Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-16 / 218. szám
Í965. szeptember Ifi, fÖtSS WEGYEI NEPŰJSAG 5 Váraljai vállalkozók tétlenül Itt hiába keres az ember változásokat. Váralja külseje éppen olyan, mint egy évvel ezelőtt. Még a falu vasút felőli végében épült új település sem lepi meg az érkezőt: megszokta. Az új házak úgy, hozzátartoznak már a régi községhez, mint kabáthoz a gomb. Az sem kirívó, hogy Váralja hosszú, több kilométeres főutcája egy év alatt mit sem változott. Feslett, kopott portálú üzletek, gidres-göd- rös út és járda. Csak a patak partján találni egy kis oázist: színes virágágyások hívogatnak pihenésre. A vállalkozókedvvel volna hiba ? Ez a kérdés annál inkább felmerülhet, mert a Tolna megyei falvak még ha lassan is, tétova lépésekkel, de haladnak előre. A Váraljánál kisebbek is tudnak felmutatni valamit. S mit mutat fel Váralja? Villany van a házakban, néhány éve közel 300 ezer forintos költségen oldották meg a villamosítás problémáját. Volt más is ezen kívül; de ennek ellenére vsüggesztő a következő jelentés: „Az első félévben társadalmi munka teljesítés nem történt a bonyhádi járásban Váralja, Tabód, Lengyel községekben.” Ez olyan időpontban fordult elő, amikor megyeszerte fellendülőben van a társadalmi összefogás. A községi tanácsnál próbáltunk magyarázatot keresni. Azt mondják: hamarosan jubilál a tervez- getésük: az első tervet a művelődési ház építésére 1958-ban készítették el. Azóta készült másik kettő. s jelenleg még eladó tervük is van'. . . Évről évre nékirugaszkodnak, valami azonban mindig közbejön. Tavaly a szedresi művelődési otthon terveit adoptálták, de az építéshez nem kezdhettek hozzá, kevés volt a pénz, s az állami támo- ■atásra érthető okokból nem lehetett számítani. Amit lehetett, azért megtették: lebontották azt az épületet, amelyiknek a helyére az új művelődési otthon került volna. Teljesített ennél a bontásnál a lakosság több mint 11 ezer forint értékű társadalmi munkát. S aztán jött az idei év. A tanácsülés annak idején amikor a tervet elfogadta, 50 ezer forint értékű társadalmi segítség felett rendelkezhetett. A falu 1600 lakosa közül szinte minden család ajánlott fel. Csak néhány név: ifjú Schmidt Gyula 30 nap, Herold János ugyancsak 30, Szabó József 20 munkanap. Került olyan, aki úgy vélekedett: dolgozni nem tud elmenni, de kifizeti a napszámot, napi 50 forinttal. A községben élő villany- szerelők az összes szakmájukba vágó munkát elvégezték volna, körülbelül 20 ezer forint értékben. A vállalások tehát dicséretesek, a teljesítés azonban nem. E pillanatban a következő a helyzet. Néhány napja vásároltak egy épületet, abból alakítják ki majd az annyit tervezett művelődési otthont. Ez az eljárás célravezető, s megoldja a falu régóta vajúdó gondját. Van azonban egy szerintünk jogos aggodalom: az a sok és szép vállalás, amit a tanácstagok nem kevés meggyőző munkával gyűjtöttek össze, elvész. Miért mondjuk ezt? Leginkább az idei első félév tapasztalataiból szűrjük le kedvezőtlen következtetésünket. Számoljunk reálisan az évből nem egészen négy hónap hiányzik. S ha még hozzátesszük, hogy a négyből legalább kettő téli, bizony kevés remény látszik a 6zépen indult kezdeményezés reá lizálódására. Kár lenne pedig tovább hagyni ezt a dolgot, önzetlenül, a község érdekében történtek a felajánlások, élni kellene velük, s újra megkérni az egyszer meg- kérteket, hogy teljesítsék máshol, más természetű munkán vállalásaikat. így aztán kedvezőbb képet mutatna az év végi jelentés, de még inkább Váralja most még meglehetősen mostoha képe. Sz. L Milyen cipőben akar járni jövőre ? Itt az alkalom, kiválaszthatja ! Ilyen még nem volt, de reméljük, hogy egyre gyakoribb lesz. Sőt nemcsak a cipő, de a ruha és egyéb modellek is kikerülnek majd a kirakatokba, közszemlére és mindenki szavazhat: melyik tetszik a legjobban, milyen modellt szeretne, ha az ipar jövőre gyártana Bár még csak rendezték Szekszárdon a 32-es cipőbolt kirakatát, máris sokan álltak meg előtte. Sokan csak találgattak: mi van, kiárusítás, mit jelentenek ezek a számok, talán