Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

19SS. augusztus 13. T'ÖßfÄ WEGTE! NEPÜ.WÄG " 3 Az elnöknek adnak mindig igazat ? ABBAN A TEVELI MŰHELY­BEN, ahol beszélgettünk, a jelen­levők látszólag azt juttatták kife­jezésre. hogy a Kossuth Tsz tag­jait az osztáson kívül nem érdekli semmi. Ilyen vád gyakran éri más termelőszövetkezetben is a gazdákat, iám éppen ez a teveli beszélgetés győzött meg ismét arról, hogy akik azt hangoztatják, hogy a tagokat az osztáson kívül nem érdekli semmi, azok tulaj­donképpen a bonyolultabb kérdé­sek megoldása elől menekülnek, s ezzel terelik el a figyelmet, a lényegről, arról hogy néhol az em­berekben eltompultak a gazdatu­lajdonságok, és amíg ezek nem újulnak ki, addig a tsz rendsze­rint gyenge marad. Ilyen helyzet­ben az élet leegyszerűsítése, dog­mává zsugorítása bűn és megbo- csáj thatatlan könnyelműség. De­ltát ez elmélkedés helyett nézzük ezt a teveli szópárbajt. Fogatotokkal, takarmányotok­kal és más beosztásban levő em­berekkel beszélgettem. Minden­fajta értékrend nélkül, kitérők­kel, hangulati változásokkal és a fontossági sorrend mellőzésével váltogatták egymást a lényegesés a lényegtelen témák. Erdős Pál például elmesélte fia nősülésének hiteles történetét. Derűsen és fi­gyelmesen hallgatta végig min­denki. Erdős Pál évekre vissza­menően még a legapróbb rész­letekre is visszaemlékezik. Arról viszont fogalma sincs, hogy bú­zából náluk az idén mennyi a be­tervezett termésátlag. Ezt, tehát a legfontosabbat, amiből élünk, a jelenlevők közül nem tudta megmondani senki. Később be­jött a műhelybe a magtáros és a parádés kocsis. E két ember se­gítette ki a többieket: hetvenkét vagon a terv és tizenkét mázsa a holdakra betervezett terv. Mondom az embereknek: Miből állapítják meg. hogy az évi jöve­delem sok-e, avagy kevés, ha még ahhoz sem vesznek fáradt­ságot, hogy legalább a legfonto­sabb tervszámot megismerjék? Miként kísérik figyelemmel a termelési terv teljesítését, ha fo­galmuk sincs arról, hogy a meg­határozott évi jövedelem elérése érdekében miből, kinek, mennyit kell megtermelnie? A pálfai Egyetértés Tsz-ben a hízósertés- gondozók figyelemmel kísérik a tervek teljesítését. Júliusban, a télév eredményeit latolgatva, ők bíztatták legjobban a vezetősé­get, hogy száz hízóra meg kell kötni a pótszerződést. Meg is kö­tötték. Pálfán a tagok százszámra teszik a jobbnál jobb javaslatot annak érdekében, hogy a terve­ket a közösség túlteljesítse. Te­veli, beszélgetőtársaim valósággal felszisszentek, amikor mondtam nekik, hogy Pálfán egy dolgozó tagra a közösből származó évi átlagjövedelem húszezer forintnál is több. — Nálunk ilyen soha nem lesz — mondták. — Én a múlt hónapban három­száztizenöt forinttal állítottam haza az asszonyhoz. Ezért dolgo­zom — állapította meg Erdős Pál. Vitatkoztam vele, hogy ez csak előleg. Lemondó legyintés volt a válasz: ennél több nem­igen lesz. Nem tudni egyébként, milyen meggondolásból, ott a műhelyben az emberek tizenöt­forintos munkaegységértékről be­széltek. — Mit tesznek maguk azért, hogy több legyen? Hogyan tö­rődnek a tsz gondjaival? Miért nem szólnak, ha látják, hogy va­lahol rosszul mennek a dolgok? — Nem érdemes szólni semmit — ez volt a válasz. — Pálfán még be sem fejezték az aratást, de a tagok már kivé­tel nélkül a várható átlagtermést, a többletet számolgatták. Maguk­nál mit fizet a búza? NEM TUDJAK. Sőt, néhányan, a hangosabbak közül, fogták ma­gukat és a műhelyből kiosontak. Ők voltak azok, akik eddig egy­re csak azt hangoztatták, hogy a tsz keveset fizet, a tagok keveset noljiák, hanem csépeljék. Vajon gazdának érzi magát az a tag, akit idő vagy kedv hiányában 20 éve szabadult KOREA fel kapnak. Igen ám, csakhogy ami- nem győznek meg a helyes állás­kor gazdaként kellett volna ezek­ről a kérdésekről beszélgetni, ak­kor jobbnak látták a