Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

V

4

ítfCSS MÉOYFT SlEPtfJSÄfl

1965. augusztus 19.

Miért

ellenőrző

■— Szíveskedjék még egyszer lemérni!

— Parancsoljon, amint látja,

:ugyanannyi, mint az előbb!

Az ehhez hasonló párbeszédek után némelyik eladó gyilkos pillantásokat vet az okvetetlenkedö vásárlóra, aki kételkedik az ő becsületes mérésében. Ha ráadásul akkor zavarja, amikor a legnagyobb a forgalom, és az utáli- mérés elveszi az időt a másik vevő elől, akkor éppenséggel nem dicséri meg a kíváncsi embert, felcsattanása vérmérsékletétől függő és jó időre elveszi a kedvét mindenkinek, aki ellenőrizni akarja a kapott árut.

Miről is van szó tulajdonképpen? Megyénk valamennyi üzletében legalább egy hiteles mérleg azért található. Rendelet szabályozza. hogy jól láthatóan kell elhelyezni. Azt is rendelet szabja meg, hogy kívánságra a vevőnek le kell mérni, hogy megegyezik-e a kapott súly a fizetettel? Legtöbbször úgyis figyelemmel kíséri minden vevő a méréseket, előtte zajlanak le. De sok háziasszony mégis szeretné leellenőrizni, hogy az előre mért cukrok, vagy éppenséggel a pékáruk mennyit nyomnak?

Megyénkben egyedül a dombóvári 1. számú önkiszolgáló földművesszövetkezeti boltban van ellenőrző mérleg, vagyis olyan mérőeszköz, amely gyakorlatilag nincs kihasználva, mert csak az helyezi rá az árut, aki kíváncsi, hogy nem tévedtek-e az elárusítók? De súlyeltérés nemcsak az árusítók hibájából lehet, és az- ellenőrzés nem jelent mindig bizalmatlanságot.

Mennyibe kerül egy gyorsmérleg? Háromezer-kétszáz forintba. Nagyforgalmú üzletnél tehát nem olyan hatalmas összeg, érdemes kifizetni. Puszta jelenléte a mérlegnek az üzletben, már azt bizonincs mérleg ?

nyitja: „Lám, mi nem félünk az ellenőrzéstől. Bátran utánamérhet mindenki mindent.” — mondhatják az üzlet dolgozói. Tehát olyan légkört teremt, amelyben vevő és eladó közt bizalom van.

Nézzük a kérdés gyakorlati részét. Az üzleteket nem lehet arra kötelezni, hogy beszerezzenek ellenőrző mérleget. Ilyen rendelet még nem jelent meg, és valamennyi boltvezető hivatkozhat erre, ha megkérdik tőle, hogy miért nincs az üzletében ellenőrző mérleg. Sok helyen nem is volna kifizetődő megvásárlása. Általánosságban kötelezővé tenni a használatot, ellenkezne a gazdaságossággal, mert ha csak ötszáz üzlettel számolunk a megyében, akkor is másfél millió forintba kerülne az új mérlegek vásárlása.

Mégis van olyan üzlet, ahonnan hiányzik. Ilyen Szekszárdon az 50-es Csemegebolt. amelyet hamarosan átalakítanak önkiszolgálóvá. Az új helyiségen már dolgoznak, és elkészült valamennyi berendezési tárgy, ismeretes az elhelyezésük is, a tervrajzok alapján. Hely van arra, hogy ellenőrző mérleget is felállítsanak az új boltban, és az üzlet reprezentatív jellegét egy ilyen eszr közzel, mint az ellenőrző mérleg, is biztosítsák. A régi, vagyis jelenlegi helyén a bolt július hónapban 1 millió 90 ezer forintos forgalmat bonyolított le, az új helyen ennél is magasabb összegű bevételt terveznek. De terveztek-e ellenőrző mérleget?

Steindl István, a Népbotí áruforgalmi osztályvezetője elmondta, hogy nem. Erre még nem gondoltak. Viszont, amennyiben a vásárlók igénylik, természetesen lesz ilyen mérleg. mert beszerzése nem jelent számukra anyagi megterhelést.

MOLDOVÁN IBOLYA

Pintér Istváns

GYILKOSSÁG

NEW YORKBAN

Nukleáris Noé-bárkája

Egy idő óta “T Ä

tengerek és óceánok hullámait a rakétákkal felszerelt „Claude Hickets”, torpedóromboló. Megjelent a Karib-tenger térségében, egy időre csatlakozott a Földközitengeren az Egyesült Államok 6. flottájának hajóihoz, megfordult az atlanti tömb számos országának kikötőjében. A közelmúltban e „halálhajó”, mint ahogy nevezik, a bonni hatóságok örömére látogatást tett Bremerhaven és Kiel nyugatnémet kikötőkben, jelenlétével kiváltva e városok lakosságának és a haladó nemzetközi szervezeteknek a tiltakozását.

