Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-21 / 248. szám
9 1965. október ít TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Pravda szerkesztőségi cikke az indonéziai eseményekről Nagy gond a kukorica és a napraforgó tárolása Moszkva (TASZSZ). A szerdai Pravda szerkesztőségi cikkben foglalkozik az indonéziai eseményekkel. A hírügynökségek és a világsajtó jelentései szerint — hangzik a cikk — tovább éleződik a politikai helyzet Indonéziában, folynak a megtorlások az ország demokratikus erői ellen. Bár Sukarno elnök röviddel szeptember 30-a után, a kormány pedig október 6-án nyugalomra és a rend megőrzésére szólította a szembenálló feleket, az utóbbi időben antidemokratikus kampány indult meg a baloldali tömegszervezetek, köztük az Indonéz Kommunista Párt ellen. A külföldi hírügynökségek október 18-án közölték* hogy a dja- kartai helyőrség parancsnoka utasítást adott a kommunista párt betiltására. Az Antara hír- ügynökség állítása szerint a kommunista párt, valamint számos baloldali tömegszervezet betiltása „csupán ideiglenes és csak e szervezetek tevékenységének kivizsgálási időtartamára szól”. A parancs kiadásának ténye azonban azt jelenti, hogy a jobboldali erők a rendkívüli helyzetet politikai ellenfeleikkel való leszámolásra akarják felhasználni, miközben semmibe veszik az indonéz nép nemzeti egységének és imperialistaellenes harcának érdekeit. Néhány indonéz lap egyenesen a kommunista párt és a baloldali szervezetek elleni megtorlások fokozására bujtogat. Nyilvánvaló, hogy a baloldali erők ellen indított hajszát nagyszerűen kihasználhatja a SEATO és a CENTO és ez a kampány csupán az imperialistáit malmára hajtja a vizet. Nem véletlen, Gromiko Havannába érkezett Havanna (TASZSZ). Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden a kubai forradalmi kormány meghívására Havannába érkezett. Gromiko New York-ból, az ENSZ székhelyéről utazott a kubai fővárosba Raul Roa kubai külügyminiszterrel. A Jpsé Marti repülőtéren Gro- mikót Fidel Castro és más kubai vezetők fogadták. Jelen volt Alek- szejev havannai szovjet nagykövet is. hogy több amerikai lap egész nyíltan felvetette: az Egyesült Államoknak haladéktalanul hasznosítani kellene az indonéziai események adta lehetőségeket. A Pravda rámutat: az október 6-i kormányfelhívás azt mutatja, hogy az ország sorsáért felelősséget érző indonéz vezetők a nemzeti egység helyreállításának lehetőségét nem az erőszakos cselekményekben és a fölösleges vérontásban, hanem abban látják, hogy erőfeszítéseket kell tenni a béke és a nyugalom helyreállítására. A Szovjetunió mindig politikai és gazdasági támogatásban részesítette a szabad Indonéziát, amely sokat szenvedett a holland gyarmatosítók elnyomása alatt. A Szovjetunió ott állt az indonéz nép mellett, amikor az függetlenAlighanem a véletlen adta, hogy a nyáron Bukarestben, a Sfintu Gheorge-téren lévő nullakilométerkőtől indultunk országjárásra, Olténia felé. Uticélunk — Arges és Slatina, a román alumíniumipar első bázisa, — néhány esztendővel ezelőtt ugyancsak a saját „nulla-kilométeréről” indult a gyorsan elért magasságok felé. S hogy ez a sokat hallott szó — „magasság” — ezúttal nemcsak jelképes, hanem szemmel látható és megmérhető, azt nemsokára megtudtuk. Volgánkkal másfél óra alatt Pitestiben voltunk, ám nem jutott időnk a híres pitesti cujka ízlelésére, mert még ebéd előtt Argos- ban kellett lennünk, a vízierőmű- óriásnál. A völgyben már áll a 165 méterre magasodó impozáns gát, vadregényes környezetben, mintha egy jókedvű festő tréfából festette volna a szakadékba a félelmetes szürke betonfalat. Az építkezés igazgatóságán rövid tájékoztatót kaptunk: — Az argesi vízierőmű-rendszert négy esztendővel ezelőtt kezdtük építeni, és jövőre, 1966-ra elkészül. A Fogarasi havasokból lezúduló Arges felső folyásán épül az erőmű és a gát. Egy 14 kilométeres mesterséges tó csillog nemsoségéért, Nyugat-Irián visszacsatolásáért harcolt, amikor erőfeszítéseket tett nemzetgazdasága és fegyveres ereje megteremtésére. A szovjet emberek, híven a népek barátsága és testvérisége lenini eszméihez, a proletár nemzetköziség eszméihez, sohasem voltak közömbösek az indonéz nép és az Indonéz Kommunista Párt sorsa iránt. Most, a megpróbáltatás napjaiban, a Szovjetunióban figyelemmel és nagy aggodalommal kísérik a baráti Indonéziában történő eseményeket. A szovjet emberek bíznak benne, hogy Indonézia népe — mint már többször tanújelét adta — demokratikus úton rendezi a felvetődött nehézségeket. Romániai útijegyzet kára tengerszemként a sziklák között. — Mennyi áramot termel majd az erőmű? — A tervek szerint évente 400 millió kilowattóra villanyáramot ad, vagyis több mint egyharmadát a háború előtti Románia egész elektromosenergia-termelésének. A víz olyan magasról zúdul a föld alá szerelt turbinákra, hogy minden fél liter víz ereje egy ki- lowattnyi árammal ér fel! A mérnökök megjegyezték, hogy a Dunán épülő román—jugoszláv Vaskapu-erőműnél negyvenszer annyi vízre lesz szükség egy kilowatt áram előállításához. Arges azonban nemcsak villamos energiát ad majd, hanem nagy területen megszünteti a gyakori árvízveszélyt és csaknem százezer hektáron lehetővé teszi az öntözéses gazdálkodást... Kiadós ebédet kaptunk a kantinban, azután siettünk tovább Arges „testvéréhez”, az Olt völgyében, a havasok és a Duna között félúton elterülő városkába, Slatinába. Az ötvenes évekig alvó városról az író már a századfordulón úgy vélekedett, hogy „egy olyan város, amelynek régóta halódó testében alig mozdul az élet”. Látná a mai, nyüzsgő Slatinát a századMegkezdődött a napraforgó és a kukorica felvásárlása megyénkben. Farkas László, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója tájékoztatást adott a termények átvételéről és a raktározási gondokról. Napraforgóból a terv szerint 900 vagont vesz át a vállalat, eddig mintegy 150 vagon a felvásárlás. Az elhelyezésben nagy nehézségekkel küszködnek, igen kevés a raktártér, mert jelenleg a raktárak kihasználási foka 120 százalék fölött van. Tehát gabonafélékből már több van a tárolóhelyeken, mint amennyi ideális lenne. Nehezíti a probléma megoldását, hogy naponta csak 1—5 vagonnal lehet elszállítani megyénkből az olajgyáraknak, attól függően, hány vagont kapnak. Időnként egészen súlyos a vagonhiány, amikor napraforgót kellene szállítani. Farkas László azt mondja, mindezek ellenére igyekeznek megoldást találni, Slatináig forduló toliforgatója! Kilométernyi hosszú gyárcsarnok, modern hengermű, kemencék, csupa-üveg épületek — ez ma Slatina, a román alumíniumgyártás központja. Június 28-án csapolták az első adag alumíniumot. A bauxitot a Padurca-Graiului bauxitbánya és ércelőkészítő adja, amit a nagyváradi timföldgyár bán dolgoznak át a slatinai alumíniumgyár