Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
Moiiiv 0 SzelcsaaxcL E^yü-Uüiii Kbix/v t;ax Pécs Bzepesy u.5* Jpslföüsy.a VBJte PROLET ARIAL EGYESÜLJETEK « NEPIIISAG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam 197. szám. ÁRA: 60 FILLÉR. Hétfő, 1965. augusztus 23. A tengelici tragédia 5. o. Országszerte nagygyűléseken köszöntötték lz alkotmány ünnepén az alkotmány ünnepét Augusztus 20-án országszerte megünnepelték alkotmányunk születésnapját. A dolgozók ezrei, tízezred találkoztak a párt és a kormány képviselőivel. Szeretettel fogadták körükben Békés megye dolgozói Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, valamint az ország más megyeszékhelyén megtartott nagygyűlések szónokait, a párt és a kormány képviselőit. Alkotmányunk születésnapját Dobi István, az Elnöki Tanácselnöke köszöntötte a rádióban és a televízióban. Dobi István ünnepi köszöntőjében méltatta augusztus 20 jelentőségét. Szólt az elért sikerekről, majd ezeket mondotta: — Alkotmányunkat ünnepeljük, vele együtt szabadságunkat, függetlenségünket, s a népi hatalom évről évre gyarapodó, szaporodó eredményeit. A nép hatalma és Kádár János: Folytatjuk bev< mindaz a sok szép gondolat, amit alkotmányunk magába foglal, az évek folyamán írott betűből élő valósággá vált. Jövőnk tele van gazdag ígérettel, kezünkben vannak az eszközök és lehetőségek, hogy az ígéretek megvalósuljanak, hazánk és népünk javára, boldogságára. Augusztus 20-án a Viharsarok székhelyén, Békéscsabán az alkotmány-ünnep tiszteletére nagygyűlést rendezett az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága. A központi ünnepségen a megye csaknem minden helysége képviseltette magát. A nagygyűlésre mintegy húszezren gyűltek össze a város zászlókkal díszített főterén, hogy meghallgass sák az ünnepség szónokát, Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, ált politikánkat lennénk. A radikalizmusról persze nem nehéz beszélni és ha a baloldali frázisok segítenének, akkor egyáltalán nem kellene dolgozni. Ez azonban nem segít; a szocialista társadalom felépítéséhez jó politika, meggyőzés, a fizikai dolgozók munkája, tudományos, mérnöki munka, tervezés kell. Ez mind kell ahhoz, hogy eszméink valósággá váljanak. Azt is mondják, hogy nem vagyunk elég erélyesek. Ez persze megítélés dolga. Mi azt tartjuk, hogy úgy jó, ahogyan most van, a nép nagy többsége — nemcsak a régi, meggyőződéses kommunisták — elfogadja a szocialista célt, beleilleszkedik a társadalmi rendbe, rendes és normális kapcsolatban van és együtt dolgozik a kommunistákkal. Mit érnénk azzal, ha az országban volna néhány százezer nagyon radikális kommunista, a nép többi része viszont szembefordulna a kommunizmus eszméivel? Mit ér az ilyen radikalizmus? Az a véleményünk tehát, hogy A nagygyűlést a Himnusz hangjai után Such János, a békéscsabai városi pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Kádár János emelkedett szólásra. Szólt a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő eredményeiről és hangsúlyozta, hogy a magyar ipar hatszor annyit termel, mint 1938- ban és a magyar mezőgazdaság is mintegy harmadával termel többet, mint a háború előtt. Régen, dolgozó népünk százezrei éheztek, rongyokban jártak, nem volt egy becsületes ünneplő ruhájuk. A dolgozó ember az országutak vándora volt, mert még a munka sem volt mindig biztosítva. A kis birtokkal rendelkező parasztembert is örökké fenyegette az árverés és a tönkreme- nés, s nagyon gyakran szólt a végrehajtó dobja a szegényparaszti, kisparaszti házak udvarán. Ma van munka és a munkáért tisztességes kereset jár. Van ingyenes betegbiztosítás, öregségi biztosítás, fizetett szabadság és számos, más vívmány. Hozzátartozik a képhez az is, hogy népünk újságot olvas, rádiója van* & rohamosan terjed a televízió. Mindezt egybevetve, merem mondani, hogy dolgozni ugyan kell, de a munkáért tisztességes kereset jár, és meg lehet élni. Amikor tegnap errefelé jöttem^ láttam az egyik faluban, hogy a hentes- és mészárosüzlet előtt vagy harminc asszony húsért állt sorba. Ez természetesen nem lélekemelő látvány, jobb lenne, ha több hús volna. Az igazság az, hogy a húsellátás a jelenlegi igényekhez képest nem kielégítő. De amikor az alkotmány ünnepére, meg a húsz esztendőre, meg a régi és az új világra gondolok, az Is eszembe jut, hogy 25 évvel ezelőtt az a harminc falusi asz- szotiy nem állt volna ott a hentes és mészáros előtt. Nem azért, mert sok hús volt, sem nem azért, mert nekik nem kellett, hanem egyéb okok miatt, „ Nálunk jelenleg a húsfogyasztás országosan évenként és fejenként 50,3 kilogramm. Ha a fejenkénti húsfogyasztást nézzük, a 126 számon tartott önálló állam között nagyon előkelő helyen vagyunk, még előkelőbb helyen, mint a tokiói olimpián voltunk. Ez az igazság. Népünk vívmányai között, túl az élet anyagi fettételein és a művelődési lehetőségeken nagyon fontos és nagyon értékes az, hogy nálunk tisztelik a dolgozók emberi méltóságát és népünknek is megvan a maga becsülete a világban. — mondotta, majd így folytatta; Szólni szeretnék a jelenlegi helyzetről és politikánkról is. Politikánk lényeges vonása, hogy változatlanul tovább akarjuk erősíteni a párt és a nép egységét, államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Politikánk része a nemzett ösz- szefogás, ugyancsak azzal a céllal, hogy az a szocialista társadalom teljes felépítését segítse elő. Vannak persze kritikusaink is itthon is, de még inkább a nagyvilágban. Ez magától értetődik. Vannak, akik azt mondják, hogy konzervatívak vagyunk, mert most, a kibernetika, meg az atom korszakában Marxot követjük. Erre mi azt mondhatjuk, hogy amikor Marx elkezdett írni, már három év múlva azt mondták róla, hogy elavult. Közben elmúlt egy évszázad, és Marx eszméje, a kommunizmus valósággá vált a világ jelentős részén; létrejött a Szovjetunió, majd azt követően a szocialista világrendszer; Vannak baloldali kritikusaink is, akik azt mondják, hogy nem vagyunk elég radikálisak, mintha inkább puhák, meg liberálisak folytatjuk bevált politikánkat, mert jó eredményei vannak, s megvédjük mind a jobboldaliakkal, mind a kalandorkodásra hajlamos álbaloldaliakkal szemben. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy liberálisak, puhák vagyunk, azt felelem, hogy az eszme hirdetésében legfőbb fegyverünk a meggyőzés. Eszmét nem lehet fuskósbottal terjeszteni. Csöndet lehet csinálni furkósbottal, de eszméit hirdetni tömegeket megnyerni nem. Beszélgetni kell, meggyőzni, még meggyőzni, még vitatkozni. Ha nem szükséges, miért verjük az asztalt, miért kiabáljunk, miért riasszuk el az embereket az ügytől azzal, hogy a nem ellenséges embereket is az ellenségnek ajándékozzuk, vagy odataszigáljuk. Természetesen van határ is, az, amikor valaki kezet akar emelni rendszerünkre. Akkor közbelép a népi államhatalom. Ma vannak nálunk meggyőződéses kommunisták, szocialista emberek, — ezek nagyon nagy többségben vannak — van egy kevés antikommunista is, deköz- bül még van nagyon sok ember, aki se nem kommunista, se nem antikommunista. Kádár elvtárs ezután a népgazdasági terv első félévének teljesítéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a számok nem rosszak és ebben már tükröződik a Központi Bizottság gazdasági munkával foglalkozó decemberi határozatának jó eredménye. Az ipari termelés hat százalékkal növekedett, a termelékenység öt százalékkal és a legfontosabb az egészben az, hogy a termelés mennyiségi növekedésének 85 százalékát nem új létszámmal értük él, hanem a munka nagyobb termelékenységével. (Folytatás a 2. oldalon) Palkovics István a munkásőrség megyei parancsnoka tartott beszédet a bonyhádi kuiúrotthonban rendezett ünnepségen. A kellemes időben benépesültek a gyermekjátszóterek, vidáman, szállt minden hinta. Az ünneplés bői. a legifjabbak sem maradtak ki~« Pénteken megnyílt Szekszárdon a Sió-csárda. Már az első napon is igen sokan keresték fel a megyeszékhely új vendéglátóüzemét.
