Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-05 / 183. szám
4 TOLNA 1VTEGYFT NflPŰJSAG 1965. augusztus 5. Gyümölcsszüret a homokon Nagy homokos pusztaság terül el Pakstól nyugatra. Ennek korábban nem sok hasznát vették mert nem termett meg rajta a gabona, sem a kapás. A környező állami gazdaságok azonban néhány éve hozzáláttak meghódításához és, hogy nem is sikertelenül, azt éppen napjainkban láthatjuk. A Kanacsi Állami Gazdaság gyümölcsfákkal és szőlővel ültette be e terület nagy részét és ez évben már diáktábort kellett létesíteni ahhoz, hogy győzzék a sok termés leszedését, osztályozását. A táborban egymást váltogatják dombóvári és szekszárdi diákok, és brigádokba verődve, versenyben dolgoznak. így aztán nap, mint nap vagonszámra indíthatják külföldre, meg a belföldi piacokra a közkedvelt kajszibarackot, néhány hét múlva pedig majd a csemege- szőlőt. A diáktábor lakói barackot válogatnak. Békák, ebihalak, vízinád a paksi cementáruüzemben Július végére a gyártó telepen elérték a 100 százalékos teljesítést. Árvíz idején itt a vízmagasság átlagosan nyolcvan centiméter volt. A betonlapok alatt zavarosan gyűrűzött a víz, megemelte a földet. Nyers betonoszlopok hajlottak meg és nap mint nap újabb területeket öntött el az ár. Először június 10-én csökkent a termelés. Leálltak a 240 centi- méteres kerítésoszlopok gyártásával. Tizenötödikéin már a nagyobb csöveknek is a felét készítették, és július 19-én az egész telep 60 százalékos teljesítménnyel működött. A dolgozók így emlékeznek vissza erre az időre: — Olyanok voltunk, mint frontharcosok a hátországban. Ahol a víz új területet foglalt magának, mi kénytelenek voltunk hátrább húzódni. Ott dolgoztunk, ahol még lehetett. Szárad a víz, a Konzervgyár négy erős szivattyúja erről a területről is jócskán felszívta. Egy napra kapott az üzem is szivaty- tyút, aztán még egy fél napra. Most már csak tócsák felszínén csillog a víz, talán tíz centis lehet a maradék. — Ezt már a nap is felszárítja — mondják. Pataki György, az üzemvezető kísér végig az alsó területen. A talaj puha, süppedő, köveken egyensúlyozunk. Sár, iszap, békanyál. A tócsákban szurtos gyerekek tacskóinak, két nagyobb fiú vadászzsákmányt gyújt: Egy betonlap szélén sorakoztatják a megszerzett békákat. A vízben ebihalak nyüzsögnek. — Már végigkísérhettük figyelemmel a fejlődésük minden szakaszát! — mosolyog Pataki György — Az alsó telepen még nem zökkenhettünk vissza a megszokott ritmusba — teszi hozzá. — Feljebb viszont igyekszünk minden helyet kihasználni. RpfftüPSftVpk kutgyurúk IM-IUHLMJYCH, mindenütt. Az iroda mellett, ahol máskor soha nem zsúfolódott kész áru, most ott is betonhalmaz. A szűk utakon, amely a rakományok között maradt, aligha férne el teherautó. — Attól félünk, hogy annyira összegyűlik az elszállítatlan termék, hogy később akadályozza a termelést. Dolgozóink pedig fokozottabb ütemben kezdték meg a munkát. Mindenki igyekszik a képességei legjavát adni, hogy a termelésünkben az árvíz miatti lemaradásból minél többet pótoljunk. Ki# lpltpfnp kiemelni az el- IYU 1CUCU1C múlt időszak alatti munkája alapján? Talán egyedül a szállító-, rakodóbrigádokat, mert ők még a többieknél- is erősebben kivették a részüket a rendkívüli helyzettel járó feladatokból. — Némelyiküknek már nem is mertünk szólni, hogy vállalja a következő 16 órás műszakot, mert emberileg is soknak éreztük a megterhelésüket, de zokszó nélkül mentek, ha kellett. Most is megpróbáltunk vasárnapi szállítást is szervezni, hogy elkerüljük a torlódást és minél előbb rendes mederben folyhasson a munka. — fejezte be szavait Pataki György, amikor végére értünk az üzemlátogatásnak. M. I. Elvitte a kalandvágy És egyszer híre jött, Egyszer belediktáltak a a csekk beváltását. A messze idegein országok- hogy a gyerek hazaláto- legénybe vagy négy fél- pénztáros ránézett az ba. Az 1956-os esemé- gat. Arról a fiúról van deci cseresznyepálinkát angol atyafira, azután nyék messze sodorták, szó, aki soha nem dolgo- — mint a török zászló elvette a csekket. Látta mert maga is hagyta, zott két hónapot egy úgy berúgott a torontói a csekken a nevet. Igen hogy vigye a szél, a sok helyen, az első hónap székely. Részeg állapot- semmi kétség, ez az szeméttel együtt. Elmen- után mindjárt elküldték, bán olyan szép székely atyafi cikói, csak most tek, akik úgy hitték, mert semmire nem volt kiejtéssel beszélt, mint angol, hogy menniük kell. Az- használható. bármelyik istensegitsi Nézte a pénztáros a után jöttek a levelek is. Először olyanok, hogy: Soha nem tudom megszokni, ezt a betyár pénzhajhászásit. Azután már ilyenek: ez igein, ez ám az élet. Vettem . autót. S még később: Már kis üzemet vettem. Vagy: Három haverral szövetkeztem, és autófuvarozó vállalatot alapítottam. Nocsak, micsoda embeToroniói székeli/ BONVMÁDON csekket, és figyelt a szóra. Az angol szóra. Azután felrúgva minden udvariasságra intő házi szabályt így szólt a torontói székelyhez: — Te, a betyár úriste- ,nedet! Elfeledted a maÉs wmrntiwtwtm tttttttttttttttttyttttytttttttttt» Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN ... „ . ■, gyár- szót? Azt a szép lám! Most haza- honfitársa. Különben székely ízes beszédet jön. Kocsival. Országúti erősen „törte” a magyar nem sül ki a képed, ide cirkálóval. nyelvet... jössz a pénzért, hozzám. Hazajött. Úgy állított Persze semmi nem tart akivel egy faluban lakbe Cikó községbe öreg örökké. A kis pénz — tál, és tőlem kérsz an- rek lesznek a dissziden- bérelt Volkswagenjével, vagy tán lehet, hogy so- goiul forintot. Te... (és sekböl' mint egy őrgróf Kész- kát is hozott magával — itt a szerkesztő közbeHei de sokan csodál tyűben vezetett. Mert elfogyott. Nosza, mi sem húzott fekete vastag ce- , ,ej1’ ae s?Kan, csodál- urasabb Talál- könnyebb ennél, koztak ^ a, kapitalizmus kozott a réta haverok- bemenni a b^ miTliterén113 Ez ^gen" kai. Azok mind jó mun- bankba és beváltani a pillanatban visszanyer- m^doeatták' CikAn K kásemberek. Keresnek is csekket forintra. Beült te székely beszeloképessé- rfS megcsinál*- -pen, költenek is jócs- öreg bérelt kocsijába és ta a szerencséjét. Micso- kán. Szóval nem panasz- irány a bank. Kesztyű- zsebében kisomfordált a da fényképeket küldöz- kodnak. Esetleg arra, ben ment, természetesen, bankból, get haza. Micsoda, autók, hogy a sör idén is hiány- így illik egy torontói A bank tisztviselői mint ruzájával). Torontói bonyhádi atyánkfia pedig abban a nők! Ez igen... Csak úgy tátogatták szájukat a cikk. Barátjuk viszont úrhoz. csak mosolyogtak az viszki- Hanyag eleganciával dS’torontói stakefyfeb beszélt rádőlt a bank pultjára, sülésén. És angolul kérte a pénzt, — pj. — képek láttán, a hírek folytan folyvást hallatán a cikói székely ről, meg ginről atyafiak. nekik. yyyyvy»ytyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy — 43 — — Pocsékul— feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjszakát egyszer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezdtem, de abba kellett hagyni.. . És te? — Én egész éjjel le sem húnytam a szemem. Sírtam és rád gondoltam. .. — Igazán szép tőled, Ruth, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egyszer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, darling — mondta a lány. — Magamat sirattam. Hogy én milyen szerencsétlen lány vagyok. Miért szerettem bele egy gengszterbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia kellene. .. A gengszter szót olyan rajongással ejtette ki, hogy valósággal sajnáltam ártatlanságomat. — Én nem vagyok gengszter — feleltem. — És fáj, hogy egyáltalán feltételezted rólam. A Ruth kíséretében lévő egyik férfi akkor már elérkezettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjék a beszélgetésbe. — A hölgy nekem azt mondta, nem tudja magáról elképzelni, hogy gengszter, és éppen ezért kérte a segítségemet. Én utánanéztem a dolognak és úgy láttam, hogy maga megér nekünk egy misét. No, ezzel aztán kint vagyok az összes vizekből! Ruth a nyakamra hozott egy papot, aki majd misét mond a lelki üdvömért. Nekem viszont sokkal földibb segítségre lenne szükségem, mert húszegynéhány éves koromban semmi kedvem nincs helyszíni vizsgálatokat — 44 — folytatni a túlvilágon, hogy vajon a római pápának, vagy pedig a materialistáknak van-e igaza. — Bocsánat, de az urat még nem ismerem — mondtam. — Lewis vagyok — mutatkozott be az illető, — Louis Lewis. Az Evening News munkatársa. Ez az úr. aki velem jött, ügyvéd. Mr. Forster- nek hívják. Mr. Förster kissé meghajolt, úgy, ahogyan csak az ügyvédek és a parkettáncosok tudnak meghajolni. — És mit tehetek önökért? — érdeklődtem. Ruth vette át a szót. — Te semmit, de az urak sokat tehetnek érted. Louis régi ismerősöm. Reggel azonnal felhívtam telefonon, hogy tud-e segíteni. Ö hozta magával az ügyvéd urat. Megmentünk, drágám! Az ügyvéd közbevágott. — Meg vagyunk győződve az ön ártatlanságáról. .. De kapcsolataink színvonala akkor is lehetővé tenné az ön szabadlábra helyezését, ha történetesen nem lenne teljesen ártatlan. Már beadtuk a kérvényt a bírósághoz, hogy helyezze önt szabadlábra, tízezer dollár óvadék ellenében. A bíró ma két órakor dönt a beadványról, de biztos lehet benne, hogy a döntés rendkívül kedvező lesz. A drótháló mögött nem éreztem valami jól magam, de azért nevetnem kellett. Méghogy tízezer dollár! Honnan lesz nekem ennyi pénzem? Legfeljebb tíz dollár óvadékot tudtam — 45 — volna letenni, de akkor le kellett volna mondanom az ebédről. Egyébként sem dúskáltam a pénzben, de a Ruth-tal való randevúzgatás költsége és az ötdolláros teajegy alaposan megdézsmálta pénztárcámat. — Tízezer dollár?! — Igen, tízezer dollár — jelentette ki Förster úr. — Nem csodálom, hogy csodálkozik, mert az ilyen súlyos bűnnel vádolt letartóztatottakat általában legalább százezer dollár óvadék ellenében szokták szabadlábra engedni a tárgyalásig. Ügyvédi irodánk kapcsolatai azonban, ismétlem, kiválóak. Ebből az egy tényből is meggyőződhet róla... — Sajnos, ez esetben kárba vesztek kiváló kapcsolataik — mondtam némi iróniával. — Ugyanis elmulasztották megvizsgálni anyagi helyzetemet. Sajnos, nincs tízezer dollárom, és amennyiben a kallantyúkkal vesződöm továbbra is, előreláthatólag életem végéig nem is lesz. — ön félreértett engem — jelentette ki az ügyvéd. — A tízezer dollárt nem önnek kell letétbe helyeznie. Ezt a pénzt a megbízóm adja... természetesen csak kölcsön. Nem is tudtam, hogy a barátnőmnek ilyen sok péze van. Ilyen jól keresne egy pincérlány? Vagy talán a „mellékjövedelmeiből” tette félre? Hát nem, én nem leszek. .. Akkor már inkább a poloskák meg Búrt. Fagyosan szóltam a leányhoz, akinek szeme most már nem is tűnt annyira kéknek:
