Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-26 / 252. szám
TGLftÄ IWEGTCT WRPtJJSAö 1965. október 36, 3 ÉvadkeztiSés előtt Deesen Kopog az írógép, szoporodnak a teleírt papírlapok az asztalon, némelyik dossziéba kerül, egyikmásik csak úgy egyelőre még az asztal sarkára. A papírlapok hamarosan egységes egésszé állnak össze, ugyanis most készül a decsi járási művelődési ház évi munkaterve. Együtt van a vezetőség, mindenki elmondja a véleményét, tanácsok, ötletek röpködnek a levegőben, egy a cél, jobban. okosabban, komolyabban csinálni, mint a tavalyi esztendőben. Pulykák „vendégségben“ — Egyelőre semmi „élet” nincs nálunk, a művelődési otthon felújítás alatt áll. A nagy árvíz idején idetelepítettek egy csomó pulykát, elképzelhető, hogy nézett ki minden. Az ember megérti az országos gondokat, persze, fontos volt, hogy az állatok megfelelő helyre kerüljenek, de minden bizonnyal adódott volna más lehetőség is az elhelyezésre. Némelyik házban akkora pajta van, hogy oda bőven elfértek volna a pulykák, még talán jobban, mint itt a művelődési házban. A felújítás így közel hetvenezer forintba kerül, a „vendégség” nélkül kevesebből megúszhattuk volna. A munkákat a tanács végeztet', a brigádnak nagyon sok a dolga, ezért aztán a művelődési ház lett a „mostoha gyerek”, lassan készül, háttérbe szorul a többi feladat mellett. A művelődési házban naponta lesik a brigádot, reménykednek, hogy „majd talán ma” — pedig a legtöbbször hiába várnak. Decs nagy község, sok a fiatal, szükség lenne arra a művelődési házra, meg kellene egy kicsit sürgetni a munkát! „Jobb érzésű“ és kevésbé „jobb érzésű?“ A tavalyi évben csökkent a művelődési házba járók száma. Még a nagy közkedveltségnek örvendő bálokon is kevesebben ropják a táncot, mint régebben. Arról beszélgetünk Czakó Sándor igazgatóval, md lehet az oka ennek? A művelődési ház programja eléggé érdekes, változatos volt a múlt évadban, persze akadtak ki- sebb-nagyobb hibák, szervezetlenség, unalmasabb előadás, de ez még mindig nem elegendő ok az elmaradásra. — Lehetett volna jobban csinálni, elvégre járási művelődési ház vagyunk, adottak a lehetőségek, legalább is jobban, mint a kisebb helyeken — mondja Czakó Sándor — talán az volt a legnagyobb hiba, hogy hiányzott az egységes elképzelés, anélkül pedig nehéz dolgozni. Ehhez hozzájárultak az állandó személyi változások, az elmúlt néhány évben egymást váltották az igazgatók, és a munkatársak. Ilyen körülmények között nem is alakulhatott ki az az összeforrottság, egybehangoltság, amely talán a leglényegesebb. Aztán itt van még egy probléma. A faluban olyan vélemény alakult ki egyesekben — hansú- lyozzuk, egyesekben — hogy a jobb érzésű emberek nem mennek a művelődési otthonba, mert az igényeknek nem megfelelő. Vajon ezek szerint a decsiek két részre oszlalának, úgy mint jobb érzésű emberekre? Megfelel ez a valóságnak? Részben igen, részben nem. — Valóban előfordult az, hogy egyesek kultúrálatlan magatartásukkal megbontották a rendet, valamilyen előadáson, elfeledkeztek magukról, úgy kellett kiutasítani őket a művelődési otthonból. Törtük is miattuk eleget a fejünket, de hát ez csak az elenyésző kisebbség. A rendbontókat semmiképpen nem tűrjük, ha valaki csak azért jár a művelődési otthonba, hogy ott ilyen módon hívja fed magára a figyelmet, az inkább maradjon otthon. A klubok fellegvára — Az