Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-04 / 208. szám
4 fSHSfS MEGYEI NEPtJSÄfl 1965. szeptember 4. A Pierrelatte-i atomközpont ■„Az AFP hírügynökség jelentése szerint szombat reggel egy amerikai katonai repülőgép behatolt a franciaországi Pierre- latte fölé. Az amerikai gép, amely — mint később kiderült — RF—101-es típusú fényképező felderítőgép volt, s a nyugatnémetországi Ram- steinben állomásozó 38. rajhoz tartozik, hamarosan a rárepülő vadászgépek között találta magát. ^ Pierrelatte-i uránszepárációs üzem (Hír az 1965. július 18-i napilapokból.) Provence festői vidékén, a Rhone völgyében fehér sziklák és olajfák árnyékában működik a francia atomipar talán legnagyobb szabású létesítménye, a Pierrelatte-i uránszeparációs üzem. Erre az üzemre alapozták a DeGaulle- féle nemzeti atomütőerőt. Az üzemben U 235-ös urániumizotópokat állítanak elő, elsősorban egyik csarnoka. gáztól. Nagy vonalakban ez a dúsító eljárás menete. Nagyon nehézkes és kényes a munka az uránium hexafluor gázzal, amely erősen maró hatású és ezért a gáz szekciókban előforduló műszaki berendezéseket speciális fémötvözetből készítették. A gáz ezenkívül érzékenyen reagál a legkisebb légnedvességa francia gyártmányú nukleáris re, olajra is, így az üzemrésze- fegyverek számára. A Pierrelatte-i üzemben gázdiffúziós eljárással a természetes uránércből U 235 izotópban dúsított uránt állítanak elő. Az üzem felépítésének lényege a négylépcsős elrendezés, tehát az üzem fő részei: az „alacsony”, a ..közép”, a „magas” és az „igen magas' üzemrészt 0,7 u/o-os, szempontból gondosan előkezelt U 235 érccel táplálják tonnaszámra. Az „alacsony” üzemrészben előkezelt uránizotóp már orvosi és egyéb kísérletek céljára felhasználható. A „középső üzemrész a dúsítási fokot 10 %-ra emeli, ez a folyamat így megy tovább, egészen az „igen magas két a legkorszerűbb szellőzőberendezésekkel kellett ellátni. Nem jelent könnyű problémát a gépek karbantartása sem. mert a hagyományos olajozást és zsírozást ezeknél lehetetlen alkalmazni. Az üzem egyik főszerelője annak idején úgy nyilatkozott, hogy már a szerelés ideje alatt is sebészorvo. . ___ sokhoz hasonló steril öltözetben ü zemrész. ^Az ^cs^y és kesztyűkben dolgoztak a szerelők. A Pierrelatte-i üzem 1964 óta dolgozik, de nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, milyen kapacitással és teljesítmény mellett. A franciák annyit már 1963- ban közöltek, hogy kb. 2000 kutató foglalkozik a gázdiffúziós eljárás.; tökéletesítésével. A Pierrelatte-i átomlcózpont kiépítése még 1963 szeptemberében felvonult a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Megállapította, hogy a kutat kompresszorozni kell. A szivattyút is leszerelték azzal, hogy megvizsgálják. Később a vállalat elvonult, anélkül, hogy befejezte, és átadta volna a mun- | kát. A kutat sem fedték be megfelelően, így az két hónapig a »ttttttttttttttttttttttttttttttttti YTTWTl'VTTTTyTfv???YYTTTYtt*yyt1^községből] gyermekek szórakozási zemrészig ahol a feldúsított napjainkban is folyik, elkészülése urániumot a végső fázisban el- után 220 000 négyzetméteren fog választják a dúsító műveletben majd elterülni... fontos szerepet játszó hexafluor Endresz István Vízmű — víz nélkül A kocsolad víznek, pontosabban a vízhiánynak hosszú a története. A jelenlegi tényállásit rövidéin le lehet szögezni: a kocsoiaiak 1963 nyarán elhatározták, hogy a többi községiekhez hasonlóan ők is törpevízművet létesítenek a faluban. A vízműtársulás megfelelő létszámmal, 1963 júniusában megalakult. A község vezetői a Ko- csolán lévő mélyfuratú kútra alapoztak, amely az 1956-os mérési eredmények alapján megfelelő vízmennyiséggel tudta volna ellátná a községet. A társulás megalakult, a tervek elkészültek, lefektették a csöveket, felállították a glóbust, és megindult a víz. Kerek öt percig. Azóta sincs. Jön- nek-mennek az akták, folyik a viaskodás. csak a csapból nem folyik semmi... Nézzük talán az előzményeket. A községben lévő mélyfuratú kúton egy „Medve” féle szivattyú volt felszerelve, amelyet addig is használtak. A használat következtében a csavarok meglazultak, így a talajvíz beszivárgott a