Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

r 1 1965. augusztus 3, TOLNÁ MEGYEI NfiPÜJSÄG i «» SOY CUBA IX. Besxélgetés Lazaro Pena elvtárssal Nemcsak Kubában, hanem La- tin-Amerikában mindenütt, ahol mukások élnek, ismerik és tisz­telik Lazaro Pena elvtársat. Ma­gas, széles, de kissé hajlott vállú, ezüstös hajú, kreolbőrű, maga­biztos fellépésű, halk szavú em­ber. Szavára azonban évtizedek óta egy földrész munkásosztálya figyel, véleménye százezrek vé­leményét befolyásolja egész La- tin-Amerikában. A kubai mun­kásmozgalom veterán harcosa­ként tartják számon, s egyike azoknak, akik munkájukkal, egész életükkel bizonyították e földrészen, hogy kommunistának lenni egyértelmű a becsülettel, az önfeláldozással, a néphez való tántoríthatatlan hűséggel. Ma Lazaro Pena elvtárs a legnagyobb kubai tömegszervezet, a CTCR, a Kubai Forradalmi Munkás Központ főtitkára, a kubai szak- szervezeti központ közszeretet­nek örvendő, elismert vezetője. A legendás munkásvezér meg­hívását természetesen megtisz­teltetésként fogadtuk, s öröm­mel siettünk a találkozóra. Ku bai újságírók és fotóriporterek vártak ránk irodájának előszo­bájában, s ez egy pillanatra le­tört minket. Azt hittük, hogy néhány perc múlva valamilyen ünnepélyes fogadáson veszünk részt, s talán elhangzik néhány pohárköszöntő, de őszinte, kí­váncsi beszélgetésre nem is lesz idő, alkalom. Protokoll nélkül.., i-c •» - • ’ * ** ’ •• Még végig sem gondoltuk azonban mindezt, amikor kipat­tant az ajtó, s arcán széles mo­sollyal hívott minket Lazaro Pe­na elvtárs. Ingujjban volt. — Vegyék le, barátaim ma­guk is a kabátjukat, kutya me­leg van, és így különben is fesz­telenebből beszélgethetünk, örü­lök, hogy meglátogattak. — így köszöntötte küldöttségünket, s ezután minden hivatalos proto­kollt felborítva, közénk ült. Egy perc múlva már belemerültünk a beszélgetésbe. Olyan beszélge­tés volt ez, mint barátok, elv­társak között szokás — forma­ságok, fenntartások és szóvirá­gok nélkül. Mielőtt mi kérdez­hettünk volna, vendéglátó gaz­dánk megelőzött minket: — Tudják-e, hogy megjelent nálunk, spanyol nyelven Kádár elvtárs könyve? Mondják ezt meg otthon! Már el Is olvastam. — Mi a véleménye Lazaro elvtársnak a könyvről? — kér­deztük. — Maguk nem is sejtik Ma­gyarországon, milyen jó érzés tudni itt, Kubában, hogy Euró­pában ilyen kommunisták élnek és, hogy hazájukban jól halad­nak most a dolgok. A barátság kikötője Kuba nem szegény ország. Olyan természetű kincsekkel rendelkezik, amelyekkel jólétet lehet teremteni. Nem a kubai nép tehet arról, hogy egészen a közelmúltig nem tudott élni az ország nagyszerű gazdasági le­hetőségeivel. Az amerikai im­perialisták a szó legszorosabb értelmében fosztogatták ezt az országot és csírájában elfojtot­tak minden nagyobb önálló ipari vállalkozást. Ennek elle­nére Kuba termelte a legtöbb cukrot a világon. A világhírű kubai cukorgyár­tás mellett nemzetközi viszony­latban is jelentős ércbányászat folyt már a forradalom előtt is Kubában. A mangánérctermelő országok között az előkelő ti­zenhatodik helyet foglalta el: 1958-ban 31000 tonna mangánt bányásztak. A krómérctermelő országok sorában a tizedik he­lyet foglalta el Kuba. Ugyancsak 1958-ban 26 000 tonna krómoxi- dot termeltek. A nikkelére bányászásában Kuba megelőzte az Egyesült Államokat is. Ezeket a rendkívül értékes ér­ceket azonban nem fordíthatták az ország iparosítására, sőt, sok­szor az amerikai monopóliumok már csupán azért felvásárolták a kibányászott termékeket, nehogy valakinek eszébe jusson ezeket Kubában feldolgozni. A forradalom tehát egy olyan országban győzött, amely a ter­mészetes lehetőségek ellenére spm rendelkezett számottevő ne­héziparral. S nemcsak nehéz­ipara nem volt Kubának, rend­kívül elmaradott állapotok ural­kodtak a könnyűiparban is. Leg­jobb bizonyíték erre, hogy a cipőgyárakban kézművesmunka folyt és a hazai textilipar meg­közelítőleg sem tudta ellátni a szükségleteket. A trópusi ország­nak egyetlen villanyhűtőgépet készítő üzeme sem volt. A ház­tartási gépek gyártására még kisüzemeket sem létesítettek. — Nincs is szükség ilyen gyárakra, üzemekre — mondták az ame­rikaiak. — Cukorért, a króm-, nikkel- és rézércért mi kész­árut szállítunk, ellátjuk az or­szágot konzervtől szerszámgépig minden szükségessel. A blokád csődje Korábbi gazdasági politikájuk egyenes következménye volt a blokád, az élelmiszer, köz­szükségleti cikkek és iparcikkek szállításának beszüntetése. Az amerikaiak jól ismerték a kubai gazdasági viszonyokat és így szá­mítottak: ha nem veszik át a kubai termékeket, nem szállíta­nak árut, akkor munkanélküli­ség, éhínség tör ki az országban és a forradalom ellen fordul a nép. Ami a gazdasági számítá­sokat illeti, azok valóban ponto­sak voltak. Az amerikaiak tud­ták a legjobban, hogy Kuba az egyik legnagyobb kőolajimpor­táló ország: 1958-ban az USA 3,8 millió tonna kőolajat adott el cukorért. A rizst importáló or­szágok sorában Kuba a kilen­cedik volt a forradalom előtt, 190—193 000 tonna rizst impor­tált évente. A gondos üzleti kal­kulációk azonban ezúttal csődöt mondtak. Igaz, hogy szűkösebb körülmények közé kerültek a kubaiak, de a blokád még szo­rosabbra fogta a szabadságért küzdő nép sorait. Akár csak a fegyveres küzdelem, a gazdasági harc is egyre jobban megedzette a forradalom népét. Az amerikai gazdasági terror­ra úgy válaszoltak a kubaiak, hogy hozzáláttak saját iparuk megteremtéséhez. Az első időkben ennek a gigászi gazdasági harc­nak, számunkra első pillanatban érthetetlen állomásai is voltak. Akadtak provinciák, ahol a kubai parasztok felégették a dúsan ter­mő cukornád-ültetvényeket. Sze­mükben a cukornád az amerikai elnyomás jelképe volt. Azt gon­dolták: az országnak minden gazdasági gondja abból fakad, hogy az amerikaiak egyoldalú mezőgazdasági kultúrára kény­szerítették a kubaiakat. S ebben' sok igazság is volt. Ebben az idő­ben azonban súlyos hiba volt fel­égetni az ültetvényeket, hiszen a megtermelt cukor nem az ameri­kaiakat, hanem a kubai népet gazdagította már. Mégis meg kell értenünk ezeket az indulatokat, a gyűlölt zsarnokság szimbólumát akarta eltörölni a kubai paraszt az ültetvényre vetett lángcsóvá­val. Mindez ma már a múltté. A kubai kormány jelenlegi gazda­sági politikája: a régiek mellett új cukornád-ültetvényeket te­remteni, több cukrot termelni, mint a kapitalizmus idején bár­mikor. A Szovjetunió szerződést kötött Kubával, vállalta, hogy a legjobb világpiaci áron mindad­dig átveszi a kubai cukrot, amíg más vevője nem akad az ország­nak. (Folytatjuk) Új nyár - áj fürdőruhád! A Tolna megyei kisipari szövetkezetek a megye minden részén megtalálhatók! Bátaszéki Vegyesipari Ktsz Bonyhádi Ruházati Ktsz Dombóvári Vegyesipari Ktsz Szekszárdi Szabó Ktsz és részlégéi Tolna megyei Háziipari Szövetkezet (Paks) ■ * \ 1 ■* ' A legújabb divat szerint, kiváló minőség­ben, szolid áron készítenek fürdőruhákat, strandöltözeteket. (6) Nehézgép­szerelőket, (dumper, kotró, dóser), autó­villamossági szerelőket, he­gesztőket, gépműhely-segéd­munkásokat felvesz az ÉM. Földmunkát Gépesítő V. Fő­építésvezetősége, Székesfe­hérvár, Seregélyesi u. 83. sz. (194) Augusztus 25-én a bonyhádi gépíró- és gyorsíróiskola pótfelvételt tort! Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet. Érettsé­gizettek előnyben részesül­nek a felvételnél. (1)-fiíjtje lem ! Újabb részletakció! PANNÓNIA 250 cm3 motorkerékpár HORIZONT nagyképernyős televízió 102. tip. szegletes mosógép 805. tip. fékes törpe centrifuga 1965. augusztus 1-től OTP-hitellevélre is vásárolható a me­gye vas-műszaki boltjaiba n. VÉNUSZ porszívó már 10% előleg (140,— Ft) lefizetése ese­tén is vásárolható. (10)

Next

/
Oldalképek
Tartalom