Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-26 / 252. szám

rat®. exsSSer 26.

TOLNA MEG TEJ NEPOJSAG '

3

Házilag olcsóbb

és gyorsabb

ÖT-HAT ÉVVEL EZELŐTT

még meglehetősen sokan ellenezték a tanácsok házi építőbrigádjait, ami akkoriban inkább csak elterjedőben volt. Az ellenzés mögött voltaképpen kényelmeske iés és a felelősségtől való félelem húzódott. Tanácsi vezetők, akik ellenezték, kimondva, kimondatlanul azért tették ezt, mert féltek a sok utánjárástól, a szervezéssel járó ezernyi gondtól, úgy vették, hogy „minek csináljunk magunknak többletmunkát, erre nem lcaptunk utasítást a felsőbb szervektől, megkapjuk a fizetést akkor is, ha nincs házi építőbrigádunk.” Mások pedig, főként azok, akik bizonyos ellenőrzési teendőket láttak el. azért ellenezték, mert — mint mondották

— „csak könyvelési káosz származik belőle, s ezernyi lehetőséget nyújt a visszaélésre.” Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezzel kapcsolatos adminisztráció közel sem volt olyan áttekinthető, mint más területeken, lévén az egész munka meglehetősen kiforratlan, többé-kevésbé kísérleti jellegű. Az is igaz, hogy visszaélésre ilyen körülmények között nagyobb lehetőség volt, mint tiszta, áttekinthető ügymenet mellett Volt is visszaélés a megyében egy-két helyen, s éppen ezeket használták fel az érvek alátámasztására.

A tanácsok, amelyek már a kezdet kezdetén is ragaszkodtak a házi brigádokhoz, tették ezt egyebek közt abból a felelősségteljes meggondolásból, hogy ilyen módszerrel a lakosság által összeadott pénzből több közérdekű feladatot lehet megvalósítani. Amit az ilyen házilagos brigádok építenek,

— természetesen itt nem elsősorban a nagy beruházásokról, hanem a kisebb, helyi jellegű tatarozásokról, felújításokról van szó — rendszerint olcsóbb, mintha ugyanazt a munkát más kivitelezővel végeztetnék. Ennek sok oka van, a legfőbb talán az, hogy nincs érdekellentét az építő és építtető között.

Ami ugyancsak nem lebecsülendő, az, hogy ha saját erőből végzik a kivitelezést, gyorsabban is halad a munka, nincs annyi határidő-elcsúszás. Nagyon sok

olyan feladat merül fél minden községben, hogy szinte az egyik napról a másikra kell intézkedni. Elég arra utalni, hogy ha valahol meghibásodik egy kisebb híd, vagy épület, e tanács azonnal oda tud küldeni egy-két kőművest. Ha nem lenne házi brigád, más kivitelezőre lenne utalva, akkor a tárgyalásokkal, megbeszélésekkel is több nap telne el.

Tovább is lehetne sorakoztatni a helyi érveket. Ugyanilyen sokoldalúak a falu határain túlnövő, népgazdasági érdekek. Sok helyi anyag- és munkaerőtartalék tárható fel ezáltal, s így egy sor helyi feladat nem köti le az állami és szövetkezeti építőipar kapacitásét, következésképpen több energia jut a nagyobb technika és szervezeti felkészülést igénylő feladatok megoldására A házi brigádok nagyszerűen tudják hasznosítani az egyébként kárbavesző helyi, használt építőanyagot, s ez ugyancsak nem lebecsülendő.

az érvek párharcából a

tanácsi házi brigádok támogatói kerültek ki győztesein. Ma — szerencsére — már ott tartunk, hogy a tanácsok vezetőit nem kell meggyőzni ennek szükségességéről, látják ennek a hasznát. Nem sajnálják a fáradságot sem, s ez egyebek közt arra vall, hogy a tanácsi vezetés az utóbbi tanácsválasztások és más különféle személyi intézkedések óta sokat erősödött. Időközben született több határozat is ezzel kapcsolatban, ami egyértelműen pontot tett több régi vita végére, határozottan leszögezte, hogy milyen formában szervezhet, illetve működtethet ilyen brigádot a tanács. A tanácsi munkának ma már központi részét foglalja el a községfejlesztési tevékenység, s ezen belül a lehetőségek jobb kihasználása a házi brigádok segítségével. Kezdetben csak a nagyobb községek próbálkoztak ezzel, ma már a kisebbekben is meghonosodott. Jellemző, hogy ez évben a 41 millió forintos községfejlesztési tervnek több mint felét már ezeknek a brigádoknak a segítségével használták, illetve használják fel. Nem nehéz elképzelni, mit jelentene népgazdasági szempontból,

nek ez elegendő volt ahhoz, hogy mindenről megfeledkezzen. A becsületről, a jellemességről ugyanúgy, mint a hazaszeretetről, a szülői szeretetről. Éppen ezért, Horváth György disszidálása nem vesztesége társadalmunknak. Azzal, hogy Nyugaton maradt, mindent felégetett maga mögött. Neki ide többé visszaút nincs, illetőleg csak a következményekkel együtt van. A hazaárulókat keblünkre ölelő állapotnak vele és másokkal szemben is véget kell vetni. Nem érdemel megbocsátást egy olyan ember, akit hazájában társadalmi megbecsülés övezett és aki ezzel visszaélt. Beszéljünk erről világosan és félreérthetetlenül. Horváth György a dolgozók forintjain végezte el egyetemi tanulmányait, és az állam pénzén szerzett diplomát. Nyugaton tehát most azt a tudást bocsátotta áruba, amit itthon mindannyiunk forintjaiból szerzett meg. Állítólag egy iroda alkalmazottja, mások úgy tudják, segédmunkás. Horváth György még abban is vétkes, hogy annak idején az egyetemen olyan valakitől vette el a helyet, a lehetőséget, aki szívvel-lélekkel szolgálná népét, hazáját.

Kicsoda ő tehát? Merjük kimondani: hazaáruló! Nem mentheti semmi, még az sem, hogy Ambrus Edittel való kapcsolata neki sokfajta belső vívódást jelentett. Akik ismerik azok elmondják, hogy az utóbbi időben kerülte barátait, keveset beszélt és rengeteget töprengett. Viszont a körülményeket utólag rekonstruálva ki lehet mutatni, hogy megfontolt, előre elkészített és eltervezett disszidálásról van szó. Minden jel arra mutat, hogy már tavaly, nyugati útjuk alkalmával előkészítették a disszidálást, ez év nyarán tehát úgy indultak el, hogy nem jönnek haza. A művésznőnek gazdag rokonai élnek Nyugaton. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, felismerjük az összefüggést és lássuk, hogy Horváth Györgyöt ez a körülmény is befolyásolta.

Szekszárdra édesapja jött el bejelenteni, hogy fia disszidált, ö, munkahelyét még utólag sem érdemesítette arra, hogy ezt levélben közölje. Szülei idős emberek. Édesanyját annyira lesújtotta disszidálásának híre, hogy belebetegedett. A szülőket sajnáljuk, együtt érzünk velük, ök igazán nem sejthették, hogy fiúk szépen ívelő pályájának és gyors karrierjének ez lesz a vége.

SZEKUUTY PÉTER

ha a megye állami, illetve szövetkezeti építőiparának ez évben 20—25 millió forinttal több munkát kellene elvégeznie, ráadásul olyat, ami több száz munkahelyből tevődik össze, kezdve a néhány száz forintos értékhatártól. Az adott körülmények között elképzelhetetlen lenne mindez, ugyanakkor a tanácsi brigádok nagyszerűen megbirkóznak a feladattal.

Manapság akármelyik község tanácselnökével beszél az ember Tolna megyében, feltétlenül határozottan érvel a házi brigádok mellett, s lelkendezik, hogy ezáltal mennyivel több feladatot tudtak megoldani a községiéi- lesztési alapból. Lelkendezik, még akkor is, ha mindez megannyi fáradsággal, nehézséggel járt.

Az iregszemcsei községi tanács elnöke például azt mondja, hogy éppen még egyszer annyit tudtak a község érdekében tenni, mintha kiadták volna a feladatokat valamilyen kivitelező szervnek. Uj bölcsőde, nevelőlakással ellátott óvoda, s a több kilométer hosszú új járda mutatja egyebek között a házi brigádok hasznát. Diósberény a kisebbek közé tartozik a megyében, de a házi brigád itt is állandóan tevékenykedik. „Nekünk kevés pénzünk van — mondotta egy alkalommal a községi tanács elnöke — éppen ezért nálunk különösen fontos, hogy azt a lehető leggazdaságosabban használjuk fel.” A diós- berényi tanács, budapesti kapcsolatait felhasználva, beszerzett egy csomó selejt építőanyagot, meglehetősen olcsón. Helyi erővel beépítették, és így annyit tudtak produkálni, mint korábban némelyik nagyközség, amelyik félt a nehézségektől és csak a szerződéskötéssel, meg a kulcsátvétellel törődött.

AZ ÉPÍTŐIPARI SZERVEK

részéről még ma is elhangzik néhány ellenérv. Több szakmunkás azért hagyta ott valamelyik vállalatot, mert otthon a tanácsi brigádban kapott állást. Azt is felvetik, hogy ezekben a brigádokban nagyon alacsony az egy főre eső termelés, ezért nem szerencsés ilyen széles körű működtetésük. Nem alaptalan egyik érv sem. Ám ahol jól szervezik, irányítják a brigád munkáját, mint a paksi tanács, ott nincs baj az egy főre eső termeléssel sem. A teendő tehát inkább a munka javítása, a jobb, körültekintőbb szervezés, semmint a munkakör szűkítése. így a vállalattól eljött szakember is ugyanolyan hasznos lesz itt is, mint volt előző helyén.

A tapasztalatok tehát egyértelműen a tanácsi házi építőbrigádok mellett szólnak.

Roda Ferenc

Tudományos tanácskozás a műemlék-helyreállításról

Hétfőn kétnapos ankét kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia .székházában a műemlékhelyreállítás elvi és gyakorlati kérdéseiről. A tanácskozást körülbelül száz szakember jelenlétében dr. Major Máté akadémikus, az építészettörténeti és építészetelméleti bizottság elnöke nyitotta meg.

Az első előadásban Horler Miklós építészmérnök, az országos műemlék-felügyelőség osztályvezetője emlékeztetett a tavaly Velencében, illetve Budapesten megtartott két nemzetközi konferenciára, amelyen bebizonyosodott, hogy a magyar műemlékvédelem irányvonalai helyesek, korszerűek, sőt egyes külföldi szakemberek szerint Európában példamutatóknak minősíthetők.

A tanácskozás részvevői nyolc szakelőadás alapján vitatják meg a műemlékvédelem kérdéseit.

Figyelő

4 mi szia i

Búzakalász Tsz befejezte

A megye járásai közül a paksi járás tsz-ei fejezték be az idén leghamarabb a kenyérgabona-vetést. Ott teljesítették ez év őszén is legjobb időben a tervet. Erre azonban, a paksi járás adottságait ismerve, számítani lehetett. Nyilvánvaló, hogy kellő szervezettség és lendületes munka előzte meg a vetéstervek teljesítését, ám a paksi járástól ez mégis természetes. Nem úgy a miszlai Búzakalász Tsz- tői. A tamási járásnak ebben a közös gazdaságában először fordult elő, hogy az esztendő talán legfontosabb munkáját idejében és jó minőségben végezték el. Ez a körülmény tehát a szokásosnál is nagyobb figyelmet érdemel, mert arra enged következtetni, hogy Miszlán, a Búzakalász Tsz-ben pozitív előjelű változásokra lehet számítani.

Balassa Tibor, a közös gazdaság elnöke még augusztusban kijelentette, hogy 1965. őszén a tsz-ben nem lesz elmaradás, a vetést illetően. Kissé merésznek hatott ez a kijelentés, s éppen ezért indokolt volt figyelemmel kísérni a közös gazdaságban folyó munkákat. Október 24-én vasárnap a Búzakalász Tsz tagjai a tervet teljesítették, és Balassa Tibor elnök ezt elsősorban a gazdák szorgalmas munkájával magyarázza. Hollósi János, Eger Sándor brigádvezető. Lebb József elnökhelyettes, Kovács Mihály gépcsoportvezető, László József, Nagy Béla, Vízi László, Mózes János traktoros, az összefogásnak, az együttműködésnek és a helytállásnak szép példáját adta, Mészáros Gyula agronómussal együtt.

Miszlán tehát bekövetkezett az, amire eddig még nem volt példa. S ezt a sok reményre feljogosító eredményt kövesse még több siker, a tsz-tagok javára és hasznára!

Az ánrízsújtoita területekről jelentjük:

Nemcsak a társadalom gondja

Tolna megye árvízsújtotta területein már mindenütt befejezték a kisebb-nagyobb árvíz okozta javításokat. A helyreállítás munkáját a legtöbb esetben a vállalatok, ktsz-ek dolgozói által felajánlott társadalmi munkával végezték el. Sajnos azonban az újonnan épülő lakóházak ügye még mindig húzódik — s erről valljuk meg nyíltan, nemcsak a társadalom, az újjáépítés munkájával megbízott emberek, hivatalos szervek tehetnek.

A tanács építési osztályának feladata csupán a társadalmi munkában vállalt néhány családi ház építési tervdokumentációjának elkészítése és az újjáépítési munka irányítása lett volna. Aztán, amikor már kézben voltak a tervek, kezdődött a huzavona, az a munka, amely egyáltalán nem rájuk tartozott. Igazán jó volna, ha egyesek megtanulnák, hogy egyéni gondokat nem lehet teljes egészében a társadalom vállára ruházni. Az építkezések megkezdését sajnos hetekig hátráltatta, hogy tisztázni kellett telektulajdonokat, hogy várni kellett egy-egy ember hanyagsága miatt, s még az is előfordult, hogy néhányakra csupán az OTP hitellevél aláírása maradt, de erre is csak hetek elmúltával tudtak időt szakítani. Ezek a körülmények zavarták az építkezések megkezdését.

Ma már rendeződtek a telekviszonyok, aláírták a hitellevelek zömét, és sajnos visszavonták a felajánlott társadalmi munkák felét. Becsen sikerült megállapodást kötni az ÉPFV- val, hogy a helyszínre szállítson 120 ezer téglát, amely kötelezettségének részben már eleget is tett. A decsi kilenc ház építésére ktsz-ek vállalkoztak. Megkezdenék a munkát, de az anyagszállítási nehézségek miatt várniuk kell még egy ideig. A kilenc ház alapja és lábazata azonban már elkészült.

A Pakson építendő három ház hitellevelét kell még elintézni. Bátán pedig már elkezdtek bizonyos építési munkákat. Négy ház alapozása és lábazata elkészült, még társadalmi munkában. Kisiparosok és a Tanácsi Építőipari Vállalat építi majd fel a bátaiak új otthonát.

A kivitelezőket már mindenütt biztosították. S bár az lenne az ideális, ha időben elkezdhették volna az építkezéseket, mégis van remény arra. hogy december végére beköltözhető állapotban álljanak az újjáépített lakások. Az építők ígérik, hogy az építkezés megkezdését követő három-négy héten belül tető alatt lesznek a házak.

Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. És most nagyon nagy szükség volna ennek a határidőnek a betartására.

Székely népművészeti kiállítás nyílt Bonyhádon

Bonyhádon a bukovinai székelyek gyapjúszövő művészetét és népviseletét bemutató kiállítás nyílt vasárnap délelőtt a Vörösmarty Mihály járási művelődési házban. A ritka kiállítást Moldo- ván Vilma váraljai nyugdíjas pedagógusnő rendezte a Tolna megyei székelyek lakta községek népművészeti szakköreinek, köztük a majosi, a bonyhádi és a lengyell székely szövőművészet őrzőinek segítségével. A gondosan előkészített kiállításon bepillantást nyújtanak a székelyek történetébe, szőnyegkészítésük technikájába; bemutatják többek közt a felvetett ágy díszes leterítésére szőtt „festékeseket”. a saját tenyésztésű juh gyapjúnak feldolgozását, kikészítését, festését, ványolását, fonását, szövését. Láthatók a gyönyörű szőttesek, saját szövésű, magavarrta ingek. Házi szövőgépen szövőbemutatót is tartottak vasárnap és hétfőn.

A vasárnapi , megnyitó folytatásaként székély népművészeti és dalestet is rendeztek, amelyen dr. Andrásfalvi Bertalan és dr. Sárosi Bálint néprajzkutatók tartottak előadást. A műsorban .Tancsó Adrienné, a 'kiváló fővárosi előadóművésznő és a cikói általános iskola énekkara szerepelt. A kiállítás megnyitóján részt vett Kresz Mária, az Országos Néprajzi Múzeum néprajztudósa is.

A néprajzi különlegességnek számító kiállítást három napig mutatják be