Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
TOEWA UTEO'fra NEPŰJSAO «I 1065. augusztus 20. téqij ítélnet ajkú eialád 1965-ben \Jűltiában az akikor fennálló rendelkezések érteimében a Jung család ösz- szes vagyonát elkobozták és az öregeket Zombáról áttelepítették egy másik községbe. Házukból kiköltöztették a fiatalokat is. Földönfutókká tette őket az a bűnös és hazug göbbelsi propaganda, amely fennen hirdette az árja faj felsőbbrendűségét. Ez a propaganda megfertőzte és nem egy esetben túlzásokba kergette a Tolnában hosszú idő óta békességben élő, jói gazdálkodó német ajkú lakosság egy részét. S a második világháború befejezése után jött a kollektív felelősségre vonás. A négyhatalmi értekezlet a potsdami egyezmény alapján vagyonelkobzásra, kitelepítésre és áttelepítésre került sor. A háborútól sebzett emberi lelkek fortyogó indulattal, a fasizmus minden gonosztettét azokon igyekeztek megtorolni, akik éppen kéméi voltak. Ki gondolhatott akkor arra. hogy ezeknek az itt élő német ajkú családoknak a többsége nem más, mint szintén áldozat. Nem volt irgalom. A kevés bűnössel együtt bűnhődnie kellett a sok bűntelen családnak is. Aki beleesett a „szórásba”, az semmi nélkül maradt. Ma már, közel húsz év távlatából, más szemmel nézzük, s ítéljük a történteket, de azt is megértjük, hogy ami akkor volt, azon nem lehet sem csodálkozni, sem pedig felháborodni; Egy bizonyos: az itt élő német ajkú családoknak Magyar- ország hosszú idő óta édes haza, s ők e hazának ismét édes gyermeked. Erről bizonyosodtam meg a minap, araikor Jun- géknál jártam. Szép helyen, a község közepén laknak, közel a tanácsházához, a bolthoz, az autóbusz-megállóhoz. Helyben jóformán minden. Nem rabol el sok időt sem a bevásárlás, sem a hivatalos ügyek intézése. A fiatalasszony fél perc alatt ér a munkahelyére, a tanácshoz, ahol előadó. A fiatalember — Jung Mihály veje — vállalati dolgozóként szolgálati motorkerékpárral közlekedik, neki tehát nem érdekes a távolság. Jung Mihály, aki 1947- ben volt fiatalember, a zom- bai Vörös Csillag Tsz-ben baromfigondozó. Jungné egyedül tartózkodott otthon, vacsorát főzött: bablevest. Délben hideget ebédelnek. A szomszédasszony átjött kölcsönkérni a porszívót. Jungék- tól sok mindent lehet kölcsönkérni. S szívesen segítik ki a szomszédokat. Valamikor, a kitelepítés után őket is szívesen segítették ki az akkori szomszédok és azok, akik tudták, hogy Jungók mindig egyszerű dolgos emberek voltak, a politikával nem foglalkoztak, s Jung Mihály magyar katonaként szolgált. Amíg egyébként a háziasszony „kiszolgálta” a szomszédasszonyt, volt időm észrevenni, hogy a köves folyosó oly tiszta, mintha a nap minden órájában felmosnák. A kiskertben virágok és szőlőlugas, meg egy terméstől roskadozó őszi barackfa. — Összeírni jöttek? — kérdezte Jungné bizonytalan és nem túl barátságos hangon. Nem csodálkoztam, hiszen legrosszabbkor, vacsorafőzés, jó- saágetetás idejében zavarom, amikor legszívesebben azt mondanák a hívatlan vendégnek, hogy kívül tágasabb. — Összeírni? Beszélgetni — válaszoltam Jungnénak. Megenyhült, bár látszott rajta, hogy a hivatalos külsejű emberektől kicsit még mindig fél. Később leültünk a konyhaasztalhoz és elmesélte, hogy a vagyonelkobzás a kiköltöztetés aktusa megrendítő élmény marad számára. Ma már ritkán jut eszébe, de ha belép hozzájuk valami idegen, akikor még gyakran összerezzen, s akaratlanul is arra gondol, hátha ismét vinni akarnak. Megértettem ezt a dologtól elnyűtt, vékony asszonyt, de megnyugtatni aligha tudtam, mert a kérdések sajnos akaratlanul is felidézhették benne a régi leltározás nehezein