köddéválást. Bezzeg közgyűlés után hazafelé menet, vagy kocsmában egy korsó sör mellett ezek az emberek szoktak legokosabbak lenni. Mindegy. Akik maradtak, azok a környező termelőszövetkezete­ket hozták fel példának. Egyik fogatos a felsőnánai Zöld Mező Tsz-re hivatkozott. Ott a vő négy­szer annyi árpát vitt haza, mint ő. A másik ember a kisdorogi tsz-ből érkező híreket mesélte el. Ott, úgy tudja, háromszor annyit ér a munkaegység, mint náluk Tevelen. Egy harmadik ember a závodi közös gazdasággal hoza­kodott elő. Furcsa volt hallani, hogy a környező termelőszövet­kezetről látszólag sokat tudnak, a magukéról viszont nagyon ke­veset Egyébként az osztáshoz lyukadtunk ki állandóan. Oda, hogy a tagok mindenütt többet keresnek, mint Tevelen. — Nem egy a törvény? — tet­te fel a kérdést Illés Géza. — Egy a törvény, de ml az oka annak, hogy maguk az osztásig még odafigyelnek, de tovább nem? Látják, a fele ember, ami­kor a tervekről, a munkáról be­szélgettünk, nyomban elpárolgott. A műhelyben levők erre sum­mázva a következőket válaszol­ták: Nekik a tsz menetébe nincs beleszólásuk. Velük a vezetők ke­veset tudatnak. A főagronómus nem úgy viselkedik, ahogyan kel­lene. A közgyűlésen a járási elv­társak mindig az elnöknek adnak igazat... EGÉSZ PANASZÖZÖN zúdult a nyakamba. Az előzmények alapján arra a végkövetkeztetésre kellett jut­nom. hogy ezek az emberek már évek óta tsz-tagok, de még min­dig nem nevezhetők szövetkezeti gazdáknak a szónak abban az értelmében, ahogyan szövetkezeti gazdák például a pálfai tsz-ta- gok. Ide nyúlik vissza a mellé­hallások, a félreértések, a közöm­bösségek, a gyanakvások gyökere. Rosszul esik ezt leírni, mert hi­szen beszélgetőtársaim mindany- nyian nyíltszívű embereknek lát­szottak, de a tsz-ről úgy nyilat­koztak, mintha nekik ahhoz csak egyetlen ponton lenne közük. S ez a legnagyobb hiba. Ha viszont azt akarjuk, hogy először a ter­melés érdekelje őket és csak ezt követően az osztás, akkor leintés és legyintés helyett tényleg fel kell ébreszteni bennük a tenni- akarást, az alkotni vágyást. Ho­gyan? Sok okos szóval. Egyik ember elmesélte a következőket: — A tsz kocsijával vittem a rendőrt a lakodalomba. Ő is azt kérdezte, hogy miért nem beszé­lünk a közgyűlésen. Megválaszol­tam neki. Hogy merjünk beszélni, amikor maga is ott les bennünket mindig a közgyűlésen? — És erre mit mondott magá­nak a rendőr? — Semmit. A tsz-tagok a rendőr jelenlétét tehát úgy könyvelték el, hogy vigyázza ki mit mond. Úgy köny­velték el, hogy jobb hallgatni. Megrendítő és elszomorító ez a naív gyanakvás, hiszen a rendőr­nek eszébe sem jutott a felszóla­lókat lesni. A lánya is a terme­lőszövetkezetben dolgozott, és ő kizárólag azért ment el a közgyű­lésre, mert párttag létére érdekel­te a tsz sorsa, helyzete. A tagok gyanakvását mégsem intézhetjük el annyiban, hogy ostobaság, ha­nem csakis okos szóval, mert ne feledjük az ötvenes éveket, s gon­doljunk arra. hogy a szorongás magától nem múlik el. DE NEM MÚLIK EL magától a kisüzemi szemlélet sem. Most aratás idején több tag amellett kardoskodott, hogy a gabona nagy részét a pelyva miatt nekombi j­pontról? Nem érzi magát annak, sőt úgy véli, hogy neki nincs semmibe beleszólása, mert hiszem a gabona nagy részét mégis csak kombájnolják, holott ő éppen az ellenkezőjét javasolta. Egészen bizonyos, hogy ez a közeljövőben még közgyűlésen is szóba fog majd kerülni. S ha a kiküldött megelégszik annyival, hogy közli, a vezetőség helyesen cselekedett, akkor a tagok ismét elkönyvelik, hogy lám az elnöknek adnak iga­zat. Nekem is azt állították teljes és szent meggyőződéssel, de tisztára kisüzemi szemlélettel, hogy nekik a tsz menetébe nincs beleszólá­suk. De vajon képes-e érdemle­ges és konstruktív közreműködés­re egy olyan ember, aki a tsz- nek még a legfontosabb tervszá­mait sem ismeri? Nem képes er­re, és ebből