számára. Ez a legkorszerűbb berendezésekkel ellátott alumíniumgyár az első szakaszban évente 25 ezer tonna alumíniumot és alumíniumötvözetet állít elő — tömböket, gömbrudakat és táblákat. A mindössze két esztendő alatt felépített kombinát később megháromszorozza termelését. Az egykori „alvó” Slatina arcát azonban nemcsak a román alumíniumipar bázisának felépítése változtatta meg, hanem a munkások új lakótelepei, az aszfaltozott utak, üzletházak, az autóbuszközlekedés. Messzire haladtak a „nulla-kilométerkőtől", s nemcsak Arges és Slatina vérkeringése gyorsult meg, hanem egész Olténiáé, amelynek térképén új jelek mutatják a két várost. Sebes Tibor fedél alá tenni az összes terményt. A gyapotraktárakat október 15 és november 1 között a vállalat kezelésébe vonják; ez a szekszárdi járás helyzetét segíti elsősorban. A tamási járásban újabb gépállomási színeket vesznek igénybe és a tamási malomnál is ürítettek raktárrészt, körülbelül 20 vagon áru befogadására. Sajnos, alkalmazni kell azt a csöppet sem gazdaságos módszert, hogy Tamásiból Szekszárd- ra szállítanak napraforgót vasúton, nagy költséggel. Ugyancsak enyhít a tárolási gondokon az, hogy mintegy 250 vagon „iregi csíkos” napraforgót exportál a megye, és 150 vagonnal küld a dombóvári vetőmagközpontnak. A továbbiakban elmondotta, hogy a kukoricaátvétel is megkezdődött. összesen 3000 vagonnal akarnak felvásárolni, a hét elejéig 100 vagonnyit vettek át. A kukorica tárolásában még nagyobbak a nehézségek. A 3000 vagon terményből mindössze 600 vagont tud a vállalat górékban tárolni, körülbelül ezer vagont szárít és a szövetkezeteknél 600 vagon kukoricát raktároz bértárolással. A többit prizmában tudja átvenni, illetve az átvétel után prizmában kell tárolnia a szabadban, mielőtt kellőképpen megszáradna a termény. A vállalat azért alkalmazza ezt a módszert, mert a tapasztalatok szerint a minőségi megóvás így jobban biztosítva van, mintha a termelő üzemeknél prizmáznák. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dolgozói szakszerűbben készítik el a prizmát, megtanulták a legjobb eljárást, és már a helyet is úgy választják ki, hogy minél kevesebb nedvesség legyen a kukorica- prizma alatt. Az előző években igen kismértékű volt a penészedés, kevesebb mint a falak között lévő kukoricában. A veszteség tehát minimális. Természetesen folyamatosan szárítóba kerül a szabadban tárolt kukorica is, azonban a számítások szerint még februárban is lesz szabadtéri tárolás. Tavaly bírálták ezt a módszert egyes vidékeken, — a televízió is —, de az igazság az. hogy jó termés esetén — s az ' idei az — nincs más megoldás. Nyilvánvaló, hogy a vállalat szívesebben raktározná az összes kukoricát górékban. Annál is inkább, mert a prizmázás kétszeri rakodást jelent, a szárítással. (0- ]•) 0 nulla-kilométerkőtől A Tolna megyei kisipari termelő szövetkezetek a lakosság szolgálatában! Rádió, televízió, magnetofon, lemezjátszó és mindennemű elektroakusztikai berendezések, elektromos háztartási gépek, hűtőszekrények javítását a részére soron kívül végzik. Kisebb javítást a helyszínen is! gyors, olcsó, pontos és szakszerű! Forduljon hozzájuk bizalommal. Dombóvári Vasipari Ktsz, Bonyhádi Vasipari Ktsz. Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz, Tamási Vegyesipari Ktsz, Simon tornyai Vegyesipari Ktsz. Pincehelyi Vegyesipari Ktsz. lakosság Munkájuk 7 (161)
