Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-29 / 229. szám
1965. szeptember 29, fOLRft MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 100 % alatt Szőke fiú I csak toét 1 _____I honama nolh ónapja dolgozik teljesítménybérben, — Mennyit keresett az elmúlt hónapban? — Nyolcszáz forintot; — Szakmunkás? — A nyáron szabadultam. — Hány százalékot teljesített? — Úgy ötven és hetven között. Nem tudom pontosan. — Mennyit keresett volna, ha eléri a százat? — Legalább ezerkétszázat. — Nehéz elérni, vagy tudná teljesíteni maga is? — Ha rákapcsolnék, biztosan. A Szekszárdi Faipari Vállalatnál, ahol kárpitos, április óta teljesítménybérben dolgoznak, öt nem fogadta be a brigád. — Miért? — Azt mondták, az első hónap próbaidő. Én ötvenöt százalékot értem el. „Nincs szükségünk még egy lógósra” — így utasítottak el. — Ha tudta, hogy ettől a hónaptól függ. hogy bekerül-e, miért nem igyekezett? Vállrándítás, csend. — Jobb lenne a brigádban dolgozni? — Jobb, mert ott kell. — Ha egyéni teljesítményben van, akkor nem? — A keresetemmel magam gazdálkodom. Otthon nem kérik, a bátyáim is keresnek már. Ha kevesebbet kapok, kevesebb megy a takarékba. Van már háromezer forintom. — Mire gyűjt? Motorra? — Nem. Csak úgy. Feleletei kurták, feszeng a széken. Kellemetlen számára a beszélgetés, mint ahogy bántja az is. hogy a brigád lógósnak könyvelte el. De szavai és cselekedem tei közt könnyű felfedezni az ellentmondást. — Ha akarnék, tudnék gyorsabban is dolgozni. — Kinek jó az, ha kevesebbet keres? Rándít a vállán, hallgat. A pénzkereset még nem kényszer s—'mára, nem megélhetési forrás. Er ni akkor is kap otthon, ha nem visz haza egy fillért sem. Nem vették be a brigádba? Ez kellemetlen, de ő nem könyörög senkinek. Legfeljebb még úgy sem igyekszik. Kinek árt vele? Természetesen elsősorban magának, de az üzemnek sem mindegy. tozást. Valahol benne is kell hibának lenni, amit el is ismer, de csak szóban. Gondolatban lázadozik. Hogy egy kicsit többet jár az udvarra cigarettaszünetet tartani, mint más? Elvégre most szabadult, nem hajthat úgy, mint a felnőttek. Nehéz is megszokni a munka állandó ritmusát a kötetlenebb tanulóélet után, ez biztos. Az üzem vezetője is elismeri, hogy az ipari tanulóknál a nagyobb súlyt a tanulásra fordítják, a gyorsaságot a termelés üteme diktálja majd. és a több kereset iránti vágy, ha már felnőttként dolgoznak. Hibáztathatjuk-e a brigádot, amiért nem próbálta megformálni T I-t? Nem. Hogyan vállalhatnák valakiért a felelősséget, aki semmi jelét nem mutatja, hogy közéjük akar kerülni? Bár kéthónapi munka kevés ennek megállapításához, de T. I. itt volt ipari tanuló, így régebbről ismerik. A lehetősége megvan arra. ha tévesen vélekednek róla, bebizonyítsa az ellenkezőjét. Senki nem akar kéthónapi munkája után végkövetkeztetéseket levonni. De ő sértődött, elvágyódik. Pestre akar menni. Ez a köny- nyebb megoldás, az a nehezebb, amelyet E. L. választott, ö is kapott figyelmeztetést, pedig ő régi szakmunkás. De a vállalatnál csak két hónapja van. — Dombóvárról kerültem ide, ott nem volt teljesítménybérezés. Itt mindjárt öt forintba soroltak, de megmondták, ha igyekszem, emelnek. Ennyi pénzért igyekezzek? Ötvenkilenc százalékom volt. — Mennyivel keresett kevesebbet? — Nem is érdemes beszélni róla. Minden százast megérzünk, fiatal házasok vagyunk, egy éve nősültem. Modora kicsit fölényes, kezén nevének tetovációja. — Azért kell, mert boxolok, egy erősebb ütéstől ha elfelejtem, hogy hívnak, csak idenézek. Nevet, várja