Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

1965. október 24. TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Halálra ítélt világ! A völgyben, ahol a dombok ve- Endre és Szabó László. Pedagó- tik egymásnak a talpukat, ahol a gusnak készülnek. Ezt a pályát beszéd hangjai messzire futnak a választották élethivatásul, s bár a visszhang szárnyán, ahol nem jár autóbusz, meg üzletek sincsenek, ahová idegen csak nagy üggyel- bajjal jut el —, ott van Gyulaj- Pogányvár, meg Gyulaj-Üjbíród- szőlőhegy. A levegő tisztán illato­zik. Messzi nézni ugyan nem tud a szem, de a dombok hajlatain túl valami széles, végtelen világ sejlik: mindenféle zajjal, modern­séggel, technikával. Ide még a villany se nyújtózkodik el. Néhány apró ház, vályogból, összeeszká- bált vityiló, putri... és két iskola épülete. A tanító bátyám — Gyulaj? Öh, semmi az! Olyan 35—40 percnyi járás az egész — mondják az ott lakók. De azért, amikor visszaérnek az orvostól, vagy az üzletből, bizony fáradtan ülnek a putri elé a földre, s simogatják, dörzsölgetik a sok menéstől megfájdult lábu­kat. A putrik előtt a bográcsból étel gőze száll, a csöppségek oda­benn sírnak, a nagyobbak szalad­gálása visszadübörög a domb­oldalról és egy-egy veszekedést végighallgat az egész település. — Én mondom, tanító bátyám! Erre nem jön, az biztos! Erre nem megy az iskolába az ő gye­reke! Nem bizony, arra esküszöm! Inkább lőjenek le! A tanító bátyám — Schland Ede, a két iskola igazgatója — sok perpatvarban tett már igaz­ságot. Rá hallgatnak, tőle tarta­nak. Körülsompolyogják, ha vala­mi baj van, lesik az alkalmas pillanatot, hogy megkezdjék a panaszkodást, az árulkodást, a szitkozódást. Beszélni tanulnak Kocsma volt még 1960-ban is az épület, ahol ma az iskola ütött tanyát. Rozoga ház volt, amikor 1961-ben megvásárolta a községi tanács. Aztán kicsit megrenovál­ták, padlót raktak le, s már két éve, hogy a régi pedagóguslakást átalakították konyhává, étkezővé és raktárrá, — napközis lett az iskola. Kicserélték a parányi ab­lakokat, új padokat, asztalokat vásároltak, fehérre meszelték az osztálytermeket. Pogányváron tanulnak a kicsik. Első, második osztályosok ülnek a padokban. Előkészítő jellegű is-* kóla ez. A normálkorú elsősök­nek először a nyelvi készségüket, a szókincsüket kell fejleszteni. Inkább csak a második évben ke­rülhet sor az írás, olvasás, számo­lás oktatására. Aki aztán eléri, hogy tisztában van az alapvető fogalmakkal, ismeri a betűket, olvasni is megtanul valahogyan, meg a számjegyekhez is konyít valamit, az a gyerek harmadik osztálytól már Űjbíród-szőlőhegy- re jár. De ezt a követelményt el­érni nem valami könnyű dolog. Akad olyan cigánylány is, aki Pogányvárról egyenesen az is­kolapadból megy férjhez. Csak jönnek a többiek, s mondják, hogy nem jön többé, bekötötték a fejét. Fekete gyermekszemek — Tornaszőnyegen laktunk né­hány hétig. Az egyik osztályte­remből választottuk le egy füg­gönnyel a lakosztályunkat, s ott éltünk. Most már elköltözött a házaspár, s így került részünkre is egy szoba. Ezenkívül berendez­tünk egy másik osztálytermet is, s így nincs szükség a délutáni ta­nításra. _ ____ K épesítés nélküli tanítónak jöt- Bogdán Sanyi tek mind a hárman ide, erre a Gyulaj tói négy kilométerre eső autót. Rádió — táska, vagy tele- vidékre ezek a fiatalemberek, akik pes — azonban nagyon sok he- így beszélik el sorsukat. Mind a lyen szól. S itt élnek érettségi- hármán: Bujdosó Lajos, Lendvai zett emberek is. Bogdán Kati felvételi pontszámaikkal sem kell szégyenkezniük, nem jutottak be a főiskolára, egyetemre. Így ke­rültek erre a vidékre, képesítés nélküli tanítónak. ök is „tanító bátyám”-ok lettek. Rájuk is hallgatnak az emberek, lesik tanácsukat, kikérik vélemé­nyüket. — De igazán nagyon szívélye­sek az itt lakók. Sokkal hálá- sabbak minden emberi szóért, minden velük szemben tanúsított jóért, mint a faluban, vagy a vá­rosban élők. Igaz, tudatlanab­bak is, — de talán éppen ezért lesik annyira és fogadják olyan jó szívvel fáradozásainkat. Néhány hónap tapasztalata mondatja a fiatalemberekkel a szavakat. Sok borzas, fekete fej lesi a beszélgetést. Egyiken, má­sikon szedett-vedett, s tisztának sem mondható ruha. De a sze­mük, az beszél. Tekintetük be­szél, magyar nyelvre