felejthető emlékeit. TnmrtiP kedves, maguk juuguc rendes> d0lg0s emberek. Nem bántja magukat senki. Vagy azóta bántotta már magát valaki?. Tiltakozott. — Nem, dehogy. — A hivatalokban, vagy bárhol másutt, orvosi rendelőben, boltban, autóbuszon éreztetik magukkal, hogy német anyanyelvűek? — Óh, hogy gondolja? Nincs semmi különbség. Egyforma mindenki. S mindenütt vannak német anyanyelvűek. A boltban is, az SZTK-ban is, a tanácsházán is, mindenütt. — Ami volt, elmúlt. Többé soha nem lesz. Sóhajt. — Ne is legyen. Mi akkor fiatal házasok voltunk. Semmink nem maradt. — Éppen semmi? — Éjjel egy tehenet kiloptunk. A miénk volt, de úgy kellett kilopni. — Azóta újból van szép ház és ahogy látom, minden; — Sokat dolgoztunk. Férjemet kétoldali sérvvel meg kellett operálni. Szerencsére köny- nyebb munkára osztották. A csibetelepen dolgozik. — Ezt a házat mikor vásárolták? — Még negyvenkilencben. Rossz ház volt. Huszomkétezret fizettünk érte, de négyszer any- nyit ráköltöttünk, mire rendbehoztuk. Óh, én nagyon sokat tapasztottam, festettem, meszeltem. Még most is sokat kell rá költeni. — Van miből, Jungné? — Dolgozunk. — Munkát mindig kaptak? — Azt mindig. — De most már megbecsülést is. — Óh, már nagytan régóta nincs semmi különbség. Olyan vagyunk mi is. mint a többiek. Hát ez a szép, nem? Az uram tsz-tag. Szeretik. A tiszta konyhában ülünk, s berobog a motorral az udvarba a vő. Benéz a konyhába, köszön, megy fürödni és átöltözni. A konyha sarkában alig használt zománcozott tűzhely. Ez már inkább afféle disz. A Jung család ugyanis gáztűzhelyet használ főzésre. A konyha- szekrényen kávéfőző... — Unoka még nincs? Jungné nevet. — Még korai lenne. Majd lesz Nemrég tartottuk a lakodalmat. — Mit vágtak? — Két disznót, egy marhát, aztán sok baromfit. A baromfit nem számoltuk. Borból sem tudom, hogy hány liter fogyott ed. — A vendégek hoztak sok ajándékot? — Hát, ki mit tudott. Szőnyeget, ágyneműt, ki mit tudott. Volt aki pénzt adott, hogy arra költsék a fiatalok, amire akarják. — Nyugodtan, jód élnek Jungné? — Kanosszékben soha nem ültünk. Ezért ami kell, az van. — Nincs is kanasszék. — Van az is. — Ki ül bele? — A fiatalok. — Hízót vágnak? — Egvet-kettőt. — Szép itt minden. — Két szoba, két konyha... — Már csak egy fürdőszoba kellene. — Az is van. Bevezettük a vizet, de sajnos valami gyári hiba lehet, mert valamit tekercselni kell. Újból ötszáz forint kiadás. — mondja Junginé és sóhajt egy nagyot. — Az élet gonddal jár. — Bizony, nehéz, a lányokat kitanítottuk, a házra mindig költeni kellett... — A másik lány hol dolgozik? — Szekszárdim, a megyénél. Behajtottam L£T1£; így él Jung Mihály és családja 1965-ben a Tolna megyei Zomba községben. Amit egyébként két kezük munkájával szereztek, annak az árán akár két autót vásárolhattak volna. De hát Jung Mihály parasztember, neki nem az autó, hanem a szép és kényelmes otthon megteremtése volt az első. A nagy vihar után újból gyökeret eresztett a család. 1965 nyarán reggelig tartó lakodalmat tartottak Zombán. Még délelőtt is mulatoztak a vendégek. A rezesbandát a tanácsháza elé, a térre parancsolták és a férfiak összekapaszkodva járták a polkát. A vendégek között volt a község valamennyi vezetője, néhány megyei és járási hivatalnok. Annak a Jung-lánynak ülték a lakodalmát. akinek a nagyszülei és szülei 1947-ben semmi nélkül maradtak. A külföldön élő rokonok autói ott sorakoztak házuk előtt, és a nézőseregből sokan állapították meg, hogy a külföldi rokonok lám sokra vitték. Arra kevesen gondoltak, hogy azért a Jung család is vitte valamire. Jungné kikísért a folyosóra. — Ez tényleg nem összeírás volt? — kérdezte még egyszer. Nem tudom, szabad-e rajta mosolyogni. Azt hiszem nem szabad, pedig lehetne. SZEKUUTY PÉTER \ Állatbarátok, vigyázat l K. J. olvasónk kérdezi, hogy milyen betegséget terjeszthetnek kedvenc háziállataink? A genfi Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet különleges szakemberei hosszú évek óta tanulmányozzák, hogy egyes állatok — háziállatok, fogságban tartott vadállatok — milyen betegségekkel fertőzhetik az embert. Ha figyelmen kívül hagyjuk a gyerekek többé-kevésbé egzotikus ,, kedvenceit’* — sündisznó, mókus, teknősbéka, tarajos gőte, leveli béka — amelyeknek a betegségeit sem nagyon Ismeri az orvostudomány, — még mindig elég gondot okoznak a megszokott „játszótársak” a kutya, macska, kecske, bárány, nem beszélve a madarakról. Vajon veszélynek teszi ki magát, családját az, aki ilyen házi kedvencet tart? A felelet egyértelmű: valóban fertőzés veszélyének teheti ki magát és egész családját a házi kedvenc gazdája. Kevésbé ártalmas — de mindenesetre kellemetlen — bántalmak lehetnek a különböző allergiás megbetegedések, asztmatikus rohamok, csalánkiütések, amelyeket- állati szőrök, tollak idézhetnek elő. Gombás bőrbetegségeket is átvihet állat emberre, különösen macska terjeszt ilyeneket. De sokkal veszedelmesebb betegségek terjesztői is lehetnek a házi kedvencek. Kutya és macska egyaránt fertőződhet tuberkulózissal és továbbterjesztheti azt. Ha kutya vagy macska lesoványodik, étvágytalan és esetleg k ő- hög — tuberkulózisra gyanakodhatunk. Ha házi madaraink — papagáj, galamb stb. — betegszenek meg, gondolhatunk tuberkulózisra, de a veszedelmes papagájkórra is és a vele rokon, de nem olyan nagymértékben veáfcédéime's órnithosisra is. Különböző féregbetegségek ugyancsak fenyegethetik az állatbarátokat. Ez a néhány példa is elég arra, hogy a házi kedvencekkel óvatosak legyünk. Nem említve azokat a betegségeket — például tífusz, pestis — amelyeket patkányok terjesztenek, vagy a még mindig előforduló veszettséget — meg kell állapítani, hogy az állati eredetű fertőzések száma nem csekély. Az említett genfi világszervezet kutatói kimutatták, hogy legalább 80 féle betegséget terjeszthetnek különböző állatok. Egyes kutatók szerint ez a szám meghaladja a százat. Az emberi veszettség Egy olvasónk írja: „Tisztelt egészségügyi rovat! Kisgyermekemet megharapta egy macska. Úgy tudom, a macska is lehet veszett. Igaz-e ez?” A veszettség igen régen ismert és rettegett betegség. Eredetileg a raga' dozó vadállatok betegsége volt, de később az állatok megszelidülésével az embernek betegségévé vált. Az állatok közül régebben legtöbbször a kutyák betegedtek meg, a macskák ritkábban. A macska a karmaival véde kezik, ha az megharap valakit, az gyanús veszettségre. Tehén teje és húsa is tartalmazhat kórokozókat, de ez gyakorlatilag nem okoz fertőzést. Ma már elsősorban a vadon élő állatok közt fordul elő leggyakrabban (róka, borz). Kórokozója vírus, amely a veszett állat nyálával, a mart sérülésen keresztül jut be az emberbe. Nem minden veszett kutya harapása okoz fertőzést, hanem a marásoknak körülbelül 30 százaléka. A kutyák kötelező védőoltása után a helyzet megváltozott és ma már a kutya által okozott megbetegedés jóformán nem is fordul elő. Az utóbbi években hazai viszonylatban, a rókák és a vadmacskák azok, amelyek a betegség terjesztésében szerepelnek. A harapás után a vírus az emberben az idegek mentén jut a központi ideg- rendszerbe. A lappangási idő 2—6 hét, sokszor több hónap. A lappangási idő hossza erősen függ attól, hogy a harapás helye, milyen messze van a központi idegrendszertől. Embernél a betegség nyugtalansággal, nyelési nehézséggel kezdődik, amely néhány nap múlva fokozódik és súlyos görcsökhöz vezet. Jellemző, hogy a görcsöket a legcsekélyebb külső ingerek is kiváltják. A beteg nagyon szomjas* de a víz látása, akár csobogása erős görcsöket vált ki nála. A nyugtalanság tovább fokozódik a betegség átmegy a dühöngés! stádiumba. Ezt a bénulási szak váltja fel és rendszerint a légzőizmok bénulása következtében következik be a halál. Kutyákon a lappangási szak után 4—5 nap múlva* a harapási időszak lép fel, amikor a kutya lázas, izgatott és olyan ingerlékeny, hogy állandóan harap. Mindenkit megtámad, aki útjába kerül. Emészthetetlen tárgyakat eszik. E dühöngés! szak után a bénulásos végstádium következik, amikor ugatása rekedtté válik, állkapcsa lelóg, szájából habos nyál csorog. Járása bizonytalanná válik, majd teljes bénulás következtében elpusztul. A megmart egyént azonnal védőoltásban kell részesíteni. A már megbetegedett embert, házi ápolásban részesíteni tilos! A beteg nyálával fertőzött használati tárágyakat fertőtleníteni kell. A marást okozó állatot megfigyelés alá kell helyezni. Az elpusztult állat agyának laboratóriumi vizsgálata iránt az állatorvos köteles gondoskodni. Malária és az árvíz Egy olvasónk leveléből idézünk: „Lakásunk környékén rengeteg a szúnyog. Valószínűleg az árvíz miatt felszivárgott nagymennyiségű talajvíz az oka. Úgy hallottam, hogy egy szunyogfajta terjeszti a maláriabetegséget. Legyen szives megírni, hogy áll ez a kérdés, tudományosan megvilágítva.” A malária betegséget egy anophe- les nevű nőstény szúnyog terjeszti* de csak akkor, ha beteg ember vérét szívta. A kórokozó parazita a szúnyogban 18 nap alatt fertőző alakot ölt. A parazita fejlődése a szúnyogban 16 fok Celsius alatt és 35 fok felett megszűnik. A szúnyog csípése és vérszívása közben a szúnyog nyálával bejut a kórokozó az emberbe és mrláriás megbetegedést idéz elő. A lappangási idő a szunyogcsípéstől 10—14 nap. A késő őszi fertőzések javarésze csak a következő tavasszal jelentkezik betegségként. A malária mindazokon a földrészeken előfordul, ahol az év egy időszakában középhőmérséklet a 16 C fokot eléri. Ez körülbelül háromnegyed részét teszi ki az emberlakta területeknek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a malária a legelterjedtebb betegségek közé tartozik a világon. Magyarországon a maláriaesetek száma az utóbbi időben nagyon megcsappant. A felszabadulás előtti időben viszont a tízezret is meghaladta. Szabolcs-Szat- már, Somogy és Baranya megyékben tömegesen fordult elő. A második világháború hatására kialakult népességvándorlás folytán új gócok alakultak ki az országban, így például a bajai hídfő környékén, a Csepel- sziget déli részén, valamint Békés megye rizstermő vidékein. A második világháború nagymértékben hozzájárult a hazai malária szétterjedéséhez. A maláriás vidékeken fertőződött katonák tovahurcolták a betegséget maláriamentes területekre. A menekülő polgári lakosság sokat éjszakázott a szabadban, s ki volt téve a szúnyogok csípésének. Bizonyos foglalkozási ágak kedveznek a malária terjedésének. Faúsztatók, halászok, tőzeg- és rizstermelők könnyen ki vannak téve a szúnyogok támadásának. Védekezés: Igen fontos az egyéni védekezés a szúnyogok ellen. E célból a házak ablakait és a szabadba nyíló ajtókat szúnyoghálóval kell ellátni. Maláriás vidéken szabadban aludni nem lehet! A lakásban a szúnyogot el kell pusztítani. A tenyésztőhelyeiken a lárvákat megölni. Régen petróleummal és fáradtolajjal, ma DDT-vel. A víz felszínére kerülő por a lárvákat és a kikelő szúnyogokat megöli.
