Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-28 / 228. szám
-T* 4 TÖEira WnüÖTEI NEPtJJSAG 196”. szeptember 28. A könyvek szolgálatában VÖRÖSMARTV-KÉP a falon, rajta a költő lányának aláírása: ..Apámnak ezt a képét jónak találom”. A szobában rengeteg könyv. Nehezen akar magáról beszélni. Első a könyvtár, anélkül már el sem tudja képzelni az életét. „Szeretni kell a munkát, amit az ember végez, csak úgy lehet érdemes dolgokat csinálni” — mondja közben a szeme rá-rátéved Vörösmartyra. Szeretem ezt a képet teszi hozzá váratlanul. Aztán újra a könyvtárra terelődik a szó, méghozzá a pusztai könyvtárakra. Amióta ezen a helyen dolgozik, és ennek tizenegy éve — hét új pusztai könyvtár alakult. Nagyon nagy szó, a hajdani „puszták népe” könyvtárba jár, Jókait, Mikszá- thot, Hemingwayt olvas. De az eddig vezető út sok erőt, fáradságot és energiát követelt. Nem könnyű a könyvet az olvasók kezébe adni. Sokszor „veszekedett” illetékesekkel, járta a hivatalokat, kiutazott Nagykondára, vagy éppen Szilfásra, amíg átadhattak a könyvszekrények kulcsait. Amikor könyvtáros lett a dombóvári községi könyvtárban, mindössze egy szoba állt rendelkezésére és 1300 kötet. Azóta megalakult a járási könyvtár, közel 14 000 könyv sorakozik a polcokon, és egy egész ház a „birodalom”; — Még így is szűkén vagyunk, nagyobb hely kellene. De majd az újonnan épülő könyvtárban... A napokban fent jártam a tanácson, mesélem, hogyan képzelem el az új épületet, erre „megijedt” a pénzügyes, „remélem, holnap még nem kell bontani kezdenünk.. EZ AZ ENERGIA jellemző egész egyéniségére. Igaz, másként nem is tudta volna „végigcsinálni” az elmúlt hait évet. Nem könnyű egy asszonynak egy háztartás és két gyerek mellett elvégezni az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar- és könyvtáros-szakát. Hat kemény évet jelentett. Havonta utazott Budapestre konzultációra, tanult, vezette a könyvtárat, ellátta a gyerekeit és mindemellett az olvasásra szakított időt, mert „kell, hogy mozogjon az ember, nem lehet lemaradni, a mai irodalmat nem hagyhatom ki az életemből.” Államvizsga után egy évet tanított, de aztán újra visz- szajött a könyvtárba. — Szerettem tanítani, meg a gyerekeket is nagyon szerettem, de valahogy hiányérzetem támadt. Gondolkoztam, aztán rájöttem, mi hiányzik. A könyvtár. Már annyira a magaménak érzem, még az épületet is, hogy nem tudok megválni tőle, semmi más állás kedvéért, Nem furcsa? Nem, egyáltalán nem furcsa; A könyvtár a legelsők közötti a megyében és ebben az ő munkája is benne van. Mert ötletekben nincs hiány a dombóvári járási könyvtárban. „Mindent az olvasóért!” — tehetnék ki a táblát, ha nem volna idejétmúlt szokás. De láthatatlanul ott függ azért a főfalon. Az egyik vitrinben, éppen a bejárat mellett az aktuális eseményekre hívják fel a figyelmet. Most éppen Bartók Bélát ünnepeljük? A vitrinben Bartók-arckép, mellette egy Juhász Gyula vers, meg az Uj írás egyik száma. De sokszor az érdekesebb televízióműsorokra is felhívja a figyelmet egy hirdetés, vagy cikk. Kevés volt egy időben a gyerekolvasó? Minden év elején végigvezetik a vidékről felkerült elsős középiskolásokat a könyvtáron, mindenki kap belépési nyilatkozatot, aki akar, azonnal Népújságban! HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI fTfWTTTTTTTTTWTTTTTTfTtfTTTTTTf7?T?TftTm Sárközi Gyula: cA szLiLqapih'i tátACfrlttíÁ olvasóvá válhat, nem kell egyedül megkeresni a könyvtárhoz vezető „utat”. Fejtörőket rendeztek az általános iskolák felsősei számára, előre kijelölve egy- egy témakört, hogy mit olvassanak. A legkisebbeket alacsony polcocskák és sok-sok mesekönyv fogadja. Na meg a játékmaci, a malac, amelyik ott trónol a polc tetején, mellette a locsolókanna. Átalakításra vár a felnőttolvasóterem? Elmentek a tapasztalatcserére a gyulai könyvtárba, hogy aztán itthon is a legkorszerűbben tudják megcsinálni a szabadpolcos rendszert. NEM MARADT EL az elismerés sem. Először kiváló dolgozó lett, majd hamarosan megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést. Nagyon örül, „munkámnak járó megbecsülést éreztem benne". Persze kötelez is, mert most mindenki azt mondja, hogy kitüntetett könyvtáros? Akkor többet és újabbat kell csinálni, mint a többieknek ...” Ez minden bizonnyal sikerülni fog, mert tele van tetterővel, lelkesedéssel és ami nagyon fontos, hisz abban, amit tesz: — Sok új tervem van, szeretném megvalósítani mindet, aztán mindig újakat, annyi a tennivaló, csak győzze az ember. Fehérvári Lajosné, a dombóvári járási könyvtár vezetője minden bizonnyal győzni fogja, „mert, szeretni kell a könyvtárat, ez elég.” CsE. Erélyes intézkedések a kontárok ellen Törő Gáspár gyulaji lakost — engedély nélküli szekérfuvarozásért — 2400 forintra büntették. Simontomyán négy „fuvaros” — Horváth Imre, Kiss Márton, Tesz- ler János és Bertók Ferenc — . kapott 800-tól 1500 forintig terjedő pénzbüntetést. A kurdi Is- pánovics Lukácsot és a dombóvári Fülöp Lajost 600—600 forintra büntették engedély nélküli szekérfuvarozásért. Vaszari István kocsolai bognárt 800, Székely Béla dombóvári MÁV-alkalmazott bádogost 800 forintra bírságolták, Túri Vendel gyulaji lakost engedély nélküli vámdarálásért 300 forintra büntették. ▼»TT»» mnmrmmmrn Báiassséki vasárnap A vasárnapot mindig várja az ember, még akkor is, ha ■S* semmi határozott elképzelése, programja arra a napra. Valóban — ahogy hivatalosan nevezni szokás —, hétvégi pihenőnap. A szórakozás, „kimaradás” napja inkább a szombat. így ha kicsit tovább is marad valahol az ember, jut ideje a „helyrehozásra". Délelőtt tíz óra van, vasárnap. Eléggé kihaltak a báta- széki utcák. Néhány, ünneplőbe öltözött ember igyekszik a vasútra, mások szintén kicsípve kerékpárra, motorra szállnak. Máskor még ilyen „élet” sincs a faluban. Csakhogy most búcsú van Bátán, és ez a nevezetes ünnep kihat a szomszéd falu forgalmára is. Kellemes, szinte nyáriasan meleg az idő. Sétálókkal találkozom a falu főutcáján. Majdnem mindegyikük férfi, gyerekkocsit tolnak, vagy kézenfogva vezetik az apróságokat. Vasárnap délelőtt rájuk vár ez a feladat, az asszonyok a főzéssel vannak elfoglalva. Az idősebbek a kellemes és „hagyományos” időtöltést választották: majdnem mindegyik ház előtt ott látni őket, amint csendesen beszélgetnek, napoznak. Az ifjabbak közül inkább a legfiatalabb náció képviselőit találni az utcán. Az egyik sarkon népes gyerekcsoport „pec- kázik”, a többiek körülállják, nézik őket. Tizennyolc-húsz év körüli fiatal nem mutatkozik, talán a szombat este „fáradalmait” pihenik ezen a szép vasárnap délelőttön. A kisvendéglő, vagy ahogy a bátaszékiek nevezik, a kaszinó, névtelen. Egyetlen asztalnál sem ül vendég, ilyenkor délelőtt a pincérnek is vasárnapja van. Ebédig nem nagyon mozdulnak sehova az emberek. A Búzakalász Termelőszövetkezet klubházának ajtaját lehúzott roló takarja. Ám, a klubház csak kívülről látszik kihaltnak. Golyók zörrenése, hangos beszélgetés szűrődik ki az ablakon. Nyolcan-tizen vannak talán. Ebédig lejátszanak egy-egy izgalmas rexpartit, vagy kényelmesen beszélgetnek, viccelődnek. Az eszpresszóban szokatlanul nagy a „népesség”. Fiatal, csinos lányok, fagylaltoznak. Hamarosan kiderül, hogy ők is csak vendégek. Délután kosárlabda-mérkőzés lesz a vasutassportpályán, és a paksi lányok már megérkeztek. (gyerekek jönnek fagylaltért, majd ahogy közeleg a dél, egyre több asszony szalad be, csak úgy kötényben, hogy valamilyen süteményt vigyen a vasárnapi ebédhez. Bő a választék, ízletes, finom a sütemény, sok háziasszony válláról veszi le a harmadik fogás gondját. Dél. Úgyszólván minden mozgás megszűnik. Ha látni is embert az utcán, hazafelé igyekszik. Bekiabálják a játszadozó gyerekeket, megritkul az úton az autók sora is. Körülbelül két óráig tart az ebédidő, utána éledezni kezd a falu. Először a sportkedvelők jelennek meg. Akit nem érdekel a sport, sétával tölti a délutánt. Különösen a lányok kedvelik a vasárnapi sétát: élénk, tarka csoportjaikkal színesítik az utcát. A moziban fél hatkor kezdődik az első előadás. Ezen főleg gyerekeket látni. Az első ifjúsági vetítés nekik szól. Fél nyolckor „Az éjszaka" című filmet játsszák, és azt szigorúan csak tizennyolc éven felüliek nézhetik meg. A mozi vezetői gondoltak azokra is, akik még nem dicsekedhetnek nagykorúsággal: tanúsítja a félhatos ifjúsági film is. (Sötétedik. Egyre kevesebb lesz a hely a presszóban, a kaszinóban is van már bőven dolga a pincérnek. Egykettőre „elkelnek” az asztalok, főleg fiatalokkal telik meg a helyiség. Megszólal a zene, táncolnak. Félig nyitott ablakok között a televízió kékes fénye látszik. Az italboltban ünneplős, söröző emberek... Vasárnap. ____ (konya) rr vTT rvrr — 64 — Egy maláj szolga lépett be nesztelenül és mélyen meghajolva: — Farancsol, uram? — kérdezte még mindig meghajolva. — Kísérd fel a kisasszonyt a szobájába! — Igenis, uram! — A maláj most Sári felé fordult, szemében mintha a csodálkozás halvány szikrája lobbant volna fel;'— Fáradjon utánam, miss. Szép nagy szoba volt, kis fürdőszobával és európai bútorokkal berendezve. Sári elégedetten hordozta körül a tekintetét a szobán. A maláj szolga még mindig az ajtóban állt, mintha a további parancsát várná. — Köszönöm, elmehet — mondta Sári és megvárta, amíg a maláj mögött becsukódott az ajtó. A bőröndjei már mind itt voltak. Gyorsan kicsomagolt és berakta ruháit a szekrénybe. Itt van hát Szingapúrban, ebben a csodálatos keleti kikötővárosban, amelyről eddig csak a ponyvaregényekben olvasott. Itt van, s meg kell állapítania, hogy az egy Li urat kivéve, nem is olyan visszataszítóak az itteni emberek. Igen, a Li úr. Mintha megvillant volna a tekintete, amikor azt mondta: „Ma este pihenhet. Holnap pedig munkába áll!” Igazi főnök. A gazdája. De a tekintete éhes ordaséra emlékeztet. Mennyivel más ez a maláj szolga. Szinte áhitattal nézett rá! — 65 — Amikor idáig ért gondolatban, halkan kopogtak. — Come in! — szólt ki Sári és magára kapta a pongyoláját, mert éppen kombinéban volt. Li úr nyitott be. Amikor betette maga mögött az ajtót, ráfordította a kulcsot. Sári összerezzent a kattanásra, de még inkább Li úr tekintetétől. Még a hideg is végigfutott a hátán! — Dobja le magáról azt a vackot! — szólt rá nyersen s hangjából teljesen eltűnt az a nyájasság, amellyel alig negyedórája még Kuomoro társaságában fogadta. — De Li úr ... — kezdte Sári és elsápadt, mert Li úr megindult féléje. — Nem hallotta, mit mondtam?! — húzta össze ferde szemét Li úr. Sári mintegy hipnotizáltan engedelmeskedett akaratának. A selyempongyola a földre hullott. — Nem leszünk jóba, Sarah! — fenyegette meg ujjával Li úr, és most hátralépett s úgy gusztálta Sári kombinés alakját. — Csinos — bólintott, aztán egy ugrással Sári mellett termett, átölelte és eszeveszetten csókolgatni kezdte, ahol érte. Az erőlködéstől és a nagy nekihevüléstől lihegett, szuszogott és teljesen összenyálazta Sári nyakát. — Mielőtt megkezded munkádat a báromban, előbb az enyém leszel! — vicsorította és a pam- lagra dobta a teljesen megbénult lányt. ;;. Undort érzett és gyomra erősen émelygett, amikor Li úr az „első éjszaka” jogán magáévá — 66 — tette és kielégülten elhagyta a szobát. Az ajtóból ugyan még visszafordult és így szólt: — Még egy hétig nem lehetsz senkié! Megértetted? Bólintot és behúnyta szemét, hogy ne kelljen látnia ezt az ocsmány frátert, aki hajlott kora ellenére vehemensebb volt, mint a legvadabb és legszilajabb genovai matróz. Mi mindent nem kívánt tőle?! De hol lehet Kuomoro úr?! Ha ő itt lenne, biztosan nem engedné, hogy ez az undorító féreg így meggyalázza! Párnába fúrta a fejét és úgy zokogott. Kopogtak, de nem hallotta. A kopogás erősödött. — Tessék ... A maláj dugta be fejét: — Ne haragudjon, miss, de engem a Nagy Li úr ideállítani őrködni a miss ajtajához és én meghallani miss sírni és nem bírni hallani sírását, benézni, ha lenni valami kívánsága .;. — hadarta a maláj rossz angolsággal. — Köszönöm . ;; Nincs semmire szükségem ;.. — Ha mégis lenni szüksége valamire missnek, Bábu itt lenni ajtó előtt és miss csak tapsolni és Bábu máris itt bent lenni! Visszahúzta az ajtót oly nesztelenül, mint amilyen csendesen kinyitotta ... Másnap reggel Li úr ismét merielent Sári szobájában. De ez alkalommal nem kopogott, hanem egyenesen benyitott. Hiába mondta neki Bábu, a maláj szolga, hogy a miss még alszik. Félrerúgta az útból és benyitott.