kútba. A KÖJÁL vizsgálata megállapította, hogy ebben az állapotban a kút nem használható, mert a vize fertőzött. A községi tanács erre érintkezésbe lépett a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal: kompresszorozzák meg a kutat. Másfél milliós beruházás Mivel a társulat már megalakult, a tanács rendelkezésére állt félmillió forint beruházás, a tervek is elkészültek, kérték a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságot, adják meg a vízhasználati engedélyt. A kérelmet visszautasították azzal, hogy nem lehet biztosan megállapítani a kút hozamát. tek a tanács vezetőivel, hogy a kút vízhozama megfelelő, használhatják. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1963 novemberében kiadta a vízhasználati engedélyt. A következő év tavaszán megkezdődött a községben a munka. Tizenegy kilométer csövet fektettek le, felállították a glóbust, felszerelték a csapokat. A munkák áthúzódtak 1965-re is. Közben a Vízgépészeti Vállalat, — a kivitelező — egy búvár- szivattyút szerelt a kútba. Sikertelenül, ugyanis a gép leszakadt, s a vízbe esett. Néhány hónap elteltével egy új szivattyút iszereb tek fel. ezzel kezdték meg a ko- csolai vízmű üzemeltetését. Víi — öt percig Öt percig minden rendjén ment, aztán levegőt szívott a gép, megszűnt a vízszolgáltatás. Ebből a szakemberek arra következtettek, hogy a kút hozama már nem éri el az 1956 évit. A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke javasolta, hogy egyszerűen oldják meg a problémát: engedjék mélyebbre a szivattyút. A vízügyi szakemberek nem helyeselték ezt a megoldást. Erre létrehoztak egy szakbizottságot, felkérték a Kaposvári Mélyfúró Vállaltait egyik szakemberét is, vegyen részt a vizsgálatban. A szakemberek a következőket állapították meg: a kútban 78 méter mélységben „dugó” van. feltehetőleg ez is a beledobált kövektől keletkezett. A községi tanács vezetői ebből — jogosan — arra következtettek, hogy a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a tisztítási munkát nem végezte el rendesen. Felszólították tehát őket, hogy tisztítsák ki a kutat. A vállalat a kérésnek nem tett eleget. Mit volt mit tenni, a tanács a Középdunántúli Vízügyi Igazgatósághoz fordult: kötelezze a Tolnamegyei Víz- és Csatornamű Vállalatot a munka elvégzésére. Mi lesz a folytatás? Itt véget ér a kocsotai vízmű ügye. Pontosabban egyelőre ezen a ponton áll. A községbeliek várják a döntést, jobban mondva a vizet amelyben sok pénzük, energiájuk fekszik. A vita bizonyára húzódik még ©gy ideig, A döntéshez, valaki vagy valakik elmarasztalásához, a dolgok ilyen bonyolultsága mellett nincs jogunk. Ez szakemberek dolga. Nem lesz könnyű a sokféle ügyiratból kideríteni, végül is kinek a hibájából nincs még mindig víz Kocsolán. De van ennek az ügynek egy másik nem kevésbé lényeges oldala is: hogy álljanak oda más községekben a falu vezetői az emberek elé a törpevízmű-létesítés javaslatával? KÓNYA JÓZSEF Sárközi Gyula: szingapúri iáneósné Jsául szolgált, jbele. köveket dobáltak CÁ. Két hónap múlva visszatért a jvállalat és megállapította: a kút »használhatatlan, mert tele van JkőveJ. Különböző eljárásokkal ne- < kiláttak a tisztításhoz, aztán isimét elvonultak, írásos dokumentum nélkül. Szóban annyit közölRöntgenesih a múmiákat Az NDK fővárosában lévő Charité kórházban a közelmúltban röntgensugárral egy i. e. 600 táján bebalzsamozott fiatal egyiptomi lány múmiáját világították át. A vizsgálat során olyan csontbetegséget észleltek az orvosok, amelyről eddig azt hitték, hogy nem pusztított az ókoriak soraiban. A mumiaröntgenezés több évtizedes múltra tekinthet vissza. Roy Moodie amerikai orvos például 1931. óta röntgenez rendszeresen egyiptomi és perui balzsamozott múmiákat. A közelmúltban a British Múzeum egyik kollokviumán rámutatott arra, hogy a mumiaröngenezéssel számos ókori betegséget derítettek fel. Ugyanakkor felhívta a figyelmet: a mumiaröntgenezés során felállított diagnózisoknál igen óvatosan kell eljárni, mert nemrégiben például ilyen röntgen- képekre alapított diagnózisokkal az orvosok melléfogtak. Ókori csigolyaelváltozásokat észleltek néha. Ezek, mint az utóbbi gondos kísérletek