következik, hogy fo­galma sincs arról, hol, mikor van és hol mikor nincs létjogosultsága egy-egy intézkedésnek, kívánság­nak, követelésnek, s ebből követ­kezik, hogy képtelen átlátni, érté­kelni az összefüggéseket, felbe­csülni a kollektív és az egyen­kénti erőfeszítések jelentőségét. A tsz menetébe való beleszólás tehát számukra jórészt az osztás mikéntjét és mennyiségét jelenti. Ki tehet erről? Elsősorban nem a tsz-tag. Inkább az a felfogás, amelyik egyre csak hangoztatja, hogy a tagokat kizárólag az osz­tás érdekli, de annak az állapot­nak a megteremtésével ez a fel­fogás már lusta foglalkozni, ame­lyik megteremti a feltételét, hogy a tagokat ne csak az osztás, ha­nem más is érdekelje. Akikkel beszélgettem Tévéiéin, azokban a tagokban az izguló, a számolgató, a tervezgető, és a magasabbrendű gazdatulajdonságoknak még a nyomait sem lehetett felfedezni. Ök csak azt mondogatják, nem kevés keserűséggel, hogy mindig az elnöknek adnak igazat. Még a legokosabb elnöknek sincs mindig igaza, de itt most nem is ez a lényeg. Egészen más a lényeg. Szekulity Péter Pbenjan (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban vasárnap, augusztus 15-én ünnepük Korea felszabadulásá­nak 20. évfordulóját. Csütörtökön Phenjanba érkezett egy szovjet küldöttség, amely A. Selepinnek, az SZKP elnökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának, a minisztertanács el­nökhelyettesének vezetésével részt vesz a felszabadulási ünnep­ségeken. Csisztyakov vezérezredes veze­tésével szovjet veteránküldöttség tartózkodik Phenjanban. A kül­döttség tagjai, akik 1945-ben részt vettek Korea felszabadításában, az ünnepség vendégei lesznek. Sajtótájékoztató a koreai nagykövetségen A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság augusztus 15-én ün­nepli a szovjet hadsereg és a koreai partizánok hősi harcával kivívott felszabadulásának 20. év­fordulóját. Ebből az alkalomból Szón Csan Rjom nagykövet, csü­törtökön sajtótájékoztatón szá­molt be hazája két évtizedes fej­lődéséről. a szocializmus építésé­nek eredményeiről. A többi kö­zött hangsúlyozta: az ipari terme­lés a felszabadulás óta a 13-szo- rosára növekedett és hasonlókép­pen erőteljesein fejlődött a mező­gazdaság is. Az állam nagy összegeket for­dít a közoktatásra, a dolgozók kulturális és egészségügyi szín­vonalának emelésére. — Ezeket az eredményeket a magyar nép és a szocialista tá­bor más országainak erkölcsi és anyagi támogatásával értük el — hangsúlyozta a nagykövet. Szón Csan Rjom tájékoztatója további részében foglalkozott Dél- Korea válságos politikai és gaz­dasági helyzetével: az amerikai imperialisták 20 éves gyarmati politikájának következménye, hogy az ország déli részén el­sorvadt az ipar és mezőgazda­ság, a lakosság nagy része a szükséges létminimumot sem tud­ja előteremteni. Szóin Csan Rjom befejezésül köszönetét mondott a magyar kormánynak és a magyar népnek a koreai népnek nyújtott segít­ségért és állandó támogatásáért. A Szekszárdi Állami Gazdaságban megkezdődött a szüret A szokásosnál későbben, au­gusztus második hetében a Szek­szárdi Állami Gazdaság decsi- hegyi szőlészetében megkezdődött a szüret. Egyelőre 71 mázsa Csa­bagyöngye csemegeszőlőt szedtek le a tőkékről, és szállítottak el Budapestre, Kaposvárra, Siófokra, valamint Pécsre. Az idei termés­ből a hagyományoknak megfele­lően a szekszárdiaknak még egy kilónyi sem jutott a piacra, vagy az elárusító standokra. A gaz­daság főkertésze egyébként el­mondotta, hogy a csemegeszőlő átvevői a minőséggel elégedettek. A Szekszárdi Állami Gazdaság az idén ismét elsőként és legkoráb­ban jelent meg a piacon a cse­megeszőlővel. A szüretet a jövő héten hétfőn folytatják. sA kőieócii iijúóá Tavaly Köleseire, a megye megunták a presszóban. Néme- nálni, semmivel sem kell törőd- egyik leg- lyik már kapatos, és olyankor ni. Jellemző