Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

z TOLNA MEGYEI NÉPŰJSlG 1353. Jtrmn Kádár János beszéde a dunaújvárosi nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) Különösen megköveteli ezt most Vietnam védelme. Valamennyi szocialista ország, de elsősorban a Szovjetunió segíti a harcoló vietnami népet, de a segítség ere­je is nagyobb, ha nyilván08331 1S egységesen cselekszünk. Március elején részt vettünk a 19 párt moszkvai tanácskozásán. A ta­nácskozás eredményeit üdvözöl­jük, helyesnek tartjuk, mert meg­jelölte a nézeteltérések leküzdé­sének, egységünk, erőnk növelé­sének útját. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk, jelentős munkát vé­gez nemzetközi téren is. A közel­múltban tárgyalásokat folytat­tunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőivel Moszkvá­ban. a Román Munkáspárt kép­viselőivel Bukarestben, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségé­nek képviselőivel Jugoszláviában, kubai elvtársakkal Budapesten és végül a vietnami elvtársakkal, szintén Budapesten. A tárgyalá­sok és tanácskozások célja az volt, hogy internacionalista egységün­ket, a kommunizmus, a szocializ­mus, a béke ügyét szolgálják. E tanácskozások és tárgyalások köréből kiemelkedő jelentőségűek voltak moszkvai tárgyalásaink és tanácskozásaink. Örömmel mond­hatom, a legmelegebb elvtársi egyetértés légkörében zajlottak le. Ismét kitűnt, hogy a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, a nem­zetközi kérdések megítélésé­ben azonos az álláspontja a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának, or­szágaink kormányának, né­peinknek. Azt tartjuk, hogy a magyar nép boldogulásának, a Magyar Nép- köztársaság fejlődésének egyik döntő tényezője a felhőtlen, jó szovjet—magyar barátság. (Taps). Nemzetközi tevékenységünk ki­terjed természetesen a tőkés or­szágokra is. A közelmúltban, kü­lönböző formákban, közöttük a külügyminiszterek kölcsönös lá­togatásának formájában javítot­tuk kapcsolatainkat Ausztriával, Franciaországgal és Angliával. Mi azt kívánjuk, a viszony, a nor­mális viszony szélesedjen és bő­vüljön. Politikánk átgondolt, egységes Mint látható, sem külpoliti­kánkban, sem belpolitikánkban jó pár esztendeje nincs változás. Nemzetközi céljaink rendkívül egyszerűek és érthetőek. A szocia­lizmus világméretű erősödését kí­vánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rendszer megsemmisítését köve­teljük, a világháború megakadá­lyozásáért és azért dolgozunk, hogy a szocialista és nem szocia­lista országok békésen éljenek egymás mellett éis hogy együtt is működjenek azokon a területeiken, amelyeken ez lehetséges. Nem változtak belpolitikai tö­rekvéseink sem. Következetesen és egyértelműen dolgozunk a szo­cializmus teljes felépítéséért, ar­ra mozgósítjuk népünket. A nép­gazdaság erősítésén fáradozunk. Munkánk, tevékenységünk végső célja természetesen az, hogy né­pünk a szocialista rendszerben mind jobban és jobban éljen. Az előbb szó volt decemberi határo­zatainkról. Ezekben fegyelemről, meg hasonló intézkedésekről volt szó. De kifejezésre jutott ugyan­ott a népről való gondoskodás is. Az a központi .bizottsági ülés ha­tározott úgy, hogy a kétgyermekes családoknak járó gyermeknevelési pótlékot és a nagyon alacsony nyugdíjakat fel kell emelni. Ezt a kormány végre is hajtotta és jú­lius 1-gyel bevezettük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egysé­ges. Politikánk módszere sem vál­tozik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogy szembaszál- lunk minden jobboldali és reak­ciós törekvéssel, jelentkezzék az az országon belül, vagy a nemzet­közi életben. Ugyanígy szembe- szállunk idehaza is, és nem­zetközileg js mindenféle ál­baloldali, szektás és kalandortö­rekvéssel. Az a véleményünk, hogy a magyar nép szocialista elő­rehaladásához, a szocializmus és a béke megerősödéséhez a világon nem forradalmi frá­zisokra, hanem egységre és forradalmi cselekvésre van szükség. Ami módszerünket illeti, a fel- világosító munka, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a pártélet­ben, mind általában a közéletben. Lankadatlanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát végezni, mert a tapasztalat az, hogy min­den új kérdést meg kell magya­rázni. Ha nem magyarázzuk meg előre, meg kell magyarázni utó­lag, s az sokszor nehezebb, több munkát kíván, tovább tart. Ha van közös feladat, vitassuk meg együtt, határozzunk együtt és dol­gozzék mindenki teljes erejével. Központi bizottsági ülésünk ho­zott néhány személyi vonatkozá­sú határozatot is. Határozat szü­letett, hogy engem, Müranich elv- társat és Pap elvtársat fel kell menteni a Minisztertanácsban vi- seüt tisztségünk alód. Én ezzel egyetértek. Nemcsak azért, mert megszavaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, mér régen és többször kértem, hogy mentse­nek fel az egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat éa mind a kettőhöz teljes ember kell. A Központi Bizottság a munkát kívánja javítani a személyi át­csoportosítással. Azt hiszem, Münnich elvtárs felmentését sem kell különösképpen indokolni. 79. évében levő, régi, tapasztalt for­radalmár, akinek politikai tapasz­talatára, véleményére mi tovább­ra is építünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, na­gyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki korábban a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsülettel és eredménnyel dol­gozott. Most az a szerencsétlen­ség történt, hogy Veszprémben meghalt a párt megyei első tit­kára. Megfelelő megoldást kellett találni és hamar, mert a megye bonyolult; van ott ipar, mezőgaz­daság, idegenforgalom. A leg­egyszerűbb volt az, hogy egy, az emberekkel, a helyzettel, a prob­lémákkal ismerős elvtárs vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmond­hatom, hogy kissé pedagógiának is szántuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg: egy megyei első titkári poszt nem ki­sebb rang, mint a kormány tag­jának lenni. Elvtársaim! Meggyőződésem, hogy a becsületes embernek, akár­milyen munkakörben van, ma­gas, vagy egyszerűbb funkcióban, mindig sok munkája van. Dol­goznunk, küzdenünk kell nagy céljainkért. Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalan­ságra, a nyugtalanságra. Ha vala­hol valami történik, azt kérdik: most mi lesz? Most például az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kapcsán nyugtalankod­nak. Gondolkozni, az események­re figyelni persze kell. De azt c kérdést, hogy most mi lesz, más­képp kell feltenni. Aki hisz a mi ügyünkben, a mi népünkben és akarja a szocializmus előrehala­dását, népünk boldogulását, an­nak nem azt kell kérdeznie, hogy most mi lesz, hanem azt kell mondania: akármi lesz, mi a szocializ­must előre visszük, a békét megvédelmezzük, az agresszo- rokat visszaszorítjuk, az ár­vizet is visszatereljük medré­be és megyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) Az utóbbi időben többször be­széltem a pártonkívüliek megbe­csüléséről, mint a párttagok meg­becsüléséről. Úgy gondolom, min­dig jobb, ha a kommunistákat a pártonkívüliek dicsérik, mintha önmagunkat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak kommunistának lenni nagyobb megbecsülést, több megtisztelte­tést jelent a dolgozók széles kö­rében, mint bármikor korábban. A pártonkívülieknek, a mi né­pünknek nagy szüksége van a mi szilárd, egységes, céltudatos és a vezetés feladatait jól ellátó pár­tunkra. Nekünk, kommunistáiénak hivatásunk és feladatunk nem az uralkodás, hanem a nép, a mun­kásosztály becsületes és tisztessé­ges szolgálata. Ha bármelyikünk­re valalki azt mondja, hogy be­csületesen dolgozik a munkás­osztályért, a népért, ennél na­gyobb rang nem kell nekünk. Ennek szellemében dolgozunk mi a népfronton belül is. Változatla­nul együtt akarunk dolgozni vi­lágnézetére való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. Elvtársak! Mi kiverekedtük, ki­tapostuk magunknak az utat. Tör­ténelmi akadályokon át, nehéz­ségek közepette jutottunk el ide, de reméljük a további út már simább, könnyebb lesz. Volt sze­mélyi kultusz, volt ellenforrada­lom, volt szárazság, volt árvíz, volt kegyetlen tél, mégis men­tünk előre. Most a szocialista társadalom alapjai már megvan­nak, évek mennek, események jönnek, nehézségek lesznek, küz­deni fogunk, de végső fokon a szocialista társadalmi rend, a kommunizmus minden országban győzni fog. (Nagy taps.) Engedjék meg elvtársak, hogy befejezésül sok szerencsét és si­kert kívánjak az újonnan üzembe helyezett hideghengerműnek a to­vábbi munkához, az ott dolgozó elvtársaknak, a Vasmű összes dolgozójának, Dunaújváros összes dolgozóinak, mindazoknak, akik itt jelen vannak és akiket önök képviselnek. Egész népünknek erőt, egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) Bumedien beszéde Algéria függetlenségi ünnepén Algír (MTI) Huari Bumedien ezredes hétfőn beszédet mondott Algéria függetlenné válásának harmadik évfordulóján. A be­szédben, amelyet az algíri rádió is közvetített, főleg belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Megis­mételte a forradalmi tanács által Ben Bella ellen már korábban felhozott vádakat, elsősorban azt, hogy az eltávolított elnök „sze­mélyi uralmat” teremtett meg. Az ország gazdasági és pénz­ügyi nehézségeiért Bumedien a volt elnököt tette felelőssé és azt mondotta, hogy a forradalmi ta­nácsnak és az algériai népnek együtt, kell működnie az eddigi rendszer okozta károk helyreállí­tásán. Ehhez szigorú önmegtartóz­tatásra van szükség, különösen az állam és a párt életmódjában. Bumedien bejelentette, hogy az ország politikáját az FLN-párt fogja kialakítani. Bumedien hangsúlyozta, hogy a forradalmi tanács elsőrendű fel­adatának tekinti a hatékony köz- igazgatás megteremtését. Rend­be kell hozni az ország gazdasági éleiét, helyre kell állítani a bi­zalmat, úgy, hogy a hazai és a külföldi tőke is ösztönzést kap­jon a beruházásokra — hangoz-* tatta. Mezőgazdasági kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a föld­reformnak az igazságosságion kell alapulnia. Bumedien ezután külpolitikai kérdésekre tért át. Algéria együtt­működéséről biztosította az ösz­szes népeket, amelyek az impe­rialista uralom etilen küzdenek* Palesztinától egészen Dél-Afriká- ig Megerősítette Algéria „szocia­lista hivatását”, szolidaritását Af­rika, az arab világ népeivel, a szocialista országokkal. Hangsú­lyozta, hogy Algéria a Franciaor­szággal való kapcsolatok megerő­sítésére törekszik. A forradalmi tanács megbízást adott Bumediennek Algéria új kormányának megalakításéira, de e kormány tagjainak nevét még nem jelentették be, feiteihértőén a tárgyalások még folynak. Újabb amerikai terrortámadások a VDK területe ellen Saigon (MTI) Hétfőre virradó éjszaka az amerikaiak megismé­telték június 18-i terrorbombázá­sukat: ismét a Guam-szigeti légi- támaszpontról Déd-Vietnamba irá­nyított nyolchajtóműves B—52 tí­pusú légierődök bombáztak egy Saigontól mindössze 56 kilomé­ternyire fekvő1" dzsungelt, ahol partizánokat gyanítottak; Hétfőre virradó éjszaka, a nyu­gati hírügynökségek jelentése sze­rint a szabadságharcosok megtá­madták és elfoglaltak egy meg­erősített kormányállást Ba Gia vá­roskában, a Da Nang-i amerikai támaszponttól 65 kilométernyire délnyugatra. Az amerikai szóvivő bejelentése szerint egy amerikai tanácsadó és számos kormányka- I tona életét vesztette. A partizá- ' nők fegyvereket zsákmányoltak, majd visszavonultak az őserdőbe. Hétfőn hajnalban amerikai gé­pek két légitámadást hajtottak végre a VDK területe ellen. Ha­noitól 100 kilométernyire délre hidakat bombáztak. Dean Rusk amerikai külügymi­niszter vasárnap egy televízióin­terjúban foglalkozott a dél-viet­nami háborúra vonatkozó tárgya­lások lehetőségeivel. Mint mon­dotta, „nem sok remény van arra, hogy Vietnamban mielőbb bekö­szönt a béke, s a közeljövőben né­hány súlyos hétre és hónapra szá­míthatunk”. A tárgyalások meg­hiúsulásáért nem az amerikai bomba támadásokat, nem is a dél- vietnami amerikai fegyveres be­avatkozás fokozódását okolta, ha­nem megkísérelte Hanoit és Pe- kinget felelőssé tenni érte. Elismerte: „Sok prominens kül­földi személyiség javasolta, szün­tesse meg Amerika a légitámadá­sokat, hogy így mozdítsa elő a vietnami békét”* Ezt amerikai személyiségek is indítványozták* Rusk azt állította azonban, hogy a bombatámadások megszüntetése nem sokat változtatott volna a helyzeten* Mennyit ér a bizonyítvány ? Konyhád, községi tanács A bonyhádi községi tanács régi épület. Copf stílusban épült, va­lamikor a múlt század elején. Műemlék jellegű. Folyosóinak, szobáinak jellege furcsán régies. Vita Erzsébet pártfogóját keres­sük, vagy azit, akiről a kislány úgy vélte, hogy majd segíti az el­helyezkedésben. A községi tanács elnöke meg­lepődik. A nagy darab ember csodálkozva mered ránk: — Nálunk állás? *— A kislány Varga bácsit em­legette ... — Ez a legegyszerűbb — mond­ja az elnök, s már veszi is a telefonkagylót, s hívja Varga Já­nost. Idős ember, nyugdíjazás előtt áll. Ahogy belép mondjuk neki mi járatban vagyunk: meghökken ingatja a fejét, zavartan tiltako­zik. — Nem emlékszem ilyen for­mában. Volt itt nálunk gyakorla­ton, de hogy ígértem volna neki valamit.., — Erzsi határozottan állítja, hogy tegnap ez ügyben itt járt magánál. Nincs ebben semmi rendkívüli, éppen az érdekelne bennünket, milyen lehetőséget tud az elhelyezkedésükre. Való­ban lenne valamire kilátás? — Nem ígértem ón neki sem­mit. Ö jött, s azit mondta: hallot­ta, hogy a hivatalsegéd elmegy. Segítsek neki, hadd töltse be ő azt az- állást. Távolról rokonok is vagyunk. Majdnem sírt, mert beteg az apja. Azt mondta szili­kózis. Van ilyen betegség? — néz körül kérdően, s miután nem kap választ, határozottan közli: ő nem tud segíteni senkin, s kizá­rólag annak örül, hogy Varga bácsinak nevezdk. Mintha tartana valamitől. Állí­tásai, kijelentései sem nevezhe­tők túlzottan összefüggőé,knek. Nem értjük őt. Feleslegesnek tartjuk a zavart é$ a túlzottnak tűnő szabadkozást, magyarázko­dást. Végeredményben a bonyhá­di községi tanács épületében ar­ról győződhettünk meg, hogy a végzős gép- és gyorsírók elhelyez­kedése bizonytalan s a bizonyít­vány jelenlegi formájában nem sokat ér. A kevéshez képest sok, a követelményekhez hasonlítva nagyon kevés. Dr Kende Ferenc, a bonyhádi közgazdaságii technikum igazga­tója, akinek felügyelete alá a gépíróiskola is tartozik elmondja, nem teljes értékű munkaerők ezek a leányok. A végzettségük mögül hiányzik egy nagyon fon­tos támaszték: a szükséges szak­mai és általános műveltség. Rend­szerint a VIII. osztály elvégzése után jelentkeznek gépíróiskolába, elég sok hamis illúzióval, gyaik- ran azzal, hogy eltelik a két esz­tendő, utána tálcán kínálják az egész életre szóló jobbnál jobb ad­minisztrátori állást. Ugyanakkor a gép- és gyorsírófelvételnél el­sősorban a nagy gyakorlattal bí­rók jönnek számításba, vagy pe­dig az a két-három valóban rá­termett, tehetséges, aki már

Next

/
Oldalképek
Tartalom