idei tervek a végleges „rendbehozás” jegyében készülnek, alapos, rendszeres, az igényeknek megfelelő programot szeretnénk kidolgozni, olyat, hogy mindenki megtalálja a kedvére való szórakozási lehetőséget. A tervek között szerepel továbbképző tanfolyam a traktorosok számára. A termelőszövetkezet kérte a tanfolyam indítását, ugyanis csak előnyére válik minden traktorosnak, ha újra kezébe veszi az itt-ott bizony elhanyagolt KRESZ-könyveket. Az asszonyokról sem felejtkeznek el, konyhakertészeti tudnivalókat sajátíthat el mindenki, aki meghallgatja a mezőgazdasági szakemberek előadásait. A legfontosabb törekvés mégis a klubosítás. — Lassan a klubok fellegvára leszünk, kevés művelődési otthonban működik annyi klub, mint nálunk. Talán a klub a legmegfelelőbb forma, lejárt az ideje annak, amit annak idején nagytermes népművelésnek neveztünk. A klubokban mindenki a saját érdeklődési körének megfelelő előadásokat hallgat, vagy olyan dolgokkal foglalkozik, ami neki leginkább tetszik. Erre Decsen megvannak a lehetőségek, mert sokféle klub működik, még gyerekklub is. A legkisebbek játszanak, társasjátékodnak, a nagyobbak néptáncot tanulnak, vagy éppen haboznak. Később pedig majd átlépnek egy másik klubba, válogathatnak bőven. A klubok jobb munkáját segíti egy új decsi kezdeményezés. A művelődési ház dolgozói elsajátítják egy-egy művészeti szakág tudományát, így szakképzett vezetőkké válnak. Felosztották a területeket, és az igazgatótól kezdve az előadókig, valamennyien tanulnak. A kezdeményezésnek azért is nagy a jelentősége’ mert így egy csapásra megoldódik a klubvezetés kérdése —- érdekesebb vonzóbb lesz a munka. A papírlapok tovább szaporodnak, telnek a dossziék, ha a tervek valóra is válnak, az idei művelődési évad minden bizonnyal jól sikerül a decsi művelődési házban. MOTOR ÉS OLAJ Egy ismerősöm tette jel a következő kérdést: — Hová tegyem a motoromat? — Eddig hol volt? — A lépcsőházban. De ott nem lehet. Felszólítást kaptam, hogy tegyem ki. De hová? — Az utcára! Nevetett. — Oda sem tehetem, mert éppen a napokban ébresztett fel egy rendőr. Azt mondta: az utcán nem lehet a motor. Ö nem felel érte. Mentőötletem támadt. — Építsen garázst! Vörös lett a méregtől. — Hová? írtam a KIK-nek. Kértem bontási nyagot és kértem azt is: engedjenek a ház előtt, az árokparton építeni egy garázst. Ide több motort el lehetett volna helyezni. Nem adtak engedélyt. Azt írták, hogy rontja a garázs a városképet. Mondja meg ezek után, hová tegyem a motoromat? Ismét törtem a fejem. És megszületett a gondolat. — Tegye a fáskamrába! Először hangos hahota volt a válasz. Mintha csak azt mondta volna ez a hahota: „Hol él maga?”. — A fáskamrába? Azt mondja, hogy a fáskamrába? Oda nem tehetem, mert az ellen meg a tűzoltóknak van kifogásuk. A benzin robbanóanyag, felgyújthatja a házat. Erről jut eszembe, ha már a fáskamránál tartunk: hová tegyem a gázolajat. Tudja, ami az olajkályhához szükséges. Mert azt a pincébe nem tehetem. Viszont van olajkályha. Engedélyre vettem. Csak éppen olajtárolóhely nincs. Hirtelen nekem szegezte a kérdést: — Maga hol tárolja az olajat? — A WC-ben, a kagyló mellett. — Ott szabad? — Nem tudom. Olyan rendeletet még nem olvastam, amely a WC-ben tárolást megtiltaná. Megfogadta a tanácsot. Az olajat ezentúl ő is a WC- ben tárolja. De a másik kérdés nyitva maradt: hol tartsa a motorját? Mert