még bizony nehezen álló szájuk helyett i& Sok figyelemről, mély értelem­ről, szeretet utáni vágyról be­szél. Magukhoz vonzzák, meg- ragadjiák a látogatót ezek a gyer­mekszemek. Meg kell szeretni őket, nagyon kell szeretni őiket annak, aki foglalkozik velük. A falu négy kilométer, villany nincs, így televíziót sem nézhet­nek: Szent áhítattal várják a ritkán arra vetődő művelődési — No, nem kell bennünket sajnálni! Azt igazán nem! Jár­nák folyóiratok, bemegyünk a faluba filmet nézni, meg szom­batonként mindegyikünk haza­látogat., Az álmokból valóság lesz Ahol a dombok vetik egymás­nak a talpukat, ott a völgyben van Gyulajtól négy kilométerre Pogányvár, Ujbíród-Szőlőhegy. Kis település, néhány vityiló, putri az egész. De iskolája vari! Csodálatos dolog ahogy a szur- tos apróságok kilépnek a szűk alacsony vályogviskóból, s a kitaposott ösvényen át elmen­nek az iskoláig és beülnek a padokba. Bizonytalanul rajzolják a betűket, sokáig gondolkoznak a számok összeadásán, de végül csak sikerül! S bár a Bogdán- gyerékek otthonában mégcsak egy asztal sincs —, a gyulaji is­koláig gyalogol minden reggel a nyolcadikos Sanyi, arról álmo­dik, hogy repülőtiszt lesz, s ősz- szel technikumba jelentkezik, hogy szakma legyen a kezében. Sikerülni fog neki, hiszen ötör sok sora jelzi, hogy sokszor fe­leltetik. Neki az is kevés. Messzi táj, a falutól 35—40 percnyi járásnyira esik. Halálra ítélt világ! Halálra ítéltek a vá­lyogkunyhók, az agyontoldozott renovált iskola. Az emberek íté­lik halálra, akik kinőnek ebből a környezetből. Azok a gyere­kek, akik már tanulják a betű­vetést, akik többre képesek, s akik többet akarnak, mint elő­deik. Nemesebb, tisztább, értel­mesebb életet. S, hogy ma még talán tudatlan eszmélésük, ál­maik válóra váljanak nem is kell hozzá sok idő, nem kell hozzá sok generációk, nemzedékek sora. Méry Éva A simontornyai és a tereli ügyhöz Tóth József, a megyei KISZ-bizottság titkára október 9-én, a megyei mezőgazdasági operatív bizottság ülésén el­mondotta, hogy egyes esetekben a diákok közreműködési szándékával a tsz-ikben visszaélnek. Állítását a simontor­nyai példával bizonyította, és a jelenlévőkkel közölte, hogy ott, a tsz főagronómusa nem szervezte meg kielégítően a diákok reggeli munkába szállítását. Ennek félnapos ácsor- gás lett a következménye. A Tolna megyei Népújság októ­ber 10-i számában a mezőgazdasági operatív bizottság ülé­séről részletes tudósítás jelent meg. A szóbanforgó simon­tornyai ügyről is beszámoltunk olvasóinknak. Valamint arról, hogy Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke uta­sítást adott a simontornyai ügy kivizsgálására és a megfele­lő felelősségrevonás alkalmazására. Ezt követően a simontornyai Vak Bottyán Általános Is­kola és Gimnázium igazgató-helyettesének aláírásával levél érkezett a szerkesztőségbe, ebben az igazgató-helyettes kö­zölte, „félnapos várakozásról nem volt szó, csupán fél óráig vártunk a brigádvezetőre, a mezőgazdasági munka első nap­ján”. Egyúttal kéri a Népújság szerkesztőségét, helyesbítésre. A megyei tanács vb-elnökének utasítása értelmében, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya a simontornyai ügyet kivizsgálta és megállapították, hogy a diákoknak nem kel­lett várakozniok. Tóth József, a megyei KISZ-bizottság tit­kára viszont továbbra is állítja, hogy várakozniok kellett. Az ellentmondó megállapításokból arra kell következtetni, hogy a simontornyai ügyben valaki nem viselkedik korrek­tül. A megyei lapnak elsőrendű és fontos feladata, ponto­san tájékoztatni ebben a szorgos munkaidőben a lakosságot arról, ami a megyei mezőgazdasági operatív bizottsági ülé­sen elhangzik. Az viszont, szintén elsőrendű és fontos köte­lesség, hogy aki ott valamit állít, vagy mond, annak fede­zete legyen. Ilyen szempontból különösképpen tanulságos a simontornyai ügy. Ugyancsak október 9-én a Gépállomások Megyei Igazga­tósága a Teveli Gépállomás igazgatójának közlése alapján arról tájékoztatta az operatív bizottság tagjait, hogy a Te­veli Gépállomás igazgatóját jogtalanul büntették meg sza­bálysértés címén. A szóbanforgó tudósításban erről is beszá­moltunk olvasóinknak. Szabópál Antal elvtárs, a megyei ta­nács vb-elnöke a megyei mezőgazdasági operatív bizottság elnökeként ezzel