Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

6 TOLNÁ MEGYEI VErÜJSÁG 1985, július í; Simontornyai BTC — Olotnoutx (Csehszlovákia) 19:18 (10:9) Nemzetközi kézilabda-mérkőzés Simontornyán Simoptornya, 250 néző. Vezet­te: Róth. A kánikulai melegben ezúttal lényegesen kisebb volt az érdeklődés, mint az elmúlt vasárnap. Pedig a csehszlovák csapat igen jó benyomást gya­korolt mind a szakemberekre, mind pedig a kézilabdasport si­montornyai népes táborára is. A két csapat a nagy hőség elle­nére nagy becsvággyal vetette magát a küzdelembe és a gyors játékot erőltette. A hazai együt­tes jó játékkal, kemény, de sportszerű küzdelemben, szinte végig a kezében tartotta a mér­kőzés irányítását és a helyzetek alapján valós a hazaiak győzel­me. Az első félidőben majdnem végig a simontornyai csapat ve­zetett egy-két góllal. A félidő utolsó perceiben azonban a ven­dégek jutottak 9:8-as vezetéshez, de Simontornya a félidő befeje­zése előtt még tudott újítani és így hazai vezetéssel vonulhatott i le pihenőre az SBTC. Szünet után is valamivel a ha­zaiak kezdeményeztek többet. Volt időszak, amikor a bőrös­csapat már 3—4 gólos vezetésre is szert tett, de a vendégek ha­tártalan lelkesedéssel mindig fel tudtak zárkózni és szorossá tud­ták tenni a mérkőzés sorsát. A mérkőzés jó propagandája volt ismét a kézilabdasportnak. Dicséret illeti a Simontornyai I BTC kézilabda-szakosztályát, hogy nemzetközi mérkőzések rendezésével fáradozik a kézi­labda további népszerűsítésén és ugyanakkor arra törekszik, hogy ezeken a nemzetközi találkozó­kon keresztül az SBTC nemzet­közi rutinra tegyen szert. A ha­zai együttes jól játszott és meg­érdemelte a győzelmet. A cseh­szlovák vendégek nehezén adták meg magukat és lelkes, sport­szerű játékukért éppen úgy di­cséret illeti őket, mint a győz­tes hazaiakat. Kitűntek: Nagy B , Vincellér I., Szabó, Temesvári, Macher. Róth Kerékpár Jó felkészülés — nagyszerű eredmények Vasárnap a Tipográfia kerék­páros-szakosztálya nemzetközi or­szágúti versenyt rendezett Buda­pesten. A főfutamban, a Budapest— Mátraháza—Eger és a másnapi Eger—Gyöngyös—Budapest táv­versenyen Schneider Konrád in - dúlt a szekszárdi versenyzők kö­zül. A teljes magyar élgárda mel­lett Ausztria válogatottja és né­hány más meghívott külföldi ver­senyző is rajthoz állt a verse­nyen. A rettenetes hőség a ver­seny során alaposan megtizedel­te a mezőnyt. Gyakran kellett frissíteni a versenyzőket. Schnei­der motoroskísérője a legkritiku­sabb időben mindig tudott lo­csolni és így a mátrai hegyipályán a szek­szárdi versenyző az első öt között hajtott fel. Egerig pedig egy szökevény­bollyal állandóan az élet maradt. Sokat tanultak a szekszárdi serdülő kosarasok A Szekszárdi Petőfi részt vett Kecskeméten azon a kosárlabda- tornán, amelyet a Kecskeméti Dózsa rendezett a Tatabányai Sportiskola, a Kecskeméti Dózsa, a Szigetvári Vörös Meteor és a Szekszárdi Petőfi részvételével. A tornán csak az 1950-ben született vagy annál fiatalabb játékosok vehettek részt. Az első találkozón még megilletődötten játszott a j szekszárdi csapat és így Kecske-1 mét aratta ellenük a legnagyobb arányú győzelmet. Részt vett a lányokkal a kecs- i keméti tornán Kovács József, szakosztályvezető-h. és Krasznai Lajos, aki a Tatán lévő Szabó Ödönt helyettesítette. Kovács Jó­zsef a következőket mondotta a kecskeméti