a motornak sem■ az utcán, sem a lépcsőházban, sem a pincében nincs helye. Hosszú ideig töprengtem azon, hogy mit lehetne tenni. Végül a következők jutottak eszembe. Pécsett, Komlón és másutt már évekkel ezelőtt megalakultak a garázsépítő szövetkezetek. Ezek a szövetkezetek jól működnek. Olyan garázsokat építenek, amelyek beleillenek a városképbe. Kettős haszonnal jár ez a garázsépítés. Az egyik: maguk az autó- és motortulajdonosok építik meg a garázsokat, leveszik ezt a terhet az állam válláról. A másik: fedél van a járművek felett és így az élettartamuk lé- nyesen hosszabb, ami népgazdasági szempontból sem mindegy. Szekszárdon is meg lehetne alakítani a garázsépítő szövetkezeteket. A kezdeményező itt is, csakúgy, mint Pécsett, Budapesten, vagy másutt a városi tanács lehetne. Ez a kezdeményezés bizonyára nagy tetszést váltana ki a motor- és gépkocsilulajdonosok körében. Vissza van még az olajtárolás kérdése. Erre a kérdésre csak a KIK adhat megnyugtató választ. Mégpedig konkrét választ: az új bérházakban vagy kijelöl, vagy épít olyan helyet, ahol olajat lehet tárolni. 196B éli negyedében mér minden bukósisak- igényt kieiégitenek, ígéri a belkereskedelem A sportüzletekben és a kul- túrcikk áruházakban mindenhol kirakatba került a motoros alumínium. és műanyag-bukósisak. Ennek ellenére még mindig nem elegendő készlettel rendelkezünk, mert ha még most ősszel, minden motoros meg akarná vásárolni motoros fejvédőjét, a raktárak napok alatt kiürülnének. Az idő szép, legalább is motorozásra még alkalmas, s így a motorkerékpárosok kihasználják a belügy által adott türelmi időt és sisak nélkül motoroznak. Egymillió sisakra van szükség, ha minden motorkerékpáros beszerzi maga és utasa fej védőszükségtét. Ez év végéig 400 ezer durrkalapot gyárt az ipar, vagyis 50 ezerrel többet, mint ameny- nyit beterveztek — mondották a Belkereskedelmi Minisztériumban. A jövő évi terv 350 ezer motoros fejvédő gyártását irányozza elő. Ennek jórészét 1966 első negyedére le is gyártják. így tehát nem lesz szükség a türelmi idő meghosszabbítására, mert a belkereskedelem minden igényt ki fog elégíteni. 1966 tavaszáig, vagyis az új motoros évad bekövetkezéséig olyan készletek halmozódnak fel, hogy ha újra kötelező lesz az életvédő sisak használata, nem lesz hiánycikk a motoros fe.jvédő. Budapesti turisták a szekszárdi szüreten Szombaton és vasárnap budapesti turisták is voltak a szekszárdi szüreten. Az Újpesti Spar, tacus természetjárói, tizenöten Tolna megye székhelyére látogattak testvérszakosztályuk, a Szekszárdi Spartacus természetjáró szakosztályának meghívására. Az újpestiek részt vettek az egyik szekszárdi turista. Szűcs Nándor háztáji szőlőjében a szüretelésen. Puttonnyal a hátukon két „pásztóról” — több tőkesorról — leszedték a termést. Megrakták a „csömögét” szállító lovas kocsit is. A vidám, szüretelő vendégseregnek bográcsgulyást főztek a vendéglátó házigazdák, majd szombaton este a Háromházi-féle présházban halászlévacsorával „zamato- sított” találkozón barátkoztak a budapesti és a szekszárdi turisták. Vasárnap „szüreti túrán” tekintették még az őszi hervadású, mustillatos szekszárdi szőlőhegyek szép táját a Kadarka utcán át a borkombinátig és a Sió folyásáig. Útjukat Palánkig folytatták a Sió mellett, s az ottani vasúti megállótól tértek haza vonaton — eredeti szekszárdi óborral töltött üveggel, kulaccsal a kitűnő I hátizsákban. (csatai) SZALAI JÁNOS Mesék nyomában Tevelen A teveli főutca ide- oda kanyarog, hol felfut valamilyen kis dombra, hol meg szépen aláereszkedik, szinte eltűnik az ember szeme elől. A házak úgy ülnek az út két oldalán, mintha valaki játékból össze-vissza rakosgatta volna egyikmásikat. Megrakott sze. kerek döcögnek hazafelé, a kiskapukban beszélgető asszonyok, kékköpenyes kisdiákok. Kérdezem az egyik pb roskendős, tarka köté- nyes asszonytól, merre találom Nagy Istvánnét. — Melyiket gondolja? Mert három is van a falunkban — kérdez vissza. — Aki sok mesét ismer. — Ja, azt a híres mesélő« Nagynét, akiről már könyvet is írtak? Menjen csak fölfelé, a főutcán, a felső faluvégen laknak, majdnem az utolsó ház. Most már biztosan otthon lesz, délután a mezőn láttam. Nagy Istvánné valóban otthon van, éppen az állatokat eteti, ott bóklásznak körülötte a kacsák, meg a tyúkok, szórja nekik a magot. Sietősen, gyorsan mozog, mint akire még nagyon sok tennivaló vár. — Vár is elég, egész nap törtem a kukoricát, mos meg itthon kell ellátni mindent, nem sok megállása van az embernek. Nagynét mindenki ismeri a faluban, a „me- sélős” jelző nem szakad le a neve mellől. Hogyan szerezte? A szép székely népmeséknek köszönhető. Bukovinából került Magyarországra, a háború szele sodorta a családot a tolnai dombok közé. Onnan hozta magával a régi történeteket, csudás históriákat az obsitos katonáról, meg a furfangos özvegyasszonyról. — Kislánykoromban még édesapámtól hallottam ezeket a meséket. Kukoricafosztáskor mondogatta őket. hogy mi gyerekek el ne aludjunk munka közben. Ha valamelyikünknek lassabban mozgott a keze, rákezdett egy mesét, akkor aztán füleltünk, senki sem volt álmos. Ö nagyon sokat ismert. gyönyörűen tudta cifrázni valamennyit. Én már kevesebbet tudok, körülbelül tizennyolchúsz történetet ismerek. Meséinek nagy része valóban megjelent könyvalakban, akkoriban tizenhat mesét mondott magnetofonszalagra. — Egész este meséltem, egyiket a másik után. Furcsa volt a gépbe beszélni, visszahallani a saját hangomat. Egyikkel-másitókal úgy jártam, hogy bizony kimaradt belőle valamilyen fordulat, utána jutott eszembe. Később úgy belejöttem, hogy már észre sem vettem a mikrofont. Kislány bújik most elő az udvar egyik sarkából, odaáll mellénk, úgy figyeli, miről beszélünk. Ö a legkisebb gyerek a családban, most ötödikes. Amikor hallja, hogy a mesékről folyik a szó, megiramodik és mint 'a nyúl, szedegeti a lábát befelé a szobába. Pillanatok alatt visszajön, kezében a sokat emlegetett könyv, az anyuka meséivel. Nagyné mosolyogva néz Julikéra: . — Nagyon szereti a meséket, állandóan nyúz, hogy anyu mesélj már nekem. Valamennyi gyerekemnek többet meséltem, mint Julikénak, szegénykém gyakran lemarad az esti m esetésekről, mert elfoglalnak a nagyobbak. Persze Julika azért nem esik kétségbe, van őneki elég meséskönv- ve, most pedig már ezeket a történeteket is elolvashatja a könyvből. Látszik a lapokon, hogy sokat forgatták. kölcsönkérték a szomszédok, ismerősök. Újságpapírba csomagolták a borítólapját, látszik, hogy féltett jószág. — Elteszem, ha már egyszer megjelent, öröm elővenni időnként. Most csak ez az egy példány van belőle. De elhatároztam, hogy mindegyik gyerekemnek veszek belőle, megkapják ajándékba, hadd lássák, mennyi mesét tudott az édesanvjuk. r» t-t
