Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
3 TOLNA MEGYEI WfPÜJSAO 1965 október 84. Hallom, hogy otthon már befejezéshez közeledik a szüret. Egyes helyeken már forr a must, sőt egyesek már üvegből, pohárból szopják a majomtejet. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet a tisztelt szesztársaknak: nagyon vigyázzanak az ivással. Mert az ivásból sokféle baj lehet. Itt van például a detroiti eset. Detroitban Lucie Ranoken asszony éjszaka fejbevágott egy betörőt. Súlyosan megsebesítette, majd átadta a rendőrségnek. Amikor a rendőrségen megdicsérték a bátorságáért. Lucie asszony így felelt: — Tévedés történt, azt hittem, hogy a férjem érkezett haza! Jól vigyázzatok, kedves szesztársak, nehogy így járjatok. Előfordulhat, hogy véletlenül a vasaló valóban célba talál, hisz minálunk otthon lényegesen kevesebb a betörés, mint itt kint. Ebből pedig világosan következik, hogy otthon lényegesen kisebb a lehetősége a tévedésnek. Égy megoldás azért van. Kell fogni egy betörőt, azt előre küldeni. Hadd üssön az asz- szony annak a fejére. _ Hallottam é:- mást is. Például azt, hogy a mi állami embereink a legszorgalmasabbak a világon. Bejártam fél világot és most bátran kijelenthetem: valóban így van. Annyi állami rendszámú kocsit vasárnap sehol sem láttam, mint otthon Ebből viszont az következik, hogy sehol a világon nem dolgoznak vasárnap az állami emberek, csak nálunk. Még vasárnap is szívügyüknek tekintik a szocializmus építését. Le a kalappal előttük! Hallotta-e a világ legrövidebb elbeszélését? Én hallottam, és mindjárt tovább is adom. Az elbeszélés így hangzik: „Ott ült a feleségével a parkban, s megcsalta vele a titkárnőjét”. Ezt a legrövidebb elbeszélést nem Magyarországon írták pedig írhatták volna ott is, még abban az időben is, amikor csak a tipikust lehetett megírni. Persze tudnék én más ilyen rövid elbeszélést is írni. Például:„Lopott. Ült. Ismét vezető lett”. Ez egy tragédia. Három mondatos tragédia. De írhatnék viccet is: „Nálunk nincs hiánycikk!”. És jól végződő regényt is. Az egész regény csak egy szóból állna: „Protekció”. De nem írok. Nálunk a rövid műfaj nem kifizetődő. .4 rövid hozzászólást sem értékelik úgy, mint a hosszút. A rövidből olyan következtetésre jutnak, hogy még beszélni sem tud. Ez pedig különösen fontos kelléke a vezetőnek. Óriási szenzációnak voltam szem- és fültanúja a perui fővárostól harminc kilométerre délre, Paracas környékén. Itt geológiai ásatásokat folytattak és ennek során egy fuvolát találtak. A tudósok becslése szerint a fuvola 9000 éves és a barlanglaké ember meggyőző hangszerként használta. Fuvo- lázott a nőnek, hogy megnyerje magának... Ebből is látszik, hogy mint meggyőző eszköz, nem mai keletű a fuvola. Egyesek nálunk még mindig fuvoláznak a főnöknek, a rosszabb hallásúak pedig csak nyalnak. Ez utóbbi is időnként egész jó meggyőző eszköznek bizonyul. Egy másik nagyjelentőségű felfedezésnél is jelen voltam. Kiderüli, hogy a Ludasi-tó partján hogyan élt az ősember. Semmivel sem másként, mint mi. Ugyanis itt 1500 darab állati csontot találtak. Ez pedig világosan bizonyítja, hogy az ősmészárosok is legalább annyi csonttal mérték a húst, mint a maiak. Amerikában a nagy folyók partján kukacot kiszolgáltató automatákat láttam. Ide járnak a horgászok kukacért. Szerintem ezt az automatát otthon tovább lehetne fejleszteni,. A folyók mentén halkiszolgáló automatákat kellene felállítani, így a horgászokat