Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-10 / 187. szám
TOLNÁ MEGYEI NEPTTJSAO s Í965. augusítfis Ä.-{ Kántoii hal tó IjaLpaprikáó Vajon kinek a tányérjába kerül majd ez a ponyt? Abonyi Pál, a Baranya, Somogy és Tolna megyei Halgazdaság igazgatója joggal mondhatja: — Sok európai asztalnál emlegették már ismerve, ismeretlenül a mi gazdaságunkat. Joggal mondhatja, mert e gazdaságból rendszeresen szállítanak halat tengerparti államokba. — Nyugat-Németországba, s mindenek előtt Hamburgba, Olaszországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, de ezenkívül más országokba is, és természetesen a hazai piacokra. A dombóvári hal vetekszik tengeri rokonaival és immár nélkülözhetetlen eledel sokezer tengerparttól távol lakó család asztalán; Csakhogy, amíg a hamburgi háziasszony megsütheti és itthon valaki bográcsba rakhatja, sok minden szükséges. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a hal- paprikás, meg a rántott hal a halászattal kezdődik: a halász vízbe meríti hálóját, majd kiszedi belőle a ficánkoló halakat. Kérdezzük csak meg a gazdaság vezetőit: — A haltenyésztés éppen olyan gondosságot, szakszerű takarmányozást igényéi, mint bármelyik háziállat — így az igazgató, Abonyi Pál. Repül a dobóháló. — Nálunk éppen úgy megvannak a takarmánynormák, éppen olyan fontos az etetési rend, a súlygyarapodás figyelése, az egészségügyi állapot ellenőrzése, mint bármelyik állattenyésztő állami gazdaságban — toldja meg a főagronómus. Kovács József. Az irodából azonban menjünk közelebb a gyakorlathoz! Válogathatunk. Mehetünk baranyai halastóhoz, de ugyanúgy Somogyba, vagy Tolnába, mert az 1600 holdas vízfelület három megyére oszlik el. s voltaképpen ezért is nevezik három megye halgazdaságának. A három közül az attalait választjuk. Benedek Andor haltenyésztő agronómus kísér el bennünket, aki igen beható halszaporítási, kérész tezési kísérleteket folytat. Az attalai halászház nem egy magányos, régi halászromantikat sugárzó épület, mert már egy modern laboratóriumot is építettek melléje. — Ez mindenek előtt a mesterséges szaporítás céljait szolgálja — tájékoztat Benedek Andor. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a saját szükségletünkre tudunk szaporító anyagot előállítani, hanem az ország különböző részeire szállítunk a termelőszövetkezeti halastavak részére. Egyébként sikerült a szállítás nehéz és költséges műveletét is leegyszerűsítenünk: 40 —50 000 halivadékot például már taxival is el tudunk szállítani megfelelő tartályban, veszteség nélkül. A halpiacon meglehetősen keresett a compó, ez a halfajta azonban lassú növésű és nehezebben szaporítható, mint például a ponty. Jellemző, hogy a pontyot már kétnyaras korában piacra tudják vinni, a compó viszont csak 5—6 nyaras korában vélik piaci áruvá. Itt, laboratóriumban már sikerült — az országban elsőnek — mesterségesen szaporítani ezt a halfajtát, ami nagy eredménynek számít a jövő haltenyésztése szempontjából, már csak azért is, mert egyre több helyen szabnak meg olyan vásárlási feltételeket, hogy a ponty mellé compót is kell adni. Mindemellett foglalkoznak a compó keresztezésével is, erről azonban még korai lenne részleteket mondani. Irány a víz. Először kocsival döcögünk kilométereken a tavak mellett. Elhaladunk a motoros úszó kasza mellett, aminek az a rendeltetése, hogy levágja a vízben levő káros növényzetet. A túlságosan elszaporodó