Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
19G5. szepiemlnsr 30. TOI.NA MEOYFT NÉPÜJ8A8 3 Ülést tart az országgyűlési képviselők megyei csoportj a Áz új vállalat első éve Tolna megye országgyűlési képviselői pénteken Szekszárdon, a megyei pártbizottság kis tanácstermében rendezik következő ülésüket. A délelőtt fél tíz órakor kezdődő tanácskozáson Tolnai Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tájékoztatja a képviselőket SzekTöbb évi vajúdás után megszületett a döntés: új üzemházat kap a Dunaföldvári Bőr-, Műanyag- és Védőlábbeli Ktsz, ahová áttelepíthetik majd a gumicsizmagyártást. A szövetkezet 1957. óta gyártja — főleg autógumi-hulladékból — a bányászcsizmákat. A termelés, a szükségletek növekedése következtében évről évre emelkedett, azonban a jelenlegi üzemben számos munkavédelmi, egészség- ügyi rendszabályt nem tudnak betartani, nagy a zsúfoltság, és a község központjában lévő üzem erősen szennyezi a környék levegőjét is. Minden érv amellett szól, hogy ki kell telepíteni az üzemet jelenlegi helyéről, új épünelmi borvidék rekonstrukciójával kapcsolatos problémákról. Virág István elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára a megye helyzetéről a féléves eredmények tükrében témáról tájékoztatja a képviselőcsoportot. A harmadik napirend során az országgyűlési képviselők megyei csoportja megtárgyalja munkatervét. leteket emelni, ahol biztosítani lehet a zavartalan termelést. A beruházási programot már jóváhagyták. Ezek szerint a harmadik ötéves tervben épül meg az új üzem, mintegy tízmillió forintos költséggel, a kendergyár melletti háromholdas területen. A kivitelezési tervek a jövő évben készülnek §1, utána pedig az építők látnak munkához. Az • új üzemház földszintjén kapnak helyet a termelőműhelyek, az emeleten lesznek a szociális helyiségek. Az üzemet korszerű gépekkel rendezik be, többek közt áttérnek — a csizmák vulkanizálásánál — a villamos energia felhasználására. Januárban új cégtábla került a hőgyészi textilüzem falára. A Si- montornyai Vegyesipari Vállalattól leválasztották a hőgyészi rész, leget, megszüntették a Szekszárdi Ruházati Ipari Vállalatot, a kettőből jött létre a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat, hőgyészi székhellyel. Az új vállalat tehát még nincs egy esztendős sem, az azonban már megállapítható, hogy helyes intézkedés volt létrehozása. A textiliparban ma nem könnyű dolog egy kis vállalatnak helytállni, igencsak kelendő, divatos cikkeket kell gyártani ahhoz, hogy azokat el is lehessen adni. A kereskedelem egyre igényesebb, szigorúbb, nem vesz át bármit. A termelést növelni meg éppen csak úgy lehet, hogy új, divatos cikkeket kínálnak a kereskedelemnek. Mint a megyei tanács ipari osztályán mondják, az új vállalat eddigi tevékenysége'1 megfelelt a várakozásnak. Természetesen, most, az első évben még nem a vállalati nyereség a legfontosabb, bár ezt sem lehet elhanyagolni. Inkább az, hogy a vállalat hogyan követi a piac igényeit, ki tud-e alakítani olyan profilt, amelynek nemcsak jelene, hanem jövője is van, tud-e magának megfelelő „nevet” szerezni a szakmában? Az előbbiek terén még van jócskán tennivaló, az utóbbiaknál viszont jelentős lépéseket tett előre a kis vállalat. profilra csoportosítható — mondja Matuz Andor műszaki vezető. — A paplangyártás, a kötöttárutermelés és a konfekcióipar. Nagy lehetőségeink inkább az első két. tőnél vannak, paplanból szinte korlátlan mennyiséget lehet a bélés külföldi piacokon elhelyezni, hasonló a helyzet a kötöttárunál is, főleg, ha új, divatos modelleket hozunk ki. A konfekcióárunál | már kevesebb a lehetőség, ezért is számoljuk fel itt Hőgyészen a kanfekciórészleget és az itteni dolgozókat is átállítjuk kötöttáru- termelésre. A vállalat paplanüzeme Tamásiban van, tavaly hozták létre. Az első hónapokban csak maradék textilanyagból készítettek paplant, főleg közületek részére, de az idén már a klottpaplan teszi ki a termelés nagyobbik részét, a negyedik negyedévben pedig már több ezer brokátpaplan is szerepel a programban. Most folynak a kísérletek az újabb anyagok felhasználására, él is készült már néhány mintadarab az eddiginél nagyobb méretű, nylonhuzatú és különböző műszálanyagokkal, nylonnal, danulormal, polipropilénnel töltött paplanokból. Egy ilyen paplan súlya alig több, mint fele a „hagyományos” anyaggal töltött paplannak és méeis legalább ugyanúgy, de inkább nagyobb mértékben tartja a meleget. Ezekkel akar a vállalat „betömi a nyugati piacokra és a külkereskedelmi vállalat szakemberei szerint nem kis eséllyel. A köttötárunál is hasonló a fej. lődés. Az első exportszállítmány már elment a Szovjetunióba, a másodikat — ezer darab kardigánt — is átvette a MERT, minőségi kifogás nélkül, sőt dicséretet kapott értük a vállalat. Az idén tíz tonna kötöttárut állítanak elő, de jövőre már 34 tonnát irányoz elő a program. A konfekciós részleg Hőgyészen és Szekszárdon — szintén követve az igényeik változását — az idén több ezer darab — különféle színű orkánkabátot állított elő, ezzel „töltötték lri” az egyes hagyományos cikkek feleslegessé válása következtében megüresedett kapacitást. A vállalat vezetői állandóan kutatják a lehetőségieket a termelés fejlesztésére, a termékek korszerűsítésére. Merik vállalni a kockázatot is. Bankhitelből vásárolták a tamási paplanüzem részére a Budapesti Nemzetközi Vásáron látott Mammut paplan- tűző gépet, ugyancsak bankhitelt vettek fel modem kötőgépek vásárlására. A hiteleket két éven belül kell visszafizetni, az új gépek azor-s bán „kitermelik” a visszafizetéshez szükséges önköltségcsökkentést. Ma már minden termékről részletes technológiai utasítás van a vállalatnál. Azelőtt ilyet nem készítettek, most azonban aprólékos leírás szabályozza az anyagok előkészítésétől a minőségi ellenőrzésig, csomagolásig az összes műveletet. E tekintetben példának lehet állítani az új vállalatot az összes többi tanácsi vállalat elé. A vállalat Idei terve 23 millió forint értékű termelést irányzott elő. kétmillióval többet, mint amennyit tavaly. az összevonás előtt ezek a részlegek termeltek. Azóta már tervemelést kértek — és kaptak is — 3,5 millió forintot. Ennek azonban csak alig több, mint egyhar. madára kértek többletlétszám- és béralapot, a többit a jobb munka- szervezéssel, a technológia korszerűsítésével érik el. Az első félévi termelési tervet 112 százalékra teljesítette a vállalat, ebből már lehet következtetni, hogy a felemelt egész évi tervnél sem fordulhat elő komolyabb lemaraMŰSZAK Muzsika nélkül Éjszaka esett az eső. Reggel, amikor a szolgálat lejárt, fáradtan, vizesen érkezett haza. Jó lett volna melegítőnek egy pohár bor, de nem volt kéznél. A falu meg, bár közel van, mégis messze esik innen. Ha kiáll az ember a ház végéhez, Grábócot a völgyben látja. S a völgyben lakók ritkán néznek fel ide. Ám akkor, amikor a rádióban szerepelt az öreg juhász, Dávid Pál, mindenki erre figyelt a faluból. Szurkoltak neki. De az élet már ilyen: lepergett a műsor, s most már csak szíves köszönés, néhány jó szó dukál a hetven felé tartó, s ezen a reggelen éppen ázott Dávid Pálnak. Nótái ritkán csendülnek fel. Az ágya fölött öreg trombita porosodik, a szép szavú tárogatónak és a klarinétnak pedig csak az emléke él. szard eróziovédelme és a törtéA harmadik ötéves tervben gumicsizma-üzem épül Dunaföldváron zervgyár, majd a mostani nagy építkezések, a mezőgazdaság mind, mind ontja az árut. És jön a tehervonat, hozza a vagonok sorát, itt kirakják, de egyidőben a vagon másik felébe már az árut hordják. „Rakottan — rakott” mozgalomnak mondják ezt a vasutasok... És mennyivel jobban menne itt a munka, ha minden érkező vagont teljesein ki tudnának használni. A tengelynyomás ezen a vasúti szakaszon 12 tonnás, ez azt jelenti, hogy egy húsztonnás vagont nem tudnak teljesen megrakni áruval, mert az önsúlyával együtt — körülbelül 23 tonna — nem mehetne a sínen, sőt, lehet, hogy szét is nyomná az acél sínpárt. Itt most úgy válogatják a vagonokat, mint tyúk a piros kukoricát. Melyik vagon önsúlya a legkisebb, azt adják az építőanyag-szállításhoz, a terjedelmes árut, a nehéz önsúlyú vagonokba is be lehet rakni... És bármennyire precízen állítják össze a vagonokat, nem tudnak úgy dolgozni, hogy az államot ne érje kár. Mert például, azok a vagonok, amelyeket a konzervgyár rak meg áruval, tengelynyomásban nem haladhatják meg a tizenkét tonnát, holott minden valamire való vasúti vágányon már 16, de leginkább 24 tonna tengelynyomású kocsikat tudnak közlekedtetni. És így előfordul, hogy a paksi komzervből még tudnának a vagonba rakni, de a kocsi valahol Ausztriában csak félig, háromnegyedig rakottan fut. Most itt van az őszi csúcsforgalom, olyan mint az év más napjaiban, heteiben. Itt nincs különbség, itt mindig sok a munka Esetleg az áru változik, egyszer az építőanyagból, máskor meg a mezőgazdasági termékből van több. Azután meg a konzervgyár rakodik szinte az egész állomáson. — Nincs semmi különös nálunk — mondják a paksi vasutasok — dolgozunk, mert jól kell dolgozni. Meg ez a hivatásunk. Pedig mennyi minden történik itt... Az állomás épülete előtt álló hatalmas gesztenyefák. sok mindent „láttak” már itt. Sok élményük van a végállomás derék munkásainak is. Tizenhárom ezer pengő értékű aranyat találtak egy alkalommal a személyvonatban — száz pengőt kaptak a megtaláló vasutasok. A háború alatt a német katonák felszedték az amúgy is kicsi állomás kettes számú vágányát, még most sem építették újjá... Koch Ádám, váltóőr most készül nyugdíjba, Zirczi János, most hagyta itt a vasutat, nyugállományba vonult. De itt vannak a fiatalok: ifjú Vilmánvi Vincze intéző, apja mellett szolgál. Hatvankilenc év alatt semmit nem építettek itt a végállomáson. Csak a gesztenyefák. nőttek, öregedtek az épületek, meg a vasutasok. Isszák immár ki tudja hány éve azt a rossz ivóvizet. Végállomás. Itt tulajdonképpen nem is tudják a vasutasok, hogy végállomáson dolgoznak. Nincs különbség, a vonali állomások és a végállomás között... Hogy ide ritkábban jut el a megérdemelt jutalom, a kitüntetés? Node, mégiscsak a végállomáson vannak, és innen nem megy tovább a vonat, csak vissza — ahonnan elindult... És a vonat jön, hatszor hozza az utasokat, hatszor viszi. Két vonat, többet nem jön ide vissza. Negyvennyolc vagonban, innen deportálták a zsidókat 1944- ben. Azok, akiket a szögesdrótos vagonokban elvittek, nem jöttek vissza... A végállomás vágányai mellett rakodómunkások neszeznek, gépek zakatolnak. Él a végállomás. Az imént érkezett egy vonat. A kis mozdonyt lekapcsolják a Pulí- mann-kocsikról — mert már erre is négytengelyes személykocsikból áll a vonat — bepöfékel a „fűtőházba”, a személyzet pihenni tér, kitakarítják a kocsikat... És idős Vilmányi Vincze beírja az érkezési könyvbe: Az 5012-es vonat menetrend szerint megérkezett... Pálkovács Jenő — Úgy, de úgy kellene egy — töpreng magában, miközben szorítkozik, — de honnan vegyek? Mintha egyedül, magában lenne, s hajdani kedvének éppen most intene búcsút, úgy áll az öreg a szoba közepén. — Nehéz így muzsika nélkül. Mit érzett, mit sem amikor mikrofon elé állították, nem tudja megmondani. A régi dalok áradtak klarinétjából, s messzire képzelte magát. Oda, ahol ezek a nóták fogantak. a havasi legelőkre, az ifjúság színhelyére. Fáradtan legyint, s aztán, mint aki már egy kicsit leszámolt saját emlékeivel, úgy mondja: — Csak egy dal él. amíg én élek. Még régen költötte valamelyik. Nem népdal, gúnydal, rólam szól. Nem bántja, nem sérti az inkább mosolyt, mint nevetést fakasztó apró dalocska, megszokta már létét, s úgy van vele: mondjanak amit akarnak ... Az életéről keveset beszél. Azt mondja, csak úgy, véletlenül: „éltem, mint a többi”. Juhász volt. A régi mesterségnek azonban már ugyancsak egy emléke él: a jó öreg kutya. más semmi. A métely öt éve elvitte utolsó harminc birkáját. Tempósan, öregesen dől végig az ágyon. Neki most kezdődik az éjszaka, jól a délelőtt ben. Halkan dúdol, mintha hangolna. Aztán búcsúzik. Aludni kell, estére - kezdődik a szolgálat. Mielőtt azonban álomra hajtja a fejét, odanyúl az ablakba, s Sienlciewicz Kereszteslovagok című nagy munkáját vallatja. Amióta nincs muzsika, a könyvekkel barátkozik. Hogy pótolja-e egyik a másikat? Ilyesmin nem gondolkozik, csak a szépséget keresi. sz. i.