mérkőzésekről: „So­kat fejlődtek, sokat tanultak a lányok a kecskeméti tornán. A mi együttesünk volt a legfiata­labb, hiszen volt a csapatban olyan lány is, aki alig hét hónap óta kosarazik, de mégis csak a kihagyott személyik és az eladott labdák miatt szenvedtünk veresé­get. A legeredményesebbnek Geiszhauer Éva bizonyult, A lányokat a három vereség nem törte le és elhatározták még alaposabban felkészülnek a szi­getvári visszavágóra, amelyet augusztusban rendeznek majd meg. És ahogyan Geiszhauer Éva, Prantner Magdi, ' Vadócz Eszti, Sülé Ági, Kovács Márta, Schmidt Júlia, Szűcs Judit, Németh Erzsi és Scherer Betty szorgalmát és lelkesedését ismerjük, biztosak va­gyunk abban, hogy fogadkozásuk nemcsak ígéret marad. Részletes eredmények: Kecske­méti Dózsa—Szekszárdi Petőfi 36:15 (21:8). Legjobb dobó: Geiszhauer Éva 13 pont. Tatabá­nyai Sportiskola—Szekszárdi Pe­tőfi 44:33 (20:10). Legjobb dobó: | Geiszhauer Éva 21 pont. Sziget-; vári Vörös Meteor—Szekszárdi, Petőfi 38:2S (19:10). A legjobb j dobó: Geiszhauer Éva 14 pont. A tornán az összes résztvevő! közül a legjobb teljesítményt Geiszhauer Éva, a Szekszárdi Pe­tőfi versenyzője nyújtotta, aki 49 pontot dobott. A második legjobb dobó Magyar Márta, a Kecskemé­ti Dózsa versenyzője volt, aki azonban csak 24 pontos ered­ményt ért el. A másnapi versenyen is nagy­szerűen helyezkedett és a több mint 300 km-es két- napi összetettben az igen elő­kelőnek számító 7. helyen végzett. Megelőzte például a teljes osztrák válogatott csapatot és jónéhánv magyar válogatott versenyzőt is. A többi szekszárdi versenyző a jászberényi úton megrendezett mellékversenyen indult. A 120 km-es verseny is szép szekszárdi sikereket hozott. A Bakó, Vajda, Tóth, összeállí­tású csapatban különösen Vaj­da volt elemében és nagysze­rű formában. Bár nem volt motoros kísérőjük, mégis nagyszerűen bírták az asz­faltolvasztó kánikulát Vajda a célban taktikai hibát vétett és így kénytelen volt megelégedni a 4. helyezéssel, Bakó pedig az utol­só métereken géphiba miatt le­szakadt. Az ifjúsági versenyzők már mérsékeltebben szerepeltek. Fejős a 27., Vanitsek az 56. és Keresztes a 77. helyen végzett. Gerendái Tizenhárom év után elnémult a Pécsről Szekszárdi felé repít a jarmotoros Ikarusz. Sötét es­te van már, alig van utas. Egy­szer egy szembe jövő autó ref­lektora ismerős arcra vet fényt. Nem sokat teketóriázom, mellé­telepszem. Hamarosan megin­dul a beszélgetés fonala. Mi másról lehetne szó, mint lab­darúgásról. — Régen nem találkoztam veled, de még a neveddel sem. Miért nem vezetsz mérkőzése­ket? A kérdést Ligeti Józsefhez, az ismert tolnai játékvezetőhöz intézem, aki nem sokáig adós a felelettel. — Több mint egy éve az Új­pesti Dózsa—Komló NB I-es tartalékbajnoki mérkőzést ve­zettem. Hideg őszi szél volt. Alig kezdődött a játék, szinte felhőszakadásszerű sűrű eső zú­dult a pályára. Teljesen átáz­tam. A hideg szél aztán meg­tette a hatását. Agynak dől­tem és több mint két hónapig nyomtam az ágyat. Bizony anyagilag is nagy megterhelést jelentett számomra és családom számára a betegségem, mert kisiparos vagyok és ez alatt dz idő alatt nem volt kenyér­keresője a családnak. Aztán a gyógykezeltetési költségek, majd a hévízi utókezelés, amelynek hatására teljesen rendbe jöt­tem, szintén nagy anyagi meg­terhelést jelentettek, de nem sajnáltam, mert egészségem