Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
7 A kislá Mélyen az ablakom alatt, csitri csiribiri lányok állnak az alkonyaiban, csivitt, csdvitt, szünet nélkül, szavaikat persze nem érteni, de csiripelésük szétveri szobám nyugalmát. apróra szaggatja a figyelmet; Micsoda tapintatlanság — készül bennem az ítélet. Az alsó emeletről kihajol valaiki, csak őszes haját látom, s demarsot intéz a kislányokhoz, öregasszonyos modorban, az öregség szenvedélyével. amely oly sokszor fellángol indokolatlanul is, ha az ifjúságról van szó. Most már a harcot figyelem, a nemzedékek párbaját, a kislányok az utcáról visz- szaszólnak, mit-e. mi-t nem, nem értem. Azt azonban innen föntről is tudom, más partokról beszél az öreg hölgy és más partokról a fiatalok, igazságot nem igen lehet köztük tenni, mert amiről a kislányok csivitelnek, legalább olyan fontos nekik, mint a nénike magános délutánja; Még irodalmi szerkesztő koromban kezembe akadt egy kislány verse. A kézirat meglepően jó, érett, rímek a helyükön, a hangulat szép, ejnye: ezt közöljük! Néhány nap múlva eljött a lányka. Sovány, esetlen, szemében sóvárgó kíváncsiság: mi történt a versével? Ritka élmény tanúja akartam lenni: megfogtam a kezét, átmentem vele a nyomdába. Útközben még elmeséltem: Kosztolányinak már ősz szálak voltak a hajában, de ha írt valamit, éjjel két órakor is elbaEa- gott a nyomda kapuja elé, türelmetlenül várta az első lapot és az utca lámpáinak apró fényénél mohón olvasta a lapban kinyomtatott írását, még ha tíz sor próza volt is. A nyomdában a tördelőasztalra „Akkor is. Eressz!” Eszter áll, hallgat; szeméből Mtakzik a könny. Visszaül az asztalhoz, keze- ügyébe igazítja a füzeteket. A legelső. Pálos Margit: Magyar dolgozatok. Bemártja a tollat. Pálos Margit, Magyar dolgozatok. Lélektan; jeles... Pálos Magyar Margit dolgozatok... Pálosdolgozatok... Az ő lakása. Az én lakásom! Magyar- margit... Eressz! Magyarmar- gitpálos.., Pálosmagyarma- gyar. Hát így nem megy! Abba is hagyja, főz egy feketét magának, olvas egy kicsit, hogy elterelje a gondolatait, s csak aztán kezdi el a munkát. így képtelenség koncentrálni! Feláll, jó hangos léptekkel odamegy az ajtóhoz, kinyitja. Hallják csak meg azok ott bent, hogy itthon van! Aztán ki a konyhába. Vizet tesz fel, kávét darál, háromszor felfuttatja a törökkávét, s míg várja, hogy hűljön, eszébe jut: vörös lehet a szeme a sírástól. Tányérkát tesz a kávéfőző edényre, s átmegy a fürdőszobába. Ijesztő arc néz rá a tükörből: két duzzadt szem, vörös szemhéjak, foltos bőr. Hideg vízbe mártja törülközője szélét, s hosszan, hosszan nyomkodja az arcához. Megint megnézi magát: valamivel jobb. Nevetni próbál: a duzzadt szemhéjak belesimulnak a nevetés ráncaiba. Még egy hideg öblítés, aztán krém, vékonyan és púder. így! Senki nem mondaná, hogy sírt! Kiilönö- s*n nem, ha mosolyog. iy verse mutattam, az ólomsorokba kiszedett versére. A kislány csak állt mellettem kövülten. Nézése ide- oda rebbent, veréb ugrál így nagy vidámságában tavasszal. Első vers, van-e ennél nagyobb, zajosabb öröm; a sápadt kislány kivirult. jonathánalma színű az arca, talán féllábon ugnált volna, ha ói nem vagyok ott. így csak kis kuncogások jelezték a boldogságát, villanó fények a szemében a belső ragyogásból; ha valaki át tudja ölelni két karjával a világot anélkül, hogy egy csücsök is ki ne maradjon, ő volt az. — Szaladok a nagymamához — lihegte. Elbúcsúzott