Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
T 1865. Július 6. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 Kállai Gyula fogadta a diplomáciai testületet Kállai Gyula, a Minisztertanács lós, a Külügyminisztérium proto- elnöke hivatalbalépése alkalmá- kollasztályának vezetője, bői hétfőn az Országházban fo- ] Frantisek Pisek csehszlovák gadta a Budapesten akkreditált nagykövet, a diplomáciai testű- diplomáciai képviseletek vezetőit, let doyenje tolmácsolta a diplo- Megpelent a fogadáson Kádár ; maták jókívánságait, majd szavai- János, az MSZMP Központi Bi- i ra Kállai Gyula és Kádár János zottságának első titkára, Péter ' válaszolt János külügyminiszter, Gál Ti- j vadar, a Minisztertanács titkár- ! A fogadás szívélyes légkörben ságának vezetője és Gergely Mik- folyt le. (MTI). „Nagykövet elvtárs jöjjön el hozzánk máskor is“ — SOKÁIG EMLÉKEZETES lesz ez a vasárnap — mondották többen is Szakályban. A művelődési házban békegyűlés keretében méltatták, emlékeztek meg a község dolgozói a magyar— mongol barátságról. Növelte az est jelentőségét, hogy azon megjelent Magalzsavin Zsams2raro elvtárs a Mongol Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Bat- Oesirin Dasceren a nagykövetség III. titkára. Mélyítette a két nép barátságát, közelebb hozta Mongóliát, a mongol embereket a szakályiakhoz az is, hogy az ünnepi est előadója Péti János megyénk országgyűlési képviselője éppen arról az útjáról számolt be, amelyet mint a magyar parlamenti küldöttség tagja a közelmúltban távol-keleti országokban, köztük Mongóliában tett. A mongol vendégek először Szekszárdot keresték fel, itt a népfrontbizottság megyei titkára, Hunyadi Károly fogadta és üdvözölte őket. Majd tájékoztatta a megye leglényegesebb eredményeiről, fejlődésének távlatairól. Ezután indultak el szakadó esőben, nagy vihar közepette Sza- kály felé, ahol a község vezetői, Kondás Béla tanácselnök, Kordély János tsz-elnök. Takács Gyula párttitkár, Lezsák Béla a helyi népfrontbizottság elnöke és a meleg hangulatú fogadtatásra össze- sereglett tsz-tagok, asszonyok, férfiak várták őket. A vendégeket minden, a falut, vagy a tsz-t érintő kérdés érdekelte és részletesen válaszoltak a Mongóliát illetően feltett kérdésekre is. Az egyik tsz-tag, Kemény Imre mindjárt meg is hívta házához a vendégeket. A pincétől a padlásig mindent megnéztek a meghívottak. Köztudomású, hogy Mongóliában milyen probléma a víz. így nem csoda, hogy elsőre a törpevízmű szolgáltatta vizet kóstolták meg. Elismerésre méltóan nyilatkoztak a magyar szakemberekről, akik Mongólia Vízellátásának fejlesztésében nagy érdemeket szereztek. Természetesen a szívélyes házigazda borát is megkóstolták, NEM SOKKAL KÉSŐBB egy másik meghívó érkezett, Szőke Antal személyében. Itt is magyaros vendégszeretettel fogadták a mongol elvtársakat. Nem maradtak le a vendégek sem a vendéglátásban, csak egy kissé távolabbra tették: meghívták a két gazdát feleségükkel együtt arra a budapesti fogadásra, amelyet a Mongol Népi Forradalom 44. évfordulóján rendeznek Budapesten a közeli napokban. Ezután rövid séta következett, s ez alkalomból a község nevezetesebb létesítményeivel ismerkedtek meg a vendégek, majd az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt művelődési házában elkezdődött a jól sikerült est. A nagykövet, felszólalása után — amelyben éltette a mongol—magyar barátságot, a békeharcban megnyilvánuló egységünket — ajándékként egy mozaikképet adott át a termelőszövetkezetnek, amely a nagy mongol forradalmárt Szuhe Bátort ábrázolja és egy Mongóliát bemutató díszes könyvet. Ezután a szakályiak szavalatokkal és énekszámokkal, táncokkal szórakoztatták a vendégeket. Az éjjeli órákban történő búcsúzkodásnál a szakályiak részéről egyre szaporodott a kérés: Nagykövet elvtárs jöjjön el hozzánk máskor is. De nemcsak néhány órára és ne mint hivatalos személy, hanem egész napra és mint vendég, közvetlen barát. Az ígéret nem maradt el. (i—e) I nulás közben beverekiszi magát valahova munkájával. Az összeköttetésekkel ezen a területen nem lehet sokra menni. Valaki vagy tud gépelni, vagy nem. Ez az értékmérő. Az oktatás jelenlegi rendszere elavult, túlhaladott, csak ideiglenes pótlásnak felelt meg. Van egy olyan elgondolás, hogy éppen a bonyhádi közgazdasági technikumban összpontosul majd a megyei számviteli és ügyviteli képzés, ami azt jelentené, hogy a gép- és gyorsírás magasabb fokú ügyviteli tudással párosul, s négy esztendeig tart. — Jelenleg minimális az igény, kevés gyerek tud elhelyezkedni — mondja dr. Kende Ferenc igazgató, mintegy lezárva ezt a témát. Egyébként ez a kijelentés teljesen alátámasztja és általánosítja azt, amit á községi tanácsnál és máshol is tapasztaltunk. A bonyhádi közgazdasági technikumban mezőgazdasági tagozat is működik. Az igazgató kimutatásokat, névsorokat és nyilvántartásokat vett élő íróasztalából, hogy alátámassza: a bizonyítvány értéke körül akkor sincs minden rendben amikor az élethez közelebb álló, a gyakorlattal szorosabb kapcsodban lévő területed beszélünk. Köztudott, hogy a mezőgazda- sági üzemekben, elsősorban a termelőszövetkezetekben a beosztott számviteli dolgozók szakképzettsége elég hiányos. Sokban csak a jó szándék, s bizonyos gyakorlat van meg. Ebből bárki arra következtethetne, hogy napjainkban két kézzel kapnak a frissen képesítőzött statisztikusok, könyvelők után. De a jelek szerint a gazdaságok még elég nagy részében az ilyen oklevélnek nincs sok becsülete. Szóljon erről egy kissé adomaszerű vélekedés, amely elhangzott, s ma is lehet még hallani sokszor. — Nem kell ide okos ember, van nekünk magunkhoz való eszünk. Ennyi az egész, s arról, hogy mögötte mi van, ime a kép: A közgazdasági technikum mezőgazdasági és általános tagozatán a végzősök közül az elmúlt öt év során százan kifejezetten termelő- szövetkezetekbe akartak menni dolgozni. Kísérletük nem járt sok sikerrel: a százból talán húsz fiatal került a választott munkakörbe. Főleg az iskola igazgatójának öntevékeny és hasznos patronáló munkája segítette őket állásba. Ez az a terület, ahol més az összeköttetések sem érvényesülnek úgy, ahogy ezt egyáltalán Jelentés a földekről Az esők miatt megállt az aratás — Bálán csónakból is vágják majd a gabonát Dübröközön és a Hőgyészi Állami Gazdaságban befejeződött a növényápolás — Jégverés Kanacson Vasárnap délelőtt arattak a Bölcskei Gépjavító Állomás körzetében, de az eső félbeszakította a munkát, ezért összesen csak 75 holdról tudták levágni a gabonát a kombájnosok. A gépjavító állomás főagronómusa, Petróczi Gyula azt mondja, eddig összesen 380 holdat arattak, amiben van rendre aratás is, vasárnap pedig kombájnnal vágták mind a 75 holdat. A dőlt és összekuszálódott árpában is boldogultak az SZK-kombájnok, mert