Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
K>lxa megyei xépűjsag Í83E. augusztus SA szekszárdi domboldalak védelme Amikor napirendre került a történelmi nevezetességű szekszárdi szőlővidék rekonstrukciója, nemcsak arról volt szó, hogy oltvány, szaporítóanyag kell az új telepítésekhez, de a meglevőket gondozni, ápolni kell. A szakemberek azt mondták, ha vissza akarjuk állítani a szőlőhegy világhírnevét, tehát komoly eredményre számítunk, akkor mindenekelőtt meg kell védeni magukat a szőlőtermő dombokat. A szekszárdi szőlővidék egyik jellegzetessége ugyanis az, hogy az erózió roppant nagy kárt tud benne tenni, ha ennek nem veszik elejét, mint ahogyan tett is a korábbi időkben. Egy-egy nyári zápor egész szőlősorokat mosott el, s tovább mélyítette a meglevő vízmosásokat. Találó szekszárdi mondás: „Ha a hegyoldalon valahol elhalad egy kocsi, annak keréknyomaiból egészen biztos, mély vízmosás keletkezik.” Az erózió rongálta, csökkentette a termőterületet, de nagy kárt okozott azáltal is, hogy szinte megközelíthetetlenné tette az egyes részeket. Viszont felmerült mindennek a költségkihatása is. Egyesek, főként azok, akik nem ismerik a szekszárdi bortermesztés sajátosságait, és csak mechanikus számítási adatokat vettek alapul, így foglaltak állást: „Hagyjuk a domboldalakat, ott úgyis drága a termelés, költséges lenne az erózió elleni védekezés is, inkább telepítsünk a kisebb lankákon, sima hegytetőkön, meg a hegy lábánál elterülő síkságon.” Ezt az érvelést még azzal te alátámasztották, hogy az ilyen helyeken könnyen bevezethetik a szőlő Védőgát az Előhegyen. gépi művelését. Viszont nem számoltak azzal, hogy, ha a síkságon telepítenének akár ezer holdakat, az csak nevében lenne szekszárdi, a valóságban nem azt a minőséget adná, ami a szekszárdi szőlővidék hírnevét adta. Arról nem is beszélve, hogy ez a szántóterületet csökkentette volna, ami egyébként sem engedhető meg. A gépi műveléssel kapcsolatos érv is kiesett, mert időközben beigazolódott, hogy a hegyoldalban is megteremthetők a gépi művelés feltételei. Győzött tehát az a nézet, hogy a szekszárdi szőlővidéket ott kell fejleszteni, ahol eddig is virágzott, vagyis a számára legmegfelelőbb helyen, a hegyoldalban. Még költséges beruházások árán is, mert ezek a beruházások bőven megtérülnek. Az úttörő lépéseket az állami gazdaság tette meg a Baktahe- gyen. Vagonszámra fuvaroztatta fal a termésköveit, cementet, és kilométerszámra építtette a csatornákat, támfalakat. Érdemes bejárni ezt a területet! Mint valami pókháló, úgy szövi keresztbe-kasba a vidéket az erózió meggátláaát szolgáló csatorna-támfhl-rendszer. Ez lehetővé tette, hogy még a legmeredekebb lejtőkre is telepíthettek szőlőt, olyan helyekre. amilyeneket már a legszorgalmasabb egyéniek is elhagytak, mert „lemosta őket a víz”. Igaz, vagy négymillióba került, de megérte, szükséges volt ahhoz, hogy ma már ismét a szekszárdi szőlővidék virágzásáról beszélhetünk. A baktai részt, mielőtt megépültek volna ezek a művek, az egyik felhőszakadás leko- pasztotta. Sokan még emlékezT ámfal a baktai daság nevéhez fűződik. A görögszói részen először kísérletképpen készítettek néhány hold- nyi hegyoldalban úgynevezett mikroteraszt. Ez bevált, ezért rátértek a nagyméretű, makro- teraszok készítésére. Erős, nagyteljesítményű gépekkel szinte megváltoztatták a hegyoldal képét Időközben a tanácsi vonalon is több erózióellenes in/tézkeszőlőhegyen. dés született, egyebek közt a nagyobb vízmosásoknál védgá- takat létesítettek. Mivel ma már sikeres küzdelem folyik e mérhetetlenül nagy természeti veszély ellen, joggal mondhatjuk, hogy a szekszárdi szőlőyidék virágzóbb lesz, mint valaha is volt Bőd a Ferenc Foto: Bakó—Túri WYTYTYYYYYYYYTYYYTTTYYYYYYYYYYYVVY TWVWYVYYYVYYYVYYYVVYVVVYYVVYYW Pintér István: GYILKOSSÁG NEW YORKBAN nék, hogy teherautókkal, dömperekkel, meg drótkötélpályán hordták vissza a hegyoldalba a völgybe lemosott termőtalajt. Most összehasonlíthatatlanul kisebb károkat okoz egy-egy felhőszakadás. Az erózió elleni védekezés másik formája a teraszosítás, ami ugyancsak az állami gazHIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! ryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy — 52 — — Megbízásom nem családjogi természetű — mondta. — Szeretném, ha a hölgy folytatná. — Én is szeretném, ha megtudnék minden részletet — közöltem. — A dolog egyre rejtélyesebb lesz. Nem értem, ha egyszer Temer Csánkó cinkosának tart, miért akar a segítségemre lenni. — Én sem értettem — mondta Ruth. — És most már érti? — kérdezte Lewis, aki közben elővette jegyzetfüzetét. — Talán. Terner megmagyarázta, hogy az a bizonyos Gsánkó közönséges szélhámos. — Ruth, szivem ennyit nélküled is tudok — fakadtam ki epésen. — Már hogyne lenne az, amikor rámfogja, hogy meg akarom gyilkolni, és éjnek idején kiragadtat a karjaidból. Ruth elpirult. Határozottan jól állt neki ez is. Legszívesebben átöleltem és megcsókoltam volna, de mégsem illett megtennem a sajtó és a jogásztársadalom képviselője előtt. — De Mr. Terner ennél jóval többet tud Csán- kóról — folytatta Ruth. — És azt üzente neked, hogy ha továbbra is Csánkó cinkosa maradsz és összejátszol vele, alaposan megütheted a bakádat. — Nagyszerű! — mondtam. — Ez talán segítség! Hogy állhattál szóba egy ilyen alakkal? — Ö is éppúgy magyar, mint te vagy... gondoltam, összetartotok... Az egyik magyar meghallotta, hogy a másik bajba került, s elment, hogy segítsen rajta. — 53 — — Köszönöm szépen az ilyen összetartást — mérgelődtem. — Most már te is láthatod, szívem, hogy az idekinti magyar milyen összetartó fajta. Ha az egyik meghallja hogy a másik bajba került, azonnal odasiet. — Ez szép tulajdonság — jegyezte meg Lewis. — Valami olyasmi, mint amikor a parton álló mentőövet dob a vízben fuldoklónak, pedig nem is ismeri, csak azt tudja róla, hogy éppúgy ember, mint ő. — Hogyne. A jelenet pompás, a hasonlat telitalálat. Csak kicsit módosítani kell. Olyan ez, jó uram, mint amikor mentőövként követ dobnak a vízbefúlónak: kapaszkodjék bele, biztosabban elmerül. — A tárgyra, a tárgyra! — kopogtatott a jogász az asztalon. — Az idő pénz, uram, az idő pénz... — Azt csak megengedi, hogy tisztázzam, mit mondott rólam ez a Terner? — ripakodtam rá az ügyvédre. — Szóval, Ruth, mit mondott? — Azt, hogy te és Csánkó összejátszotok, s az egész meggyilkolási történet nem egyéb ügyes mesénél. — És miért találtuk volna ki ezt a hülyeséget? — Azért, mert mindketten a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének tagjai vagytok. — Inkább az elmebetegek központi klubjának vagyok én a tagja, de nem ennek — mérgelődtem ismét. — És ha mindketten ilyen — 54 — nemzetmentők lennénk is, akkor is, mi értelme lenne ilyesmivel próbálkozni? — Én sem értem, drágám — mondta. — Mr. Terner csak annyit mondott, az a célotok, hogy a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre nevű jelentéktelen és senkit sem érdeklő asztaltársaságot fontossá tegyétek. Nem értettem, hogy miért, de hát én olyan buta vagyok. Meghatott Ruth szerénysége. Igyekeztem neki bebizonyítani, hogy méltó vagyok hozzá. — Ehhez én sem érek fel ésszel. — Jaj, de cuki vagy — simogatta meg a kezemet a lány. — Már azt hittem, hogy bennem van a hiba. Tudod, én egyszerű lány vagyok. — Egyszerű, de nagyszerű — bókoltam. Lewis, úgy látszik irigy ember volt, nem szerette, ha mások enyelegnek a jelenlétében. — Talán én szolgálhatok némi felvilágosítással — vette át a szót. — Már utánanéztem egykét dolognak. Annyit sikerült kiderítenem, hogy Terner is, Csánkó is a magyar emigráns kormány vezetőjének nevezi magát. Namármost, nyilvánvaló, hogy ha létezik magyar emigráns kormány, annak csak egy vezetője lehet. — Sorsolják ki, engem nem érdekel — szóltam. — Vagy vívjanak bokszmeccset a televízióban. Aki nagyobbat üt, az legyen a szebb fiú...