megkímélnénk a felesleges zsinóráztatástól. Volna még egy továbbfejlesztésre javasolt találmányom. Egy német vegyészmérnök megtalálta a módját, hogyan vigasztalja meg azokat a kutyákat „akiknek” gazdái hosszabb útra mennek. Olyan levelezőlapokat állít elő, amelyeknek ..gazdaszaguk” van. A német ebtulajdonosok ilyen lapokon küldenek üdvözletét kutyáiknak. És a kutyák megnyugszanak. Jó lenne már olyan levelezőlapot is készíteni, amitől a feleségek is megnyugszanak. Bízom a magyar tudósok tehetségében. Biztosan lesz egy ilyen lap. Lehet, hogy csak ennyit kell majd ráírni: „Két nappal később jövök. Ne várj”. A feleség ettől megnyugszik. Felveszi a telefonkagylót, tárcsáz és csak ennyit mond a vonal túlsó végén állónak: „Ma este várlak. Pá drágám!”. Pá! U. i.: Október 31-én világtakarékossági nap kezdődik. Takarékoskodni kell a szavakkal is. Tisztelettel: 20 év bűnügyi krónikájából 99 Hittérítő” turisták Azon a június végi szombat dél- előttön a nap valósággal ontotta sugarait. Az autójavító vállalat félmeztelenre vetkőzött szerelői azonban mit sem törődve a rek- kenő hőséggel, mint hangyák sü- rögtek-forogtak egy külföldi rendszámú gépkocsi körül. A művezető is szemmel láthatóan szívén viselte, hogy a kocsi javítása mielőbb elkészüljön, mert több ízben is aggodalmaskodó kifejezéssel az arcán feltűnt a javítóakna környékén. A mindig vidám csoportvezető a parányi irodában ideges kézmozdulattal lökte vissza a telefonkagylót a készülék villájára, ö azonban nem a munka elkészülte miatt volt izgatott. Már két ízben is hiába próbált telefonálni — a készülék „foglaltat” jelzett. Türelmetlen, segélykérő pillantással nézett körül. Letörölte izzadt homlokát, várt néhány percet, aztán ismét kísérletezett. — Na végre! — sóhajtott fel megnyugodva. — Halló! Főkapitányság? Kérem egy érdekes, vagy talán inkább egy fontos bejelentést szeretnék tenni... Igen várok... A másodpercek most kissé hosz- szúnak tűntek, de nyugalma láthatóan visszatért. — Halló... itt Sz. István csoportvezető beszél a Autójavító Vállalattól, két amerikai állampolgár van nálunk. Gépkocsijuk elromlott, nem tudnak tovább menni... Hogy miben lehetnek Önök segítségükre? Nos mindjárt erre is rátérek. Az amerikai turisták, akik magyarul egyáltalán nem tudnak, vagy talán nem akarnak beszélni, igen diszkréten különböző magyar nyelvű bros- súrákat osztogatnak dolgozóinknak. Gondoltam, hogy ez érdekli önöket. Csak belelapozgattam, de nekem egyáltalán nem tetszik. Kérem, siessenek... A viszontlátásra! — tette helyére a kagylót. Visszasietett a gépkocsihoz. Franciakulcsot vett kezébe, aztán odaszólt az egyik munkáshoz: — Csak nyugi, Feri bácsi. Nem kell úgy kapkodni, úgyis elég melegünk van. — Na látod. Most meg az a baj, hogy meleg van. Eddig azért panaszkodtunk, hogy állandóan esik... — zsörtölődött az idősebb szaki, majd kiegyenesítve derekát, rágyújtott a vendégektől kapott cigarettára. — Most hol vannak? — kérdezte fejével a kocsi felé intve a csoportvezető. — Kimentek az utcára. Biztosan ott is ezt az „üdvözlégyet” osztogatják — mondta, aztán nadrágzsebéből egy nyomdai úton előállított, tetszetős kivitelű füzetet húzott elő és a csoportvezetőnek nyúj tóttá. — Olvasd csak! Ez épp neked való! — tette hozzá csipkelődő, kissé gúnyoros hangon. A csoportvezető kezébe vette a brossúrát, találomra belelapozott és félhangosan olvasni kezdte: „Nincs más törvény, csak az istené. Prédikáljuk és tanítsunk egységben... A