visszanyertem. Még pediQ any- nyira, hogy orvosom szerint nyugodtan sportolhatok, csak arra vigyázzak, hogy meg ne fázzam. Már pedig a megfázás ellen a labdarúgó-játékvezető nincsen bebiztosítva. így aztán nagy fájdalmamra, de mégis­csak végleg a szögre kellett akasztanom a sípot. — A szurkolók bizonyára fáj­lalják a visszavonulásodat, mert benned mindenütt megfontolt, higgadt játékvezetőt ismertek meg. aki a rendező sportkör otthonában sem volt szívbajos a 11-est megítélni még abban az esetben sem, ha ez a 11-es a mérkőzés sorsát döntötte el. — vetettem közbe, de ő elhárí­totta magától az elismerést és csak nehezen beszélt a 13 esz­tendős sportpályafutás történe­téről. — Bizony 13 esztendő nagy idő. Sok érdekes mérkőzést ve­zettem ez alatt az idő alatt. A legutóbbi időben rendszeresen vezettem NB II-es. NB I-es lartalékbsjnoki mérkőzést, part­jelzőként működtem közre és őszintén meg kell mondanom, Székely vezet- a csillagszerek versenyen Megyei viszonylatban is bizo­nyára sokan érdeklődéssel figye­lik a Tolna megyei Sakkszövet­ség megrendezésében most folyó csillagszerző verseny kifejlődé­sét. És jogosan. A küzdelmek lassan a félidőhöz közelednek, s a csendes szemlélő bizonyos fej­lődést állapíthat meg az eddi­giek alapján, megyei élvonal­beli játékosaink tudásában, s játszmavezetésében. A kezdeti kisebb elfogultságot levetve mind szebb, színesebb és vál­tozatosabb küzdelmek bonta­koznak ki. A sokszor „késhegyre menő” harcok ugyancsak gondot okoznak fővárosi mesterjelölt­jeinknek. Ezt mutatják az átla­gosan négy óra hosszat tartó játszmák is. Az éles küzdel­mekre jellemző, hogy az eddigi húsz játszmából csupán kettő végződött „békés” döntetlennel. Megyei játékosaink megnyitása biztonságos. Megnyitásban, el­fogadott, vagy elhárított csel- játékaikban semmivel sem ke­rülnek hátrányba. Jele ez annak, hogy sakkelmélettel foglalkoz­nak, keresik a természetüknek, képességeiknek és hajlamaiknak legjobban megfelelő játékmódot. A megnyitás elméletében az alábbi időben nagy fejlődés mu­tatkozik. Ma már nemcsak az első pár lépést, hanem néha a lépések hosszú sorozatát is ki­elemezték a sakkban, s bőven áll rendelkezésre „szakkönyv” is, ezek elsajátítására. Ezért van az, hogy mesterjelöltjeink is csak nehezen tudnak olykor-olykor szert tenni bizonyos kezdeti előnyre. Elért sikerük inkább a Kajmád vette A szekszárdi járási női kézi­labda-bajnokság vasárnapi for­dulójában Kajmád pontot vesztett KöJesden, de még így is egy ponttal vezet a tabella élén, az őt követő Bogyiszló előtt. A va­sárnapi mérkőzések eredményei: Kölesd—Kajmád 6:6, Tengelíc— öcsény 17:5, Várdomb—Decs 1:19. A járási bajnokság tavaszi for­dulójának három legjobb góllövő­je: 1. Hostyánszki Zsuzsa (Bo­küzdelmek utolsó negyedében érik meg. Az eddig legtöbbször alkal­mazott nyitás a vezérgyalog- megnyitás (a kezdési tempó ki­használásával segíti győzelemre a játékot) és a Caro—Kann- védelem (félig nyílt, félig zárt védelem) voltak. Az utóbbi a csendes döntetlenekhez vezet, ha csak nem szól közbe még valami más is... A negyedik foruló után Bilek Istvánná női mester biztos játsz­mafelépítése s lépésről lépésre történő térnyerése, Székely Mi­hály játékstílusa, éles változa­tai, nyomasztó támadása és Majnay Antal játszmanyerése volt kiváló teljesítmény. A IV. forduló eredményei: Majnay Antal—Maráczi Ernő 1:0, Sinka Brigitta—dr. Boros György 0,5:05, Kamarás Lajos— Kunos Ferenc 1:0, Bilek István­ná—ifj. Mechtl Béla 1:0, Székely Mihály—Vasvári Károly 1:0. Sza­badnapos: Schmieder Ferenc. A küzdelem folyik tovább. Já­tékosaink itt-ott történő kis meg­torpanását reméljük, hogy újabb nekilendülés követi. A IV. for­duló után a verseny állása a következő: 1. Székely (BEAC) 3 pont, 2. Boros dr. (Tolnai V. L.j és ifj. Mechtl (Szekszárdi Spar­tacus) 2,5 pont, 4. Maráczi (FTC), Vasvári (Bp. Pénzverő), Kunos (Szekszárdi Petőfi), Bilekné (Bp. Vörös Meteor) és Majnay (Sz. Petőfi) 2—2 pont, 9. Kamarás (Pécsi Ércbányász) 1,5 pont, 10. Sinka (Bp. Vörös Meteor) 0,5 pont, 11. Schmieder (Szekszárdi Petőfi) 0 pont. át a vezetést gyiszló) 24 gól, 2. Hainesz Ilona (Kajmád) 21, 3. Kornóczi Lídia (Bogyiszló) 20 gól. A bajnokság állása: 1. Kajmád 6 5 1 — 47:39 11 2. Bogyiszló 6 5 — 1 75:25 10 3. Decs 6 4 — 2 48:27 8 4. Tengelic 6 3 — 3 47:33 6 5. Kölesd 6 1 1 4 28:37 3 6. Öcsény 6 1 1 4 27:45 3 7. Várdomb 6 — 1 5 16:81 1 síp hogy a magasabb osztályú mér­kőzések vezetése volt mindig a könnyebb feladat, mert itt már az erőnek sokkal kisebb a sze­repe, mint az alacsonyabb osz­tályú mérkőzéseken, — Ki volt a legsportszerűbb és a legsportszerűtlenebb játé­kos, akivel pályafutásod alatt találkoztál? — A kérdés első felére gondolkodás nélkül, az utóbbira töprengés után vála­szol. . — Fehér Laci volt a leg­sportszerűbb játékos, aki, mi­után gyorsaságát elvesztette és néha a visszarántás eszközéhez nyúlt, azt is a legnagyobb bo­csánatkérések közepette haj­totta végre, de szándékos dur­vaságra sohasem vetemedett. —_ Hogy ki volt a legsport­szerütlenebb? Nem mondom meg, csak annyit árulok el, hogy cikói volU Ezután a beszélgetés fonalát olyan mérkőzésekre terelem, amelyekre szívesen emlékezik vissza. Ezeket azonban nehéz lenne felsorolni, mert a mér­kőzések zömét., márpedig ilyen a 13 év leforgása alatt sok volt, zökkenőmentesen lehetett befe­jezni. Később pályafutása leg­kellemetlenebb élményére em­lékezik. Kiskunhalason játszotta egy­mással döntő mérkőzését a Cse­pel Autó és a Kiskunhalasi Dó­zsa. A Csepelnek volt egypontos előnye és a Kiskunhalas vezetett 2:l-re, amikor az egyik játékos mellettem így kiáltott fel: „Vi­gyázzon, játékvezető sporttárs!” Megfordultam és egy a pályára berohant nővel találtam magam szemközt, aki mellbevágott. Egy pillanat alatt átfutott agya- hogy ez a mellbevágás a Kis­kunhalasi Dózsa bajnokságába kerül, de a szabályok szerint kellett eljárnom, lefújtam a mérkőzést. Később kiderüli, hogy a nő beszámíthatatlan idegbeteg volt, akivel szemben a bíróság előtt sem kaphattam erkölcsi elégtételt. Azaz mégis kaptam, akkor, amikor ezen az egy komolyabb incidensen kívül a többi mérkőzéseken a vesztes felek is többnyire elé­gedettek voltak a játékvezetés­sel és ennek nem egy esetben a mérkőzés után hangot is ad­tak. amikor belátogattak a bí­rói öltözőbe. A beszélgetés során észre sem vettük, hogy buszunk a szek­szárdi posta előtt állt meg. Egy meleg kézszorítás és a busz már indult is tovább. Ezt a pár töredékes sort én is egy meleg kézszorításnak szánom ahhoz a sportemberhez, aki 13 éves sportpályafutása során hű köz­katonája volt a labdarúgásnak és akinek a visszavonulásával sokat vesztett a megyei és az egyetemes magyar labdarúgó- sport

Next

/
Oldalképek
Tartalom