóválta is a fejét. Hát idáig süllyedt, a borravalóért még a kötelességét sem teljesíti? Másnap délben ismét megjelent az étteremben. Ebédet rendelt és mielőtt fizetett volna az asztal alatt suttyomban megsuhintotta a pálcát, elmondta a varázsigét. A főpincér azonnal ott termett. rr A titokban a kezét dörzsölte. A kívánság első része teljesült. Megnézte a számlát és átadta a pénzt. A fogashoz ment, leemelte a felöltőjét, a főpincér azonnal odaugrott és felsegítette azt. Már indulni akart, amikor a főpincér megérintette a vállát. — Uram, ön elszámolta magát! — és visszaadta a borravalót. Egy világ omlott össze bene. De azért nem adta fel a reményt. Amint kiment eldobta a vesszőt. Elhatározta, hogy más módszerhez folyamodik. Este megleste a főpincért. Hosszú ideig csak kísérte. Amikor egy sötét mellékutcába értek pokrócot dobott a fejére és magával hurcolta. Otthon válogatott kínzásokkal próbálta rábírni a borravaló elfogadására. Fogóval kitépte a körmeit, tüzes vassal égette a talpát, de minden hiábavalónak bizonyult. A főpincér még ájultában is azt mondta: — Uram, én a fizetésemért tisztelem a vendégeket! Nagyon megbánta, hogy eldobta a vesszőt. El. is ment, hogy megkeresse. Szerencséje volt. Megtalálta. Hazarohant vele, megsuhintotta, elmondta a varázsigét és csodálatosan szép nővé változott. És ekkor így szólt a főpincérhez: — Mindig rád vártam. Jutalmul a tiéd vagyok! A főpincér térdre hullott és megcsókolta a kezét. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. SZALAI JÁNOS ▼TI Film készül Mihail Solohovrél A Nobel-díjjal kitüntetett nagy író életét bemutató dokumentumfilmet Leon Mazruho készíti. Ez a Don-menti Rosztovban lakó filmes több mint 30 éve barátkozik Solohowal. Az első filmkockák is csaknem 30 évesek. Mazruho archívumában van egy ritka felvétel, amelyet azon a na! pon készített, amikor Solohov dolgozni kezdett a Csendes Don című regényén. Egy másik jelenet a háború idején az első vonalban mutatja be Solohovot. Egy harmadik részlet vadászat közben a sztyeppéi tábortűznél készült. A film az író életpályáját, alkotó laboratóriumát bemutató három novellából fog állna. — 145 — — Ne lőjetek, barmok! — kiáltotta és arcáról csurgott a vér. Alighanem az összetört ablaküvegek vagdosták össze. — A lányt találjátok el! — Felegyenesedett és Sárit is lábára állította, hogy teste teljes hosszában fedezze őt. — Gondolom, hogy a „vörös kisasszony” miatt támadtatok ránk? Különben egy koszos partizánért nem mertek ujjat húzni velünk, a titkos szolgálat embereivel! — Sok a duma, Hardy hadnagy úr! — sziszegte feléje Bábu dühösen az árokból. — Tegye le a lányt, míg kedves az élete! Most az egyszer nem menekül ki Tom Hardy a partizánok karmaiból! Végzünk veled, Hardy! Megbosszuljuk ártatlanul agyonkínzott honfitársainkat! Mester- lövész vagyok és most szétlövöm a lábadat ! — Lőj, ha mersz, te coyotte! De nem mersz, mert gyáva vagy, mint a sakál, csak lesből és orvul támadsz! — kiáltotta vissza a hadnagy dühösen. Bábu nem mert még felállni: Hardy kezében pisztoly csillogott, csöve őrá szegeződött. Ám Bábu nem azért állt kiváló lövő hírében a partizánok körében, hogy ne használja ki a legkisebb alkalmat is. Csak egy kis rész maradt szabadon Hardy lábszárából, amit nem takart Sári lába. Neki ennyi is elég! Félretette a géppisztolyt és elővette kedvenc revolverét. De még ezzel is kockázatos volt a célzás: hátha Sárit találja megsebesíteni!... Nem számít. Nem válogathat... Célzott, aztán meghúzta a ravaszt. — 146 — Velőtrázó ordítás és Sári kicsúszott Hardy kezéből, mert mindkettővel egyszerre kapott a lábához. Az ájult lány a földre omlott. Hardy pisztolya a fűbe esett. Ám a sebesült hadnagy még nem adta fel a harcot: sántikálva ugrándozni kezdett a betonon, szemével kétségbeesve kereste pisztolyát. — Song, gyorsan told be a kocsit a sűrűbe! Addig én elintézem a hadnagyot. Nem szabad semmi nyomnak sem látszani! — súgta Bábu a társának és újra megcélozta a pisztolyát ugrándozva és jajgatva kereső Hardyt. — Fel a kezekkel, Hardy! De a hadnagy, ahelyett, hogy égnek dobta volna karjait, fájdalmában tovább üvöltve a fűben megbúvó pisztolyára rogyott és fel akarta szedni. Ekkor érte a halálos lövés. Hosszú teste elnyúlt a magas fűben és többé nem mozdult. Bábu a lábánál fogva sietve behúzta a sűrűbe, majd utána a betonon fekvő matrózt. Az elásá- sukkal nem kell bajlódniuk. Mire keresni kezdik az eltűnteket, a vadállatok, amelyek ebben a cudar időben egész a város közelébe merészkednek, elintézik a többit. Az eső pedig elmossa a maradék nyomokat. Csak a kocsi lesz egyetlen árulójuk, ha felfedezik a bozótosban. De akkorára nekik már bottal üthetik a nyomukat! Sárira csak most került sor. Halottsápadt arccal feküdt azon a helyen a beton szélén, ahová Hardy kezéből lecsúszott. Bábu elővette kulacsát és erős rizspálinkát csepegtetett a lány összeszorított ajkai közé. De Sári semmi jelét nem mutatta az — 147 — eszmélésnek. Nem volt most idejük bajlódni vele, sietniük kell, minden pillanatban jöhet valaki az úton és rájuk hozza a rendőröket vagy a katonákat. Majd az eső magához téríti a motoron! Song a kormányhoz ült, félig a benzintartályra. Bábu mögéje ültette Sárit, aztán ő is felszállt. Hárman egy motoron! De nem volt más megoldás! Bábu szorosan átölelte a lányt, nehogy menet közben lepottyanjon. Befordultak egy sáros erdei útra és a várossal párhuzamos irányban elindultak a rejtekhelyük felé. í Scott ezredes sűrűn pillantgatott az órájára. Déli tizenkettő és Hardyéknak még se hírük, se hamvuk. Ilyen hosszadalmas volna a formalitás? Lehetetlen! Vagy talán előtte felszaladtak a Vasmacskába, hogy mégegyszer átvizsgálják a lány jelenlétében a szobáját? Nem valószínű. A lánnyal oda nem mehetnek. Tárcsázott. A börtönt hívta. Az ügyeletes vette fel a kagylót. — Hardy hadnagyék már visszaindultak? — kérdezte. — Micsoda? Még meg sem, érkeztek? Hallatlan! Két órával ezelőtt indultak el innen. Egy Vasmacska-beli kémnőt vittek magukkal... Hogy nem is látta még ma a hadnagy urat? Lecsapta a kagylót. Biztosan előbb felszaladtak a Vasmacskába!
