Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-27 / 175. szám

4 föIJSTS MEGYEI NÉPÜJSAG ITSd. Julius TI. Moszkvai divat Vázlatok, tanulmányok, skiccek A Külföldi Képszolgálat jóvoltából csinos divatképekhez ju­tottunk, amelyek a Moszkvai Divatház bemutatóján készültek. Bizonyára örömet szerzünk olvasóinknak, ha bemutatjuk, hiszen minden nőt érdekel a külföldi divat. Az első képünkön egy hűvösebb nyári időjáráshoz alkalmaz­kodó öltözék látható. A citromsárga bélelt ballonkabát hagyomá­nyos szabással készült, egyenes, kihajtós fazonnal, három, gomb­bal, A hat részből szabott, tűzött karimájú kis kalap is ballonból van, s nagyon előnyös a barna hajú nőknek. A kabát alatti könnyű, műszálas szövetruha fehér alapon kék-fekete csíkos. A legérdekesebb azonban, hogy a felsőrész kissé buggyos, eltakarja az övét. A -ruha anyagából készült az ernyöhuzat is. A szovjet nők nagyon kedvelik a szoknya blúz összeállítást. A tervezők viszont szívesen használják fel a ruhák díszítéséhez a népi mintakincseket. A második képen bemutatott modell, egy négerbarna kosztüm. Egyenes kabátkából és szűk szoknyából áll. Érdekessége a blúz, amelynek díszítésére orosz hímzést használ­ták, A színe fehér, a hímzés fekete és mélybordó. Ugyanilyen színű szalagok díszítik a divatos fehér kalapot. K. M. Látogatás a paksi művésztelepen Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN A falon torockói, kalocsai, sárközi, matyó népi motívu­mokkal telerajzolt kartonlapok. Az ágyak fejénél levő rajzmap­pákban lapulnak a vázlatok, skiccek. Egy-egy ágy fölött fé­lig kész, vagy már befejezett festmények, ceruzarajzok. Hatodik éve már, hogy a Tolna megyei Tanács támoga­tásával egy hónapot művész­telepen tölthetnek a megyében élő képzőművészek, festők, szobrászok. Az első évet Fad- don töltötték, majd ezután há­rom nyáron Dunaföldvár és festőién szép környékén ütött tanyát a telep, s most, hogy második éve Pakson vannak. — Még elég kevesen vagyunk — mondja Molnár György. — Az árvíz miatt sokat vesztett a szépségéből e környék. Alak­talan lett a part, és ijesztgettek is bennünket, hogy rengeteg lesz a szúnyog. Úgy általában 10—11-en vagyunk egyszerre, mert nem mindenki tölti itt a teljes hónapot. Ki előbb megy, s helyükbe mások érkeznek a későbbi időpontban. — Kik vannak itt a művész­telepen? — Hát például Nagy István, Végh János, Kohlmann Jenő, Bujdosó Lajos, Staub Ferenc, Lázár Pál és Budapestről Gá­bor Jenő ... Általában a már feloszlott Tolna megyei képző­művész munkacsoport tagjai, és néhány pártoló tag is ön­költségi alapon. A munka itt hajnalban kez­dődik. Akkor a legszebbek a táj színei, lágyak az ébredés­ben a vonalak. Aztán amikor a nap már fentről tűz Paksra, behúzódnak a kollégium épü­letébe, szálláshelyükre. Pihen­nek, beszélgetnek, vitatkoznak szürkületig. S altkor vannak néhányan, akik újból az áll­vány után nyúlnak és munká­hoz látnak. A cél itt az anyaggyűjtés. Az egy hónap alatt rengeteg skicc, vázlat, tanulmány készül. Vajú­dik egymással a művész és a mű. Az egyik ember a másik­tól nagyon sokat tanul. Uj problémákkal ismerkednek, szemléletbeli differenciákról be­szélgetnek hosszasan. Mindenki saját egyéniségének megfelelő technikával dolgozik. Aszerint póbálja meg a táj elébe táruló látványából megalkotni az egyéni képességeinek, elképze­léseinek hozzáadásával a ké­pet. — Mi a művésztelep célja? — Nem szeretnénk, ha el­kallódnának azok az emberek, akik még nem tagjai a képző­művészeti alapnak, de tehetsé­get éreznek magukban, aktív festők, rajzolók. Erre nagyon jók ezek a nyári hónapok. A tapasztalatcserék, az, hogy több szem többet lát, a viták és vé- leménycsierék, okvetlenül szín­vonalemelkedéshez kell, hogy vezessenek. — Mit csinálnak szabad ide­jükben? — öt esztétikai előadást ter­veztünk erre a nyárra. Kes­kenyfilmeket vetítünk, van egy televíziónk is és a megyei könyvtárból szakmai könyve­ket kölcsönöztünk. — Hol láthatja majd a kö­zönség az itt született műveket? — A tulajdonképpeni kész alkotások bemutatója a novem­ber 7-i hagyományos kiállításon lesz idén is Szekszárdon, a mú­zeumban — mondja Lázár Pál. — Itt Pakson is tartunk azon­nal a művésztelep bezárása előtt néhány nappal az itt készült vázlatainkból egy mű­termi bemutatót. De hangsú­lyozni szeretném, hogy ezek még nem kész művek. A paksiak figyelmébe! Rádió, (autórádió), lemezjátszó, magnetofon és egyéb elekt­roakusztikai készülékek javítását, porszívó, mosógép, hűtő­szekrény és minden egyéb . elektromos háztartási gépek javítását (garanciális javítását is) rövid határidőre kiváló minőségben vállal a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz paksi részlege, Dózsa Gy* u. 34. (70) — 19 — Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomában két férfi, akik közül az egyiket már ismertem. Nagyon jól értették a szakmájukat, mert leültek egy asztalhoz, és eszük ágában sem volt még csak oda se biccen­teni azoknak, akiket az én jelenlétem vonzott a vendéglőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísérőm tegnap együtt üldögélt itt, ugyanebben a vendéglőben. Mondanom sem kell, hogy a hangulat na­gyon elromlott, mielőtt még kellemessé vál­hatott volna. A lány folyton a szomszéd aszta­lok felé figyelt, olyannyira, hogy idegességem­ben meggyanúsítottam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szívem — mondta Ruth galamb­szelíden. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszolgálatos között, egy bárányhimlő miatt karanténnak nyivánított laktanyában, ezek közül akkor sem kéne egyik sem. Egy­szerűen idegesítenek, ennyi az egész. Elmondtam, hogy mit eszeltem ki, de a lány kinevetett. És igaza is volt. Még akkor se rázhattam volna le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruthnak is megbirkóznia ugyanezzel a feladattal. Hiszen a fickók nyilvánvalóan job­ban ismerték a várost is, a szakmát is, mint én, a zöldfülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi öt­letem nem volt, mi módon teremthetnék olyan — 20 — körülményeket, hogy Ruth beválthassa az ígé­retét, és teljesülhessen a vágyam. Ruth ki­találta, mire gondolok, és így vigasztalt: — Ne félj, szívem nem szaladok el. Néhány napig várunk, annál édesebb lesz azután... Szavai meg is nyugtattak volna, de közöm­bös hanghordozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha imponálna neki az ügy. Alig­hanem megbánta, hogy annak idején nem fo­gadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen elmene­kült előle egy másik állásba. A felhajtás, ame­lyet Cuckenek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelte szemében a szállodaigazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevételéhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkisasszonytól a vár kapujának kulcsát, csalódottan vehettem tudomásul, hogy furfangos vetélytársam idő­közben új zárat szereltetett fel. A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indít­ványozta, hogy szombat délután menjünk el valami jó varietébe. Már kétszer el kellett vin­nem ilyen helyre, mert nagyon szerette a lég­tornászokat. Majdnem kiugrott a szeme, ami­kor a trapézok közt szaltózó artistákat figyelte. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdek­lődés, de el kellett ismernem, hogy légtornász­nak lenni sokkal fantáziadúsabb foglalkozás, mint naphosszat felhúzókallantyúkat csava­rozni. Méghozzá ébresztőórákra. Könnyen le­het, hogy egy légtornásznak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. Közbevetőleg — 21 — megjegyzem, hogy ebben az időszakban két részre osztottam a világot. Azokra, akik nem nél­külözhetik a vekkert és azokra, akiknek nincs szükségük rá. Természetesen az utóbbiakat irigyeltem. Sőt, reggel, amikor csengett otthoni órám, és délután, amikor a végeláthatatlan sza­lagon utazó órák között sehogy se akart meg­szólalni a munkaidő végét jelző csengő — ak­kor szinte gyűlöltem őket. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de sajnos, nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számára. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Hidd el, azonnal megteszem, ha tehetem. Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat délután nem egy másik lány miatt va­gyok kénytelen elhanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teázom. Megmutattam, neki a teajegyet, amelyen nemcsak magyarui- hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének New Yorkban, a Ritmus Hall­ban, vitéz Csánkó András vezérezredes, a Ma­gyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezér­elnöke látogatása alkalmával rendezendő teára". Ruth, mintha valami égetné a kezét, úgy dobta el a belépőt. — Szívem, ha szeretsz, akkor velem jössz. .. Nem mehetsz el oda!

Next

/
Oldalképek
Tartalom