a szellemesség hatását. — Hiány éves volt, amikor csináltatta? — Tizennégy. — Ma is megtenné? — Hát... Talán nem. Lefo&z- lik arcáról a fölényesség máza egy pillanatra. Aztán visszazökken a régi hangnembe. — Mondták, hogy igyekezzek, mert attól függ a besorolásom. No, dolgoztam is, mértékkel. így lett olyan kevés a teljesítményem. Persze el tudom érni a 100 százalékot is. ha muszáj . . . Ha itt ennyire kell dolgozni..: Megemlíti még hogy őt Dombóvárról úgy helyezte ide a sportegyesülete. Kimondatlanul is benne van a szavaiban, hogy eleinte azt hitte ez a munkatempóban is könnyebbséget jelent. A lényeg azonban, hogy a figyelmeztetés használt, azóta komolyan dolgozik. — Azt mondták, felemelik az órabérem is. A brigád mondta, amelyik befogadott. A brigád segítette O. M.-et is. Fekete hajú, piros arcú kislány. Zavartan mesél önmagáról, mint aki szégyelli néhány hónappal ezelőtti lényét. Az év első három hónapjában, amikor még egyéni teljesítményben dolgoztak, mindig 100% alatt volt a teljesítménye. — Figyelmeztettek is, de még nekem állt feljebb, összeszólalkoztam a brigádvezetőmmel is, mert mi tagadás, nagy szám van. Átkerültem a rekamiésokhoz, no ott még úgy sem ment a munka, mint itt, kezdtem már megszokni a székkészítést. Aztán visszafogadtak. A bizalmuk erőt adott nekem is: most már megcsinálom, amit várnak tőlem. Az órabéremet pedig öt forintról 6.80-ra emelték. Jó itt köztük ... Három ember | kulön- - böző helyzetben, különböző körülmények közt. T. I.-ről különben az üzem vezetői úgy beszéltek, mint akiben bíznak, s akiről korai még az ítélkezés. De az írás nem ítélkezni akar, segíteni, hogy ő is megváltozzon. A brigádjától bizalmat kér számára, tőle cselekedeteket. Legalább a 100% erejéig. •< Moldován Ibolya MEGJEGYZÉS A KÉTELKEDŐ Nagyszokolyon egy tsz-tag nem akarta elhinni, milyen sok búzája termett az idén a szövetkezetnek. Vitatkozott az utcán a főagronómussal, egyszerűen lehetetlennek tartja #zt a nagy termést. Szerinte csak beszélnek a tsz-vezetök, „bedobnak" egy számot a köztudatba, hogy a nagyüzem fölényét igazolják. Persze a régi termésátlagokhoz képest valóban igen nagy az idei, talán hihetetlenül nagy egyes nagyszokolyi emberek szemében. Tudniillik az egyéni gazdálkodás idején a községi átlag, az egész határ termése holdankénti átlagban hét-kilenc mázsa volt. Az idei nyáron tizenöt mázsa hatvan kiló kenyérgabonát takarítottak be egy-egy holdról a Béke Tsz-ben, ami ugyancsak az egész nagyszokolyi határ termését jelenti. Ha a táblánkénti rekordot nézzük, abban is óriási a fejlődés. Azelőtt maximum tizennyolc mázsa búza termett egy-két gazdánál kivételesen jó esztendőben egy holdon, most viszont huszonegy mázsa hatvan kilót termett egy száznegyven holdas tábla minden holdja. Ez a búza a Bezosztája 1-es fajta. De nemcsak a búza fizet jól Nagyszokolyon. Szinte valamennyi növényféleség bizonyítja az idén a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, — hogy a témánál maradjunk. Természetesen bizonyítja azt, hogy a megfelelő szakszerűségnek jó munkával kell párosulnia. Kitűnő szakembert kapott a Béke Tsz egy évvel ezelőtt főagronómusnak, és az egy év alatt erősebb, következetesebb lett a vezetés is. Hozzátehetjük még: harmadik összetevő a részes művelés. Bevált, tetszik az embereknek. Az eredménye konkrétan megmutatkozik a korábbi munkakezdésben, s egyáltalán abban, hogy többen kapálnak, mint azelőtt. A szakszerűség (őszi mélyszántás, istállótrágyázás, stb) és a korai növényápolás