kalász- emelővel szerelték fel őket, és ezeken a gépeken igen tapasztalt kombánjvezetők dolgoznak. Az időjárás kedvezőtlen hatása megmutatkozik, sajnos az aratásban is: június 29-e óta még 400 holdat sem tudtak levágni egy fél járás területén. Egyéb ként elég jók az árpák: 13 mázsán felüli termést adott az eddig betakarított őszi árpa. Bátán, a November 7 Tsz-ben nagy tanácskozás folyik mostanában; szervezik az aratást a vízben álló gabonatáblákra is. Bajnok Sándor főmérnök arról tájékoztatott bennünket, hogy csónakból való aratás is lesz a szövetkezetben : ahol félig kilátszik a vízből a gabona, ott csónakban térdelve, sarlóval vágják majd le a kalászokat. Volt már ilyen eset Bátán, 1954- ben is arattak így. A szövetkezet tagsága nyugodt, felkészült a szaporádon és nehéz munkára. Az egész tagság részt vesz ebben, nők is, nemcsak férfiak. Tegnap kombájnokat mentettek a November 7 Tsz-ben. Egy táblát csaknem teljesen körülzárt a belvíz, mert péntek óta mindennap esik az eső. Két B—62-es kombájnt valósággal úgy loptak ki erről a „szigetről”. Később, amikor felszárad a talaj, de a víz körülveszi az ilyen területeket, deszkapallón gördül majd rá a kombájn a gabonaföldre. Az aratást június 29-én megkezdték a bátaiak, de mivel mindennap esik, péntek óta, kénytelenek várni. Jelenleg a gyümölcsösben folyik munka, permeteznek és tárcsáznak. A növényápolás egyelőre befejeződött. Az aratást nagyon nehezíti a Hőgyészi Állami Gazdaságban, hogy az összes árpa teljesen át van szőve sár j hajtásokkal és szinte táblánként kell megválogatni, milyen gép boldogulna leginkább a gabonában. Jergler János főagronómus azt mondja, tegnap reggel már arra is gondoltak, hogy esetleg fűkaszával vágnak egyes táblákat. Repcéből 30 hold van rendre vágva és tegnap kezdték volna az árpa aratását, ha nem jön az eső. Egyébként minden más munkával végeztek egyelőre a Hőgyészi Állami Gazdaságban, kétszer megkapálták a kukoricát, a takarmányrépát, a maghozó répát, és a múlt szerdán befejezték a lucerna második termésének betakarítását 1300 holdról. A többi lucernát meghagyták magfogásra. Valószínű, hogy négyszer tudnak kaszálni az idén és a háromszáz vagon lucernatervhez már csak 60 vagon szükséges. A második kaszálás egészen kitűnő minőségű szénát adott, és elég jó termést: holdanként 9 mázsát. Most a réti szénát hordják 18 erőgéppel és 12 lófogattal. A döbröközi Zöld Mező Tsz- ben hasonló a helyzet, mint a hőgyészi gazdaságban: a növény- ápolással végeztek, csak réti szénát kell hordani és teljes erővel felkészültek az aratásra. Kétszer megkapálták a kukoricát is, nemcsak a cukorrépát és a napraforgót. A burgonyában elvégezték a szelektálást, mert nagy részét vetőmagnak termesztik. Sok gabona „le van hengerelve” a döbröközi határban is; háromszáz hold árpa és 300 hold fer- tődi búza fekszik. Mégis úgy beszél a főkönyvelő; nem is any- nyira az aratástól tartanak, mint a hibridkukorica címerezésétől, illetve, hogy időben hozzákezdhessenek a címerezéshez. Az aratásra ugyanis hatalmas erővel készülnek a döbrököziek: 25—30 fogatos fűkaszával 600 holdat akarnak levágni a tagok, kézi arató pedig 260 pár lesz. Ezenkívül a szövetkezet két SZK—4-es kombájnja dolgozik és két aratógép. az aratópárok között vannak szövetkezeten kívüliek is, tulajdonképpen az egész falu akar aratni az idén Döbröközön. Jellemző ez nagy szorgalmukra. Az idei zivataros időjárás megmutatta a Zöld Mező Tsz-ben, hogy a Bezosztája búza jól állja a viharokat: 1100 holdból legfeljebb 20 hold dőlt meg. Ez is csak völgyekben található itt-ott, ahol a víz megnyomta a gabonát. A fűkaszával arató tsz-tagok némelyike 20—25 holdat is vállalt. Természetesen az egész család arat ezeknél, nemcsak az apa, a marokszedést, a kötözést és a kévehordást is elvégzi a család. Behordatlan széna sok van még a döbröközi réteken, boglyában, az első kaszálásból hatezer mázsa a termés és ezideig 2500 mázsát tudtak behordani. Most ezen dolgoznak, amíg az aratás meg nem kezdődik. Rendkívül nagy jégverés pusztított vasárnap a Kanacsi Állami Gazdaságban. Eddigi értesülésünk szerint körülbelül 1500 holdat elvert a jég, s egyes területeken 100 százalékos kárt okozott. A kárbecslés még tart. (0- 3 ) Űtjavítók el lehetne fogadni. A termelőszövetkezetek ugyanis nem, vagy alig igénylik a fiatal számviteli szakembereket. Az idei iskolai év végén, egy hónappal a képesítők után egyik kezünkön megszámolhatjuk, hányán vergődtek már helyre végleg. Hangsúlyozzuk, olyan szakmáról van szó, ahol nagyon is szűk a kereszt- metszet. Az igazgató így sorolja: Schwartz Mária a Hőgyészi Állami Gazdaságba került, Kanizsa Erzsébet — úgy tudom — szintén dolgozik már a szakcsi tsz-ben. Ángyán Etelka Iregszemcsére a Kísérleti Intézetbe ment, Durczi Erzsébet talán a naki közös gazdaságban talált munkát. Egyetlen termelő- szövetkezet, a mórágyi kért kimondottan embert. — Gáspár Erzsébetet javasoltam Mórágyra, de hogy sikerült-e neki, nem tudom. A hőgyészi Krizsán Erzsébet sorsa előttem egyelőre ismeretlen ... Következik: Erzsi ötszázért is vállalja SZEKULITY PÉTER— SZOLNOKI ISTVÁN Itt dolgoznak most már hetek óta a 6-os úton. Az út egyik oldala ferdén sávozott korláttal lezárva, a lezárt szakasz mindkét végén figyelmeztető tábla, sebességcsökkentésre, óvatos haladásra inti a gépjárművezetőket. A háttérben kompresszor dübörög, itt elől betonkeverő gép, légkalapács és injektáló gép. Előbb a légkalapáccsal fúrnak lyukat a betonba, utána pedig az injektálót mélyesztik a fúrásba. A hatalmas, kétszáznegyven mázsa súlyú betontábla megremeg, majd lassan emelkedik. .. — A megsüllyedt utat hozzuk rendbe — mondja Tóth Sándor művezető. Itt, Paksnál különösen sok gondot okozott a megáradt Duna. Az út altalaja átázott, sőt, itt, a folyó felől épp a napokban kellett az árvízvédelmi szerveknek beavatkozni, egy uszályrakomány terméskővel terhelték le a rézsüt, hogy a víz ne hordja már tovább el a partot. — Mennyire süllyedt meg az út? — öt-tíz centivel, de van olyan hely, ahol tizenöt centimétert is süllyedt. Legalább egy kilométer hosszan kell megemelnünk a betont. — Hogyan emelik fel? — Először lyukakat fúrunk az úttest betonjába. Aztán a kompresszorral és az injektálógéppel sürített levegőt nyomunk a betontábla alá, ennek hatására az felemelkedik. Ezután cementes habarcsot nyomunk az altalajba, ezzel injektálunk” és kitöltjük az üregeket. A piagasnyomású levegő és a habarcs néha utat talál nem kívánatos irányba is. Kitör az úttest padkáján, rézsűjén, ezeket a kitöréseket aztán eltömik. Amikor egy szakasszal elkészültek, betonnal zárják el a lyukakat és továbbvonulnak tízhúsz méterrel. Az erre haladó gépkocsik vezetői, utasai nem is vesznek észre semmit, legfeljebb azt, hogy simább az út, mint a „műtét” előtt. I (J)