az üggyel kapcsolatban is utasítást adott, a körülmények kivizsgálására, és tisztázására. A bonyhádi járás illetékes és érintett vezetői igazolták, hogy nincs szó semmiféle jogtalanságról. Az ottani szabálysértési előadó munkáját kifogástalanul látja el, és a Teveli Gépállomás igazgatóját a megyén kívül végzett szállítások miatt bün­tette meg. Jogosan járt el tehát. Ehhez Zsigovits Ferenc, a Tolna megyei Gépállomások megyei igazgatója annyit fűzött hozzá, hogy a Teveli Gép­állomás igazgatóját gyakran jelentik fel jogtalanul is, s eb­ből származhatott a félreértés. A dolognak azonban végül ebben az esetben is az a lényege, hogy a megyei lap köte­lességének tartja helyt adni a kivizsgálás végleges eredmé­nyéről. SZEKULITY PÉTER A mezőgazdasági szakmunkásképzés új formája A mezőgazdasági üzemek fejlő­désével párhuzamosan mind több szakmunkásra van szükség az irá­nyító közép- és felsőfokú képzett­séggel rendelkező szakemberek mellett. A fejlődés tendenciája szerint egyre kevesebb az olyan munka, amelyet szakismeretek nélkül megfelelően el lehet végez­ni. A mezőgazdasági technika és az új módszerek térhódításával fokozatosan csökken azok szere­pe, akik szakképesítéssel nem ren­delkeznék, s nő a szakmunkáso­ké, éppúgy, mint az ipari üze­mekben. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek szakmunkás-ellátottsága meg­lehetősen gyenge, már most elmaradt a követelmé­nyektől. Az ipari jellegű szak­mákban ugyan jobb a helyzet az átlagosnál, de itt sem kielégítő. Érthető tehát, hogy mostanában nagy nyomatékkai került napi­rendre a mezőgazdasági szakmun­kásképzés. Ezzel kapcsolatban számos szervnek kijelölték a maga fel­adatát, mert a teendő olyan sok, hogy csak együttes erőfeszítéssel lehet viszonylag rövid idő alatt számottevő eredményt felmutatni. A Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó szervek épp­úgy felelősek a kijelölt feladatok megoldásáért', mint a népművelési szervek, vagy az egyes társadal­mi szervezetek. A korábbi képzé­si formák mellett most egy új forma megvalósításán is fáradoz­nak a Természettudományos Is­meretterjesztő Társulat és az egyéb szervek képviselői, együttes erővel. Amint Szállási Ernőtől, a TXT Tolna megyei titkárától meg­tudtuk, ennek az új képzési for­mának a lényege az, hogy a hallgatók három éven ke­resztül 250—250 óra időtar­tamon keresztül megfelelő oktatásban vesznek részt, s a tanfolyam elvégzése egyben általános iskolai végzettséget is ad. Elsősorban ugyanis a falvak kö­zépkorú lakóit kívánják az okta­tásba bevonni, illetve szakmun­kássá képezni, mert hiszen első­sorban ezek dolgoznak jelenleg a mezőgazdaságban, s a jövőben is főként rájuk lehet számítani. Ugyanakkor közismert, hogy az ő gyermekkorukban még nem volt nyolcosztályos általános iskola, így többnyire legfeljebb hat ele­mivel rendelkeznek. A lehetősé­gekhez mérten természetesen igyekeznek bekapcsolni az okta­tásba a fiatalabb korosztálybelie­ket is. Az oktatási anyagot is ennek megfelelően állították össze. Szükséges, hogy egyben megad­ják a nyolc általános iskolai vég­zettséget is a hallgatóknak, már azért is, mert ez minden további tanulás szempontjából alapvető. Ám a hallgatók egy részénél, már korukra való tekintettel sem lép­hetnének fél olyan követelmény­nyel, hogy a szakismeretek mel­lett az általános iskola minden anyagát elsajátítsák, így elsősor­ban azokat az általános iskolai tárgyakat tanítják, amelyek a szakma szempontjából alapve- tőek, s az egyéb, humántárgyak­ból csak kevesebb ismeretet kell elsajátítaniok. JEz érthető, hiszen a hangsúly a szakmatanuláson lesz. Ugyanakkor természetesen az általános iskolai végzettség is csak egyes tárgyakra vonatkozik. Tolna megyében mintegy 20 községben folynak az előké­születek a szakmunkásképzés e formájával kapcsolatban. Elsősorban azokban a falvakban kívánják megszervezni, ahol fej­lettebb szövetkezet működik, •mert hiszen itt már többnyire ki­forrtak a gazdálkodás szerkezeti perspektívái, nagyjából tudják, milyen szakmunkásokra lesz szük­ségük, mennyit tudnak majd fogr lal koztatni. Ahol állami gazdaság is működik, mint például Ger- jenben, ott az állami gazdasági dolgozók közül is vonnak be a hároméves tanfolyamra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom