Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
1965. szepternS« 17, TOLVA WEG TW VEPÜJSAQ * 3 Tanulságok: ami egy cikkből kimaradt A nyíltságról, az együttműködésről, az emberek megítéléséről és a nehéz községekről Vasárnap, szeptember 12-én jelent meg „Kenyéririgység?” címmel egy cikk, amely a fodrászipari tanulók helyzetével foglalkozott egy konkrét, de meg nem nevezett eset alapján. A cikk nagy port vert fel fodrászberkekben: Szekszárdon is, Pakson is, Bonyhádon is és másutt is. Megindultak a találgatások: hol történhetett az eset. Mindenki szabadkozott és mindenki egy kicsit magára is ismert. A bonyhádi 1-es számú női iodrászüzletben is ez történt. A cikk megjelenése után megindult a találgatás, majd minden kiderült. Kajtár Ilona az üzlet dolgozóinak faggatására elmondta: a cikkben szereplő dolgokat valóban ő mondta el. Az ügy vége a következő lett. Hangosan felolvastatták Kajtár Ilonával a cikket, volt, aki elment Kajtár Árpádnéhoz is a moziba, aki ott dolgozik, és kérdőre vonta: hogyan mondhatott ilyet a lánya? Végül egész I bonyolult helyzet alakult ki. A tanuló lányt, Kajtár Ilonát I egy másik műszakba helyezték át, mivel ennek az ügynek a kapcsán — az üzletvezető állítása szerint — derült ki, hogy Kajtár Ilona már korábban akarta ezt kérni. Egyszer említette is, hogy szeretne vele beszélni, de ez a beszélgetés, nem tudni, mi okból, elmaradt. Egy szó, mint száz: nagy a káosz. Vajon joga volt-e panaszra Kajtár Ilonának? Joga, annál is inkább, mert sérelem érte. Több alkalommal — ezt az üzlet dolgozói is elismerik, sőt többségükben természetesnek is tartják —, bevásárlásra, áruhazaszállításra, sőt még olyan dologra is felhasználták, hogy más után leskelődjön. Az ügyet a helyszínen megvizsgáltuk. Elbeszélgettünk az érdekelt felekkel. Többek között a cikkben szőke tündérnek nevezett Pál Évával is. aki az esettel kapcsolatban kijelentette: — Platinaszőke tündér nem vagyok és irigy sem vagyok, a köpenyem pedig olyan, amilyent kaptam. A cikk a jelenség ellen és nem egy üzlet ellen íródott. Hogy célba talált, bizonyítja az is, hogy szinte minden fodrászüzletben beszédtéma volt. Végül mégis kiderült minden, mert jelen esetben is megindult a nyomozás: hol történt, mikor történt, kivel történt? Mintha ez lett volna a leglényegesebb és nem az, hogy egyáltalán ilyen történhetett. A tények azt mutatják, hogy nincs minden rendben az iparitanuló-képzésben, mert egyes mesterek még ma is gyakran lótifuti embernek nézik a tanulót, akit korábban azért neveztek inasnak, mert a lótás-futástól inasodott meg a lába. Hogy valamikor ki, milyen körülmények között tanulta meg a szakmáját, azt csak hallania kell a mai ipari tanulónak, hogy okuljon belőle, és nem ugyanazt, ha kisebb mértékben is, de végigcsináltatni vele. Ez egyáltalán nem növeli a mester tekintélyét a tanuló szemében, sőt! A mester tekintélyét csak az növelheti, ha mindazt, amit ő esetleg nehezebb körülmények között megtanult, most a kornak, 1965-nek megfelelően adja át a fiata- labbnak. Kétségtelen tény: előfordul, hogy egyes tanulók csak a jogaikat tanulták meg, helyzetükkel igyekeznek visszaélni, de ez sem adhat okot arra, hogy tanulókat önérzetükben megsértsünk. 1965-öt írunk. És ehhez kell igazodnia a tanulónak is, a mesternek is. Mindkettőnek vannak jogai és kötelességei. A jog is, a kötelesség is egyaránt vonatkozik a mesterre is, a tanulóra. A vezetők dolga, hogy ennek érvényt szerezzenek. Beszélgetés a A bonyhádi járási pártbizottságon munkatársunk felkereste Daradics Ferenc első titkárt és Lambert József titkárt. A járás két pártvezetője több kérdésre válaszolva nyilatkozott. — Első kérdésünk a következő lenne: Mi a véleményük arról, amit az emberek úgy fogalmaznak meg, hogy velük semmit, vagy keveset tudatnak a községekben, a termelőüzemekben. — Világos dolog, hogy ezzel kapcsolatban a mi álláspontunk azonos az országos állásponttal. A nyíltság, az őszinteség természetes állapot: Pontosabban azon fáradozunk, hogy mindenütt természetes állapot legyen. Sajnos ott még nem tartunk, hogy kizárólag pozitív dolgokról beszélhessünk. Éppen a közelmúltban tudtuk meg, hogy Cikón tavaly ősszel a termelőszövetkezetben körülbelül 100 holddal kevesebb búzát vetettek a tervezettnél. Annak idején mégis azt jelentették, hogy a vetési tervet maradéktalanul teljesítették. Ezt a hiányzó száz holdat egyébként a bevételi terveknél is mindenütt úgy szerepeltették, mint meglevő és bevetett területet. Saját magukat is félrevezették, és ugyanezt tették velünk. Szóval az őszinteség körül itt-ott még lefelé is, felfelé is hibák vannak. — Az is igaz azonban, hogy annak a kijelentésnek, hogy velük semmit, vagy keveset tudatnak, ma már rendszerint nincs sok alapja. Mi itt a bonyhádi járásban általában mindenről merünk és akarunk is beszélni, mert azt tapasztaljuk, hogy közös ügyeinket bátran megvitathatjuk az emberekkel. Legutóbb szemléltetően bizonyította ezt Zomba község, ahol az egyik tanácsvezető posztját kellett betöltetni és erről rengeteg emberrel folytattunk a községben hasznos eszmecserét- Egyébként a közéleti érdeklődés megnőtt. Ennek az a fokmérője, hogy az emberek igénylik a pontos tájékoztatást, a helyi gondok alapos megvitatását. A félreértések, a ferde és valótlan általánosítások is kiküszöbölhetők akkor, ha a kényesnek látszó kérdésekre szintén mi adunk választ, nem pedig az úgynevezett jólértesültek. A tervezőiroda csak kijelölés alapján fogadhat el megbízást. Az igényeket a megyei tanács építési, közlekedést és vízügyi osztálya gyűjti össze, majd egyezteti a tervosztállyal, ennek alapján dönt a végrehajtó bizottság a kijelölésekről. A listát megkapja a tervezőiroda. Az idén februárban 381 kijelölést tartalmazott a lista. Az építtetőknek április 30-ig kellett volna megkeresni a megbízással a tervező- irodát, majd megkötni a szerződést. Az április 30-i határidőig, a 381-ből azonban mindössze 135 megbízással jelentkeztek az érdekeltek és még ma is csak alig kétszáz szerződés született a kijelölésekből. A tervezőmunkánál is tervszerűségre van szükség. Összehangolni a különböző részlegek munkáját. hiszen itt az egyes szakosztályok, csoportok' „egymás kezére” dolgoznak. Igen nehéz azt biztosítani, hogy a munka folyamatos, hogy az egyes részlegek leterhelése egyenletes' legyen, össze kell hangolni a munkát már a kijelölések kézhez vételekor. Ha pedig megváltozik a program — márpedig ez igen gyakori, — akkor felborul az összhang is. Ugyanilyen zavart okoz az, ha sürgjős, sáron kívüli munkát kap az iroda. Ilyenkor aztán óhatatlanul is becsúsznak a tervbe a hibák. Természetesen néha elkerülhetetlen a változás a programban, egy-egy tervezett beruházásról kiderül, hogy nem valósítható meg, tehát „le kell fújni” a tervezést is. Ez azonban csak ritkán. kivételesen fordulhatna elő. A Tolna megyei Tanácsi Tervezőirodánál ma már ott tartanak, hogy rendszerré vált a rendszertelenség Az építtetők jó része felelőtlenül kér kijelölést a tervezőmunkára, olyan időpontban, amikor még teljesen bizonytalan, hogy a beruházási, felújítási elgondolás megvalósulhat-e, lesz-e rá pénz. Ha kiderül, hogy nincs fedezet, akkor meg sem adják a megbízást a tervezőirodának. Ez is zavart okoz, de ez még a kisebbik baj. Súlyosabbá akkor válik a dolog, amikor már az elkészült terveket kell hónapokig évekig pihentetni, kivitelezési lehetőség hiányában. Természetesen ez esetben is megkapja a tervezői díjat az iroda, mint vállalat, nem károsodik. Mégis káros ez a gyakorlat. Naevobb körültekintésre, felelősségérzetre van szükség a tervezői megbízások adásánál. És itt az építtetőkről van elsősorban szó. Csak olyan terveket rendel- ienek meg. amelyeknek a kivitelezése is biztosítva van. J. J. Mindezt néhány példával érzékeltethetjük legjobban: munkánk során előfordul, hogy egy-egy embert félreismerünk. Dolgozott itt a járási pártbizottságon egy olyan ember, akit bizony nagyon félreismertünk. Ipari előadóként tevékenykedett. A járási pártbizottság munkatársaként kölcsönöket kért, eladósodott, fűnek-fának tartozott. Ez az ember nem volt hozzánk őszinte, megtévesztett, félrevezetett bennünket, és idő kellett hozzá, amíg kiismertük. Végül a pártapparátusból eltávolítottuk. Ám ezt követően taggyűlésen mondtuk el a vele kapcsolatos okokat és körülményeket. Ott mondtuk el, ahol el kellett mondani. Őszintén beszéltünk, hogy találgatások és feltételezések helyett az elvtársak tisztán lássanak. Ha mindezt elmulasztottuk volna, akkor ez az ügy még ma is foglalkoztatna néhány embert, így viszont ez az ügy már nem ügy. Zombán a tanács vb. volt titkárát annak idején a járási vezetés szintén félreismerte, úgy- annyira, hogy be akarták hozni a járási tanácshoz főelőadónak. Egy alkalommal Zombán beszélgettünk az emberekkel, akik elmondták, éppen a nyíltság és az őszinteség jegyében, nem félvén attól, hogy bántódásuk lesz, hogy a szóban forgó tanácstitkár fával üzérkedik, házvásárlásnál jogtalan előnyöket biztosít magának és így tovább. Hozzátehetjük, hogy ezekről a dolgokról a járási tanácsnál bonyhádi járás két pártvezetojével lényegében néhány ember már korábban is tudott, ám mégis be akarták hozni főelőadónak. A zombai beszélgetést aztán kivizsgálás követte. Az bizonyosodott be, hogy a volt tanácstitkár több vonatkozásban is megsértette törvényeinket. A bíróság később el is ítélte őt. Majdnem főelőadó lett belőle, és hogy mégsem lett főelőadó, az elsősorban a nyílt, közvetlen és őszinte légkörnek köszönhető. Amelyik községben ilyen a légkör, ott tapasztalataink szerint általában minden akció jól sikerül. Itt volt az árvízkárosultak megsegítésére irányuló akció. Zá- vodon a gyűjtés kimondottan jól sikerült. Elsősorban azért, mert a vezetők és a falu lakói között a kapcsolat jó, egészséges, elvtár- sias. — Van néhány úgynevezett nehéz község a bonyhádi járásban. Például Kakasd. Ebben a községben mik a tapasztalatok? Mi, a lap munkatársai Kakas- dot lehetőleg kikerüljük, mert egy lehetetlen falu. Soha nem tudja az ember, hogy kiben bízhat, ki mikor mond igazat. — Nálunk Kakasd már nem szerepel a nehéz községek között. Érdemes tehát most a kérdést úgy feltenni, hogy mi emelte ki a nehéz községek sorából. Véleményünk szerint a helyi vezetők rátermettsége, elvtársi együttműködése, és ami ebből következik: a jó helyi politika. A falu vezetői a lakosságra támaszkodnak, velük együtt intézik a fontos helyi ügyeket, nincs háta mögött beszólás. és csodák csodája, sokkal kevesebb az intrika, a megalapozatlan vádaskodás. Száz szónak is egy a vége: Kakasdon ma már sokkal nyugodtabb a légkör, mint volt az utóbbi években. Ha már itt tartunk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy mivel az országos politika jó, a községekben alapvetően a helyi vezetésen áll, vagy bukik minden. Az is, hogy milyen a termelőszövetkezetekben az emberek hangulata, munkakedve, vagy ahogyan mondani szokás: milyen a közérzete. A jó közérzet kialakításának egyik igen fontos előfeltételé, hogy a községi vezetők ne egymás ellen dolgozzanak, hanem együtt. Egy idő óta Mőcsényben tapasztaljuk, hogy egymás ellen dolgoznak. Félreértéseket és áldatlan helyzeteket teremt ez az állapot. Már megfigyeltük, amelyik községben a gazdasági es a politikai munka megtorpan, visszaesik, ott rendszerint az a dolog magyarázata, hogy nincs a vezetők között egyetértés. Ez a helyzet jelenleg Tevelen és főleg ennek a következményeit sínyli jelenleg Lengyel, kisebb mértékben ilyen problémák vannak Aparhanton. Az ügyeket rendbe hozni jórészt a mi feladatunk. Az azonban most itt a dolog lényege, hogy soha senki nem válogatta úgy össze a falvak lakosságát, hogy mondjuk Ka- kasdra rossz emberek kerültek, Felsőnánára jók. Ilyen képtelen helyzet nincs, és ebbel következik, hogy olyan egy község, amilyen az ottani vezetés. Pozitív előjellel jó példa erre Kisdorog, Bátaapáti, Mucsfa és még több község. Az ottani vezetők, a lakosságra támaszkodva. még a legnehezebb feladatokat is megoldják, mert összefognak. — Sok szó esik az együttműködésről. Olyan nem fordult még elő a bonyhádi járásban, hogy a vezetők között azért nincs megfelelő együttműködés, mert egyik, vagy másik vezetőnél bajok vannak a rátermettséggel, vagy a hozzáértéssel? Az ilyen vezetővel a többieknek nehéz együttműködni, mert az ilyen vezető rendszerint csak a magáét mondja. — A célt néző, elvtársi együttműködés zavaró okai sokféléik. A hozzáértés hiánya is ok lehet. De legtöbbször a torzsalkodás, a rósz- szül értelmezett tekintélyféltésre vezethető vissza, valamint az ebből származó oktalan bizalmatlanságra. S ha már itt tartunk, akkor elmondjuk, hogy néha heves reakciót vált ki a falu közvéleményéből a sértő, a „maga ehhez nem ért” — kijelentés gyakori használata. A györei termelőszövetkezet volt elnöke ezzel bántotta meg legjobban a környezetét. Modora miatt helyzete Győrében tarthatatlan lett, és végül leváltották. Igen ám, de ennek az embernek rengeteg jó tulajdonsága is van. Mi tehát úgy gondoltuk, hozzásegítjük őt ahhoz, hogy egy másik községbe kerüljön, más környezetben, Kalaznón dolgozzon. Hibáit azonban annyira felfújták és eltúlozták, hogy őt Kalaznón sem fogadták el. Ma sem dolgozik. Ilyen esetben fordul elő, hogy akik nem ismerik az összes körülményeket, azok azt mondják, hogy lám a kapcsolatok és az összeköttetések érvényesülnek. Holott itt csak arról van szó, hogy Szabó elvtárs hibái ellenére sem eldobni való ember. Rajta segíteni kötelesség. Nézzük a hőgyészi tsz-elnök esetét. Évekkel ezelőtt ez az ember Szentgálon volt termelőszövetkezeti elnök. Hibákat követett el és egy ideig a megyét is elhagyta. Mi azonban tudtuk róla, hogy miben kell és miben nem szabad őt elmarasztalni. A közelmúltban nem féltünk tehát a hőgyészi szövetkezeti gazdáknak elnöknek javasolni. Megmondtuk persze azt is, hogy Szentgálon mi. ben hibázott és a közgyűlésen őszintén beszéltünk a jó tulajdonságairól is. A hőgyésziek megválasztották elnöknek, meg vannak vele elégedve. Szóval az emberek megítélésénél a hangulati elemeket igyekszünk kiiktatni, és ha kell, akkor megvédünk embereket, még ha ez egyesekben ellenkezést is vált ki. Van aztán olyan dolog, hogy időnként jószándékkal megkérdezik tőlünk, vagy éppen szemünkre vetik, miért nem állunk ki X, vagy Y. elvtárs mellett is? Ha védjük az egyiket, miért engedjük a másikat? Miért engedünk például régi harcosokat, jó elvtársakat mellőzni, félreállítani? Élő ez a probléma. Éppen a közelmúltban fordult elő, hogy egy általunk sokra becsült elv társ abban a beosztásban már nem volt képes megbirkózni a feladatokkal, amelyikben hosszú éveket töltött el. ■ Vele szemben az lett volna a helyrehozhatatlan mulasztás, ha elnézzük és megengedjük. hogy feje felett összecsapjanak a hullámok. Mást kellett tenni. Neki alkalmas beosztást kellett keresni, s ezt most egyesek mellőzésnek, félreállításnak hiszik. Sajnos ez az elvtárs maga sem látja be az intézkedés jogosságát és sértődött ember. Mi azonban azon leszünk, hogy megértse a vele kapcsolatos intézkedések jogosságát. Van a sértett embereknek egy hangulatot keltő típusa is. Ez a hangulatkeltő típus fűt- fát, kígyót-békát összehord, de arról bölcsen hallgat, ami miatt őt valóban félre kellett állítani. Ezt a típust nem kezelhetjük úgy, mint az előbb említett elvtársat, akit tisztelünk és becsülünk. — fejezte be nyilatkozatát Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára és Lambert József, a pártbizottság titkára. SZEKULITY PÉTER I
