Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-31 / 204. szám
Ißp5. augusztus 31. TOLNA MEGYEI NEPÜJM0 3 II hét végén történt Dalostalálkozó Esztergomban A múlt hét végén Esztergomban rendezték meg az országos dalostalálkozót. A női, férfi- és vegyesikaroik, kórusok életének e jelentős eseményére Tolna megyéből a Eonyhádi Járási Művelődési Ház vegyeskórusát is meghívták. A Fetzel Ferenc által vezetett hatvantagú Erkel Ferenc kórus szombat este mutatkozott be az esztergomi közönség előtt. Jégeső délután A szombat délutáni órákban megyeszerte megeredtek az ég csatornái, zuhogott az eső. Egyes helyeken, néhány percig, borsó- szemnyi jégdarabok hullottak a földre. Az Állami Biztosító megyei fiókjához a szombati jégeső okozta jégkár bejelentést hétfő délelőttig csak Nagydologról jeleztek. Itt a kukoricában és a dohányban tett kárt a jég. Cél: országjárás Az IBUSZ szekszárdi kirendeltsége három különjáratot is indított a hét végén. A cél: egy kis országjárás keretében megismertetni a különbusz utasait hazánk egyes tájaival, nevezetességeivel. A Tolnai Selyemfonógyárból negyvennégyen Pécs—Harkány —Siklós útvonal szép tájaival ismerkedhettek meg. A pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet száz tagja Baja—Szeged—Kiskunfélegyháza—Dunaföldvár körutazást tett. A sárszentlőrin- ci Egyetértés Termelőszövetkezet tagjai is Pálfáról indultai' Az- útácéljuk azonban a Dunakanyar csodálatos vidéke volt. Budapest, Visegrád, Esztergom. Dobogókő, Szentendre, Budakalász sok látnivalót tartogatott a negyven résztvevőnek. Közel negyvenezer forint kár A szombat délutáni vihar elért Gyulaj fölé is. A mennydörgés közben egy villám egy szalmakazalba csapott. A helyi önkéntes tűzoltók segítségére siettek az oltásnál a dombóváriak is. A kazal megmentését hátráltatta, hogy kinn a határban volt felrakva és a sáros földön nehéz volt a munka. A fecskendőket is két Zetorral vontatták a földre. így csupán körülbelül a szalma húsz százalékát sikerült megmenteni. A keletkezett kár a becslések szerint közel negyvenezer forint. Csendes hétvége a mentőknél Örömmel közölték a mentő- állomáson. hogy csöndes hétvégük volt a mentőknek. Szombat—vasárnap egyetlen komoly baleset, vagy szerencsétlenség sem történt a megyében. Vasárnap délelőtt tizenkét órakor szállították be Paradicsom-pusztáról a nyolcéves Gutái Annuskát, akinek játék közben eltört az alkarja. A törés nem súlyos. Ezen az alkalmon kívül a mentők még 26 alkalommal siettek a betegek segítségére. Befejeződött a KISZ- vezetőképző tanfolyam Fadd-Domboriban a Tolna megyed KIS7 - bizottság háromnapos vezetőképző tanfolyamot rendezett, amelyen 35 megyei, illetve járási KISZ-vezető vett részt. A tanfolyamon az MSZMP Központi Bizottsága és a KISZ VI. kongresszusa határozataiból adódó időszerű elméleti kérdéseket, valamint az apparátus munkájának megjavítására irányuló módszerbeni kérdéseket beszélték meg. Az előadások után konzultációt, illetve csoportos megbeszéléseket tartottak a felmerült kérdések tisztázására. A háromnapos KlSZ-vezető- képző tanfolyam szombaton délután Király Ernő, a Tolna megyei KISZ Bizottság titkárának záró beszédével fejeződött be. A jövő emberéért NAGY SZAVAK és minden különösebb dicsérgetés nélkül elmondhatjuk, hogy oktatási rendszerünk — a legalsótól a legfelső fokig — gyökeres változáson ment keresztül aránylag rövid idő alatt. Különösen igaz ez a nevelés vonatkozásában. A régi iskolát mindenki ismerte, az idősebbek a tanúk arra: miként vált ketté, s került gyakran ellentmondásba az oktatás és a nevelés. A természettudományos alapon álló tananyag szinte azonnal érvényét vesztette, amint etikai és világnézeti dolgok kerültek szóba. Oktatási intézményeink főként az utóbbi néhány esztendőben sikerrel leküzdötték az előbb körvonalazott ellentmondást. Biztató a nevelők új szemlélete, amelyik a tanítás és nevelés alanyát, a gyermeket nem úgy nézi, mint egyet a legbutóbbak közül, hanem induló, kezdő embernek tekinti, akinek segítségre, támaszra van szüksége az első lépések megtételéhez. Ez a segítség is lényeges változásokon esett át, mert nemcsak a tananyag valamiféle elmélyítését célozza, hanem azt, hogy már zsengébb korban megtalálja helyét a tanuló a kisebb és nagyobb kollektívában. Közkeletű a szóhasználat: a mai gyermek a jövő embere, társadalmunk utánunk következő építője, alakítója. S ez következetesen meghatározza az iskolai nevelők feladatait. Milyen legyen, vagy még inkább: milyen lesz a jövő embere? Történelmi közelségben vagyunk ahhoz az embertípushoz, amelyik szerencsésen összegezi magában a szocializmust és kommunizmust építő ember erkölcsi tulajdonságait. ■ „Az egy mindenkiért, mindenki egyért” elv azonban egyelőre mégis1 mintha fikciónak tűnne. Elég gyakori a közöny, a lelkiismeretlen munka, a társadalom iránti kötelezettség elhanyagolása, elmulasztása. Az a kettős helyzet, hogy az egyik oldalon nevelési elveink a szocialista embertípusról, annak erősödéséről beszélnek, a másikon viszont néha bajok mutatkoznak a megvalósulás körül — komoly probléma elé állítja az iskolás korban élő nemzedéket. S ezt a rést áthidalni, a dolgok lényegét megvilágítani a nevelőnek nagyon fontos tennivalója. A NEVELÉS sohasem diadalmenet, s nem is olyan, ami máról holnapra mutatja az eredményeket. Milliónyi mozaikból áll össze az egész, s tulajdonképpen egyetlen rész sem hanyagolható el. Az élet felületes szemlélőjének is feltűnik például, milyen komoly jelentőségre tett szert az etikai nevelés. Van, aki azt mondja: még a legifjabbak fejében is összeomlott a régi világkép, módosult a jövő iránti elképzelés. Az is bizonyos azonban, hogy középiskolásaink és egyetemistáink között meglehetősen sok az úgynevezett eszmény nélküli ember. akinek üres a lelke, s életcélja csupán a mindennapok valamilyen kitöltése, legalább huszonnégy órára. Legalább annyi a száma azoknak is, akik magánosán élnek a milliók között is, s nem képesek feloldódni a közösségben. Sem az üreslelkűség, sem pedig a magánosság nem törvényszerű folyománya a társadalmi életnek. Sőt! A szocialista életforma feltételezi a határok közé nem szorítható kollektivizmust. Csak hát ez a folyamat nem hozhat önmagától szembetűnő eredményeket. A társadalmi körülmény tulajdonképpen forma: a tartalmat az együttműködés adja meg fokozatosan. S ha valahol nyílik alkalom az együttműködési szándék kifejlesztésére, az iskola keretei megfelelőek erre. Sokat és sokan vitatkoznak a gyermeket érő kettős hatásról. Példák özönével lehet bizonyítani, hogy a tanulók egyrészt az iskola, a nevelés egészséges hatásai alatt egyenesen, töretlenül gyűjthetnék magukba a szocialista ember jellemző tulajdonságait. A másik környezetben azonban érik másfajta benyomások: egoizmus, vallásos befolyás, törtetés és egyebek — hogy csak néhányat említsünk a változó, fejlődő társadalom felszínén láthatókból. Nem csoda tehát, ha főként a középiskolások között gyakori a kérdés: kinek és minek higgyenek? A nevelőnek, aki meggyőződéséből eredően a társadalmi közfelfogásnak megfelelő életelveket igyekszik elplántálni bennük. vagy annak a magával régi dolgokat hurcoló felnőttnek, aki viszont érzelmi szálakra és kapcsolatokra hivatkozva az ő sajátos elképzelését igyekszik tovább éltetni? A tavalyi tanévben egy nagy gyakorlattal, s nem kisebb felkészültséggel rendelkező középiskolai tanár érdekes dolgozatot íratott az érettségi előtt álló osztállyal. Arra volt kíváncsi: mit tartanak a tizennyolc évesek a felnőttekről, s közöttük a szüléikről. Az összegezés nem mutatott valami biztató képet. A többség véleménye az volt, hogy a ma öregjei. — vagyis mi, a irtai szülők — konzervatívak vagyunk, s nevelési elképzeléseink messze elmaradnak a kor követelményeitől. Számítsuk hozzá az ö&z- szegezett megnyilvánulásokhoz a fiatalság életkorból adódó elfogultságát. Még így is csak csökkenthetjük az élét, ám el nem tüntethetjük. Pontosan azért, mert a családi élet keretei gyakran nem nyújtanak megfelelő eszmei támaszt az útját kereső fiatalnak. VAN TEHÄT KÉT VONATKOZÁS, s ezek gyakran idéznek elő megtorpanást. Ki mondhatja ki a végső szót. azt amelyikre várnak, s amelyikért nagyon hálásak a kérdező fiatalok? Újra csak a nevelőre, a pedagógusra vár a felelősségteljes tennivaló: az ő igazsága a társadalom igaza, s érvényesüléséhez neki kell megteremteni a feltételeket. Közelebbről: a család és a nevelő felelőssége közül az utóbbié a nagyobb. S ezzel úgy hisszük, sokat mondtunk, de még mindig nem eleget. Mindenesetre a hamarosan kezdődő új tanév új lehetőségeket kínál a jövő emberérért megvívásra váró küzdelemben. S végül tegyük még hozzá: a rengeteg pozitív változáson átesett oktatási rendszerünk csak akkor léphet még magasabb osztályba, ha műveltebbek, s erkölcsi eszményekben gazdagabbak lesznek a nevelés alanyai, a ma gyermekei, a holnap építő emberei. Szolnoki István a békesség, eltűrik, elnézik azt, ami tűrhetetlen és tarthatatlan. V ajon mit lehetne és mit kellene tenni mégis, hogy a termelőszövetkezetek rendezvényei valóban a parasztemberek okos gyülekezetei legyenek. A közgyűlés, a brigádgyűlés olyan hely legyen, ahol megfelelő színvonalon a józan, az okos és a higgadt szó uralkodjon, ahol a méltóság és a felelősség úgy érvényesüljön, hogy az ágáló, vagy bohóckodó ember még pisszenni se merjen. Tehát: éppen rendszerünk lényegére apellálva ne a vagyoni helyzet, hanem valóban a munka, a szorgalom és a tudás adja meg a szavazati jogot. Ennek az állapotnak a megteremtéséhez az elnök, vagy a párttitkár egymaga nagyon kevés. Az ilyen légkör kialakítása a tagok közreműködése nélkül elképzelhetetlen. De itt merül fel nyomban a másik kérdés, az, hogy milyen legyen, miben nyilvánuljon meg a hasznos közreműködés? A tsz-ekben ma már a tagok döntő többsége hallgatólagosan elítéli és lenézi a mindenütt fellelhető néhány rendbontót, de ez a többség a nyílt kiállástól éppen azért tartózkodik, mert fél a következményektől, az esetleges bírósági hercehurcától, tanúskodástól, haragtól, veszekedéstől, verekedéstől. Mindezektől joggal tart, mert a rendbontók általában izgága, kötekedő emberek. A rendes, dolgos tagok az összetűzés veszélye nélkül nem valószínű, hogy szót tudnának érteni velük. Mindez érthető. De az már érthetetlen, hogy a többségben lévő komoly, dolgos emberek miért nem élnek a hatásos, nagyobb súlyú, közös, egységes fellépés lehetőségeivel, a rendbontókkal szemben. Azért, mert legtöbb tsz- ben már megtanulták tömöríteni, mozgósítani egy-egy feladat sikeres végrehajtására a gazdaság legjobb erőit, de azt a lehetőséget számításon kívül hagyják, hogy a párt- és gazdasági vezetésnek joga, sőt. kötelessége tömöríteni, ha úgy tetszik, csatasorba állítani a legjobb erőket akkor is, amikor a rendbontók erkölcsi megsemmisítéséről van szó. Arról, ami van olyan fontos feladat, mint a növényápolás, vagy akár a mélyszántás. M e áltassuk magunkat. Vannak esetek, amikor a rendbontók már úgy felbátorodnak, hogy a fegyelemről „szónoklatot” tartó vezetőnek egyszerűen a szeme közé nevetnek. Ilyen helyzetben kizárólag a szigor és az egységes fellépés segít. Minden más annyit ér, mint a ráolvasás. Az átszervezés óta eltelt néhány esztendő. Azóta már megtanulhattuk, — ezt mondják a szövetkezeti tagok is —, hogy Izmény- ben, Kisdorogon, Bátán és szinte mindegyik tsz-ben van néhány ember aki csak akkor fog megváltozni, ha a tagok többségét jelentő egészséges, és haladó erők erélyesen lépnek fel velük szemben. A madocsai közös gazdaságban sem ismétlődne meg a közgyűléseken a bohóckodás, ha a tagok összefognának és a bohóc- kodót egyértelműen és határozottan kiutasítanák a teremből. Ahol az életről, a jövőről, a mindennapi kenyérről, a megélhetésről van szó, ott ehhez a gazdáknak joguk van. Nyilván az ágállók is összébb húznák magukat, ha Szálkán, Mőcsényben, Nagy- mányokon, vagy Mórágyon a társadalmi önigazgatás bátrabb továbbfej lenztéseként a közgyűlés határozatban rögzítené, hogy az idős emberek kivételével csak annak lehet szavazati joga, aki bizonyos munkát elvégzett és bizonyos munkaegységet megszerzett. Félreértés ne essék. Nem a józan és segítőkész bírálat visszaszorításáról van itt szó, ennek ellenkezőjéről. Arról hogy a józan, segíteni akaró emberek tevékenységét ne zavarják a keveset érő rendbontók. SZEKUUTY PÉTER Februárban 4200, júliusban 10 500 liter tej A „Szocialista brigád“ cím elnyerése a gyönki Petőfi Tsz tehenészeinek célja Az év elején nem valami bíz- : tatóan alakult a tejtermelés a gyönki Petőfi Termelőszövetkezet- I ben. A főok a környéken fellépett száj- és körömfájás faolt. Az , állategészségügyi intézkedések miatt nem volt megfelelő a takarmányellátás az állatok elhelyezése sem. A tehenészet januári ter- | melése így csak 5464 liter tej volt. Februárban lecsökkent 4200 literre. A tehenészetben dolgozó tsz-tagok elhatározták; igyekeznek pótolni a kiesést. Az elhatározást nagyon komolyan vették, és májusban mér megközelítette a tejtermelés a j hétezer litert. Júniusban már túl- I haladták a kilencezret. Ekkor már arról kezdett beszélgetni a kilenc tehenész — Jéhn János, Recska Lápót, és felesége, Nagy Lajos I., és felesége | Nagy Lajos II, Bölcsföldi József | II, Lerch Henrik II, és Szöllősá | Ferenc, — hogy mivel úgyis régóta dolgoznak együtt, ki kellene tűzni, olyan vállalást tenni, hogy ! megszerezzék a szocialista brigád címet. A beszélgetést az elhatározás követte, é3 július elseje óta hivatalosan is úgy szerepelnek, mint a szocialista címre pályázó brigád. Termelési eredményük nagyon jól indult. A júniusi eredményt 1500 literrel múlták felül, pontosan 10 572 liter tejet fejtek. A brigád vállalásából olyan pontok vannak, mint az eddiginél is jobb állatgondozás, az istálló rendje. Bár munkaidejük eléggé kötött,- de találnak módot arra, hogy rendszeresen járjanak moziba, vagy esetenként színházi előadásokra. Beiratkoztak a könyvtárba is, ahonnan főleg szakmai könyveket kölcsönöznek. Télen pedig a tsz-akadémia előadásait hallgatják. A szövetkezet közgyűlése egy év múlva dönt majd, hogy a kilenc tehenész megfelelt-e a szocialista brigád cím feltételeinek. A kezdet, főleg a termelési eredményekben nagyon bíztató, hiszen alig néhány hónap alatt megkétszerezték a tejtermelést.