vízi növényzet eddig a halastavak réme volt, mert alig tudtak mit kezdeni vele: kézzel csak nagy nehezen tudták győri- teni és így rohamosan zsugorodott a halak élettere. Ez a néhány évvel ezelőtt külföldről vásárolt kasza azonban megoldotta a problémát. Csónakba széliünk, felberreg a. motor és sorra járjuk az etető- helyeket. Simon J ános halász- mester a jól begyakorolt fogásokkal vízbeveti a dobóhálót minden etetőkarónál pontosan azon a helyen, ahová a takarmányt öntik reggelenként percnyi pontossággal. A halakat pontosan lemérik, aztán vissza a vízbe! A gazdaság már aranyérmet is nyert tenyésztési eredményeiért az országos mezőgazdasági kiállításon, s az idei súlygyarapodási eredmények azt mutatják, hogy ezúttal sem kell szégyenkezniük az őszi lehalászások idején. Kétségtelen, a gazdaság halastavai az ország legjobbjai közé tartoznak, mert nem ritkaság a 6 mázsás természetes szaporulat, de az csak az egyik oldal. A másik pedig az, hogy a takarmányozás, jó gondozás következtében is kiváló súlygyarapodást érnek el minden évben, így egy-egy hold vízfelület ' 13 mázsa halat is megad átlagosam Amíg tehát valahol Hamburgban dicsekedhetnek a magyar hallal és valahol Magyarországon Totyoghat a bográcsban ez az ínycsiklandó falat, sok munkás hétköznap telik el. Szöveg: Boda Ferenc Foto: Túri Mária Simon János, az attalai tóegység halászmestere ellenőrzi a súlygyarapodást. „ÁRGUSOK” társadalmi munkában A bátaszéki vasútállomáson társadalmi ellenőrök tartottak tapasztalatcserét. A vasutasok, akik szabad idejükben ellenőrzik kereskedelmünket, Hidasról, Dombóvárról, Simontornyáról utaztak ide. A tanácskozás célja: megvitatni az elmúlt időszak tapasztalatait, feleletet kapni vitás kérdéseikre. Az előadó Szekszárdról érkezett, Mátyás Tibor kereskedelmi felügyelő. Értékes bevezető előadásában felhívta a résztvevők figyelmét, hogy nyári időszak lévén legfontosabb megvizsgálni az üzletek, az áruelhelyezés és a kiszolgáló személyzet tisztaságát. Szorgalmasan jegyezték a példákkal tarkított előadást, utána maguk is szót kértek. Hozzászólásaik közül feljegyeztünk néhányat. A feltett kérdésekre Mátyás Tibor adta meg a feleletet. Számot adtak apróbb-nagyobb bosszúságokról, tapasztalt szabálytalanságokról. Itt az elem, hol az égő ? Magyar József, a bátaszéki villamossági szaküzletben, elemlámpát akart vásárolni. — Van, de nem tudjuk kipróbálni, mert nincs égőnk — mondták. — Akkor hozom az enyémet! Indult és kiszerelte a kerékpárjából rövid időre az izzót. Csodák csodája, a zseblámpa nem működött. Ha kipróbálás nélkül elfogadja, ez csak otthon derül ki. Pedig az üzlet vezetői előtt is ismert szabály, hogy kötelesek minden eladásra kerülő elektromos berendezés működését a vevő előtt kipróbálni. Akkor ki veszi meg a túrót ? Panaszkodott a Garay úti 13. sz. vegyesbolt üzletvezetője Bátaszé- ken, ugyancsak Magyar Józsefnek. — Tejfölt csak annak adok, aki túrót is vásárol! — mondta. A bolt árusítási gondjaiért nem felelhet a vevő, a megrendelések feleljenek meg az igényeknek. Az árukapcsolás pedig, amivel a boltvezető megpróbálkozott, változatlanul büntetendő cselekmény. „Fogyókúrás“ halak Melyik hölgy nem örülne, ha 10 perces úton 20 dekát leadhatna testsúlyából? Úgy látszik, ilyen varázslatos tulajdonsága csak a bátaszéki húsüzletben árusított halaknak van. Az asszonyok szorgalmasan vásárló férjüket okolják a súlycsökkenésért, mert ki érti, hogy