A „Rickets”, amelynek személyzete az észak-atlanti tömb hat tagországának tisztjeiből és matrózaiból került ki, a XX. század kalózhajójaként vált hírhedté. Voltaképpen „kísérleti” prototípusa a Washington által tervezett sokoldalú NATO-erők hajóinak. Ez alkalommal a „Rickets” az úgynevezett „Kiéli héten” — az NSZK és más NATO-országok balti-tengeri haditengerészeti demonstrációján — vett részt.

Emlékeztetünk rá hogy a „Kiéli hét” stafétáját Vilmos császár admirálisaitól Dönitz kalózai vették át, most pedig a Bundesmarine parancsnoksága nyúlt a váltóbot után. más NATO-országok flottáját is bekapcsolva. A „Kiéli hét” agresszív jellegének, hogy úgy mondjuk, immár történelmi múltja van.

és folyóiratok olykor szomorkásán jegyzik meg, hogy az ételnek, amelyet a matrózok fogyasztanak, „külföldi mellékízük van”, hogy az angoloknak hiányzik a napi rumadagjuk, a nyugatnémeteknek a sör, az olaszoknak a bor,

A hajón a közös elfogadott nyelv az angol. A személyzet sok tagja gyengén beszél angolul és nem szívesen vesz részt a különleges tanfolyamokon. Ez azt jelenti, hogy Thomas Foreston kapitány parancsai esetleg érthetetleneknek bizonyulnak. Ezzel kapcsolatban eszünkbe jut az annak idején sok kiadást megért karikatúra, hogy egy tengerészuniformisba bújtatott mafla összetéveszti a rakétaindító-gombot a coca-cola automatával.

A „Rickets

w állományát feltöltve az Egyesült Államok — üzleti hagyományaihoz híven — egyelőre megtartotta magának az „ellenőrző részvényköteget”. s 140 amerikai tengerészt tett a hajó fedélzetére, szemben az WSZK-ból, Olaszországból. Angliából, Görögországból és Hollandiából kikerülő 120 főnyi legénységgel. Ám fel kell rá figyelnünk, hogy a létszámot illetően éppen a Bundesmarine foglalja el a hajón a második helyet.

Ez újból kihangsúlyozza az NSZK militarista köreinek azon

Ami a „Rickets” személyzetét ileti, itt nincs történelmi precedens. E hajót reklámozó lapok

törekvését, hogy hozzájussanak az atomfegyverhez és a felette gyakorolt ellenőrzéshez. Bonn két

kézzel megszavazza azt az amerikai tervet, hogy a „sokoldalú atomerő” keretei között szervezzenek 25 hajóból álló, rakétákkal felszerelt, vegyes legénységű flottát. Az NSZK kormányát ingerli az az angol javaslat, hogy a NATO „vegyes flottája” mindössze tíz hajóból álljon.

A „sokoldalú” és az „atlanti” atomerők közti különbség roppant homályos és mit sem változtat az Észak-atlanti Szövetség agresszív lényegén. Ám a NATO stratégiai terveiben Bonnt csupán az érdekli, hogy milyen mértékben venne részt az NSZK a fegyverkezési hajszában és hogyan tehetné ujját az atomfegyver indítógombjára. Az NSZK revans- vágyó köreinek minden erőfeszítése erre irányul;

A .Rickets” látogatása és a „Kiéli héttel” kapcsolatos hercehurca Bonn számára újabb jó alkalomnak bizonyult arra, hogy törekvéseit ismételten hangsúlyozza.Noé, a bibliai hajós 7j^_

lógus, mint ismeretes, mindenből „hét pár tisztát és hét pár tisztátalant” vett fel bárkájára. A Sam bácsi égisze alatt feltöltött nukleáris bárkán „tiszták” jelenlétét nem irányozták elő. Éppen ez kelt aggodalmat és vált ki tiltakozásokat a nyugatnémet, közvéleményben és más országok népeiben a „Rickets” balti-tengeri tartózkodásával kapcsolatban.

A nagykónyi termelőszövetkezet régi vágya teljesül ezekben a na pókban. Megépül az új bekötőút a tsz-majorig. A nagy nyári munkák ellenére is több tucat ember és több erőgép vesz részt a

munkálatokban.