legjobb módszer az ige hirdetésére az, ha az embereket közvetlenül a lakásukon látogatjuk meg... Számolni kell a Kisalakú zajmérő A villamoszörej a nehéz kalapácsok dörömbölése, s a többi zaj károsan befolyásolják az ember idegállapotát. A kellemetlen zajok tompítják az ember figyelmét, csökkentik munka- képességét, és rongálják egészségi állapotát. A zajok megszüntetése, illetve tompítása tehát fontos feladat és ezért a Szovjetunióban is jelentős erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. A zaj ellen folytatott küzdelem új zajmérő készülékek megszerkesztéséhez vezetett. A zajos környezetben dolgozók a zsebükben hordják e készülékeket, s azok szüntelenül mérik a munkásra ható zajokat. A hang hullámok behatolnak a készülék mikrofonjába, elektromos árammá alakulnak át majd a regisztrálóba jutnak. A készülék számlapján elhelyezett nyilak állandóan jelzik a zaj erejét és így kellő támpontot adnak az egészségre káros munkakörülmények megjavításához. sátánnal... Sok ellenállással találkozunk, különösen a keleti tömb országaiban...” — Na, mit szólsz a szentma- laszthoz? — szakította félbe az idősebbik, kissé ingerült hangon. — A szöveg egyértelmű célzásai világosak. Azt hiszem, ezek az amerikaiak vagy civilbe öltözött jezsuiták, vagy valamiféle szektához tartozók. — Lehet -— válaszolta társa. — Akármifélék is, az a tény, hogy amit csinálnak nem egyéb, mint a társadalmi rendszerünkkel szembeni propaganda, amely arra irányul, hogy az emberek fejében zavart keltsen. Élesztgesse a rendszerrel szembeni ellenállás szellemét. Ezúttal vallásos mázzal vonták be a mérget... — Tenni kéne valamit. Ezt még sem lehet eltűrni — vélte az öreg szaki, s várakozva tekintett csoportvezetőjére. — Nyugalom Feri bácsi, én már értesítettem az illetékeseket. Sőt, úgy látom, már jönnek is — mutatott a kapun begördülő Pofa- jedára. Sietős léptekkel már in-, dúlt is a kocsi felé. A gépkocsiból kiszálló nyomozók kezet ráztak a csoportvezetővel és az irodába mentek. Alig csukódott be az iroda ajtaja mögöttük, amikor a két amerikai turista is visszaérkezett. Elégedett pillantást vetettek gépkocsijukra, amelyet már a kocsimosók vettek kezelésbe. Néhány szót váltottak az egyik szerelővel és megindultak az iroda felé. Egyikük fölényes mosollyal megveregette az egyik kocsimosó vállát, majd átnyújtott neki egy csomag amerikai cigarettát, és néhány brossúrát. Az irodában azonban egyszeriben arcukra fagyott a nyájas mosoly, mihelyt az egyik nyomozó angol nyelven közölte velük, hogy utiokmányukat és gépkocsijukat átvizsgálják. Készségesen, bár nem nagy lelkesedéssel engedelmeskedtek. Mindketten átadták útlevelüket. A hivatalos bejegyzésekből kiderült, hogy csak néhány napra látogattak Magyarországra. Ezt megelőzően Csehszlovákiában jártak és Ausztrián keresztül érkeztek Budapestre. A gépkocsi átkutatása sem tartott hosszú ideig. A nyomozók gyakorlott mozdulatokkal végezték munkájukat, látszott nem először csinálják. A kocsi csomagtartójában kiképzett rejtekhelyről, csakhamar előkerültek a különböző formájú és nagyságú, színes fedőlapú brossúrák. A póruljárt amerikai „turisták” falfehéren álltak a kíváncsiskodók gyűrűjében. — Ki hitte volna, hogy ezek „misszionáriusok”? —jegyezte meg valaki gúnyosan... Pedig valóban misszionárius volt a két amerikai turista — a fellazítás politikájának misszionáriusa! Dr. K. T. Jövő vasárnap: új technikai eljárások a rendőrség bűnüldöző munkájában.