a másfél kilósnak fizetett halból, hogy lesz otthon 1 kiló 30 dekás? — számolt be személyes tapasztalatáról Pálffi János, a magyarázatra kíváncsian. — Milyen mérőeszközt használnak az üzletben? — Tálat, némi vízzel. — A szabály: kitárázott mérleg, és mérőedénynek olyan háló, amelyikből kifolyik a víz. Nem valószínű, hogy ezzel a mérési móddal ne lenne tisztában a helytelenül mérő húsboltvezető, mert itt kell keresni a halak állandó súlyának a nyit ját. Mikor tolják a taligát ? Zentai Ferenc megvizsgálta egy gebines fagylaltos adagjait. Jóval kevesebb volt az előírtnál, nem is véletlenül, mert a fagylal- tos így érvelt: „Ha én nem keresek meg három hónap alatt 10—11 ezer forintot, akkor nem tolom tovább a taligát.” Igazán furcsa, ugye, hogy a társadalmi ellenőrök nem tartják szem előtt az efféle szempontokat. Végül egy utolsó esetet ragadunk ki a megtörténtekből: Szek- szárdon a zöldségesüzletben nem tüntetik fel a paradicsom és a paprika árát. így fordulhatott elő, hogy egyazon ládából kétféle áron mérték a zöldpaprikát. „Véletlenül” egy szépen festett szájú kislány kapta olcsóbban. Zentai Ferenc okkal tette fel tréfás formában a komoly kérdést: „Rúzsos ajkúaknak 80 fillér, festetten szájúaknak 1,20 a paprika kilója?” Az elmondottakon kívül számtalan érdekes eset jelzi, hogy megyénk társadalmi ellenőrei valóban árgus szemekkel figyelnek minden rendellenességre. Harcolnak a protekció, a megkülönböztetett bánásmód ellen, töprengenek, hogyan tehetne még behatóbban ellenőrizni a rendellenességeket. Feljegyzéseik szigorúan tárgyilagos hangon íródnak, és minden leleplezett visszaéléssel a vásárlók érdekeit szolgálják. M. I. Játék a halállal Sír ad f órában, London közelében néhány nappal ezelőtt szörnyű baleset történt. Egy vonat halálra gázolt négy fiatalembert. A fiatalemberek Lay tonstone- ba akartak utazni. Tulajdonképpen öten indultak el. Ügy látszik, vidám hangulatban lehettek, mert amíg várakoztak, azzal igyekeztek megrövidíteni az időt, hogy egyik sínről a másikra ugráltak. Egy vasutas figyelmeztette őket, hogy rossz vége lesz a játéknak. Ők azonban rá se hederítettek, sőt, kinevették. Egyszerre gyorsvonat tűnt fel, s teljes sebességgel közeledett az A fiatalemberek, fenegyerekeskedésből. még ekkor is a síneken ugráltak. Az utolsó pillanatban aztán fél- reugrottak egy másik sínpárra. Csakhogy abban a pillanatban az ellenkező irányból oda is befutott egy vonat, s lekaszabolta őket. ötük közül csak egy menekült meg úgy, hogy a sínek között villámgyorsan hasra- vetette magát. A szerelvény el- dübörgött felette és semmi baja sem történt. Egyhamar azonban nem jut eszébe ilyesfajta ug- rándozással szórakozni. állomás felé. nyilván A Természettudományi Közlöny pályázata A Természettudományi Közlöny pályázatot hirdet képes beszámolóra. A pályázat témája lehet bármilyen természeti jelenség, objektum, megfigyelés, összefüggő ábrázolása képekkel, és 1—2 oldalnyi szöveggel. 8—10 db 18x18 cm nagyságú, fekete- fehér, másutt még nem közölt kép- j pel lehet részt venni a pályázaton. I A díjnyertes pályaművek közlési joga a folyóiratot illeti, azok a folyóirat tulajdonába mennek át. A pályázat jeligés. Beküldési határidő: 1965. szeptember 15. Pályadíjak: 1 db 600 Ft-os I. díj, 2 db 350 Ft-os II. díj, 3 db 250 Ft-os III. díj. A pályázat részletes feltételeit a Természettudományi Közlöny 1965. júniusi és augusztusi száma közli.
