Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
J 4 »TÖLWÄ IVfFrtYFT NTEPÜTSÄG rsfis. július % A „Kék 1840-től, amikor rendszeres posta- és utasforgalma,t létesítettek Anglia és Amerika között, a különböző társaságok hajói versenyre keltek egymással azért, hogy melyikük tudja gyorsabban szállítani az utasokat és a sürgős küldeményeket. A legnagyobb sebességet elérő hajónak ítélték oda a „Kék Szalagot”. Ez nem más. mint egy diploma, tanúsítvány, melyre kék szalagot festettek rá. Ennek a vándordíjnak a birtokosa jogót kapott arra, hogy a két kontinens között szállítsa a postaküldemények zömét, ami igen jelentős jövedelemmel járt. A sebesség hitelesítésére a New York-i „Ambrose” világító- torony és az angol Bishop-Rock közötti út szolgált. A „Kék Sza- | lag” első birtokosa az angol „Britannia” vitorlás-kerekes gőzhajó volt. 10.7 csomó (19,82 km) sebességgel, 14 nap és 8 óra alatt tette meg a kijelölt utat. (A csomó: hajózási sebességegység, óránként; 1 mérföld, 1 mérföld= 1852 m.) A „Britannia” csak egy évig tudta megőrizni az elsőséget, 1841-ben az „Accardia” angol kerekei? gőzhajó elhódította tőle a vándordíját. Attól pedig 1847-ben a „Hibemia” gőzös birtokába került, a 11,7 csomó (21,67 km) sebesség jutalmaként. A század- fordulóig egy hajó sem tudta három évnél tovább megtartani a diplomát, mert a sebesség egyre emelkedett, már 22—23 csomó (42—43 km) körül mozgott. 1912. áprilisában a világ akkori legnagyobb hajójának számító „Titanic” az új sebességi rekordot döngető első útját nem tudta befejezni, összeütközött egy Szalag“ I jégheggyel és elsüllyedt. 1513 em- ' bér vesztette életét a katasztrófa 1 következtében. Híres hajók jöttek ezután, sorrendben: 1929-ig az angol „Mau- retania” (27,8 csomó, 51,5 km), I 1933-ig a német „Bremen”, majd az olasz „Rex” gőzhajó. 1942-ben a New York-i kikötőben tűz ütött ki a „Normandie” francia turboelektromos meghajtású hajón. A felborult ás elmerült hajó 1937-től 1938-ig volt birtokosa a „Kék Szalagnak”, 3 nap 22 óra 7 perc alatt szelte át az Atlanti-óceánt. 1938-ban az angol „Queen Elzabeth” és a „Queen Mary” gyorsabbaknak bizonyultak, 35 csomó (64,8 km.) sebességet tudtak elérni. 1952-től az amerikai „United States” a leggyorsabb tengeri hajó. A turbinás óceánjáró hossza 302 méter, a „Kék Szalagért” folytatott versenyben 36 cisomó átlagsebességgel haladt, 3 nap 10 óra és 40 perc alatt tette meg a kijelölt útszakaszt (csúcssebessége 37,5 csomó). Áttekintve a személyszállító hajók 125 éve tartó vertsenyét, több miint háromszoros sebességemelkedést látunk. Hol van a sebesség felső határa, nehéz lenne megjósolni. Kérdés, hogy a szárnyashajók elvét ilyen nagy tömegű hajóknál sikerül-e majd alkalmazni. Természetesen a „Kék Szalag” ma már inkább csak szimbólum a sürgős postaküldeményekkel repülőgépek emelkednek a magasba. Az utasnak pedig, aki repülőgép helyett hajóra száll bizonyára nem sürgős az útja. BLAHÓ ISTVÁN „Minősége megfelelő, forgalomba Kozható !tt Látogatás a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben — Lehet tíz százalékkal kevesebb? Hiányozhat egy deka? A Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben ezekre a kérdésekre minden alkalommal határozott nemmel válaszolnak. Itt őrködnek a kereskedelmi árucikkek állandó jó minősége felett. Budapest legforgalmasabb pontján emelkedik a hatalmas vöröstéglás épület. Kint lüktet az utca élete, bent' a fehérfalú laboratóriumokban fehérköpenyes emberek. Hosszú csempézett laboratóriumi asztal. Lombikokban aranyszínű folyadék fortyog. — Tokaji bor — mondja Mand- zur Ferencné vegyészmérnök. A borvizsgálat folyamán kiderül, megfelelő-e a szeszfok. Nem kevertek-e vizet a hordóba? Az élelmiszeripari osztályon szinte valamennyi „ehető” cikk megfordul. Jelenleg fagylaltvizsgálatokat tartanak. Ellenőrzik, hogy a vevő megfelelő mennyiségű nyersanyagot kap-e egy adag fagylaltban. Rendszeresen ellenőrzik — A vizsgálat két főrészből áll. Először az érzékszervi próba, vagyis a kóstolás, színelbírálás, csomagolás, és csak azután következnek a bonyolult vegyi analízisek. A szárítószékrények, izzítókea húsáruk minőségét. vágottféléket. így a sorozatgyártásban, a nagy tömegtételekbenl se romolhat a minőség. A műszaki osztályokon mindert új ipari terméket megvizsgálnak! Sem tv., sem zsilettpenge nerrt kerülhet forgalomba, ami ezt a sok próbát ki nem állja. Nem A műanyag tasakokba csomagolt savanyú cukorka nem állta ki a próbát. A keményítőszörp nem megfelelő, ezért összeállnak a cukorkaszemek és ragacsossá válnak. A gyár legközelebb bizonyára jobban ügyel a minőségre, mert a KÉR MI jegyzőkönyve alapján nagyobb tétel árusítását beszüntették. mencék, fehérjeroncsoló berendezések segítségével naponta sok száz fajta élelmiszer minőségét vizsgálják meg. A világ minden tájáról érkeznek például konzer- vek. Forgalomba csak a KERM1 jó „bizonyítványa” után kerülhetnek. egyszer vétóz meg a KERMI egyes hanyagul készített gyártmányokat. Felelősségteljes munka, hiszbí-’ zonyos mértékben minden kereskedelmi cikkhez a nevüket is adják, mert ők írják rá; „Minősége megfelelő, forgalomba hoz— Milyen módszerekkel állapítják meg az élelmicikkek minőségét? — kérdeztük meg Szentzi Pál vegyészmérnököt. Egyes élelmiszereket periodikusan ellenőriznek: a lisztet, kenyeret, egyes italfajtákat, tejet, felható!’Irta és fényképeztél Regős István BAIC2ER ELEME’R 3. Belül valami nagy csalódást érzett. Ez a puhány fráter nevezi őt árulónak...! öt, aki nap-nap után az élet kockáztatja. Mert nem titok, hogy bűnös korrupció a Vércse vadászgépek gyártása. Az olaszok lefizettek néhány embert a minisztériumban és elsózták ezt a hibás konstrukciót a magyaroknak. A gépek fejnehezek. Életveszélyes velük repülni. Hűvös udvariassággal biccentett a vezér felé: — Vezérigazgató úr, mindent értek. Bejelentem, hogy a repülőosztály vezetéséről ezennel lemondok. S önként jelentkezem a frontra. .. A vezér arcán meglepetés látszott: — Mérnök úr, ez talán mégiscsak túlzás. Én megértem az elhatározását. Ismertem az apádat s... ezt vártam tőled, öcsém! Hargittay kezet akart nyújtani, de István úgy tett, mintha nem venné észre a mozdulatát. Szó nélkül, kimérten meghajolt. A párnázott, hatalmas tölgyfaajtó hangtalanul becsukódott mögötte. Gondterhelt