— 79 —

Felálltam. Ezzel akartam jelezni, hogy a magam részéről befejeztem ezt a beszélgetést.

— Nem készültem sem színésznek, sem kémnek — mondtam.

És mivel Banless továbbra is ülve maradt, hozzátettem:

— És most legyen szíves, hagyjon magamra!

A CIA emberének egyetlen arcizma sem rándult meg. Felállt, kifelé indult, de az ajtóban megállt, és épp olyan nyugodt hangon, ahogy egész idő alatt beszélt, megfenyegetett:

— Gondolja meg, fiatalember. Holnap három órakor ismét felkeresem magát, addig még meggondolhatja a dolgot. Ha nem fogadja el ezt a megoldást, majd találunk mást! De az már nem lesz ilyen kedvező a maga számára. Az csak nekünk lesz jó. Magának >pszont rossz. Nagyon rossz. Nem engedhetjük meg, hogy egy, a gépezetünkbe bekerült porszem tönkretegye a fogaskerekeinket...

Elment. Otthagyott a gondolataimmal. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem. Újra és újra átgondoltam helyzetemet.

Veszedelmes kutyaszorítóba kerültem. Élet- veszélyes kelepcébe.'

És akárhogy töprengtem is, nem találtam kiutat. Most már újabb veszedelem tornyosult a fejem fölött. A CIA embere hihetetlenül nyíltan beszélt velem, ami nem jelenthet mást, mint hogy teljesen a markukban éreznek.

— 80 —

Bizonyára elhatározták, hogy vagy igent mondok, vagy pusztulnom kell. De én nem akartam árulóvá válni. Nem is beszélve arról, hogy ha vállalom ezt az aljas munkát, előbb- utóbb rajtavesztek, s a hóhér kezén végzem. Viszont afelől sem volt kétségem, hogy Banles- sék eltesznek láb alól, ha más megoldás nem akad.

Akkor nem tűnt fel, de most, utólag megjegyzem, hogy Ruth eszembe sem jutott, any- nyira elfoglaltak a gondolataim. Gyerekkoromban olvastam egy riportot a rablógyilkos kivégzéséről. A vagány a siralomházban a babájáról álmodott. Akkor elhittem ezt, de a Banless látogatását követő éjszaka után már nem. Ha az ember halálos veszedelemben van, nemigen törődik még a leghalálosabb szerelemmel sem.

Reggelig annyit kiokoskodtam, hogy egyedül Lewis újságírótól számíthatok tanácsra és segítségre. Lewis nem volt túlságosan rokonszenves számomra, de hát végeredményben — akármilyen önző egyéni céllal is —, mégiscsak ő segített rajtam. Nem várhattam meg, amíg délután felkeres, hogy együtt induljunk a Rith- mus Hallba, a Csánkó-féle teára, hiszen előbb, már három órára bejelentette érkezését a CIA embere. így hát, megszegve a megállapodást, elhagytam a lakásomat, hogy egy telefonfülkét keressek és felhívjam Lewist a szerkesztőségben.

— 81 —

Nem tudtam vele beszélni. Még a szobáját sem kapcsolták. A központ megkérdezte, hogy ki keresi, s miután megmondtam, hogy Kása Bertalan a nevem, a kisasszony ilyen felvilágosítást adott:

— Sajnálom, uram, Mr. Lewist nem kapcsolhatom. A Fülöp-szigetekre utazott. Riportra.

— Mikor? — kérdeztem krákogva a meglepetéstől.

— Ma reggel, uram — felelte a kisasszony, kifogástalan udvariassággal.

— És mikor jön vissza? — faggattam tovább.

— Azt sajnos nem tudom megmondani. Utazásának időtartama az események alakulásától függ. Aligha találja meg egy héten belül. De könnyen lehet, hogy lapunk olvasóközönségének érdeklődése egy hónapig is Manilába köti...

Puff neki, ezt szépen mondta! Számomra különösen szépen hangzott. Az egyetlen ember, akire számíthattam, elutazott, anélkül, hogy értesített volna. De talán az ügyvédnél intézkedett a teendőkről.

A telefonkönyvben minden nehézség nélkül megtaláltam Mr. Förster ügyvédi irodáját. A kalapommal takargattam a készüléket, úgy hívtam fel, mert a két FBI-os már túlságosan elszem- telenedett: pofátlanul bebámultak a telefon- fülkébe. Nem kell okvetlenül tudniuk, hogy hová telefonálok. Azt viszont megtudhatják, hogy tudomást vettem a jelenlétükről, és annak megfelelően viselkedem.