annyiba kerül a cipő? — és így tovább. Erről szó sincs. Egy tábla is figyelmezteti a nézelődő- ket: a kirakatban elhelyezett cipők nem eladók. Egyelőre nem. Talán majd jövőre. Akkor sem biztos, hogy mind, hiszen nem kevesebb, mint háromszázötver modell van a kirakatban. Igen szép női, férfi- és gyermekcipő. Nehéz közülük választani. De most lehet, sőt helyes is, ha mindenki választ. Csak dicsérni lehet a kereskedelem és az ipar vezetőit, hogy lehetővé tették a lakosság beleszólását a jövő évi cipődivatba. Ezek a cipők országjáró kőrútjuk során most Szekszárdra érkeztek és nemcsak azért, hogy megcsodálják őket, hanem azért is, hogy az itteni vásárlók is döntsenek sorsukról. Minden szavazat sokat számít, hisz az ipar csak akkor kezdi el egy egy modell gyártását, ha a kereskedelem tízezer párat rendel belőle. A kereskedelem pedig csak úgy rendelhet, ha tudja: melyik modellből, mennyi az igény. Wagner Ferenc, a 32- es számú bolt vezetője elmondotta: a szavazatokat majd összesítik és ha Pécsre mennek a cipőbörzére akkor e szavazatok alapján adják le a rendelést. Ez pedig azt jelenti, hogy Szekszárdra elsősorban olyan cipők kerülnek, amilyenekre a vásárlóknak szükségük van. A kezdeményezés kitűnő. Hogy milyen lesz a folytatás az most már a vásárlókon múlik. Ha a vásárlók csak megcsodálják az új, 1966-os modelleket, abból semmi előny nem származik, ha viszont nem restellik és bemennek a boltba, szavazócédulát kérnek és beírják erre a megtetszett modell számát, akkor jövőre nemcsak emlékeznek majd a most bemutatott szép cipőkre, de meg is vásárolhatják. A dombóvári magtisztító üzemben A Az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat dombóvári magtisztító üzeme negyedévenként több száz vagon vetőmagot szállít a hazai állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek. A fertőtlenített, tisztított, osztályozott vetőmagot automata mérleg adagolja a zsákokba. > Géppel végzik a zsákok levarrását is. Ez a szállítmány exportra készül. Hegnyílt Szekszárdon a II. túravezetői tanfolyam £ófo£attal is vetnek... a faddi Lenin Termelőszövetkezetben. Az MTS megyei természetjáró szakszövetségének rendezésében szombaton délután megkezdődött a megyénkben második, bronzfokozatú túravezetői képesítést adó tanfolyam, a szekszárdi sportszékházban. Debulay Antal, a megyei természetbarát szakszövetség elnöke nyitotta meg a tanfolyamot, amelyen most 14 Tolna megyei természetjáró vesz részt, köztük Bor- bás Katalin, Pluhár Julianna, Esztergár Ferenc Simontornyá- ról, Kovács Zsuzsanna és ifjú Szászi Béla Tolnáról jár be az előadásokra. A mintegy négyórás első foglalkozáson Dömösi József mérnök, a tanfolyam vezetője a legalapvetőbb túravezetői tudnivalókról tartott előadást. Elmondta, mit kell tennie, mire szükséges figyelemmel lennie a jó túravezetőnek a csoportos túrázásokon, kirándulásokon. A túraterv lényeges része például, hogy a térképről lemérje a túra vezető a léptéktávolságot és 1 a rétegvonalakból megállapítsa a tengerszint feletti magassá- 1 got, s így — többféle körül- | ményt is figyelembe véve — i felbecsülje a menetidőt. Lényeges az utazás előkészítése, a költségvetés elkészítése is. Az sem mindegy, hogy kiket vezet csoportjában, milyen érdeklődésűek, hogyan bírják például a hosszabb gyaloglást. Ezért úgy állítsa össze a túrázócsoportot, hogy abban lehetőleg hasonló fizikumúak legyenek, túl fiatalok ne kerüljenek össze túl korosakkal, akik nem bírják már annyira az életerős ifjak túrázó ütemét. Nem egyszerű a túranaptár összeállítása sem. Előrelátóan meg kell gondolni, mikor, hova mennek a túrázók és mit néznek meg. A lengyeli arborétumba például nem télen látogatnak, hanem nyáron, amikor a legszebb. A Tátrába sem tavasszal mehetnek gyopárt nézni, amikor nincsen. A tanfolyam október 22-étől háromnapos táborozással fejeződik be a Mecsek óbányai völgyében, a szekszárdi gimnázium turistaházában. A három napon a gyakorlati tudnivalókból vizsgáznak a természetben a hallgatók. Legközelebb sport- politikai, majd egészségügyi földrajzi és más ismeretekből hallanak előadásokat.