eredménye, hogy a cukorrépa kétszer annyit térem, mint tavaly. Az elmúlt évben száztíz mázsát adott holdanként, most kétszázhúsz mázsával fizet. Ebben a községben soha nem látott termés ez is, az egész határ átlagában számítva. A burgonya 1964-ben száz mázsát termett holdanként, az idén százhúsz mázsát ad. A cukorborsóból a tervezett tíz mázsa helyett tizenhárom mázsa harminc kilót takarítottak be egy-egy holdról. Az őszi árpa a tervezett tizenöt mázsa helyett 16,4 mázsával fizetett átlagosan. Kitűnő termés ígérkezik kukoricából. Mindezek eredményeként természetesen jóval több lesz a munkaegység értéke is a tervezett 30 forintnál. Ebbe pedig nyilván belenyugszik majd az a makacsul hitetlenkedő tag, mint ahogyan a 15,60 mázsás búzatermésbe is előbb- utóbb kénytelen lesz „beletörődni”. ... (gemenczi) - <«•' Milyen lesz a tolltermés? A megye libatenyésztő közös Az első tépést már korábban be- gazdaságaihan megkezdődött a fejezték és ez a második az érmásodik tolltépés. A regölyi, a tékesebb. Az eddigi eredmények szakályi, a mőcsényi, a bátai, a azt mutatják, hogy a „tolltermés" tolnai, a majosi, a cikói közös kielégítő. A tsz-ek a nagydorogi gazdaságban a toll afféle kiegé- földművesszövetkezetnek adják el, szító jövedelemforrás. Ezekben a és innen kerül majd feldolgo- I tsz-ekben rajnai libákat nevelnek, zásra, felhasználásra. ŐRSÉGBEN — Tolvajt fogott a katona — — Kaptunk írásbeli figyelmeztetést is, az alacsony százalékunk miatt, egy munkatársammal együtt. Amit már nem tesz hozzá: A következő hónap sem hozott válŰszi gondok az őcsényi Kossuth Tsz-ben (Tudósítónktól). Az ősz beköszön- tével az őcsényi Kossuth Tsz-ben is megszaporodtak a gondok, és a megoldásra váró problémák. Jelenleg a betakarítás jelenti a legnagyobb gondot, mert sürget az idő. Fedél alá kell juttatni a kukoricát, burgonyát, fel kell szedni még 63 holdról a cukorrépát. Sürget a kenderszállítás is, és 800 holdon a talajelőkészítést is el kell végezni. A nagy munkák mellett is gondolni kell a jövő évi termés biztosítására. A vetésterv szerint 1200 holdon őszi búzát. 400 holdon őszi árpát, 50 holdon rozsot, és 80 holdon őszi keveréket kell elvetni. A trágyakihordást ötletesen oldották meg: az őcsényi Kossuth Tsz összefogott a decsi Űj Élettel, közös brigádot alakítottak és mindkét tsz földjén elvégezték a trágyázást. Gondot jelent az alkatrészhiány is. Egy példa: az egész környéken nem lehet izzót kapni, így a gépek közúti forgalomban nem vehetnek részt, és éjszaka sem tudnak dolgozni. Sági László levelező ördögh Attila őrvezetőt egy szombati napon őrségbe osztották be. Az őrhelyen nem történt semmi esemény, a közelben, a távolban nem mozdult egy élőlény sem, elhagyott volt a tá j. Mégis mindenre figyelve rótta a lépéseket, legfeljebb az jutott néha eszébe, hogy a többiek ilyenkor már kint vannak a városban, szórakoznak. Aztán megérkezett a váltás, a pihenő következett. Az őrszobán beszélgettek, volt, aki olvasott. Eördögh őrvezető közben meg szomjazott. Előhúzta kulacsát, ivott egy kortyot, aztán kelletlenül vette le szájáról a kulacsot. A víz langyos volt. Engedélyt kért az őrparancsnoktól, hogy íj!mehessen vízért. Az orszoba előtt a kút rossz volt, így a közeli építkezés vízcsapjához irányította lépteit. Az országúiról egy kerékpáros fordult be és haladt el mellette. Látásból ismerte már, a közeli szivattyútelep egyik kezelője volt. Amint elhaladt mellette, egy pillantást vetett a kerékpárra. Ösztönös volt a pillantás, mert a bevonulás előtt autószerelő volt, valahogy egészen belerögződölt már, hogy minden járművet megnézzen magának. „Masszív bicikli, majdnem új” nyugtázta magában a látottat, és ballagott tovább. Amint a csapnál a kulacsot töltötte, odaballagott az éjjeliőr. Beszélgetni kezdtek, az örvezető érdeklődött, hogyan halad az építkezés, mikorra készül el? Jó negyedórái diskuráltak, aztán elköszönt, indult vissza az örszo- bára. A szivattyútelep mellett elhaladva, meglepetten figyelt fel. Az előbbi kerékpáros kormánnyal, pedállal igyekezett a mellékhelyiség mögé. Gyorsan beállt egy fa mögé, onnan figyelte, hogy a másik hogyan ássa el a kerékpár alkatrészeit. — Hm... Az előbb jött a kerékpárral. .. Most meg a darabjait ássa el... Ez gyanús, mindenképpen gyanús. A sajátját nyilván nem ássa el senki. jKT ilépeit a fa mögül, meg- szaporázta lépteit. A másik visszatérőben észrevette az őrvezetőt, de az úgy tett, mintha semmit sem látott volna. — Gyerekek, figyeljetek csak — szólította izgatottan a többieket. — A szivattyútelepen a kezelő kerékpárt ás el. .. Az őrszoba ablakából figyelték a fejleményeket. Néhány perc múlva az ember csupasz vázzal lépett ki és eltűnt vele a széntárolóban, majd üres kézzel ballagott vissza. — Ez az ember biztosan lopta azt a kerékpárt. Most szétszedte és darabonként akarja eldugni... — Mit csináljunk? — Jelenteni kell az esetet... — De nem várhatunk holnapig, amíg megjön az új őrség, mert az éjszaka hátha eltünteti máshova... Így tanakodtak egy ideig, majd megállapodtak; nem várhatnak másnapig. — Itt a telefon, jelentsük a dolgot a laktanya-ügyeletes tisztnek. O majd értesíti a rendőrséget. Már alkonyodott, amikor a rendőrség megérkezett. Eördögh őrvezető közölte, mit tapasztalt a szivattyútelepen. A mellékhelyiség mögött elásva találnak egy kormányt, két hajtókart, pedálokkal. A széntárolóban pedig a vázai... A rendőrök a jelzett helyen a földből — mintegy fél méter mélyről előszedték a mondott alkatrészeket. Visszajöttek, hogy a széntárolóban nem találják a vázat. Most már Eördögh őrvezető is ment velük, Tamás tizedessel együtt. A váz nem a szén közt volt elrejtve, hanem a tetőgerendákhoz felkötözve. Tovább folytatták a kutatást. Egy kiásott vízvezetékárok mentén friss ásás nyomaira bukkantak. Onnan a sárvédők kerültek elő. — Egy másik helyen elásva pedig megtaláltunk egy piros színű női kerékpárt is — mondja Eördögh tizedes. (Időközben ugyanis rajparancsnoki beosztásának ellátásáért, kiképzésben elért eredményeiért előléptették, sőt, az ár- vízvédelemben való helytállásáért kitüntetést is kapott). — A bíróságon az első tárgyaláson a tolvaj azzal védekezett, hogy egyik barátját akarta megtréfálni és azért szedte szét, ásta el a kerékpárt. Az illető viszont azt vallotta, hogy nem is volt kerékpárja. A női kerékpárnak pedig már a tulajdonosa is jelentkezett. Azzal meg talán őt akarta megtréfálni? A szivattyútelep munkásai mondták, ez az ember azzal dicsekedett, hogy kivágta magát nehezebb ügyekből is. Én továbbra is állítom, hogy a kerékpárt úgy lopta, mert nem tételezem fel meglett emberekről, hogy tréfából kerékpárokat szednek szét és ásogatnak el... A végső szó kimondása tér- mészetesen a bíróságra tartozik. Viszont tény, hogy Eördögh Attila tizedes a szolgálatát kiválóan látta el, hiszen az őr kötelessége nem merül ki a rábízott őrhely őrzésében, Hanem figyelnie kell azt is, mi történik annak környékén. Rendelleneset tapasztalt, jelentette, s így feltehetően egy kerékpártolvajt sikerült lelepleznie. BI.