s elment táncolva; A vers aztán megjelent, nagy betűkkel szedve a költő neve. Amikor ismét meglátogatott, megkérdeztem, bután, mert az eféle rejtett fölény butaságot takar: — Mit szólt a költeményhez a nagymama? — Azt látni kellett volna! ölelt és simogatott. — Hamar a csillapítót a túl zajos szívverés ellen. Ö. édes kislányom, de gyönyörűséges — mondta. — Nyolcszor kellett felolvasnom a verset — mesélte tovább a kis költőm — nyolcszor egymás után. És mivel a nagymama rosszul hall, persze kiabálva, mind hangosabban és hangosabban. — És akkor, — éppen belekezdtem a kilencedszeri olvasásba és kieresztettem éppen a hangomat — kopogott a nagymama szomszédja, egy mogorva öregúr. — Szégyen és gyalázat, hogy egy kislány így ordítozik a szegény nagymamájával... Ilyen a mai ifjúság!. -j No lám. Bodó Béla Visszamegy a konyhába, megisza a kávét, az edényt elmossa, s indul a szobájába. Fele úton lehet, az előszoba közepén, amikor kinyílik Zoltán ajtaja, s azok ketten kilépnek. Hátraút nincs. A szobája is még négy-öt lépés! Nem lehet nem észrevenni őket. Jaj, a sirás nyoma! Mosolyogni! — Szervusz — mondja Zoltán, különös, zavart mosoly- lyal. Oly furcsa, idegen volt most a tekintete: csak a szája nevet, szeme nem. S mintha valami bűntudat szoron- gana a vonásain. Ezt az arcát nem ismerte eddig. — Szervusz — mondja kedvesen, s mosolyog ő is, egyre mosolyog. — Engedd meg, Esztikém.: Evikém, engedd meg... A feleségem. Szász Éva. — Pá, kedvesem. — Egyszerűen nem tudja, mi dolgozik benne, keze gépiesen kézfogásra lendül, s arcán ott szíveskedik a görcsös mosoly. — Örülök, hogy megismertelek. — Én is örülök — mondja Éva. — Nem is gondoltam, hogy találkozunk... — teszi hozzá később. Falfehér most az arca. A férfi ijedten nézi. — Ö — mosolyog Eszter —, előbb-utóbb esedékes voll, igaz? Nem először vagy fenn.. . — tétovázik kicsit —, itt nála — Az utolsó szót megnyomja — Igen __ Zoltán roppan k edves házigazda... — És a Ezek az életvidám, igazságszerető és kedves legényemberek sokadmagukkal dolgoztak egy irodaszobában. Haár Pál volt az egyik neve. Saár Pál a másiké. Már február óta eldöntötték, hogy ez évi szabadságukat együtt töltik, méghozzá fölöttébb kellemesen. Mindketten gépkocsira pályáztak. Ketten együtt ki is tudták volna préselni az OTP által igényelt első részletet, úgy tervezték, hogy sátorral, camping alapon bekóborolják vele a Tátrát, lengyel és csehszlovák oldalon egyaránt. Kocsiigényüket számos döntő érvvel támasztották alá: munkájuk elvégzéséhez múlhatatlanul szükségük van rá, lábukban az inak gyengék, villa- mosközlekedésd allergiájuk van, hánynak tőle, vidéki munkára kérték magukat és így tovább. Mégsem kapott egyikük sem. Mérgelődtek, fellebbeztek, veszekedtek, a népi ellenőrzéshez fordultak, de senki sem tudott rajtuk segíteni. Az a veszély fenyegetett hát, hogy a két barát Pesten töltheti a nyarat. Autó nincs, a vállalat üdülőjébe kora tavasszal kellett volna már jelentkezni. Egyszóval Haár. Saár két szék között a pad alá került. Paál Pál, a szakszervezet üdülési felelőse kijelentette, hogy a vállalati üdülőben egy gombostűt sem tud már elhelyezni, nemhogy két ilyen drabális férfiembert. Ekkor vált világossá előttük, hogy van isten. Mégpedig lehet, hogy kettő, hiszen egy időben, de külön-külön sietett e két barát segítségére. Először Haárra mosolygott rá tündér képében. Bejött ugyanis hozzá Taár Pál, az igazgató és meghívta másnapra egy vidéki hivatalos útra. Szerződéskötésről volt szó. és Haár Pál ebben utolérhetetlen ül ügyes volt. Persze már Megyernél a nyaralási kérdésre terelődött a szó.-e Ne higgye, hogy segítségét kérem, igazgató kartórs — mondta Haár —, csak jólesik elmondanom. Nálunk az autóelosztásnál borzasztó igazságtalanságok történnek. Képzelje én, aki ... Elsorolta érdemeit, indokait. leány is igyekszik mosolyogni. — Már mégy? — kérdi Eszter, mint a jó háziasszony. — Miért sietsz? — Dolgom van — mondja a lány. — Azért. Eszter még mindig mosolyog. — Hát akkor, örülök, hogy megimertelek. — S kezét nyújtja. — Pá, kedvesem. A leány egy ideig nem ereszti el a kezét. — Féltem ettől a találkozástól — mondja aztán halkan, lehajtott fejjel. — Ö — mosolyog Eszter — hát nem vagyunk mi régimódi emberek, kedvesem. Modern emberek vagyunk. Mitől féltél? — Nem tudom. Nagyon féltem. — De most már nem félsz? A lány biccent. — Most már nem. — No, akkor jó. — Még egy mosoly, az utolsó. — Hát akkor, pá, kedvesem. — Viszontlátásra — mondja Éva. S már kint is vannak a folyosón. „No? — hallja még Zoltán diadalmas hangját —, okos asszony, mi? Ugye megmondtam?”. — Aztán lépteik elkoppannak, elnyeli őket a lépcsőház. Valahogy odavánszorog Zoltán szobájához, benyit. A dohányzóasztalkán csészék, sütemény. A rekamié sima, gyű- retlen; a párnák a helyükön, rendben. Közelebb lép, ott megtámolyodik. Eddig bírta. Aztán felsikolt. és rázuhan a heverőre. Máté György: Igény Taár Pál igazgató megadással hallgatta. Ez felbátorította Haárt, és sorolni kezdte, egyidejűleg milyen méltatlan emberek jutnak hivatalos kiutalással autóhoz. — Higgye el, igazgató elvtárs, elsősorban nem is az autóról van szó — kiáltotta a felháborodott fiatalember. — Eddig is megvoltam nélküle, megleszek ezentúl is. Hanem az elvről van szó, a szocialista elosztásról szóló tanok megcsúfolásáról! Én nem bánom, ha beledöglök is, de addig harcolok, amíg rendet nem teremtenek az autóelosztósban, és ki nem irtják erről a területről is a protekciót. Taár Pál vállat vont. — Kaár, hogy csak most mondja. kollegám — szólt —, talán sok kilincsedéstől és bosszúságtól menthettem volna meg, ha ezt előbb tudom. Zaár Pál, akitől tulajdonképpen az autóelosztás függ, testi-lelki jó barátom. El sem tudom sorolni, mennyi szívességet tettem neki. Egy szót szólok, akár csak telefonon is. és megadja a kocsit. Megtegyem? Haár másnap elment a nagyhatalmú Zaár irodájához. Az épület előtt hosszú sor állt, csupa autóigénylő. De amint Haár megmondta a nevét, soron kívül bemehetett. — Haár kartárs? — mondta az autóelosztó. — Maár vaártam. Az ön folyamodványa indokolt. Intézkedtem hát, hogy a legújabb szériából kapjon egy príma kocsit. És sokszor üdvözlöm Pali barátomat, az igazgatót. Hallom, maga is Pali! —■ Eddig voltam csak — szólt Haár, — még ma megváltoztatom a nevemet Győzőre. És vitte a kocsikiutaló papirt. Éljen, mégiscsak létrejön a tátrai buli! Időközben barátja, Saár Pál Paált, az üdülési felelőst nyaggatta. — Hiába, nincs helyem számodra, ne is kérjél — mondta az. — Nem is értem, hogy pont te, a régi szervezett, kívánsz magadnak ilyen indokolatlan előnyt! Mi mást tehetett Saár. nem is járt tovább a dolog után. Elvégre, ha muszáj, Pesten is el lehet tölteni azt a p>ár napot, és még annyi pénzbe sem kerül. Otthon azonban mégis elpanaszolta a szomszédjának, Baár Pálnak. — Csak a protekciósoknak van hely a Balatonnál! — káltotta. — De esküszöm, nem nyugszom, amíg rend nem lesz a nyaralási beutalások kőiül nálunk! — Miért nem szóltál előbb, komám — mondta az, — nekem Paál a te üdülési felelősötök, a legjobb emberem. Feleségét annak idején én helyeztem el, és a sógorával együtt nyertünk egy frizsidert a lottósorsjátékcm. Vé- gSH is nem tudtuk eldönteni, kié legyen, és így a te Paálod kapta a hűtőszekrényt. Még most is tartozik rá jó ezer forinttal. Majd szólok neki, nem mondhat ellent Valójában, Saárt másnap felkereste szobájában Paál. — Pajtás — így szólt, — még egyszer utánanéztem a dolognak Mindig van úgy, hogy valamelyik beutaltnak megfázik a gyereke, vagy más okból lemond, és akkor megürül egy szoba. Álljon üresen? Inkább neked adom Jó lesz egy kétágyas, Balatonra néző, beépített szekrénnyel, külön fürdőszobával, augusztus 3-ra? Másnap Haárnak is, Saámak is ragyogott az arca. Mindkettő azonban magában tartotta a jó hírt, és előbb bosszantani akarta az igazságtalanságok hangoztatásával barátját. Saár jutott előbb szóhoz. Az összes kollegák figyelmétől kísérve mondta: — Hát valóban disznóság, ami nálunk az autókiutalások körül történik. Én nem bánom, még ma írok egy nyílt levelet erről az újságba. Csupa protekció az egész! De Haár, az újdonsült autó- tulajdonos leintette: — Pajtás, ón gondolkodtam a dolgon — mondta. — Végeredményben valamiféle fontossági sorrendet csak meg kell állapítani. Minden igénylőnek vannak érvei így pro és kontra. Aztán tessék, tégy igazságot! — De hiszen te ordítottál még tegnap a legjobban a mostani elosztás ellen! — mondta Saár csodálkozva. — Igen, ez igaz! — mondta Haár. — De ahogy közelebbről megvizsgáltam a problémát, így mihamar rájöttem, hogy ötször annyi az igénylő, mint a kocsi. És azóta megtanultam népgazdasági szinten gondolkozni. Igaz,- mai helyzetünkben így még csak a legérdemesebbek kaphatnak kocsit. És az illetékesek igyekeznek a lehető legigazságosabban dönteni. Nem úgy megy ez, mint például hálunk a szakszervezetnél a nyaralási beosztás. Mert hallatlan, ami nálunk ezen a téren megy... Saár, zsebében a beutalóval, félbeszakította: — Szó sincs róla! Te csak lázongsz, és nem ismered a tényeket. Tudod, hány szempontot kel! a mi üdülési felelősünknek figyelembe vennie? Tudod, mennyivel több az igénylő, mint a rendelkezésre álló szoba? így csak azok kaphatnak, akik igazán rászorulnak, és szocializmust építő munkájuk alapján rá is szolgálnak a jól megérdemelt balatoni pihenésre. Amikor kölcsönösen kihívták egymást a szobából, hogy kimagyarázkodjanak, és közöljék a másikkal a jó hírt, idősebb kollégáik összebólintottak: — De jó hallgatni ezt a két fiút — mondták, — mennyivel harcosabbak, mint mi voltunk! Hogy meg tudnak küzdeni az igazságért, de ugyanakkor milyen higgadtak, megfontolták is. LOVÁSZ PÄL: Hó alatt Lepergett már a film. A rendező új, szűz világot varázsolt elő. Minek formája, arca, éle volt: a fehér oldatává változott. Egyetlen színben elsüllyedt világ- mélyében lent atiantiszi csodák. Ibolyamosoly zsenge fű között, sziromlehelet tarka ág fölött; telt szépségű, arany bokájú nyár: lázas seregben éneklő madár; bronz ékszeres, piros taláros ősz — minden fölött a hó hatalma győz. Nincs ösvény, út mi célba elvezet, jel, táj, irány ég-föld közt elveszett. — Reménytelen... e szót már mondanám — hang pendül át a némaság falán: világ végéről, zárt mennybolt alól az őszapó kikelet-álma szól.