és rosszkedvű volt, amint benyitott lakásuk ajtaján. Ostobaságot csinált, amikor sértett önérzetből, elhamarkodottan visszavágott a vezérnek. Egy pár sértő szóért hagyja itt az asszonyát? Ezt a védtelen, gyenge teremtést, akinek rajta kívül senkije sincs. Az asszony éppen a konyhában foglalatoskodott. Az ajtócsapásra kiszaladt. Magas, karcsú alakján könnyű kis kartonruha feszült. Nagy árnyékos szemei tágra nyíltak az örömtől. Arca kipirult, s a fehér kötény alatt ingerlőén domborodtak a kis formás kupolák. A férfi torka kiszáradt, amint nézte az asszonyt. Olvasott valahol egy polémáit a munkáslányok szépségéről: hogyan lehet, hogy a szűk, penészszagú munkáslakásokban olyan csodálatos vadvirágok teremnek... — Csakhogy megjöttél, drágám. Már úgy vártalak... A formás karok hevesen átkulcsolták a nyakát. A hajlékony, pompás asszonyi test úgy simult hozzá, mintha sosem akarná elengedni. Milyen jó volna most megállítani az időt, hogy a múló pillanatból örökkévalóság legyen. Késő... Keserűség szaladt a szívére. Gyöngéd erőszakkal kibontakozott az ölelő karokból. S az asztalon heverő újságokért nyúlt. Az ordító elsőoldalas címekre esett a tekintete: „A német páncélosok áttörték a vörösök védelmi vonalait. Csapataink diadalmasan nyomulnak előre”. — István, te már nem szeretsz engem... Rosszkedvűen ledobta a kezéből az újságot, s az asszonyra nézett. A szép szemekben köny- nyek bújkáltak. — Ugyan, kis csacsim! Honnan veszed ezt...? — Érzem...! — Miből? — Ahogyan megcsókoltál... abból... Egy asszonyt, aki szereti a férjét, nem lehet becsapni. .. Mielőtt megakadályozhatta volna, az asszony hirtelen térdre vetette maggt, Görcsösen átkarolta a lábát. A gyönge, finom vonalú vállakat rázta a zokogás. Olyan volt, mint egy pompázó fehér rózsa, amelyet letört a vihar. .. A férfi torkát összeszorította valami. Hogyan mondja meg, hogy... el kell mennie..., itthagyja magára... Nem, most nem mondhatja meg. Már úgyis sejt valamit. A női lélek különös valami. Felülmúlja a legérzékenyebb szeizmográfot is. Felemelte, magához ölelte a térdelő, zokogó asszonyt. — Emi, drágám! Ne sírj! Gyere, ülj ide szépen mellém! — Nem szeretsz. . . — Kis csacsi... Akkor miért vettelek feleségül? Az asszony felkapta szép, szőke fejét. Könnyáztatta arccal, kutatóan nézett rá: — Igen! Miért vettél el?! Százszor, ezerszer megkérdeztem már magamtól! . .. S ma sem tudok rá válaszolni. Én, a kis szürke munkáslány, hogyan lettem Ba- ráth mérnök felesége? Már Ferit. a bátyámat is megkérdeztem. .. — Na, és ő mit mondott? Az asszony könnyein át mosolygott. — Hát jó! Megmondom. De el ne bízd magad. Szó szerint azt mondta: István nagyon rendes, becsületes ember. A tűzbe mennék érte. Csak. .. — Csak? — Csak kár, hogy a másik oldalon áll... Nem tudom, ezt mire értette. Te tudod? — Nem! Elfordult. Felütötte az asztalon álló kis ébenfadoboz fedelét, s kivett egy cigarettát. Lassú, körülményes mozdulatokkal rágyújtott. Nem akarta, hogy felesége észrevegye, mennyire 1 fnegdöbbentette ez a néhány, ártatlanul elfecsegett szó. Gyöngéden magához ölelte az asszonyt. A szőke haj tengerbe temette arcát. Most már világosan látta, amit eddig csak sejtett. A felesége bátyja kommunista... — Mondd, drágám, ugye nagyon szereted Ferit, a bátyádat? Emi mosolygott. Arcán felszáradtak a könnyek nyomai. Olyan volt a mosolytól, mint amikor eső után kisüt a nap. — Hiszen úgyis tudod. Az apámat nem ismertem, az anyám korán meghalt. Feri volt az apám, s az anyám egy személyben. Neki köszönhetem az életem, ő nevelt fel és dolgozott értem. Felállt. Lefejtette magáról az ölelő karokat. Az ablakhoz lépett. Odakünn teljes pompájukban virultak a fák. Tombolt a tavasz. A természet ügyet sem vetett a háborúra. A fűnek nem lehet megtiltani, hogy föld alatti tanyájáról ne bújjék ki, mikor hívja, várja kedvese, a napsugár. A szemközti ház eresze alatt egy fecske röpködött. Berepült a fészekbe, majd hirtelen kivágódott. Újra és újra körülröpkőflte a fészket. — Emi! Nézd. megjött a fecskénk! Az asszony odaállt szorosan melléje. — Hol van — Ott ül a fészek szélén és csicsereg. Nem látod? — Azt látom, de hol van a másik? A párja. — Nem tudom, szívem. Ez itt egyedül énekel. Az asszony arcán kis felhő suhant át. — A párját siratja... Istenem! Bizonyosan megölték az úton a párját. Ez pedig csak repült, egyedül. Éjjel és nappal. Azzal a hazug reménnyel, hogy csak haza kell érnie, a fészekhez. S minden rendben lesz. Ott várja a párja és az önfeledt nász. .. meleg, apró tojások... S hiába repült szegényke oly sokat... — De melyik maradt el? A férj, vagy az asszony? — A férj! Gyerekes^ dacos szenvedély áradt Emi szavaiból. — Miből gondolod, hogy a férj nem jött vissza? A nagy, szürke szemekre árnyék borult: — Csak egy asszony lehet ilyen kétségbeesetten árva. Hallod? Azt mondja: „senkim sincs, senkim sincs.. Valami különös meghatódott- ságot érzett. Milyen romlatlan, érzékeny szívű ember az ő kis gyerekasszonya. — Drágám! Te érted a fecskék nyelvét? — A nyelvüket nem, csak a bánatukat... Ah! Milyen sok butaságot fecsegek itt össze, pedig már milyen éhes lehetsz. .1 Hozom a vacsorát. Addig ne halj éhen, jó? Az asszony nevetve kiszaladt.' Mosolyogva nézett utána, majd leeresztette a redőnyöket. Villanyt gyújtott. Szelíd sárga fény ömlött a világos bútorokra. A nagy porcelánvázában egy csokor virág pompázott. A kereve- ten buján, kínálkozón hevertek a színes párnák. Meghitt, otthonillatú volt minden. Olyan varázsa volt a pillanatnak, amikor az ember nem hisz a rossz erejében. Amikor képes elhinni, hogy minden így maradhat. S a békességes csendbe váratlanul belehasított az előszobacsengő. Az öreg Szalóki állt az ajtóban. A postás. Zavart mentegetőzés volt a hangjában, amint köszönt: — Jó estét kívánok, mérnök úr!... Átvette az ajánlott, hivatalos papírlapot, s gépiesen aláírta az átvételi elismervényt. S visszaült a megterített asztalhoz. Emi a levesestállal a kezében kilépett a konyhából. Minden figyelme a vacsora köré összpontosult. Először a férje tányérjába szedett a párolgó, finom gulyáslevesből, azutá'n a magáéba. Kicsit büszke és boldog volt. Sikerült neki igazi, friss falusi tejfölt és túrót kapnia. Tudta, hogy férje imádja a túrós palacsintát. Micsoda meglepetés lesz... (Folytatjuk)