kiderítették, a mu- mifikálással (bebalzsamozással) kapcsolatos elváltozások voltak. Tehát nem szervi betegségek, hanem a bebalzsamozott halottak tetemében az évszázadok folyamán beállott kiszáradásos és egyéb bomló folyamatok következtében jöttek létre. Ö a cseperedő gyerek egyik rokontól vándorolt a másikhoz. De csak rövid időre maradt ott, mert azoknak is megvolt a maguk gondja- baja. Aztán anyja megint magához vette, mert az árvaszék figyelmeztette. De semmivel sem javult a helyzete. Hároméves lehetett, amikor egy reggel anyja elment hazulról, ki tudja hová, őt meg bezárta egyedül a lakásba. Még csak ebédet sem készített. Késő este volt és ő, miután végigsírta és éhezte a napot, sötétedéskor — félelmében felült ötödik emeleti lakásuk utcai ablakának széles párkányára és onnan leste anyját. De az csak nem jött. Csak az isten tudja, minek köszönheti, hogy ki nem pottyant az utcára. A háború utolsó évében Erzsébetre költöztek. Az ostrom után jól ment a soruk, mert anyja felcsípett egy harmincéves özvegyembert, aki tolmács volt az oroszoknál, s telehordta spájzukat minden jóval. Akkor egy pár hónapig soha sem éhezett. Minden este egy nagybajuszú orosz katona ringatta ölében és dúdolt neki valami érthetetlen dalt. Csak arra emlékszik, hogy szép, lágyan hömpölygő dal volt. Biztosan altatódal... Vége lett a háborúnak, s azon az őszön iskolába Íratta anyja. Jó eszű gyerek volt, jól tanult. De anyját soha nem érdekelte iskolai előmenetele. Meg sem kérdezte soha tőle, hogy tanul, mi ’a lecke, mit tanulnak az iskolában. De az ebédfőzéssel sem sokat strapába magát. Volt bizony, amikor egész nap kockacukron élt. Este pedig a fakanál törött el a hátén, amiért megdézsmálta a cukrosdobozt. Pedig nagyon szeretett iskolába járni, tanulni, többet tudni. Ha anyja akkor többet törődik vele, most már egyetemre járhatna és pár év múlva tanár lenne, vagy orvos! Aztán látta, hogy hiába töri magát, anyjának úgysem okoz ezzel örömet, hanyagolni kezdte a tanulást, az iskolát. Gyerek volt. Hja, mai ésszel, de másként csinálna mindent! Háború után volt az ország, gyerekek százai csavarogtak az országutakon. Az osztályban is akadt egy pár olyan anyátlan-apátián árva, mint ő, akik többet hiányoztak, mint ahányszor iskolába mentek. Melléjük csapódott. Iskola helyett a parkba, a ligetbe vagy ha pénzhez jutottak, moziba jártak. A napközi-pénzt megkapta ugyan anyjától, de a jóasszony azzal már mit sem törődött, hogy kislánya be is fizette-e az iskolának. Ö pedig elmozizta. S megint kockacukron élt. Meg fagyin. S éhezett, mint egy kivert kutya. Anyja pedig élte a maga világát... Keserű gondolatait most a teherautó hirtelen megállása szakította félbe. — Sztoj!... Kuda? — Orosz járőrök állták útjukat. Szeplős, aki gagyogott valamit oroszul, hamar kimagyarázta a dolgot. Pesten jártak iskolába, s most hazafelé mennek a határmentén lakó szüleikhez. Ki Sopronba, ki Szentgotthárdra, ki Szombathelyre, Mosonszolnokra... — 6 — A határon simán átjutottak. Autóstól, cókmó- kostól. A túloldalon rengeteg személyautó parkolt. És újságírók, fotóriporterek siserehada fogadta őket. Himnusz szólt a magukkal hozott magnókról. Üdvözlő beszédek hangzottak, virágcsokrok, ajándékcsomagok várták őket. Becsbe valósággal bevonultak, mint valami hősök, akik isten tudja, milyen nagy csodát vagy hőstettet vittek véghez. Mire kigyúltak az utcai neonfények, már Bécs belvárosában robogtak és az utcákon kendő- lobogtatással fogadták őket a járókelők. Sári életében talán most volt először boldog. Rengeteg csokit habzsolt és sört ivott, amennyi csak belefért. Cigarettákat szívott jobbnál jobbakat, csupa amerikait. És ez a lelkes fogadtatás! Hát kapott ő egész életében ennyi szere- tetet, mint délután óta itt osztrák földön? * Micsoda boldogság! Olyan, mintha álmodná az egészet. Talán nem is igaz? — mart bele a kétely. Megcsípte karját. Fájt. Ébren van. Itt fekszik a sanktpöl^ni barakktáborban a lepedőkkel leválasztott boxok egyikében, egy kétemeletes ágyon. Alatta Piri majszol egy almát. Hogy ez a Piri mindig zabái Valamit! Be nem áll a szája. — Kell egy alma? — kérdezi Piri. — Fincsi! Kaliforniai!