példa erre két kis- szebben berendezett ifjúsági aztán beszélhet nekik akárki, lány esete. Vasárnap délután klubjába látogattunk el, hogy Olyan is előfordult, hogy egyi- esett az eső, ők is nyakig sáro- bemutassuk; hogyan szórakoz- kük az asztalon táncolt. Nem sak lettek. így akartak bemenni nak, mivel töltik szabad idejű- akarom megmondani a nevét, a klubba. Amikor megkérték két a fiatalok. Amint akkor már tizenhét-tizennyolc éves fiatal- őket, töröljék le a lábukat, fő- vázoltuk, a kép siralmas volt: ember volt... lény es nevetés volt a válasz. A letört fogasok, elrontott rádió, Azt hiszem, ehhez nem kell másodszori, erélyesebb figyel- lemezjátszó, asztalterítőbe cső- különösebb kommentár. Köles- meztetésre vállat vontak és ezt magolt bogáncs jellemezte a kö- den egy év alatt úgy látszik, nem mondták: „Ha itt így megy, ak- lesdiek „szórakozását”. sokat változott a helyzet, ponto- kor mi be sem megyünk”. És Egy év elteltével újból ellátó- sabban, a fiatalok. A lemezjátszó sértődötten visszafordultak. Azt gattunk a klubba, hogy felmér- és a magnetofon többször van hiszem, velük nem sokat vesz­hessük a változást, elmondhas- javításon, mint a klubban, szer- tett a klub. .. suk, mit tettek a fiatalok egy év vezett beszélgetések, viták he- alatt a klubélet fellendítéséért, lyett hangoskodás... és sorol- A művelődési ház igazgató- hatnánk tovább, nője szabadságon van, így a gondnok mutatja meg a helyi- a fiatalok látogathatják, akik séget. Ragyogó tisztaság, rend tagsági igazolvánnyal rendelkez- víráaosTtásában*'*’ szebbé ^'téteíé- mindenutt. A rexasztalon három npi, vainn xráWo+ác nánwii yiragosi tusa Dan, szeooe lexeie­Meggyőződésünk, hogy nem a kölesdi fiatalság egészéről van . ...... , , . , , szó. A KISZ-szervezet tagjai ií .ííí., íjfi^ az°lí például segítettek a művelődési ház udvarának, környékének ... .... ... . , ,, , , nek. Vajon válogatás nélkül törött dako azonban arról árul- mindenkinek adtak ilyen igazo kodik, hogy időnként „erős em- - - - - berek is szórakoznak itt. ben. Valószínű, hogy ezek a fia­talok nem viselkedtek így ványt? Nem lehetne ezt valami- klubban. Inkább néhány >jfene­— Jöjjenek csak el egyszer eev ee íaltetell\ez k.óta'- Mondjuk gyerek” akik így akarják mu­. ..... JJ , vegyszer, égj a szolid, rendes viselkedés, a be- tatni fzktPiPn inkedviik-et Alret hétfői napon. Akkor kellene meg- rendezési társvak iátékok mee- 1 j. leKteíen jókedvüket. UKet nézni a klubot. Egy kupacba do- óvása lennefz esvikfeltété?De ,kmnyi? lecsillapítani, ha a hálva a szőnyegek összesározott °'asa ,lenne az egyik leitete!. De többiek is akarjak... 1,7 szőnyegeit, osszesarozoct ugyanugy> ahogy kiadtak, meg is padló, rendetlenseg mindenütt, lehetne vonni a belépésre jog£- Persze ez még csak az első lé­így szokott kinézni egy-egy klub- igazolványt azoktól, akik pés lenne a jó klubélet megte­nap után mondja a gondnoknő. fgy viselkednek. remtéséhez. Számtalan olyan Ilyenkor, nyáridőben, csak he- téma van, amiről a fiatalok szí­tenként egy alkalommal nyitják H mÜVClÖdéSÍ hí* igazgató- vesen beszélgetnek, vitatkoznak. ki az ifjúságig klubot, vasárnap. . ............. nője min- Lehetne néhány érdekes össze­A fiatalok elég szép számmal den tőle telhetőt megtesz, hogy jövetelt is rendezni. Természe- látogatják: Itt rádiót hallgathat- az ifjúsági klubnak valóban klub tesen ennek megoldása, szerve- nak, lemezjátszó, magnetofon, jellege legyen. Egyedül viszont zése nemcsak a művelődési ház egy sereg különböző társasjáték nem sokra megy, mindenütt ő igazgatójának feladata A fiata- biztosítja a szórakozást. sem tud ott lenni. így a klub- loké is hiszen övók ldub — Az a baj, hogy sokszor nak inkább szórakozóhely jellege ’ olyankor jönnek ide, amikor már van, mert ott mindent lehet esi- KÓNYA JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom