Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

4 TÖLffÄ WfEGYET NÉPÚJSÁG 19fí5. július 8. Egy hónap alatt ISO kölcsönzés Három hónapja létezik, mű­ködik a szekszárdi kölcsönző­bolt. Március utolsó napjai­ban, amikor még csak amo­lyan próbamű szaki élét tartot­tak az üzletben, senki sem tu­dott biztos választ adni: kell-e ez a bolt, keresik-e majd a város lakói, igénybe veszik-e a kölcsönözhető tárgyakat? Az üzlet megnyitását is csupán a más városokban, községek­ben szerzett tapasztalatok sürgették. Az azóta eltelt idő­szak azonban igazolni látszik a kölcsönzőbolt létjogosultsá­gát. — Milyen volt a harmadik hónap, a június kölcsönző- forgalma? — Júniusban már 150 köl­csönzést jegyeztem fel. A be­vétel nem valami sok, leg­alábbis nem annyi, hogy abból az üzlet készletét bővíteni le­hetne. Alig 2 ezer forint volt a pénztári bevétel. Török Józsefné, az üzlet ve­zetője és személyzete egy sze­mélyben, az első napok óta. így le tudja mérni, hogy a forgalom, ha nem is ugrás­szerűen, de fokozatosan, hétről hétre, hónapról hónapra emel­kedik. Már törzsvendégekkel is büszkélkedik. De vélemé­nye szerint sokan még most sem tudnak az üzlet létezésé­ről. — Milyen cikkek a legkelen­dőbbek? — Legtöbben a háztartási gépeket keresik. Ha statiszti­kát állítanék össze, kétségte­lenül a mosógép, a porszívó és a padlókefélő vezetne a listán. Ezeket követné a csavarógép. Aztán vannak úgynevezett idénycikkek is. Az április hó­napban többen vittek külön­böző edényeket, tányérokat, poharakat az esküvői teríték elkészítésére. Manapság meg sokan keresik a falhengere­ket. — Mi hátráltatja a kölcsön­zést ? — Hát bizony egyesek so­kalják a kölcsönzési díjat. Pa­naszuk bizonyos cikkek eseté­ben jogos is. Majd később vé­gezhetünk változtatásokat ilyen esetekben. Egyelőre nem, mert még alakulóban van itt min­den. Az is igaz, hogy inkább csak a környék lakói keresik fel az üzletet. Messzire nem cipekednek az asszonyok. — Melyek azok a cikkek, amelyeket hiába keresnek? — Elsőnek még most is a táskarádiót tudom mondani. Rengetegen érdeklődnek, hiá­ba. Nincs, csak egyetlen egy. Akart már vásárolni a válla­lat néhány darabot, de az üz­letben sincs. Nagyon sokan keresnek fényképezőgépet. Néhány Paj­tás itt szerénykedik a polco­kon, azokat nem viszik. Az­tán kellene még írógép, meg varrógép, permetező is, vala­mint töménytelen mennyiség­ben elvinnék, ha volna, ven­tillátor. Tíz darabot kapott, de ahogy az üzletbe ért, pillana­tokon belül elkapkodták mindet Ljszerű külföldi társasutazás, fizetőyendég-szolgálat Európa összes országaiban Nem valami bíztató idővel kö­szöntött ránk a nyár eleje, de mégis jól alakult az IBUSZ szekszárdi kirendeltségének má­sodik negyedévi terve. Az el­múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva, 1965. második negye­dében több mint 400 ezer fo­rinttal forgalmaztak többet. Előre nem látott akadályként jelentkezett az árvíz, amely eb­ben az időszakban nagyban hát­ráltatta megyénk számos dol­gozóját, hogy az IBUSZ szolgál­tatásait igénybe vegye. Ugyan­akkor az AKÖV gépkocsijait is leterhelte a veszélyeztetett he­lyek utasforgalma. Mindezek ellenére a máso­dik negyedév forgalma meg­haladta az 1 millió 500 ezer forintot. A terv túl teljesítésében jelen­tős szerepet játszott néhány ala­posan megszervezett külföldi társasutazás. Ennek keretében egy újfajta kezdeményezést ve­zettek be, a mezőgazdasági prog­rammal indított társasutazáso­kat. Az újfajta utazás nagy nép­szerűségnek örvend. A megye termelőszövetkezeteinek elnökei, az agromómusok szép számmal jelentkeztek a tapasztalatcsere és tanulmányút jellegű külföldi kirándulásokra. Az első ilyen csoport az elmúlt héten érke­zett vissza. A Német Demokratikus Köz­társaság és Dánia mező- gazdaságát tanulmányozták a nyolcnapos úton, gazdag tapasztalattal tértek haza. Az IBUSZ szekszárdi kiren­deltsége a továbbiakban is szé­lesíti a külföldi utazásnak e be­vált módszerét. A harmadik ne­gyedévben például három ha­sonló utat terveznek az NDK- ba és októberben pedig ugyan­csak három társasutazást a Szovjetunióba. Ezekhez a kirán­dulásokhoz igénybe vették a megyei tanács mezőgazdasági osztályának és az MSZBT me­gyei vezetőségének segítségét is. A külföldi társasutazásoknál a korábbi tapasztalatokkal szem­ben újszerű^ hogy a vállalatok, intézmények IBUSZ-utakra kül­dik a dolgozókat, amely egyik jó példája a jutalmazásoknak. Kü­lönösen a megyei tanács dolgo­zói közül voltak többen juta­lomüdülésen. , A második negyedév mérlegét kedvezően alakították a bel­földi utazások is. Egyre több termelőszövetke­zet, vállalat, intézmény kül­di el dolgozóit ilyen uta­zással kirándulásra« üdü­lésre. A KPVDSZ megyei bizottsága szervezésében a közelmúltban egy Alföld—Észak-Magyarország- túrát rendeztek, a résztvevők megtekintették a Hortobágyi a Bükk és a Mátra nevezetessé­geit, szép tájait. Az elmúlt hó­napban a bikácsi Béke Tsz 140 tagja is belföldi kiránduláson vett részt Pécsett és Harkány- fürdőn. A belföldi utazásoknál egyre többen veszik igénybe az előzetes vasútijegy-vásárlásokat, amelyek egyedül csak az IBUSZ- nál érvényesek egy hónapos idő­tartamra. A fizetővendég-szolgá­latot kevesen ismerik a megyéi ben. Nem tudják, hogy a kirendeltség irodájában bármikor, bárhová igényel­hetnek vendégszobát, ked­vezményes áron, és nem kell a vendégeknek meg­érkezéskor külön kálváriát járni a szállodáért. Ebben a negyedben sokan voltak külföldön megyénkből egyéni útlevéllel. A kirendeltség irodája majdnem dupláját for­galmazta útlevélvonalon a ta­valyi, hasonló időszakhoz viszo­nyítva. Az elmúlt év II. negye­dében 52 ezer forintot, idén pe­dig három hónap alatt 102 ezer forintot. Jugoszláviai utazás iránt nagyban megnövekedett az érdeklődés. Tolna megyéből ezen időszak alatt körülbelül 1000 fő utazott a Növi Sad-i nemzetközi vásárra. Az IBUSZ-nál új üzlet­ág született ebben az évben: a valutaeladás. Az IBUSZ szekszárdi kiren­deltsége a jövőben fokozni kí­vánja a belföldi társasutazásokat. Különösen a Pécs—Harkány- fürdő, a Balaton és környéke, valamint a Duna-kanyar festői tájai vonzzák az utazókat. Ide indítják a legtöbb kirándul lást. A lehetőségek megnöveked­tek és ezzel együtt valószínű, a dolgozók utazási kedve is. A kül­földre utazók számára is tarto­gat meglepetést az IBUSZ. Jú­lius 1-től az egyéni utazók kül­földön is, Európa összes orszá­gaiban igénybe vehetik a fizető­vendég-szolgálatot. (Fertői) BAICZER ELEME’ft 4. — Ki csengetett az élőbb? — A postás! — Mit hozott? Istenem, milyen kíváncsiak a nők. Soha nem tudják önmagu­kat megtagadni... Pedig... milyen keserves árat fizetnek sokszor a kíváncsiságukért. — Szerelmes levelet kaptam..; — Szégyellő magad! Mutasd meg, látni akarom... Ö, te szegény kis árva madár. Zsebébe nyúlt, s az asztalra dob­ta a hivatalos kartonlapot. Az asszony arcából kifutott a vér, amint olvasni kezdte. Behívóparancs!. Baráth István tart. röp. fhdgy. részére. Erőtlen ujjai közül kicsúszott a kanál. S egy csöpp leves kilöttyent az abroszra. A hófehér damaszton kis, piros folt maradt. Olyan volt mint egy vércsepp. * Ledobta magát a. keskeny, ké­nyelmetlen tábori . ágyra. Még zúgott a feje von Rüdiger inge­rült, pattogó hangjától. A Luftwaffe D. osztályának pa­rancsnoka alaposan lehordta. Vigyáznia kell. A németek ala­pos emberek és hideg, könyör­telen katonák. Senkiben sem, még önmagukban sem bíznak. A láthatatlan pókháló: az SS kémhálózata befonja az egész hadsereget. ' A magas, szikár őrnagy éles pillantása úgy villogott rá a mo­nokli mögül, mint egy szúrásra emelt késpenge: — Miket fecseg ön, főhadnagy úr1! Hogy a németek a magyar repülőket öreg, kiselejtezett gé­pekre ültetik?! Skandalum! Ért ön egyáltalán ■■ ■epiilőgépekhez?! — Berepülő : ía. voltam, Herr Kommandaml Ä német tiszt ingerülten le­gyintett: — Bah! Az előttem nem jelent semmit. Tényeket kérek! Verste­hen Sie? Tényeket. — Jahwohl, Herr Komman­dant! Egy hót leforgása alatt négy bajtársam zuhant le... — Miért? — Nem nyíltak ki a futómű­vek! Az új típusú Messerschmid- teken ezt a hibát már kijavítot­ták. A magyar légierő azonban a régi típusú, elavult gépeket kap­ta. Az őrnagy egy pillanatig leve­gő után kapkodott. A térképekkel megrakott tárgyalóasztalról fel­kapta monogrammos. brüliánsok- kal kirakott cigarettatárcáját. Kivett egy finom, aranyvégű bol­gár cigarettát. S idegesen verte vele a tárca fedelét. Hangja met­sző, elutasító volt. A porosz ka­tona merevsége, s fajtájának fö­lényes gőgje áradt a szavaiból. — Főhadnagy, ön téved! A Német Birodalom a legjobb fegy­verekkel látja el szövetségeseit! A Führer ezt több alkalommal kijelentette. S amit a Führer mond, az úgy is van! Verstehen Sie? — Herr Kommandant... — Távozhat. örült, hogy ép bőrrel megúsz­ta a dolgot. Gyöngyöző homlok­kal lépett ki az „orosziánbar- lang” ajtaján. Csak már vége lenne ennek az átkozott cirkusznak. Halálosan únta már a kártyát, a trágár vic- seket és Füleki zászlós elképesztő szerelmi kalandjait. Gondolatai minduntalan hazaszálltak. Mit csinálhat most az ő kis árva. el­hagyatott fecskemadara... Emi, drágám... Harsogó nevetés zökkentette ki gondolataiból, Néhány méterre tőle a hosszú kecskelábú asztal­nál kártyáztak a többiek. Öt már nem is unszolták. Megszokták, hogy időnként szeret egyedül maradni. A kis kövér zászlós, aki a napokban jött meg szabadság­ról — elemében volt: — Képzeljétek urak, azt a szi­tuációt! Ott fekszünk a nővel a legintimebb körülmények között. Teljesen pucéron, mint két sze­relmes hernyó. Egyszer csak kulcs csikordul a zárban. A nő halkan felsiköltött mellettem: — Jaj. istenem! A férjem... , A következő pillanatban nyílt az ajtó és... belépett a férj... Maróth hadnagy — aki a kö­vér zászlós gáláns kalandjainak leghálásabb hallgatója volt — közbevágott: — S mond kérlek, mi volt a kicsike férje? — Egy bugris. féllékeny rendőr törzsőrmester... •— S nem lőtt azonnal keresz­tül?« A zászlós piros arcán elégedett mosoly fénylett: — Nem! Hajítófát sem adtam volna az életemért, amikor várat­lanul felkiáltott az asszony: — Lajos! Ne gyújtsd fel a vil­lanyt! Nyitva vannak az ablakok, kicsit ledőltem, nagyon fájt a fe­jem. Menj ki a konyhába mele­gítsd meg a vacsorát... — S a férj nem gyújtott vil­lanyt?! — Na hallod! Légó idején?« A nő kiadta a cuccom az ablakon s én szépen elsöpörtem. így hú­zott ki a csávából a női rafiné­ria és a háború. — Erre inni kell, urak! — A szerelemre! — A győzelemre.' — Prosit! A konyakospoharak összecsen­dültek. A tisztek ittak. Kis kese­rűséggel nézte őket. Valami irigy­ségfélét érzett. Milyen jó azok­nak. Könnyelműek, felelőtlenek. A holnapra nem is gondolnak. Csak a .mának élnek. Ki tudja, talán nekik van igazuk. Eh! Legyintett s feltápászkodott. Na­gyot, jólesőt nyújtózott Nyílt az ajtó. Molnár tizedes, a sógora lé­pett a szobába. Tisztelgett, s ka­tonás tömörséggel jelentkezett nála. — Hadnagy úr, alázatosan je­lentem, a kioldókat parancsára megjavítottam. Egy pillanatig értetlenül me­Jfüt-Tb ■O. LfUlCt. íDcm ilyen parancsot. Feri a szemével alig észrevehetőm ráhunyorított. Megiértetite. — Köszönöm, ellenőrizni fogom! Futó pillantást vetetf.p. kártyá­zó tisztekre s kilépett a dekung alacsony, gyalulatlan deszkából eszkábólt ajtaján. Az egyik repü­lőgép mellett megálltait. Úgy tet­tek, mintha a gépét vennék ala­posan szemügyre. A tizedes körül­nézett. Senki sem volt a köze­lükben. Halk, fojtott volt a hang­ja a belső izgalomtól.­— Nézd sógor, magad is tudod, hogy ez a háború nem a mi ügyünk. A németek, ha koncot akarnak, kaparják ki maguknak! Minket a pokolba küldtek buzgó honatyáink, ők meg odahaza dő­zsölnek SS. — Veszélyben az ősi város. ’ Eredj János! Gyürkőzz János.,;! — Milyen igaz, *, ki rs írta ezt a verset? — Ady, Feri megtörölte kezefejével gyöngyöző homlokát. Látszott raj­ta, hogy belső indulatok feszítik. — Figyelj rám! Most mondok neked valamit.,. Nincs sok időnk. Cselekedni kell, Meglepődve nézett a nyílt, be­csületes szemekbe, miközben hall­gatta sógora vakmerő tervét. Kér- dezősködésre már nem volt idő, mert éles szaggatott kürtszó hasí­tott a levegőbe: — Riadó!!! Futólépésben igyekeztek a pa­rancsnokság épülete felé. Csakha­mar térképek fölé hajolva hall­gatták az „X 12” bombázóraj be­vetési parancsát A tisztek össze­igazították óráikat. Kisvártatva feldübörögtek a motorok. A bombázók elindultak. Mint óriási, mérges darázscsapat úsz­tak a „Messerek” a levegőben. A feladat az volt, hogy a szov­jet tábori kórházat kell támad­niuk. Mélységes megvetést és undort érzett parancsnokai iránt. Hát az emberi gonoszság ennyi­re képes? Még a kórházakat is el kell pusztítani... Védtelen embereket legyilkolni... CEoilytaljukí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom